Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-07-08 / 27. szám
1909. julius 8. 3 NAGYBÁNYA gondolnunk egy férfiúra, ki már évek óta alussza csöndes álmait s aki a nagybányai szatmári vasútnak kezdeményezője, egyik legkitartóbb harczosa volt. Ez a férfiú néhai Törökfalvi Pap Zsigmond. 1877. évben vetette föl a szatmár-nagy- bányai vasút létesítésének eszméjét s azt a város közönsége nagy lelkesedéssel fölkarolta. Hét évi csüggedetlen buzgalomra, fáradhatatlan munkára volt szükség, mig a vasút létesülhetett s e hét évi kitartó munkássággal rakták le Nagybánya és vidéke igazi fejlődésének alapjait. Törökfalvi Pap Zsigmond a leglelkesebb munkatársakat lelte már az idea felvetésekor Gellert László polgármesterben, Tóth János kincstári főorvosban s Pmgberger József miniszteri tanácsos, kerületi bányafőigazgatóban, nemkülönben a vasúti bizottság tagjaiban. Oroszlán- rész illeti a vasút létesítése körül Ivánka Imrét, az északkeleti vasúttársaság akkori igazgatóját is. A vasút megnyitásán részt vett Gellért László polgármester vezetésével az egész városi tanács, továbbá a szatmári magisztrátus s a két város majdnem összes intelligencziája. A kereskedelmi minisztériumot Vörös László miniszteri osztálytanácsos képviselte. A megnyitás után a Széchenyi-társulat javára szatmárvármegyei bál volt Szatmáron, mely igen sépen sikerült. A negyedszázados évforduló alkalmából érdekesnek tartjuk a vasút üzemének fejlődéséről egy kis statisztikát közölni: Az 1884-iki csonka évben a vasút jövedelme volt 55285 K 94 f, mely az elsőbbségi egész részvénytőke 6 százalék kamatozását fedezte, 1896 évi tiszta jövedelme volt 62 842 K 54 f 1897, » 9 9 9 88.332 > 94 » 1901. » 9 9 9 142729 9 27 » 1902. 9 9 9 115 028 9 67 • 1903 » 9 » 9 209.121 9 38» 1904. a 9 9 » 159.902 9 78 » 1905. » 9 9 9 176.231 9 39. 1906. 9 9 9 9 174.524 9 73 » 1907. > 9 9 9 156 578 9 04 » 1908. 9 9 9 9 154.827 9 32» A vállalat tartama 90 év, melynek lejártakor az állam ingyen a vasútnak teljes tulajdonába és használatába lép. Az államnak azonkívül megtartatik azon jog, hogy a vasútnak tu lajdon és birtokjogát az engedély lejárata előtt megválthassa, ha egy oly fővonal létesitletik, a mely a jelenleg engedélyezett vasút vonalával ugyanazon irányban lesz vezetendő. Ezen esetben a megváltási ár gyanánt, ha a megváltás az Most is már a második éjjelbe kezdett bele. Agya lázasan lüktetett s olyan végtelen vágyakozás fogta el, hogy nem birt többé magán uralkodni. Felugrott az asztal mellől és fizetett. Azután intett a czigányoknak s elindult velők. Habozás nélkül egyenesen a felesége ablaka alá. S ott a czigányok rákezdték búsan . . . fájón: »Árva rózsa virágzik a temetőn . . .« ő pedig elhúzódott a kapu alá s onnan hallgatta a dalt s nehéz könnyek pereglek le arczán. Óh mennyire bánta bűnét, óh mennyire utálta önmagát . . . Nem vette észre, mint nyílik ki háta megett a kapu s egyszerre két gyöngéd női kéz nehezedik vállára s a felesége édes hangja fülébe súgja: — Mindent tudok — láttalak . . . megbocsátok. Palotay kebléből egy kimondhatatlan kiáltás tör elő. Magához szorítja az asszonyt, őrülten csókolja . . . s azután ölbe kapja és édes terhével fut ... fut .. . engedély okmány keltétől számított 10 év alatt történik, azon összeg fizetendő, mely az engedély okmányban megállapított tőkének felel meg, tizéven túl pedig az utolsó 7 év tiszta jövedelme vétetik a megváltási ár megállapításának alapjául. — Ugyanitt említjük meg, hogy a nagy- bánya-felsőbányai vonal 1904 év nov. 10-én, s a szatmár-batizvasvári kiegészítő vonal 1904. év decz. 28.-án adattak át a forgalomnak. Az igazgatóság jelenlegi tagjai: Elnök: Dr. Rosenberg Gyula, igazgatósági tagok: Dr. Dániel Gábor, Harácsek László, Dr. Puky József, Jaris- lovsky Adolf. Dr. Smialov.-izky Valér, Lovrich Gusztáv, Szájbely Kálmán, Cs. Marx János. Hollós Jakab. Felügyelőbizottság: Maurer Vilmos, Dr. Gráner Ernő, Hamburger Ismár, Dr. Lovrich István. Az igazgatói teendőket Hollós Jakab igazgató látja el, kinek nagy érdeme van a vasúti üzemnek fellendítése körül. Színház. Újra megérkezett városunkba Krémer direktor színtársulata. Mindenki örvendett ennek, hisz tavaly a legjobb emlékeket hagyta maga után, mikor búcsút vett tőlünk. A régi jó erők visszatértek, még újakat is látunk közöttük s a közönség — a folytonos esőzés dacára is — szívesen megnézi régi kedvenczeit. Nyári színház Nagybányán! Merész vállalkozás, mondja még a legrajongóbb színházlátogató is; ki megy oda, kétkedik a kislelkü; hál az mitől lesz jó, nincs elég szép panorámája városunknak, amelyben gyönyörködhetem — hozzá ingyen, kérdi a filiszter életbölcseség apostola; nem is tarthatják sehol az előadásokat, veti ellen a praktikusabb elme, nyáron a teremben kiállhatallan lesz a hőség, a szabadban viszont a rozsályi szél riasztja majd szét a közönséget. Szegény, szegény direktor, rossz csillag alatt született a nagybányai nyári színház eszméje, feltéve, ha ezek az apró megjegyzések mind beteljesednek. S ime minden akadály leomlott, a Kaszinó áldozatkészsége folytán (minden esti előadás csak 10 KM) megépült a nagybányai aréna. Szellős egy kicsit, talán az eső is beesik, a színészek hangja elvész benne, tán még más hibája is van, de felépült Nem szép, nem is nagyon jó, túlzott igényeket nem elégít ki, de nekünk szép, nekünk jó, mert a magyar kultúra csarnoka ez a deszkabódé s ezért minden hibáját, gyengeségét megbocsátjuk; szemünk fényes templomnak látja, melyben magyar nyelven hirdetik az irodalom, a művészet fenkölt igéit. S ha majd valamikor meglátjuk a színpadon azt a férfiút, akinek érdeme ez a szerény deszkaalkotmány, tapsoljuk meg, legalább az elismerés jutalmazza vállalkozását. Péntek este játszottak először. Nem volt még kész a színház sem, a díszletek hiányoztak, a színészek ruhája még a társzekereken feküdt este 8 órakor. Az eső permetezett s a kisszámú közönség mégis-mégis nagy türelemmel bevárta, mig egy jó óra múlva megkezdték az előadást. A vígjátéki személyzet bemutatkozása volt a Drótnélküli táviló c. vaskos francia bohózatban. Tartalmát nem merjük adni, mert félünk az ügyészségtől, de meg tán a papír is elpirulna ettől a telivér franczia cochonerietől. El kell ismernünk, szellemes, hisz ez már a franczia irók különös sajátsága, de azért morális szempontból máglyára itélnők mi is. A közönség jól mulatott a vastag, de túlságosan vastag ötletességeken s csak az a vigasztaló, hogy a leg- vastagabbját nem értette meg, — de nem is kívánatos. Csak szórakozzék azon a minden téren kiművelt nagyvárosi közönség, melyet a jó- humoru, tisztességes vígjáték már nem izgat. Az énekszámok — hála Istennek — elmaradtak, mert zongora még nem volt, de nem sajnáljuk, azok sem lettek volna szigorúbban családi jellegű dalocskák, mint maga a darab. A szereplőkön meglátszott a kapkodás, az izgatottság s igy nem is akarunk véleményt mondani játékukról, hisz joggal méltánytalannak tarthatnának. Szombaton az énekes személyzet mutatkozott be az Erdészleáng czimü operetteben. Igen kedves darab s muzsikája csodaszép. Az erdészleány, Krisztina szereti Földessyt s már hozzá is akar menni nőül, mikor kisül róla, hogy katonaszökevény. A leány felmegy Bécsbe császárjához kegyelmet kérni kedvese számára. A császárt megnyeri a lányka egyszerűsége, természetessége, no meg bájossága, megkegyelmez Földessynek, ki aztán elveszi Krisztinát. Természetesen ez nem megy ilyen gyorsan a darabban, mert az erdészleány fejét elcsavarja a nagy pompa, elfogja a császári udvarban a nagyravágyás és a fenhéjázás, talán bele is szeret a császárba, (ezzel ugyan még most sem vagyok tisztában, bár kétszer is láttam a darabot.) s visszautasítja Földessy kezét, mig a császár helyre nem állítja a leány lelkében felbomlott egyensúlyt s hozzá nem készteti nőül Földessvhez. Az egész darabban vártam az erdészleánytól, hogy énekelje el Pókainéval, melyiket szeretem, melyiket szeretem (már t. i. a császárt-e vagy Földessyt.) A darab első és harmadik felvonása limonádé, de a középső szellemessége, finomsága és ügyes szatírája következtében becsületére válik a librettistának. A zenéjéről már mondottuk, hogy csodaszép, kár, hogy a mellett a rettenetes rossz zongora mellett nem lehetett kellőkép élvezni. Az előadás összevágó s minden igényt kielégítő volt. A hölgyek közül ki kell emelnünk Jakabffg Jolánt a címszerepben; bájosan, temperamentumosán játszott s megnyerőén énekelt. Gal- góczy Emma szintén énekével nyerte meg tetszésünket, hangja még a magasban is tisztán cseng. Báródi Kató a czigányleányt adta kedvesen s ügyes alakítást nyújtott Csányi 1. a bárónő szerepében. A férfiak közül első sorban említjük Kozma Hugót valóban behízelgő szép hangjával. Vidor a császár szerepében megmutatta, hogy nagy kvalitású színész. Szabadkai Valperlt alakította rutinosan s ügyes mókáival fel-felviditotta a közönséget. Halmos, Sziklai, Deák, Tihanyi Ungvári kisebb-nagyobb szerepükben igen jól beleillettek az ensembleba. Vasárnap délután zónában a Koldusgrófot adták, este ismét az Erdészleányt. Az előadás párja volt a szombatinak, de mintha az énekesek hangja fátyolozott lett volna. Nem csoda, azon a léghuzatos színpadon s ebben a náthás időben. Hétfőn egy régi franczia bohózatot láttunk, a Durand és Durand-ot. Mily óriási különbség a Drótnélküli táviró és e között. Alig van egy elejtett sikamlós megjegyzés és mégis majd halálra nevette magát a publikum a szerencsétlen fűszeres szorongatott helyzetén, aki felesége és apósa előtt ügyvédnek adja ki magát. Kaczag- tatóbbnál kaczagtatóbb jelenetek és helyzetek következnek gyors egymásutánban, az ember még szinte ki sem nevette magát eléggé, már is hall vagy lát megint olyat, hogy ismét csak nevethetnékje támad. Az előadás jó volt, csak a szalondarabnak az a tulajdonsága, hogy gyorsan, nagyon gyorsan kell leperegnie. Ezt talán a színészek nem tudták elérni, bár szerepüket jól tudták. Vidor megint remekelt a fűszeres szerepében, partnere Tihanyi nem egészen szalondarabbeli alakítást adott, de iparkodott legjobb tudását érvényesíteni. Ungvári (Coquardier) igen ügyesen adta szerepét s dicséret illeti. Deák és Szabadkai szintén minden tekintetben kifogástalanul játszottak. Kissé udvariatlan voltam a hölgyek iránt, hisz róluk illett volna először szólanom, de az igazat megvallva, a darab maga olyan, hogy a női szerepek kissé alárendellebbek. Báródi Kató kedvesen adta a fűszeres feleségét, Csányi J. pedig igazán elismerésre méltó alakítást nyújtott Tourellené szerepében. El kell ismernünk, hogy a vígjátéki személyzet, melynek ez volt az első megítélhető fellépése, megfelel várakozásunknak s még sok kellemes estét szerez majd nekünk. Sirolin Emeli- at étvágyat és a testsúlyt, vncgazfld* tett a k&Mgést, váladékot. «Oe» Kiadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofufßzis. influenza eRen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Iloehe“ eredeti csomagolást. F, W«ffnn*Bs-l4a Redae & Ce. Basel (Sváje) „Roehe" Kapható orvosi nadelet» « gyógySzertácafe ban. — Ar# Ovegenkts! korona.
