Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1909-01-21 / 3. szám

2 NAGYBÁNYA 1909. január 21. igazán nem tudtam magamnak megma­gyarázni. ügy látom, a takarékpénztár betéti kamatláb politikája is, némelyek által állandóan felszínen tartatik. Minden alkalommal hallom emle­getni, hogy könnyű ott olcsó pénzt fo­lyósítani, ahol csak 4%-ot fizetnek. Igaz, de úgy tudom, hogy városunk valamennyi intézetének alapszabályzata a közgazda- sági érdekek előmozdítását is feladatává teszi az intézeteknek, ha pedig azt elő­mozdítani akarjuk s erre első sorban a város takarékpénztára hivatott, akkor nem a betevők érdekét kell a legnagyobb mértékben kielégíteni, gondolni kell a sze­gény adósokra is, kik pedig inkább szo­rulnak támogatásra. A magas betéti kamat nyújtása a gyengeségnek bizonyos jele. Minél magasabb az valamely inté­zetnél, annál kevésbé fog közgazdasági hivatásának olcsó pénznyujtásával eleget tehetni. Sajnálom azon hitelt keresőket, kiket balsorsuk ily intézethez vezet, hol a betevőknek betéti kamat adón felül még 5V*—6%-ot fizetnek. Hiszen ilyen intézethez a leglehetetlenebb ügyletek kerülnek, mig magoknak a betevők ér­dekeit is veszélyeztetik. Olcsó pénzből olcsó hitelt engedé­lyezni képezi főtörekvését városunk ta­karékpénztárának. S mig ezt megteszi és a hozzá fű­zött jogos igényeket kielégíti, arra kérem a »Hangulatok« és > Visszhangok« Íróit s a nyílt levelező ösmeretlen (?) kiván­csiját," hagyják ki vitáikból a takarék- pénztárt. Nekünk nyugodt, komoly munkára — nem pedig politikára van szükségünk, hogy oly eredményt tudjunk felmutatni, mely városunk összes lakói javára szol­gál s nem csak nehány száz részvénves O J J Zsebét tölti meg. Moldován László. Epilógus. Január 20. Lapunk legutóbbi számában közölt »Újévi hangulat« ez. czikkünk egyik névtelen olvasója a meggyőzésnek és polémiának sajátos, minden esetre feltűnést keltő és kényelmes módját eszelte ki, melyre bizonyára szabadalmat kér­het a hivatásos újságíró testületektől, annyira eredetien ötletes és ötletesen eredeti. Mi az »Újévi hangulat« ez. czikkünkben a legszigorúbb tárgyilagosság alapján állva s egy hajszálnyival sem lépve túl a publiczitás tisztes kereteit, mutattunk rá az ellenvélemény tart­hatatlanságára s igyekeztünk annak túlzásait reális számadatokkal megvilágítani. A mi álláspontunk vagy helyes, vagy nem helyes. Ha helyes, magáévá kell azt tennie lapunk névtelen olvasójának is, amint azt igen sokan magukévá tették közéletünk vezető emberei kö­zül a hozzánk Írott elismerő leveleikben vagy személyesen tolmácsolt szavaikban. Ha nem he­lyes, annak az volna a természetes következ­ménye, hogy akit nem sikerült meggyőznünk, az törekedjék meggyőzni minket. Mutassa ki okfejtésünk helytelenségét vagy irányzatosságát, czéljaink hiábavalóságát, mert az igazság min­dig igazság marad, melyet sem mi, sem más a legrutinirozottabb tollal s a frázisoknak semmi­nemű kaleidoszkopszerü csoportosításával el nem homályosilhalunk, el nem bűvészkedhetünk. Mondjuk, ez lett volna/természetes követ­kezménye a meggyőzni akarásnak; — lapunk szellemes olvasója azonban ehelyett kérdése­ket ad föl nekünk, melyekre »Újévi hangula­tok* ez. czikkünkben már részletesen megfelel­tünk s rebuszokat, melyeknek a dolog meritu­mához semmi közük nincsen. Hát mi ily czéllalan és fölösleges szósza- poritásba nem bocsátkozunk. Évek hosszú során át ez a kérdés minden oldaláról kellőleg meg volt világítva, a döntő ütközet lezajlott s mi csak annak konstatálására szorítkozhatunk, hogy a végső döntésnél a mi érveink estek súlyosabban a mérlegbe. Erősen hangsúlyozzuk, hogy az érvek és nem a szuggeszczió. Mert szuggerálni lehet egy-két embert, sőt önszuggeszczió is van, de olyan Svengali még nem akadt, ki egy hatvanöt tagú társaság­ban ötvenöt embert volna képes delejes álomba ringatni. Égly Mihály. A városok háztartásának rendezése. Január 20. Végre egy örömhír, mely a városok nyo­masztó helyzetének rendezésére irányuló komoly akczióról ad számot. Tudvalevőleg a városok országgyűlési képviselői az elmúlt évben tartott hatlan kéjt látszik Ígérni s mindez közömbös a basának, ő annak a legfeljebb 15—16 éves ma­gyar leánynak szemeiben mereng állandóan, ki gyermekies kedélylyel és mosolygással játszik a basa koromfekete hosszú szakállával, közbe-közbe nagyot csendül a szerail terme hangos nevetésé­től s ilyenkor a kegyelmes ur mindig egy-egy hosszantartó forró csókkal és öleléssel szakítja meg a szép odaüszk nevetését. Mi a paradicsom minden gyönyörűsége ehez az élvezethez s mik a túlvilág mind a hét egének huriai Allah amaz egy virágszálához képest ? Semmi, bizony semmi! Legalább Achmet szemében. Néhány héttel eze­lőtt, hogy Váradról kiindult portyázni a Király­hágó alsóvonala mentére, nem is álmodta még ezt az eljövendő nagy boldogságot s nem gon­dolta, hogy a legdrágább zsákmány, mit a tasád- fői vár kirablásától várhatott, ez a nyíló bimbó, a legfölségesebb odaliszk lesz. Pedig úgy volt. A lasádfői vár ura Stépán Kelemen csak kicsiny helyőrséget tartott várának és birtokai­nak védelmére, de mint előkelő főnemes és sza­bad várur semmiféle hajlandóságot nem érzett arra, hogy a váradi basa állítólagos védnöksé­géért annak még tributumot is fizessen. Szörnyű haragra gerjedt azért az igazhitű basa szive, fé­nyes szakállából még fényes szálakat is tépett ki haragjának jeléül, megfogadván, hogy Balesz- kin, a sötétség dzsinje nem űzi el hétszer Várad mecsetjei felöl a napot, mig Tasádfő hitetlen urát meg nem regulázza s jószágait — török szokás szerint — el nem kobozza. S amint gondolta, úgy is tesz vala. Ötezer spahi, asszap, mollah, kurd és albániai harezos- sal indult el Váradról, mivelhogy szándékában volt nemcsak Tasádfőt, hanem más jobbmódu helyeket is meglátogatni hasonló jó szándékkal. Házi sejkjét és udvari alemáját is magával vivé, hogy ezek olvassák rá minden tettére a Korán jóváhagyó sorait, mint a próféta beleegyezését, mert a müzülman csak oly tettet hajthat végre, ami a Korán parancsaival nem ellenkezik. A szent férfiak irányították tehát uruknak lépteit a Dalma szoroson, a Körös mentén, a bényei ha­vasokon, szóval mindenütt, a merre csak az ut egy-egy megregulázandó helység felé vezetett s híven ráolvasták a szentirásból Mohamed szavait: »Pusztítsd el a helyet, ahol Allah hitének nincsen méltó helye; fegyvered kemény legyen, csorbát ne tűrj rajta; mikor pedig Allah szava háború­ságot hirdetne, ne késlelkedjél azt megcselekedni, mert veled vagyon ő prófétájával együtt!« lm a harmadik nap estéjén a Tasátfői vá­rat Achmet serege körülveszi s a lenyugvó nap­pal a sereg is éjjeli tábort ütött, készülve a hol­napi napra. Mielőtt nyugodni térne, ismét sejk­jéhez fordul a nagyur, hogy ez szólaltatná meg a Koránt holnapi vállalkozásához. A hófehér szakállu sejk gondosan kiteregeti írásait a basa sátrának hatalmas szőnyegén, fe­jén zöld turbán, derekán zöld őv s rajt’ sárga kaftán jelzi, hogy ünnepélyes aktusra készül, majd arczczal kelet felé fordulva, imába foglalja Allah hét tulajdonságát, melyekhez nincsenek ha­sonlók sem Sztambul fényes portáján, sem másutt az egész világon. És most felüti a Koránt, de ah, értekezletükből két bizottságot küldtek ki; az egyik bizottság az adóreformnak a városokra gyakorlandó hatásávál, a másik a városok ház­tartásának rendezésével foglalkozott. Az utóbbi bizottság, melynek Holló Lajos az elnöke, már összeállította azon tervezetet, melyben fel vannak sorolva mindazon javas­latok, amelyeket szükségesnek talált a bizottság, hogy végre a városok tarthatatlan helyzetén segítsenek. A tervezetet, melyet mi a városok fel­segélyezésére teljesen alkalmasaknak és czélra- vezetőknek tartunk, főbb pontjaiban a követ­kezőkben ismertetjük: 1) A városok területeinek arrondirozása. 2) Az állami egyenes adók 1—5%-ának átengedése a városoknak. 3) Az átiratási kincstári illeték 1%-ának átengedése a városoknak s ezzel kapcsolatban a több városban divó városi átiratási illetékek egységes rendezése. 4) Az egységes városi törvénynek sürgős megalkotása. 5) Az állami és megyei tisztviselőknek a községi terhekhez való hozzájárulása. Ezzel szemben a nevezett tisztviselők bizonyos fizetési pótlékkal kártalanittatnának. 6) Az állami költségvetésbe felvett 2 millió koronának a városi tisztviselők részére sürgősen és törvényhozási utón való felosztása. 7) A városi administratio egyszerűsítése, a tisztviselői létszám apasztása, felesleges állások megszüntetése a szerzett jogok épségben hagyá­sával. 8) A városi tisztviselők qualificatiójának megszabása. 9) A városok háztartási ügyei ellenőrzésé­nek szigorúbb gyakorlása. Örömmel jegyezzük meg, hogy fővárosi tudósítónk jelentése szerint e javaslatokhoz már is sikerült Wekerle miniszterelnök hozzájárulását megnyerni. Elnökválasztás a kamarán. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara az elmúlt hét csütörtökén két közgyűlést tartott, melyen városunkból Glaviczky Károly és Kupás Mihály kamarai tanácsosok, továbbá Jancsovits József vettek részt. A délelőtti közgyűlés a kamara elhunyt, nagynevű elnöke: Szabó Kálmán emlékezetének volt szentelve s azon a számos hivatalos kül­döttségen kívül a gyászoló család tagjai is jelen voltak. Az ünnepi gyűlést Szent-Királyi Tivadar alelnök nyitotta meg kegyeletes szavakkal, az­után dr. Rácz Lajos kamarai s. titkár ecsetelte a kamarát ért súlyos csapást s tett jelentést azon intézkedésekről, melyeket a kamara mély gyászának méltó kifejezésére tett. A magas szárnyalásu emlékbeszédet Szá- vay Gyula titkár tartotta, óriási hatást keltve. keze megcsúszott s a hely, honnan olvasnia kel­lene, kissé idegenszerü. Gyorsan fordítani akar, ulemája is segít zavarát elpalástolni, de Achmet mindezt látja, megragadja a sejk kezét s mint keleti fatalista megparancsolja, hogy a felütött helyről olvasson. A sejk engedelmeskedik és méltóságteljes hangon kezd belé olvasásába: A hitetlenek nyíló virágait őrizkedj szeráliodba venni, ha mindjárt büvössége lenyűgözne is, mert édes lehet bár csókja, de átkos a lehellete, megrészegítheti ben­ned nemcsak a férfiút, hanem az igazhivőt is és Allah nem hagyja büntetlenül az eltévelygőt.« Szólt és a Korán törvénye elhangzott. Achmet alázatosan borult a Korán előtt szőnyegére, csók­jaival illette annak sárga lapjait. Odakünn pedig ezer és ezer igazhivő kö­vette példáját, mindannyian arczczal Mekka felé fordulva, megnedvesitett ábrázattal, alázatosan s szivszaggatóan hallatszik a szomorú, de gyönyörű melódiáju »Alláh Akbár, la Illáh Akbár.« Csodá­latos fanatizmusa a hitnek, mely az emberek sok-sok millióit egy érzelemben tartja össze Marok­kótól Bekudzsisztánig s a Krimi félszigettől a Kongó államig és amely hitnek legfőbb erkölcse az Izlámért meghalni, jutalma pedig a túlvilág hét mennyországa tánezoló bajadérekkel s ki- apadhatlan gyönyört nyújtó hurikkal ! A másnapi támadás eredménye előre lát­ható volt. 5000 főnyi török sereg könnyen le­győzte a pár száz főnyi várőrséget s a kora délutáni órákban Stépán Kelemen már egész sze­mélyzetével s minden hozzátartozójával együtt

Next

/
Thumbnails
Contents