Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-07-08 / 27. szám
SV-iisz szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. ±im SZÍIPIRODAIjMI TTMITTT. AT». Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a É , lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. G L Y M I H A L Y. Hirdetések felvétetnek Kovács Gvula könyvkereskedő Üzletében Is. sés termésünk lesz az idén és az ország gazdaközönsége boldogságban fog úszni. Pedig mennyire máskép van ez nálunk ! Hiszen a termés nem is lesz a legkedvezőtlenebb, ez igaz. De se a gazdának, se a közönségnek nem sok haszna van belőle. Az aratási játékba beleszól egy harmadik: a tőzsde. A gabonaárak ész nélkül esni kezdtek a tőzsde jóvoltából. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most már az ország közönsége olcsóbb kenyérhez fog jutni. Nem. A tőzsde szerint azért esik a gabona ára, mert Romániában dús esőzések jártak, ott óriási gabonatermés lesz, tehát onnan fog beözönleni a sok gabona. A magyar gabona tehát nem kell, abban nem lesz kereslet és a gazda arcza, amely kiderült az országos eső láttára, most ismét elborulhat, mert számítását keresztülhúzta a tőzsde. Mert mit ér neki a jó termés, ha azért megfelelő árat nem tud elérni? És mit ér nekünk is a dús aratás, ha a lisztet, a kenyeret ezután is olyan méregdrágán kell megfizetnünk, mint azelőtt? Furcsa aratás az idei! Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. Valami nincsen itt rendjén. Eddig a tőzsde a papiros búzával ontotta reánk az átkot, emelte vagy sülyesztette a gabona árát aszerint, amint Spitz, Grün, Blau és Gelb urak, akiknek egy szem búzájuk sincs, papiroson eladtak, vagy vettek, Isten tudja, hány ezer métermázsa búzát. Most a tőzsde az aratásba is beleszól. A gazda verejtékes munkájának jutalmát megsemmisítik, mert olyan silány gabonaárakba kényszerítik bele, amiért nem volt érdemes aratni, de egyúttal az általános kenyérdrágaságon sem változtatnak. Sőt, a tőzsde meglepetéseire számítva, esetleg azt is elérjük, hogy az olcsó gabonaárak mellett a kenyér, a liszfc még egyszer olyan drága lesz. És mindezt megokolni is fogják. Mert a tőzsde minden meglepetést érthetően tud megokolni. Ezen az állapoton változtatni kellene. Hogy hogyan, ez azoknak a dolga volna, akik az ország első gazdasági faktorai. A fődolog pedig az, hogy sem a gazdák érdekei, sem a már amúgy is kiuzsorá- zott közönség érdeke csorbát ne szenvedjen. Igazában erre vár mindenki. Mert első dolog az ország kenyerét megvédeni, és csak azután jöhetnek figyelembe a többi bajok, amelyekkel különben szintén nyakig vagyunk. Uj kivándorlási törvény. Julius 7. A belügyminiszter most bocsátotta ki a kivándorlásról szóló törvényt, mely hivatva lesz megnehezíteni a kivándorlást azoknak, kik köny- nyelmüen felülnek a nagyhangú csábításoknak, melyekkel amerikai ügynökök s a hajóstársasá- gok ágensei elárasztják az országot. Az amerikai államhatalom a maga részéről újabban szintén nagy nehézségeket támaszt a bevándorlás és letelepülés útjába, ha most még a mi kormányunk is erélyesen útjába áll a meggondolatlan kivándorlásnak s kivált ha egyidejűleg parczel- lázás vagy bérbeadás utján földhöz, különféle vállalatok révén munkához juttatja véreinket, bizonyára rohamosan csökkenni fog azok száma, A börze-manipulácziók. Julius 7. A szép magyar Alföld délibábos rónáin verítékező, nótás magyar nép sürög nemsokára, hogy az egész nemzetnek megszerezze a mindennapi kenyeret. Hogy milyen lesz ez a kenyér, aggodalmasan várja az egész ország az első kaszavágást, mely eldönti a gazdák reménységét. Vájjon az idei aratás eredménye meghozza-e azt az általános megelégedést, amelyet az ország népe immár évek óta hiába vár, amelyért oly régen áhítozik? Az eddigi jelekből Ítélve, bátran lehel mondani, hogy ez nem fog megtörténni. A május hónap nagyobb része száraz volt. A nap heve a föld minden nedvét kiszívta, a vetések összeszáradtak, nyomorúságos állapotba kerültek. Valósággal megváltásként jött és kincset érő volt a május hónap utolsó napjaiban megindult országos eső, amely néhány napig tartott. A vetések szépen lábra kaptak, fejlődésnek indultak és a gazda borús arcza kiderült, kétségbe esése eltűnt. Találóbban és nagyszerűbben senki sem jellemezte az eső fontosságát, mint Széchenyi István gróf. Egyszer megmutatták neki a bécsi császári kincstárban felhalmozott, milliókat érő kincseket. Széchenyi gróf megvetóleg legyintett kezével és igy szólt: — Magyarországon, ha májusban leesik egy jó eső, sokkal többet ér, mint az itt összehalmozott ezók-mók! Miután pedig a kincset érő és várva- várt eső megjött és a vetések kifejlődtek, a laikusok joggal hihetik, hogy meA „Nagybánya“ tárczája. Királyné vagy te .. . — Bartók Lajos hátrahagyott költeményeiből. — Királyné vagy te, üdve a világnak, Ki még királyodat meg nem találtad, S én dalnokod, királynémat keresve, Meg is találva, kétségbe esve! Oh, hadd tekintsek büszke homlokodra, Ez égi boltra, fényes csillagokra l Fehér gyöngyök közt fekete hajad Koronázni fonjak virágokat l Dicsőséget keressz te, én szerelmet, Dalommal én dicsövé teszlek; 8 te add nekem szerelmes szivedet, A királyok hadd irigyeljenek! Asszony szerelem. — Irta: Simkó Géza. — A czigány kimerültén teszi le a vonót és álmosan űrit ki egy pohár bort. A szomszéd asztalon az üres üvegeknek egész raja áll, a pinezér pedig nagyokat ásít és a falhoz dűlve próbál egy-egy keveset szundikálni. A nagy társaságból már csak ketten vannak és egymást igyekeznek jó kedvben tulli- czitálni. , Palotay Pista mulat! Nagy szó ez a pinezérek meg a czigányok előtt! Ha ő hozzá kezd mulatni, az rendesen két napig szokott tartani és ember legyen, a ki vele kiállja. Kenderesi Muki még bírja, de már látszik rajta, hogy nem sokáig. Énekel ... de hangja el-el hal . . . Nagyokat ásít és nézi, merre van a kalapja, hogy megszökhessék. Egy észrevétlen pillanatban azután szépen odább áll. Mikor Palotay észreveszi, hogy egyedül van, elmosolyodik s gúnyosan tekint az előtte szundikáló, szánandó alakokra. Azután nagyot üt öklével az asztalra s hangosan felkaczag, amint az alvó czigányok ijedten felugrálnak — No, mi lesz Ferkó, hát elfogyott a fából a nóta? Húzd, ki angyala van, nem aludni jöttem én idei A czigány rákezdi. Ismerik már, jó fiú, jól (izet, de nem érti a tréfát. Huzni kell szakadtig! Egyszer csak a kis kontrás odasugja a prímásnak : — Ferkó te, huzszsuk csak el ást a nótát. És rákezdik lassan ... fájón: »Árva rózsa virágzik a temetőn . . . « Hogy sir, hogy zokog a hegedű. S a barna fiuk is mintha csak éreznék, ami Palotayban dúl: húzzák szépen . . . lassan . . . fájón .. . Régen elhangzott már a dal és a czigány alszik kezében a hegedűvel. Palotay pedig két könyökére támaszkodva bámul a levegőbe . . . Tudta a czigány, mit csinál! Most már al- hatik nyugodtan, nem fogja őt zavarni senki. Az pedig gondolkozik . .. Végig gondolja egész életét, ügy elszorul a szive . .. s egy nehéz könycsepp lópózik a szemébe. Látja azt a kedves, gyöngéd leánykát, a kit úgy szeretett s a ki őt oly nagyon szerette! Büszkesége volt az egész városnak! Volt akárhány udvarlója, kik gazdagabbak, délezegebbek voltak nálánál és mégis őt választotta! Rajongó, fiatal, ártatlan lelkének egész hevével szerette! Végig vonul lelke előtt jegyességének minden öröme! Hogy irigyelték tőle azt az angyalt. S mikor a templomból, mint feleségét hozta, az aggódó szülők hogy a lelkére kötötték egyetlen gyermekük boldogságát! Eszébe jut, hogy öreg, édes anyja reszkető kezeit fejére tette s mosolyogva szeme közé nézett s azután igy szólt hozzá: — Légy boldog, édes fiam! De becsüld
