Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1909-02-11 / 6. szám

1909. február 11 NAGYBÁNYA 3 doni, hogy csak az ilyen mélyszerelemből szü­letik meg a gyermek, kit Napisten és napvirág Uj igére, uj dalra termett, Áldott legyen ki eljövend Az idegen nagy álmu gyermek. Kit elküldöttek régi bánatok. De ha ez nem tetszik, ha ez erős, van j ott más is, csak körül kell jobban tekinteni a j modern költői termékek nagy rózsás kertjében, j Ide Írom csak úgy találomra Oláh Gábor egyik : rövidke versét. Egy leányt várok. Kinek szőnyegezzem ki útját Piros szivbársonynyal leányok ? Én örök óta egy lányt várok. Kinek emeljek baldachint dalokból Fehér dalokból oh kinek emeljek ? Kivel játszam úgy mint a gyermek. Kinek gyújtsak szint ezernyi lángból Ezer indulat, fényéből, kinek ? Kaczag a gúny rám: senkinek. Vagy olt vannak Ady Endre Léda-zsollá- rai, Dulka Ákos Magda cziklusa. Ez utóbbi kü­lönösen le tud kötni, mély érzésével, fordulatos kifejezéseivel, mesteri techinákájával. Itt olva­som egy helyütt: Itt ülsz előttem fátyolos királynőm, Te nedves ajkú, merovingi lány. Sötét hajadra gyöngyöt szór a lámpa S lantot pengetek trónod zsámolyán. Vagy: Engedd, hogy vékony, reszkető kezemmel Lebontsam hamvas illatu hajad, Ha igy ülsz elém, mintha ezer éve Sok ezer meghitt boldogságos éve Ismerném szemed s puha válladat. Százszor elolvastam és mindig újat talál­tam bennük. Lekötnek a sorok, magukkal ra­gadnak, elkísér a sok színes szó és azujigefü lembe zsong, nem lehet tőlük megszabadulni. Szép a magyarságuk, fordulatos a nyelvük, rit­mikus szerkesztésük uj versidomaik. Megértet­ték a magyar nyelv verstechnikáját, mikor a külső hatást nem a rímekben, hanem a szavak elhelyezésében, összerakásában keresik és talál­ják meg. Farsangi zaj zeng a tavasz éjszakán Boros kupákban méz izü bor kereng Fehér bokák tánczokba fognak, S barna pogáuy szüzek énekelnek. A hangulatnak emberei. Lelkére ülnek az olvasónak, mikor megéneklik, hogyan szökött be Parisba az ősz, midőn a Szajna felé haladva lelkében kis rőzse dalok égtek arról, hogy meghal. Egy perez : a Nyár meg se tökölt belé S Párisból az ősz kaczagva szaladt, Itt járt, s hogy itt járt én tudom csupán Nyögő lombok alatt. A közelgő Ősznek sejtelmes, virághuliásos bús költészetét, milyen szépen, találóan és egy­szerűen fejezik ki e sorok. Olvassuk tovább, lapozunk merész uj eredeti hasonlatokat találunk. Tort ülök az elillant évek szöllőhegyén S vígan buggyan torkomból a szüreti ének... A modernek, az annyiszor kicsufolt kato­nái a holnapnak nem is olyan nevetségesek, mint azt a hivatalos irodalmi férfiak szeretnék. Csak egy bajuk van, hogy nem értik meg őket, helyesebben, nem akarják megérteni az öregek, a rózsaszínű szerelmeken lovagoló bus trubadú­rok, kik mindjárt megijednek, ha uj és értékes bangókat hallanak, Félreértik a Holnap nemes tartalmát is a rosszakarók. Pedig megmondotta Oláh Gábor, a legerősebb és talán a legnagyobb Batyubál. Szombaton, január 6-án este zajlott le a Kaszinó összes termeiben, a hagyományos re­formátus batyubál. Hagyományosnak nevezzük, mert visszatér évenkint pontosan a mulatni vágyók nagy örömére. Avillainfény ismét káprázatos viliágosságban ragyoglatta a Kaszinó termeit s a dúsan fel­rakott vendéglátó asztalokat. A közönség már jó korán gyülekezni kez­dett s alig volt 8 óra, már is tömötten meg­teltek a termek előkelő közönséggel. Az egyes asztalok mellett a páratlanul szeretetreméltó háziasszonyok fogadták az ér­kezőket s látták vendégül magyaros vendég- szeretettel. Az olvasó és a nagy teremben összesen négy asztal volt elhelyezve. A háziasszonyok az egyes asztaloknál név- szerint a következők voltak: Az olvasószobában terített hármas asz­talnál: dr. Ajlai Nagy Gáborné, Bommerszbach Petemé, dr Káplány Antalné, Marosfjy Dezsőné, Km. Papp Sándorné és Virágh Lajosné. A nagy terem közepén elhelyezett jobbol­dali asztalnál: Jég Károlyné és Jég Jánosné. A baloldali asztalnál: Altnéder Jánosné, őzv. Bodenlosz Jánosné, Gyalay Gyuláné és Takács Lajosné. Végül a nagy tükör alatt elhelyezett hár­mas »U* alakban terített asztalnál: Moldován Lászióné, György Gusztávné, Harácsek Vilmosné, Hanzulouits Kristofné, Kiss Béláné, Langer Sán­dorné, dr. Makray Mihályné, Molcsány Gáborné, Soltész Elemérné, dr. Stoll Tiborné és dr. Foss Gyuláné. A háziasszonyok vezetése mellett egész sereg bájos leány sürgőit forgott páratlan sze- retetreméltósággal és ügyességgel szolgálva ki a vendégeket. Pajzán nevelés, jóizü mókázás között oly bájosan kínálta mindeuikük a maga batyuját, hogy az ember azt sem tudta hamar­jában: melyikhez kezdjen? Nagyrészben, sőt egészében a háziasszo­nyok érdeme, hogy az idei batyubál sem ma­radt el az előbbiek hagyományos jó hírnevétől s hogy a megjelentek fesztelenül és jóízűen mu­lattak. Az egyháztanács e helyütt is megragadja az alkalmat, hogy nagy fáradtságukért és áldo­zatkészségükért köszönetét mondjon. ügy tiz óra felé a Józsi bandája rágyúj­tott egy jó csárdásra, mire az itjuság csakha­mar tánezra perdült és ropták fáradhatatlanul, jókedvvel, gondtalanul. Éjfélkor souperhez ült az egész társaság, amikor a sok kipirult arcú táuczosnő körüljárta az asztalokat és sorsjegyeket árult. Oly meg­győzően és lebilincselően kinálgatták, hogy pár pillanat alatt az összes számok elfogytak. modern, hogy minden holnap a holnapután teg- j napja, s a ma a tegnap holnapja és igy megy j ez a végletenségig Ám mintegy, beszéljenek j amit akarnak, az uj igék szállnak tovább, be- ! havazzák az uj eszmék a szomorú magyar ugart, ami mamár nem is olyan ugar és Száll, száll uj szárnyakon a dal, S ha elátkozza szászszor Pusztaszer, Mégis uj lesz, boldog a magyar. Bertalan István. * A modernekkel szemben lapunk álláspont­ját olvasóink jól ismerik. Ami szép van poémá­jukban, azt magunk is elismerjük; ami pedig méltán sérti ez ősi hazát, az ősi vallást, a csa­ládi tűzhelyet s a tiszta szerelmet, ami durva, erotikus s épen ez okból ízléstelen és vissza­tetsző a müveikben, azt ostorozzuk és ostorozni fogjuk. Jeles munkatársunknak e sorai leadá­sával liberalizmusunk mellett kívántunk tanú­ságot tenni, de egyben kijelentjük, hogy felfo­gásával sok mindenben nem ériünk egyet s színes soraival sem sikerült minket meggyőznie. Égljr Mihály. A kisorsolás is rövidesen megtörtént s a nyertes dr. Makray Mihály polgármester lett, ki a nyereménytárgyal — egy művészi lombfürész munkát — azonnal megkapta. A nyeremény­tárgy Hermann György tűzoltó pompásan si­került munkája, amelyet teljesen ingyen aján­lott fel a jótékonyczélra. Őtet is köszönet illeti áldozatkészségéért, mert ez az egyháznak 30 K tiszta jövedelmet hozott. A második vacsora után ismét tánezba fo­gott a fiatalság s a magyaros, szives vendég- szeretet, a jókedv és fesztelenség egész reggelig tartotta együtt a társaságot. A tiszta jövedelem eddig még pontosan meg nem volt állapítható, de már a 750 koro­nát túlhaladja. Levél a batyubálról. Február 8. Tisztelt Szerkesztő ur! Ne vegye szerfölött nagyra, ha szerkesztő­kollegái nyilvános kijátszásával éppen önhöz intézem jelen soraimat Egyik oka ennek az, hogy ön a moderneket nem szereti, azaz a ré­gieknek fogja pártját; már pedig a batyuhál nemcsak régi, de ősrégi intézmény. Másik oka, hogy b. lapja már holnapután megjelenik. Har­madik meg, hogy míg kollegái személyes ta­pasztalatokat szereztek a batyubálról, addig ön távollétével tündökölt. Fölteszem, hogy rajta kí­vül eső okok gátolták a megjelenésben; éppen azért, mig egyfelől őszinte részvéttel vagyok becses énje iránt, amiért ott nem volt, másfelől — tekintettel a jövő évi batyubálra — sietek jóindulatát továbbra is biztosítani .. . * Voltaképpen alig irhatok valami újat a batyubálról. Általánosságban olyan volt, ami­lyennek az utóbbi években megszoktuk. Jól tudja, szerkesztő ur, hogy a kálvinisták a hagyományoknak nem tulajdonítanak szerfölött nagy jelentőséget a dogmák megválogatásánál. Ám a batyubálnál másként áll a dolog. Itt kény­telenek vagyunk örömmel konstatálni, hogy az idei estély is hagyományosan jól, sőt kitünően sikerült. A Kaszinó termei ezúttal is szorongás­sal megteltek a jótékonyság jegyében mulatni vágyó előkelő közönséggel; a kedves háziasz- szonyok ki nem fogytak a szives látásból; a vendégek bőkezűen bánlak a felülfizetéssel s nem fukarkodtak a roskadásig rakott asztalok inycsiklandozlató terhének dicséretében és fo­gyasztásában ; viszontláttuk a bájos kavarodást is, midőn a lukullusi lakoma után a cigánybiró jelt adott az első tánezra s aztán ropták a — boszlont a fiatalok (mindenki fiatal, aki tánezra perdül) szilaj kedvvel, kivilágos-kivirradtig. * Apropos czigánybiró. Mikor a füstös muzsafiak kikapták a napi­parancsot, hogy teljhatalmú diktátoruk Nagy László ur lészen : bután bámulva néztek össze : De hát kicsoda az a Nagy László ur? Majd, hogy kezdtek fölocsudni meglepetésükből, az egyik találomra elszólotta magát: Talán Nagy Laczi az instállom? S lön viharos derültség, szétfoszolván az agyukra sűrű ködként nehe­zedő homály . . . * Izgága férfiak, nagymesterei a csipkelő­désnek, minduntalan fölemlegették, hogy lám, a kálvinisták batyubálját nagyrészt katholikus nők rendezik. A pesszimizmus azt felelte rá, hogy eléggé megszégyenítő ez azokra a refor­mátus nőkre, akik eljöhettek volna és mégis otthon maradtak. Az optimizmus úgy nyilatko­zott, hogy annál szebb a katholikus nőktől és annál jobb a kálvinista egyház templomjavitási alapjának ... Én meg csak azt gondoltam ma­gamban : Lám, ami a nagy nemzeti kormány­nak annyi fejtörést okoz, azt a nagybányai nők mily szellemesen és mennyi szeretetre méltó­sággal oldották meg tegnapelőtt este! Sirofín Emeli- az étvágyat és a testsúlyt, megszán* te ti a ItShCgési, váladékot, éjjeli lázadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár te orvos áltat naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínéinak, kérjen mindenkor „Roche“ eredőit caomapoUtat. F. ü&oel*© Jk Ce« Baa©! ff.vájc) ßß Roehe“ Kaplwtd amisi rendeletre a gyAgysmtSnb« ban. — Ai* Ovegtnklnl 4.— korom.

Next

/
Thumbnails
Contents