Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-07-08 / 27. szám
2 NAGYBÁNYA 1909. julius 8. kik itthon elfecsérelve kis vagyonkájukat idegenben akarnak szerencsét próbálni. A kivándorlásról szóló 1909. II. t. c. főbb pontjait a következőkben foglaljuk össze. A belügyminiszter a Cunard Steam Schip Co. Limited hajósvállalatnak 1904 ben adott engedélyt érvényben hagyja, de a Braziliába és Canadába való kivándorlást a leghatározottabban eltiltja. Azon férfiaknak, kik 17-ik életévüket betöltötték, de természetszerűleg még sor alatt állanak, csak a belügyminiszter adhat engedélyt a kivándorlásra és pedig csak abban az esetben, ha 100—1000 K biztosítékot tesznek le annak garantálására, hogy katonai kötelezettségüknek kellő időben eleget tesznek. Tizenhét éven aluliak, vagy olyanok, kik itthon szülőket, családot hagynának, kiknek megélhetése és keresetképessége kétséges, egyáltalán nem kapnak engedélyt. Minden kivándorlani óhajtó egyén itlhagyott hozzátartozói biztosítására bizonyos összeget köteles letétbe helyezni s annak igazolása előtt útlevelet semmi szin alatt sem kap. A kivándorlási ügynökük és azok megbízottai 100.000, illetve 50.000 K óvadékot kötelesek letétbe helyezni s állandóan a hatóság szigorú ellenőrzése alatt állanak. A kivándorlási tanács a kivándorlók egyéni érdekeinek megvédésére alakult s a kormány és társadalom együttes közreműködésével nemcsak az itlhoumaradott család helyzetét, de a kivándorló ottani viszonyait élénk figyelemmel kiséri. A kivándorlási biztosok és közigazgatási hatóságok kötelesek a kivándorlási mozgalmakat folyton ellenőrizni, a kivándorolni szándékozókat felvilágosítani, mindenben kezükre járni s az esetleges visszaéléseket idején feljelenteni, megakadályozni és megtorolni. A községi elöljáróságok nyilvántartást vezetnek azokról, kik otlhonmaradottjaik részére biztosítékot tettek le, az utlevélkérők viszonyairól meggyőződést szereznek s általában a hatóságot a kivándorlási törvény szabta kötelességének teljesítésében hathatósan támogatják. A kivándorlási törvény 1909. szeptember 1-én lép életbe. A „Nagybányai Hírlap“ czimére. A következő sorok közlésére kérettünk föl: A »Nagybányai Hírlap* legutóbbi számában gúny tárgyává teszi az állami főgimnázium tanári karának azt az eljárását, hogy az évvégi Értesítőben közli a tanári karnak az elmúlt iskolai évben teljesített irodalmi, közművelődési és társadalmi munkásságát s többek között értesít arról is, hogy a tanárok miféle egyesületeknek a tagjai. Nevezett lap hiúsággal vádolja meg ezért a tanári kart. A magam és tanártársaim nevében kijelentem, hogy a tanári karnak ezen kigúuyolt eljárása nem először fordul elő az idén, mert ez mindig igy volt s úgyszólván minden középiskola Értesítőjében igy van, mivel miniszteri utasításra történik, mely taxatíve felsorolja, hogy mit kell fölvenni az évvégi Értesítőbe. Sőt a miniszteri utasítástól eltekintve, van annak más oka is, hogy a tanári karok (középiskolaiak és egyetemiek egyaránt) be szoktak számolni a nyilvánosság előtt is irodalmi, közművelődési és társadalmi tevékenységükről. Nagyon közkeletű ugyanis az a vád — s elhangzott ez a vád már sokszor és nemcsak illetéktelen helyen a nagybányai állami főgimnázium tanári karáról is — hogy a tanárok zárkózott, visszavonult életet élnek s a társadalmi életben nem vesznek részt. A tanári karnak tehát megvolt rá a kellő oka, mikor dokumentálni akarta, hogy nincsen Nagybányán egyetlen közművelődési és társadalmi akczió, melyben a tanári karnak munkássága és pénzbeli adója olt nem szerepelne. Azzal csakugyan nincs mit büszkélkedni, ha valaki tagja a kaszinónak vagy tagsági dijat fizet a polgári olvasókörbe stb. De ez talán nem is szégyen s egyáltalán nem olyan dolog, amelynek megváltása miatt jóizlésü ember a nyilvánosság számára éretlen viczczeket faraghasson, segy egész erkölcsi testületet kipellengérezhessen. Minden elfogulatlan embernek Ítéletére bízom, összeegyeztethető-e egy épen közművelődési és társadalmi czélokért küzdő lapnak a hivatásával, hogy gúnyt űzzön bárkinek ilyen irányú munkásságából vagy akár szórakozásából ? S egyáltalán összeegyeztethető-e egy komoly lapnak az irányával: gúny tárgyává tenni s meggondolatlanul és minden kifejezett ok nélkül nyilvánosan megtépázni az egész testületet jó hírnevében, amelyre pedig hivatásával fogva különlegesen is szüksége van? És mindezt egy rossz viczcz kedvéért?! Az ilyen sajtóorgánumot jóérzésü ember kiejti a kezéből. Megjegyzem még, hogy az áll. főgimnázium A szatmár-nag'ybányai vasút jubileuma. Julius 7. Huszonöt évvel ezelőtt, 1884 julius 5-én nyílt meg a szatmár-nagybányai vasút, mely évtizedes óhajt váltott valóra, hogy városunk gyors és közvetlen összeköttetést nyerjen a szatmári piaczczal s egy napi járó földdel közelebb legyen az ország szivéhez. A megnyitás nagy ünnepségek között folyt le. Két város borult ekkor egymás keblére s mert a vasutmeguyitás mindkét város fejlődését, gazdasági fellendülését egy szebb és biztatóbb perspektívában csillogtatta. S valóban, ha ma, egy negyed század múltán lezárjuk gazdasági számadásainkat, e számadások meggyőző erővel szólnak az elő- haladásról, melyet a lezajlott huszonöt év alatt tettünk. Erdeinknek ezelőtt úgyszólván holt értéket képviselő fatömege a tengelyen szállítás idejéhez mérten mesés árakat ért el; kereskedelmünk kilépett az ósdiság keretei közül s ma mindenben lépést tart a nagyobb városok kereskedelmével ; iparunk is óriásilag fellendült a negyedszázad előtti állapotokhoz képest s ma mar úgy kereskedelmi, mint ipari szükségleteink kielégítésével teljesen nélkülözhetjük a szatmári, debreczeui, kolozsvári és budapesti piaczokat, melyek ezelőtt kereseti czikkeink beszerzési forrását képezték. Ma már mindent megtalálhatunk itthon. Idegen forgalmunk nem remélt arányokat ért el s ma már közel állunk ahoz is, hogy városunk igazi nyaralóteleppé fejlődjék. Látva e rohamos előhaladást, lehetetlen meghatottság és a legmélyebb hálaérzet nélkül meg feleségedet, mert édes anyád áldása csak akkor fog kisérni, ha feleségednek hü, jó férje leszel. Elvonulnak lelki szemei előtt házaséletének minden gyönyörei. A mézes hetek! .. . Az a gyermekasszony mennyi kedvességgel, mennyi szeretettel tudta elhalmozni. Mennyi gondossággal vette őt körül. Azután, mikor az első év végén megjött a rózsás arczu kis baba, a kis Malvinka, milyen boldogok voltak! A gyermekasszony milyen hűséges, gondos anya volt. Hogy őrizte kis babáját! Mikor a kis Malvinka beteg lett, hány éjszakát töltött a kis bölcső mellett álmatlanul ! Nem mert lefeküdni, mert félt, hogy a halál meglopja. A kis gyermek azután gagyoni kezdett. Hogy örvendett az első szónak : Most is a fülébe cseng: —Pa—pa. Azután az első lépés! Az a rózsás, mosolyó arczu kis baba milyen komolyan emeli fel apró lábacskáit . . . Most leteszi a földre . . . Bizonyára megütötte a kis sarkát, mert mosolygó arczocskája elváltozik, elpityeredik. Boldogok voltak ! Azután? . . . Az a másik asszony! Elrabolta tőle minden boldogságát, minden örömét! Talán szebb volt, jobb volt, mint a felesége? Nem. És mégis hálójába került. Elhanyagolta érette családját, tönkre tette életét s miért ? Azért, hogy megcsalja őt! A szegény feleség pedig némán, szó nélkül tűrte férje hűtlenségét. Gondolta, majd jóra fordul minden. Gyakran napokon keresztül nem ment haza s ha attól a másik asszonytól hazakerült, mogorva, durva volt. Nem szerette már a gyermeksirást, futott tőle. S ha felesége mégis engesztelődve közeledett feléje, durván eltaszitotta magától, sőt egyszer meg is ütötte! . . , E durva tette után, midőn másnap haza ment, nem találta otthon a feleségét és gyermekét. A szegény jó asszony haza ment szüleihez. El tudott viselni mindent, de hogy férje megütötte, azt elviselni nem bírtál Ö pedig örült, mikor látta, hogy felesége elment! Hiszen éppen azt akarta, hogy megszabaduljon tőle! Most már szabad a világ! Élt is a szabadságával! Annak a másik asszonynak lelt a rabja egészen, addig, mig egyszer ez csalta meg őt! És ekkor magába tért. Belátta hogy milyen nagyot hibázott! Végtelen vágyakozás fogta el felesége és gyermeke után. De valami álszemérem visszatartotta attól, hogy bocsánatért esdekeljen. Kereste az alkalmat, hogy feleségét láthassa s ha meglátta, elbújt tőle s csak távolról merte őt nézni! Félt attól, hogy nem fog neki megbocsátani. És ilyenkor buskomor lett. Elment mulatni 1 Lelkének, szivének égő sebét részegségbe fojtani. Pedig nem tudott felejteni! Nem fogott rajta a bornak ereje. Mindenki kidült melőle, de ő nem tudott részeg lenni. Pedig milyen jól esett volna csak egyszer tudni : mi a feledés ? A czigányok már ismerték. Ha teljesen ki voltak merülve, elhúzták neki a felesége nótáját. Tudták, hogy ilyenkor békét hagy nekik, mert ezzel a nótával visszaidézték neki egész múltját. Nem haragudott érte. Ilyenkor valami fájó gyönyört talált emlékeiben. BITUMINA" tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő t nfnfnrinanittri „Bituminá“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad liUllluUúliijfly. és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. = Csakis védjeggyel ellátott tekercseket fogadjunk el! ,iHir téti ííirtlüü illetem is iiu illis csili IS 11 Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán. tanári kara a tárgyilagos és még oly szigorú kritikát is mindenkorra érzékenykedés nélkül állja s tanúságul hívok minden helybeli sajtóorgánumot, hogy a tanári kar soha semmiféle ügyben tőlük elnézést és kedvezést nem kért. Emlékeztetek arra is, hogy ezelőtt két évvel a »Nagybánya,« valamint a »Nagybánya és Vidéke« egyaránt erős kritika tárgyává tette a tanári karnak azt az eljárását, hogy behozta az egyhuzamban való tanítást, anélkül, hogy a tanári kar a nevezett lapokra a legkisebb mértékben is megneheztelt volna. Az olyan izetlen és méltatlan tréfát azonban — mert hiszen egyébnek a »Nagybányai Hírlap« említett czikke nem tekinthető—a magam és tanártársaim nevében teljes határozottsággal visszautasítom. J)r, Rencz János, áll. főgimn igazgató.
