Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1909-01-21 / 3. szám
1 1909. január 21. A közgyűlés elhatározta, hogy az emlékbeszédet Szabó Kálmán arczképével együtt egy díszes emlékfiizetben kiadja s hogy elhunyt érdemes elnöke emlékének megörökítésére egy kereskedő és egy iparos ifjúnak évenkint adományozandó 300-300 koronás külföldi utazási ösztöndíjat »Szabó Kálmán ösztöndíj«-nak nevezi el; végül, hogy az elhunyt elnök arczképét a kamara számára megfesteti. A délután tartott közgyűlésen ez elnökválasztást ejtették meg. Elnöknek egyhangúlag Széni-Királyi Tivadar eddigi alelnököt s az igy megüresedett alelnöki állásra pedig szintén egyhangúlag Fáik Lajost választották meg, ki igy egyúttal a kereskedelmi szakosztály elnöke is lett. Azon szoros kapocsnál fogva, melylyel városunk iparos és kereskedő osztálya a kamarához van fűzve, azt hisszük, nem lesz érdektelen, ha a kamara újonnan megválasztott vezetőinek eddigi szereplését röviden ismertetjük. Szent-Királyi Tivadar, az uj elnök egyike a debreczeni kereskedő világ legtiszteltebb és legkiválóbb vezéralakjainak, akit erélye, ambi- cziója, teljes függetlensége s a gyakorlati kereskedelem küzdő mezején eltöltött előélete erre a tisztségre egyenesen kvalifikál. Régi magyar családból származva, mintegy vérszerüen örökölte a közéleti szolgálatokra való készség »nobless oblige«-ét, viszont a kereskedelmi pályán szerzett tapasztalatai hivatottá teszik a kamarai életműködés gyakorlati szempontjainak átértett és átérzett képviselésére. Mint szakszerüleg képzett kereskedő 1885 ben kezdte Debreczenben a keletkezése óta mindig az elsők sorában álló Szepessy-féle müiparáru czég körében önálló pályáját, csakhamar tulajdonosa lett a czégnek s e vállalatot virágzó fokra emelte. 1903-ban lépett vissza attól, közben ugyanezen üzletkörben fiókvállalatként a nagyváradi Szent-Királyi és Kalenda cégnek is társtulajdonosa volt. Vezette 14 éven át a Duna biztositó társaság debreczeni főügynökségét és vezeti immár 15 éve a debreczeni dohánynagytőzsde és különlegességek üzletét. Régi tagja a törvényhatóságnak, a kamarának, melynek már második cziklusában alelnöke, igazgatósági tagja számos társadalmi s közgazdasági intézménynek. Selfmedman, aki tisztességes munkájával maga teremtette a maga poziczióit, melyeknek élére most a polgári bizalom e kimagasló kitüntetést, a kamarai elnökséget telte. Fáik Lajos, akit Szent-Királyi helyére társainak bizalma a kamarai alelnöki és a keresk. szakosztály elnöki székébe ültetett, szintén érdemes és rátermett ember a tisztségre, aki egy eredményes, munkás élet tanító iskolájából kerül a kereskedelmi érdekképviselet bizalmi tisztségének vezető állásába. Évtizedeken át volt egyik tulajdonosa és vezetője a már 1858-ban bejegyzett T. A. Fáik és fia nagyforgalmu rövid- és norinbergi áru czégnek, mely később a Fáik Ármin és társa kefegyári czéget és vállalatot rabszijra fűzve állott a basa előtt. Achmed közömbösen vette a várurat, de alig fojthatta el meglepetését, midőn Stépán mellett egy viruló szépségű hajadont pillantott meg, olyat, amilyet álmaiban sem látott soha. Alakja lengő, karcsú mint a fehér-kőrös nádszála, szemeiben korom- feketés éj és ragyogó tűz, feje állása ideálisan szabályos, piczi piros ajkai közül vakítóan ragyogtak fogsorai s a szénfekete haj, hófehér arcz és váltak példás összhangban állottak egymással. Achmet elbüvölten ült jődarabig szőnyegén s csak nagysokára tudott megszólalni. Jól beszélte a magyar nyelvet, mert hiszen gyermekkorától e hazában gyakorolta a haditudományokat. — Ki vagy te rózsabimbó, ki itt előttem állasz? A próféta égi háreméből jösz-e vagy hitetlen szülők gyermeke vagy ? S csodálatos! A leány nem riadt vissza a hosszú, fekete szakállu basától, figyelmesen nézett rá, szinte szerelmesen esengett. — Stépán Emilia vagyok, e várur leánya, szabadítsd meg őt bilincseitől emberséges müzül- mán, engedd békével és én örökre hálás leszek irántad; követlek mindenüvé, ha úgy kívánod, csak atyám szabadságát óvd meg. Achmed érezte a leány tekintetének melegségét, szavának őszinteségét, hosszú szakállát kétszer-háromszor megsimitotta, intett az agának és Stépán Kelemen legott szabaddá lön. Majd a leány kivételével mindenkit kiküldött a sátrából; pár perczig tétován néztek egymásra; a basa őrült szerelemre lobbant, felugrott, a leány dereka körül fonta karjait; nézte, nézte sokáig azo-> NAGYBÁNYA alapította és nagygyá fejlesztette. Tiz év óta az ugyanezen czég alatt álló bankiroda tulajdonosa. Az uj alelnök a debreczeni kereskedelmi mozgalom szívesen keresett és szívesen munkálkodó vezérférfia, akinek működésével erély, hozzáértés és munkaszeretetei lép a kamara vezetői közé. A főgimnáziumi ifjúság műkedvelő előadása. Az állami főgimnázium r. kath. és g. kath. vallásu ifjúságából alakult Mária-kongregác zió f. hó 18-án, vasárnap tartotta meg műkedvelő szinielőadását a főgimnázium tornacsarnokában A karácsonyi pásztorjáték iránt városszerte óriási nagy érdeklődés nyilvánult meg s az előadás kezdetén a tágas tornacsarnok oly zsúfoltan megtelt közönséggel, hogy a későbben jövőknek bizony már nem maradt hely. Pedig a csalakos, havas esős időjárás épen nem kedvezett a műkedvelő előadásnak, de a nézőközönség, mely túltette magát e kellemetlenségen, bő kárpótlást nyert azon valóban kiváló élvezetben, melyet a pásztorjáték előadása nyújtott. A pásztorjátékot Borbás Géza tanár vezetése alatt a főgimnáziumi ifjúság zenekarának nyitánya előzte meg. »Ne féljetek pásztorok< kezdetű egyházi éneket adták elő Borbás Géza valóban bravúros átiratában. A bűbájos, édes, gyermekkori hangulatoknak minő ajzó sokasága lepte meg egyszerre a sziveket az egyszerű, karácsonyi melódia hallattára; ismét éreztük ama csodás, szent éjszakának szivetmegejtő varázsát, mikor az Engaddi völgyére leszállt az éji homály s a czédrus illattal terhes éjszakában a csillagmiriádok között feltűnt egy csillag, melynek fénye vakítóbb, fehérebb volt valamennyinél és mintha hallanók a cherubok karát, amint bátorítják a csodás látománytól megriadt, virrasztó pásztorokat: Ne féljetek pásztorok. .. A hangulatok eme összhangzatos, álmodozásba ringató skálájában azután nemsokára szétnyílik a függöny s az illúzió teljessé válik, midőn látjuk a csodaszépen, művésziesen beállított szinteret s gyors egymásutánban vonulnak el előttünk a színes képek korhű s pompás kivitelű jelmezekkel s a szereplőknek meglepően ügyes alakításával. A összes szereplők mindnyájan bravúrosan kitettek magukért, de mégis ki kell emelnünk Biró Gyulát, Kupás Gyulát, Marosán Sándort, Kaszaniczky Gézát és Kóczy Lászlót, kik nemcsak jelmezükkel, de álérzett, ötletes játékukkal is nagy feltűnést keltettek. Kóczy László főleg pompás humorával és szép hangjával remekelt és sikerült is a közönséget állandó derültségben tartania. A közönség, mely a legélénkebb érdeklődéssel kisérte az előadást s tetszésének nem is egy ízben zugó tapssal és éljenzéssel adott kifejezést, valóban hálás lehet Péter Pál fogúnkat a bűvös szemeket. Oh, mily égőérzelem is a gyermekleány szerelme, kinek a természet először mutatja be azt a trónjától soha meg nem fosztható mámoros kéjt, ki először érzi azt a zsibbasztó hevületet, nem tudja, mily ös- meretlen érzés szállotta meg szivét; szava nincs csak szemei beszélnek, ezek pedig sejtelmesen adják tudtára Achmet pasáhnak, hogy a bimbó immár vágyat érez a kifakadásra; közelebb s mindközelebb simul ahoz a másik vágyakozóhoz, most már szemei is lecsukódnak, még egy pillanat s elcsattant Achmed első igazi szerelmes csókja. * Teleki Mihály uram nyugtalanul járkált föl s alá szobájában. Stépán Kelemen emelt panaszt nála a történtek miatt s bizony-bizony Stépán uramnak oly nagy, előkelő és hatalmas rokonsága volt Erdélyben, hogy a megsértett főur és szüle baján a jóbarátokban amúgy sem bővelkedő Apaffy Mihály miniszterének okvetlenül segíteni kellett! Dehát hogyan ? Egyezségről szó sem le • hetett, mert Stépán — úgymond — inkább kerékbe töretni engedi magát, hogysem leányát pogány török odaliszkjának tudja s azt sem bánja, ha leánya meghal, szégyenfoltot azonban nem tűr. Achmet viszont — miként Teleki értesült — se lát, se hall, csupán szerelmeskedik azóta, mióta Emilia birtokában van! Megregulázni a nagyváradi basát pedig nem volna tanácsos, mert bizony az igen nagy ur, hatalmas s azon felül a fényes portának igen kedves embere. De hopp! megszületett az eszme. 3 náziumi hittanárnak, ki a darabot fáradságot nem ismerő buzgalommal betanította s az előadást oly kiváló művészi érzékkel rendezte. A vasárnapi előadásnak oly nagy sikere volt, hogy közkívánatra tegnap, kedden délután meg kellett ismételni. A pásztorjáték reprise igen nagy közönség előtt nem kisebb sikerrel zajlott le. Altneuland. Herzl cionista irányregénye. — Irta : dr. Rencz János. — Ez a német regény 1902-ben jelent meg először s azóta több kiadást ért. Szerzője Herzl Tivadar, a magyarországi származású, hírneves bécsi iró és újságíró, a bécsi Neue Freie Presse czimü legelőkelőbb napilapnak volt szerkesztője, a cionizmus zászlóvivője és elismert legfőbb vezére, apostola, ki 1905-ben halt meg. Herzl cionista iratai és müvei összegyűjtve is megjelentek. Cionista eszméit azonban egybefoglalva ez a regény tartalmazza leghivebben. Az Atneuland (ősi uj haza) czimü regényt minden európai nyelvre lefordították. Magyar fordítása azonban eddigelé nincsen. A magyar sajtó sem igen foglalkozott vele. De a magyar- országi zsidók olvassák, ügy hallom, Budapesten a német eredetinek nagy kelendősége van. Nagybányán is sokan ismerik. A műről való mondanivalóimat két részre osztom : először ismertetem a regény tartalmát, azután el akarom mondani, minő hatással volt rám a munka, mint regény, s minő gondolatot ébresztett bennem a regény tendenciája, amiért lulajdonképen íródott. L A regény cselekvénye két részre oszlik. Az első résznek színhelye Bécs, ideje 1902, a második rész színhelye Palesztina, ideje 1923. Az első rész a zsidóság mai, illetőleg 1902-iki helyzetét rajzolja meg az európai keresztény államokban, nevezetesen Ausztriában, leginkább Bécsben. Herzl tolla ezen rajzokban eleven, színező, ötletes, éles, szatirikus. A zsidót üti, veri, megveti mindenki. »Ha a németeknek van rossz kedvük — mondja egy bécsi zsidó társaságban egy morvaországi rabbi — a zsidók ablakát verik be; ha a csehek hara- gusznak meg, megint csak a zsidóknál törnek be.« Az alsóbb osztályú zsidóság rettenetes nyomorúságban él. A felsőbb zsidóság pedig erkölcsileg züllött, mert jobb módra csak erkölcsiségének szőgreakasztásával tett és tehet szert; csak az arany borjut imádja, s minden eladó nála: lélek és portéka, elv és kelme. A müveit, feltörekvő és erős meggyőződésű, önérzetes zsidó nem találhatja meg életczélját, boldogulását. Ennek tudata s a zsidóságban való csalódása teszi életunttá a regény hősét, dr. LőwenTelekinek éles esze még egyszer jól átgondolta a tervet s aztán legügyesebb emberét, Pó- tor Dávid legatus siculust hivatta. — Hallja Kegyelmed, fontos missióra re- commendálom ezúttal, de elvárom, hogy legravaszabb siculus modusait vegye elő a planum megoldásánál, mert ha elvéti a módját, könnyen meglehet, hogy egy fejjel megkurtitva kerül visz- sza Kolozsvárra. Fogja kend ezt a két kis egyforma keresztet s rejtse el jól. Egyenesen a nagyváradi basa ő kegyelmességének portájára tartson s tudomására hozza ő neki, hogy a szokásos évi tributumot im magával hozta; azonkívül hallva, hogy ő kegyelmessége mily szerelmes lett egy magyar lányba, e tekintetben is üdvözli őt a fejedelem s küldi neki a magával viendő ajándékokat. Valamiképpen hozzá kell férkőzni a leányhoz is az apai beleegyezés átadásának titulusa alatt s akkor átadja a leánynak a két kis keresztet, mint atyjának ajándékát, megüzenve, hogy atyja — aki nagyon buzgó katholikus — csakúgy hajlandó megbocsájtani a leány eri- menjeit, ha az egyik keresztet ő maga viseli állandóan, a másikat pedig a basa szerezsin tartójába (másként talizmán tartójába) csúsztatja, hogy ennek is hasonló oltalmára szolgáljon a kis kereszt. Ha ezt summo cum talento elvégezte, egyenesen Stambulba tart kegyelmed s ott az évi járandóság befizetése után értésére adja kegyelmed Küprili nagyvezérnek vagy a sejk-ül Izlámnak aliquo modo, hogy a Nagyságos fejedelem szívesen veszi, ha a keresztény hit tért hódit, de emiatt a portával semmiféle conflictusba T
