Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1909-01-28 / 4. szám

1909. január 28

3

NAGYBÁNYA

A Polgári-Kör Széchényi-lakomája.

— Serlegavatás. —

Január 27.

A Polgári-Kör tavalyi tisztújító közgyűlése alkalmával elhatározta, hogy egy Széchényi- serleget szerez be s minden évben a tisztújító közgyűlés alkalmával hazafias ünnepséggel adóz a nagy Széchényi emlékezetének.

A nemes elhatározást gyorsan lelt követte. A díszes, ezüstművü Széchényi-serleget a Kör elnöksége elkészíttette s azt a vasárnapi ünnepi lakomán, melyen mintegy százhuszan veitek részt, dr. Stoll Tibor avatta fel magasan szárnyaló, szónoki hévvel előadott ünnepi beszédével.

Az ünnepi beszéd egész terjedelmében igy hangzik:

Uraim 1

Örömmel veszem át e serleget, hogy rendeltetésének átadva, felavassam!

Kettős czélt kell szolgálnia; egyrészt hivatva lesz áldozni a »legnagyobb magyar« emlékének, mert »nem hall meg az, ki honfitársainak emlékezetében él«; másrészt hirdetnie kell azon szent eszméket, melyek a magyar haza szabadságát és függetlenségét, anyagi és gazdasági fejlődését vannak hivatva szolgálni és előbbre vinni.

Gróf Széchényi István! Hatalmas, korszakot alkotó név, fényes csillagként tűnik fel Magyar- ország históriájában, ki megmutatta a haladás útját, felrázta álmaiból az alvó nemességet, megváltoztatandó a régi, elavult rendszert és tétlenséget.

Megnyitotta a haladás zsilipjeit és megtermékenyítette a lelkeket; eldobta magas szellemi ábrándjainak hegycsúcsán a hógolyót, mely mire a hegy lábához ért, lavinává változott, elsöpörvén az aristokrátia lábai alól a talajt, munkára serkentvén és maga körül gyűjtve a jobbakat, akik örömmel üdvözölték a haladás csillogó fényét.

A természet legszebb törvénye az, ha bizonyos lelki tulajdonságok apáról-fiura átöröklődnek. És hol leli ez magyarázatát, nem másutt, mint a családi kör melegségében, mert a gyermek szellemi ébredésekor a látottak any- nyira megragadják fogékony lelkületét, hogy ez impressziókat mint férfi is magával viszi a nyilvános élet szereplésébe.

Ilyen apai példa volt gróf Széchényi Fe- rencz, a magyar nemzeti muzeum megalapítója.

De az otthonról hozott jó példán kivül nagy befolyással voltak Széchényi lelkűidének és szellemi irányának kifejlődésére, irodalmi műveltsége és utazásaiban szerzett bő tapasztalatai, nemkülönben báró Wesselényi Miklóssal — a később hires szabadelvű pártvezérrel — való szoros barátsága, kivel vetekedett a magyar haza és magyar polgár önzetlen szeretetében.

Ily tapasztalatokkal és tulajdonságokkal felvértezve indult Széchényi 18‘25-ben reformálod útjára.

Hazánk a jelzett időben úgy szellemi, mint anyagi tekintetben messze állott a müveit nyugati államok kultúrájától. Rendi alkotmányunk, mely a lakosságnak csupán mintegy tizedrészét fogadta sorompói közé, elavult, a tehetségek kifejtését korlátozó. Nemességünk elpuhult a produktiv munkára, iparunk, kereskedelmünk, közlekedési eszközeink hiányában csak lokális, igy kifejlődése korlátolva volt, társadalmi viszonyaink az exkluzív kasztok fennállása következtében nemzeti szempontból számba nem vehető.

És mit látunk Széchényi 15 éves szereplése elteltével, melyek mind eszméi nagyságát, alkotó képességét és prófétai előrelátását igazolják.

Gazdasági életünkben, tekintve a népességnek túlnyomó részét, mely őstermeléssel foglalkozik, jótékony haladást és tanulságos rendszert honosítanak meg a gazdasági egyesületek;

iparunk és kereskedelmünk, tekintve a közlekedési eszközöknek fejlődését, határozott lendületnek örvend;

Gőzhajók járnak a Dunán, vasutak épülnek a forgalmasabb fővonalakon, lánczhid köti össze és egyesíti a Duna két partját;

az Akadémia műveli és irodalmivá teszi nyelvünket;

egyesületek és társas körök alakulnak, melyek a különböző gondolkodású cs irányú egyéneket egy hatalmas és erős társadalommá igyekeznek egyesíteni. Müveiben Széchényi ostorozza a régi rendszert és megmutatja az irányt, mely felé kell haladnunk, a czélt, melyet elérnünk és reá mutat az eszközökre, serkentvén a nemzetet az egyöntetű munkálkodásra, mivel »egy nemzet újjászületése csak az egész nemzet műve lehet.« (Eötvös.)

Igaz, Széchényi tanítása termékeny talajra talált, az elvetett mag terebélyes fává nőtt, azonban ennek ágai nem árnyékolják be még mai nap sem az egész nemzetet. Ugyanazért ne idézzük Széchényi eszméit hiába, hanem kövessük is az utat, melyet kijelölt, szövetkezzünk miként a honfoglalók a vérszerződésben s mig egyik kezünkben szilárdan tartjuk a szabadság jelképét: a háromszinü lobogót, másikkezünkből ne engedjük ki Ceres aranykalászait és Mercur tova haladó kerekét, mert e három tényező összetartása nélkül nem lehetünk oly sok vérrel és könnyel áztatott drága hazánknak méltó örökösei.

Nem hiszem, hogy lenne e hazának egyetlen egy polgára, ki, ha látja a czél szentségét, ne találna annak kivitelére biztos eszközöket.

Ilyen eszköz legyen összetartásunk erősbi- tésére e serleg, melyet ezennel felavatok Széchényinek azzal a jelmondatával, hogy »Magyar- ország nem volt, hanem lesz!«

ügy legyen!

A szép beszédnek zajos hatása volt s az óváczió gyakorta megújult az ünnepi szónok mellett, kinek számosán siettek üdvözlésére.

Dr. Ajtai Nagy Gábor indítványára azt is elhatározták, hogy a felavató beszédet egész terjedelmében jegyzőkönyvileg is megörökítik.

A Széchényi-lakoma emelt hangulatban a késő éjjeli órákban ért véget.

Modern hurpengetés.

— Az uj lírikusok. —

E czimen —s. —s. jelzéssel a N. Ä-ban valaki lándzsát tör lapunk egyik utóbbi számában közölt »Modern húrokon« czimü poema fölött, melylyel munkatársunk, elismerjük, vaskosabb szatírával illusztrálja azt az irányt, melyet a »magyar Pimodán« koronázatlan királya : Ady Endre s mimelői követnek.

Az —s. —s. betűk mögött meghúzódó kritikusunk finomabb idegzete vagy hogy Adyval stilszerübben fejezzük ki magunkat: »finomabb remegése« feljajdul e támadás miatt, mely már nem a legelső lapunk hasábjain az ultramodernek ellen s amely támadásunkkal — s. — s. szerint csak éppen annyit értünk el, hogy felkeltettük a vágyakozást a modern irók megismerésére és csodálatos, hogy minnél jobban megismerik a moderneket, annál inkább megszeretik őket. Már t. i. —s. —s.-ék.

Sajnos, hogy terünk nem engedi, hogy e kérdéssel most részletesen és behatóan foglalkozzunk, talán lesz még arra alkalmunk, de már most, vázlatosan és nagy vonásokban meg akarjuk világítani azt a modern költészetet, mely a * Holnap*- ban csúcsosodik ki.

Elöljáró sorokul megmagyarázzuk, hogy mi a »magyar Pimodán« és pedig Ady Endre vallomásaival. »A magyar Pimodán, az Alkoholhotel, melynek tetője kertté vau alakítva, ahová lift nélkül kerülünk föl s ahol a felséges magyar lelkek virulnak vagy hervadnak el, mielőbb a virulásba belefoghatnának.« Az Alkohol-hotelnek ez a lift nélküli virágos kertje tehát az a hely, hol a »felséges magyar lelkek« nem hasist éve, »ami már magasabb, finomabb idegrendszerek mérge, de kényszerűen és stílusosan boros kupát vagy pálinkás bütyköst« fogva a »Holnapinak alább idézetekkel és mutatványokkal is illusztrált gyöngyeit tépdesik le.

A lapunkban közölt szatirikus poémának főleg vaskos és legkevésbbé sem költői, merész, sőt visszatetsző kifejezésein ütközik és botrán- l| kozik meg leginkább —s. — s. finom költői lel- j külete, de hiszen ha ez igy van, akkor nekünk I nyert csatánk van, mert a megbolránkoztatás 1 volt a czélunk és pedig oly kifejezésekkel, miket a modernek költeményeiből szószerint idézett vagy azokat utánozta munkatársunk a jól megadott reczipe szerint.

Csodálatos, hogy —s. — s., ki a modern csoport zászlajára esküszik föl, mert az »szebbet, élvezetesebbet nyújt« s aki »minél jobban megismeri, annál inkább megszereti őket«, — ezt nem vette észre.

S hogy nem nagyítunk, a »szebbekből és élvezetesebbekből«, melyek annyira megnyerték —s. — s. tetszését, egy csomó idézetet közlünk, melyek markansul karakterizálják ezt a költészetet.

Mi Adynál az Isten?

»Az Isten nem jön ám felénk,

Hogy bajainkban segítsen :

Az Isten: az Én ét a kin,

A terv s a ctók, minden az Isten.«

Ezt csupán a későbbi sorok megértéséül czitáltuk, hogy fogalmunk legyen arról az istenségről, melyet a modernek hisznek s megérthessük azt a hallatlan vakmerőséget, melylyel a modernek azon sacrumokhoz mernek nyúlni, melyek sok-sok száz milliók előtt ma is szentek, érinthetetlenek.

A beteges és banálisán perverz és érzéki szerelmi ömlegésnek pedig hü tükrét tárja fel az Alkohol-hotel kertjének a következő hajtása :

»Én a halál rokona vagyok,

Szeretem a tűnő szerelmet,

Szeretem megcsókolni azt,

Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,

Hervadva ha vágynak, a nőket . . .«

Vájjon e sorok önkéntelenül is nem Az ember tragédiájának azon hátborzongató jelenetét juttatják eszünkbe, midőn a római dőzsölő kéjhölgy érzéki deliriumában a pestises halott ajkáról szíttá magába a döghalált ?

A megejtő költői kifejezéseknek pár gyöngyére akadhatunk a következő idézetekben:

»Te tudod, hogy én többet adtam,

Fenének kellett, amit adtak,

És az se, amit megtagadtak.«

(Beszélgetés egy szekfüvel ez. versében.)

Vagy:

»S az álmosoknak, piszkosoknak, Korcsoknak és czifrálkodóknak,

Félig élőknek, habzó szájúaknak, Magyarkodóknak, ködevőknek,

Én nem vagyok magyar ?«

(Én nem vagyok magyar ? ez. versében.)

Egész díszes csokra a költői bravúros és nem képletes kifejezéseknek!

Az »Ös Kaján« ez. versben olvassuk a következő önvallomásokat, miket a tivornyában kifáradt poeta a kisértő ős Kajánnak tesz:

»Nagyságos ur, kegyes pajtásom,

Bocsáss már, nehéz a fejem,

Sok volt, sok volt immár a jóból,

Sok volt a bűn, az éj, a vágy,

Apám, sok volt a szerelem.«

»Nyögve kínálom törött lantom,

Törött szivem, de ő kaczag,

Robogva jár, kel, fűt az Élet Énekes, véres és boros Szent korcsma-ablakunk alatt.«

»Uram, van egy anyám : szent asszony.

Van egy lédám: áldott legyen.

Van egy pár álom-villanásom,

Egy-két hívem. S a lelkem alatt Egy nagy mocsár: a förtelem.«

Volna talán egy-két nótám is,

Egy-két búja, uj nagy dalom,

De ime el akarok esni,

Asztal alatt, mámor alatt,

Ezen az ős viadalon.«

»Van csömöröm, van irtózásom S egy beteg, fonnyadt derekam« . . .

Hogy ez a nagy lédás, nagy mocsaras, nagy boros, szent korcsma-ablakos, nagy bújás és fonnyadt derekas költészet meg tudta igézni —s. —s.-et, mint a ma költészeténél »szebb és élvezetesebb« olvasmány, azért —s. — s. Ízlésére legkevésbbé sem irigykedünk.

Ez a lédás költészet kisért a »Mária és Veronika« czimü poémában is. Veronika tudvaCsak helyeselni tudjuk s elismeréssel fogadhatja mindenki, hogy a szép üzleti eredmény daczára nem az osztalékot növeli az igazgatóság, hanem a tartalékalapot, melyre az idén 1700 koronával fordítanak többet, mint az elmúlt évben.

Az igazgatóság az osztalék kifizetését 1909. év márczius 1 -tői hozza javaslatba.