Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1909-02-18 / 7. szám

*t '

TÁRSADALMI ÍIS SZÍJPIRODALMI RRTIIjAP.

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdstések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is.

A városi közfürdő.

Február 17.

A városi közfürdő hogy milyen tarthatatlan állapotban van, ismeretes mindenki előtt s azt bővebben illusztrálnunk felesleges.

Talán épen ez a tarthatatlan állapot lehetett a motívuma annak, hogy fölvetették az ideát, vájjon nem volna-e czélszerü dolog az uj közfürdő építésének kérdését megoldani a városi nagyszálló építésének keretében?

Polgármesterünk udvariasságára, körültekintő gondosságára vall, hogy nyomban ez idea felvetése után a városi nagyszálló művezető építészeivel elkészíttette a közfürdő terveit is, úgy, amint e tervek a városi nagyszálló épülettömbjébe beilleszthetők volnának.

Bálint és Jámbor műépítészek az adott keretek között, elismerjük, bravúrosan oldották meg feladatukat. A közfürdő a bemutatott tervek szerint a városi nagyszállónak Szent-Miklós-téri és Timár- közi sarkán helyeztetnék el s az egész közfürdő csupán két kisebb, raktárral is biró bolt, két raktár nélküli bolt és egy nagy sarokbolt helyiségeit foglalná el. Bizony ez elég szűkös helyiség egy városi közfürdő elhelvezésére, de a szűkös terű- letet a tervező műépítészek a lehetőség határai között úgy nagyobbitották meg, hogy a földszint 640 m. belvilágát két emeletsorra osztották. Az alsó helyiségben volna a gőzfürdő 340 méteres belvilággal, a felső helyiségben pedig a kád- j fürdők volnának elhelyezve 2 20 méteres belvilággal. A gőzfürdő állana egy melegvíz medenczéből, egy hidegvíz medenczé- ből, pár zuhanyból, száraz meleg és gőzkamarából, 14 öltöző fülkével és 6 nvug- ágygyal. A felső helyiségben pedig volna 8 egyes és egy kettős kádfürdő. Mindez pedig a hely szűkös voltánál fogva oly liliputi méretekben, hogy a tervező műépítészek zsenialitását csodáljuk legjobban, hogy 4 kisebb és 1 nagyobb bolthelyiség méretein ennyi mindent összetudtak halmozni.

A tervező műépítészek előterjesztése szerint az épitőmunkánál többlet kiadás, a fürdő beépítése miatt, nem fordulna elő; de tetemes kiadásba kerülne a vízvezeték, a csatornázás, a fűtési készülék, a helyiségnek olajmázolása és csempe- burkolattal való ellátása és a fürdőhelyiség modern berendezése.

De hát kérdjük, egy fejlődni, haladni akaró városnak, melynek közel 14.000 lakosa van, ily liliputi közfürdőre van szüksége ?

Főleg ily közfürdőre van-e szüksége városunknak, melynek évtizedes törekvése, hogy nyarrlóhelylyé, fürdőteleppé fejlődjék, hogy ezáital -uj kereseti forrásokat teremtsen a bedugult, de ezelőtt dúsan csörgedező erőforrások helyett?

Hiszen, ha semmi ilyen nyaralóhelyi, és fürdőtelepi aspiráczióink nem volnának, vájjon akkor is kielégitené-e egy ilyen intelligens, 14.000 lakossal biró város igényeit egy oly közfürdő, melynek gőzfürdőjében 14 kabin, felső helyiségei- ; ben pedig 9 kádfürdő áll rendelkezésre?

Szinte nevetségessé válnánk, ha erről még komolyan is akarnánk vitázni.

Egy ilyen közfürdő derekasan beválnék például Misztót- vagy Giród-Tót- faluban, de nem Nagybánya sz. kir. r. t. városban.

Hiszen, ha a városi közfürdőt ily liliputi méretekben akarnók megvalósítani, akkor csak cseberből vederbe esnénk. Elérnők azt, hogy a jelenlegi, meglehetősen desillusoniált fürdőépületünk helyett csinosabb, takarosabb fürdőhelyiségekhez jutnánk, de köztisztasági szempontokból csak ott volnánk, ahol ma vagyunk s öt-hat fürdővendég jelenléte esetén bátran ráilleszthetnénk hideg és meleg basinjainkra a táblát: megtelt! Pedig sokszor megtörténik, hogy a jelenlegi gőzfürdőt is naponta 25—35 vendég is látogatja, mely fürdővendégeknek nagyobb része a pihenő-szobában kénytelen vetköződni.

De hát tegyük fel, hogy még egy ilyen csekély igényeknek is" megfelelő vagy szerfölött gyér látogatásra számító fürdőhelyiség is megfelelne városunknak! Még ez »esetben is vájjon helyes és megengedett dolog volna-e eltűrni, sőt előmozdítani azt, hogy egy 700.000 koronába kerülő, díszes nagyszálló épületében, mely nyitott helyiségekkel is bir, egy gőzfürdő kéménye ontsa állandóan a füstöt és a kormot? Ha ezen körülményt más senki sem kifogásolná, bizonyára kifogásolnák a Szent-Miklós-téri háztulajdonosok!

A nagyszálló építésére kiküldött ad hoc bizottság, mely tegnap tárgyalta ez ügyet, belátta e lehetetlen terv abszurditását s a fölött, szótöbbséggel ugyan, de napirendre is tért.

Nem is vesztegetnénk tehát ez ügyre több szót, ha ez alkalommal évtizedes

A „Nagybánya“ tárczája.

Leány szem ékről.

Kelő hajnalnak nincs oly édes álma, Kínosén olyan vágy, nincs oly sejtelem, — Melynek bűbája versengésre kelve Győzhetne a varázsos lányszemen.

*

Oh szép a kék szem, nézd csak, ott is egy : Hol hattyufelhők szállanak tovább,

S egy kis nyíláson, ott a közepeit,

Az égnek kékje kandikálgat át.

Vagy láttad-e tavaszszal járva-kelve Kelyhét kitárni a szűz liljomot:

Amint kelyhébe egy pajkos leányka Pioziny ibolya levélkét dobott?

Szép a sötét szem, melynek éjsötéljén, Villám világai, lobban, láva ég,

Vakító fénye túltesz annak fényén S e fényben mégis oly sok a sötét.

Szép a leányszem, mely lágyan világol, Mint hajnalon a rezgő csillagok,

Melyeknek fénye el-elhalaványul Kelettől, hol a hajnalpir ragyog.

Oh szép a lányszem, melynek csillámlása Szelíd, ábrándos, bűbájos talány,

Mint pásztortűznek fel-fellobbanása Csillagsugáros, holdas éjszakán.

*

De legszebb lányszem, legszebb a tiéd! Fönséges, hogyha lázba’, tűzbe’ ég.

Mint szórja a villámok ezreit,

Egy villanása térdre kényszerít!

Ha bús nézése: én is bús leszek.

És ha kaczajra fordul: kaczagok,

Mint dajkadalra a síró gyerek,

Bár szemein a köny még ott ragyog.

Ha néz : az éj is ragyogó leszen;

Ha lezárul: a nap is fénytelen l

Égly Mihály.

A Gordon-fiúk *)

— Irta: Bársony István. —

Ikrek voltak és nagyon szerették egymást.

! Az egyik már csecsemő korában úgy nekiindult a hízásnak, hogy valóságos Herkulesnek Ígérkezett, mig a másik csak úgy immel-ámmal majszolta az édes anyja mellét s gyenge, sovány legényke lett belőle.

A kövért Péternek, a soványt Pálnak hívták s az édes anyjuk, aki mindkettőnek egyformán juttatott a szeretetéből és soha sem tett köztük

*) Mutatvány szerzőnek most megjelent kötetéből.

különbséget, ha ozsonnálni, vagy sétálni vitte őket, csak igy kiáltott rájuk: Péter-Pál!

Ahol az egyiket látta az ember, bizonyosan ott lehetett találni a másikat is; együtt tanultak, együtt játszottak s ha rákerült néha a sor, egymást döngették. Ámbár Péter sokkal erősebb volt, mégis ő húzta ilyenkor a rövidebbet, mert a kis Pál túltett rajta gyorsaságban s egyért rendesen két ütleget adott neki vissza. Péter különben is gyöngédebben viselte magát s ha ütött, se volt dühös. Sajnálta az öcscse vékony dongáit s csak olyankor fortyant fel istenigazában, ha valami idegen kamasz kötekedett Pállal.

Ilyenkor vakon kelt a testvére védelmére s jaj volt annak, akit haragja ért. ügy járt a karja, mint a cséplőrúd s nem törődött vele, ha ellenfele bevert orrot vitt is el a küzdelem színteréről.

Ez a nagy ragaszkodás megmaradt köztük a későbbi években is, annál inkább, mert a sors kegyelme megengedte, hogy legénykorukban se váljanak el egymástól. Minthogy Pétert nem vették be katonának, — mert nem lett volna olyan »Überschwung«, amelyik a derekát átfogja, — Pálról meg szörnyű soványsága miatt semmi jót sem tettek fel a vizitáló urak, otthon maradtak szépen mindketten az édes apjuk gazdaságában és szán- tottak-vetettek, üres idejükben pedig nagy szen- vedélylyel vadászgattak.

Hanem ebben a passziójukban is megháborgatta őket a Péter kövérsége. A derék fiútól teljességgel nem lehetett kívánni, hogy versenyt szaladjon a kopókkal, vagy hogy rávegye magát