Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1909-04-22 / 16. szám
2 NAGYBÁNYA 1909. április 22. elkalandoztunk egy más, igaz, hogy rokon terrénumra: az újságíráséra. Az újságíró legyen higgadt és müveit ember. Ma már az újságírónak nagy, igazi, enciklopédikus tudással kell rendelkezni, hogy feladata magaslatán állhasson. Az újságírónak kell megtölteni lapját csupa érdekes, magvas dologgal, hogy az olvasók örömmel, kedvvel forgassák, abból hasznot, tudást meríthessenek. Az újságíró legyen higgadt ember, mert csak úgy tud uralkodni az ólomkatonák hatalmas ezredei felett. Legyen az újságíró nyugodt, mert feje felett lebeg állandó és legnagyobb ellensége: a pillanat. Ez szalad el gyorsan a feje fölött s neki mégis időt kell találni arra, hogy ami történt azt hűen, szívesen megírja, ha nem rendelkezik kellő nyugodtsággal, bizonybizony sok baj keletkezik akkor. Az újságíró feladata ezerágu, nagy munkát, szellemi megfeszítést igényel és bizony-bizony az olvasók, kik jól kialudva magukat, nyugodtan olvassák a lapjukat, nem is tudják elképzelni, hogy micsoda robusztus munkát igényel annak a pár iv papirosnak teleirása, amit olvasás után félredob s hogy hány tehetséges, nagyra- törő embernek végzi ki az a robot szellemi energiáját, mert ha tudná, akkor sokkal inkább megbecsülné a hírlapírókat, mint most. b. i. A villamos művek átvétele. Április 21. Idestova két hónapja lesz annak, hogy először szórta szét fényét városunkban és Felsőbányán a sok apró villanykörte. S mindmáig a legkitűnőbben és az egész közönség igaz megelégedésére működik. A tényleges és végleges átadás azonban csak folyó hó 17-én, szombaton este történt meg, amelyről részletesen a következőkben számolunk be. A Ganz-féle villamos r.-t. már napok óla a legnagyobb energiával készült az elektromos művek végleges átadására. Meghívták az ünnepségre Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minisztert, Szlerényi József államtitkárt s mindazon városok képviselőtestületeit, melyek a villamvilágitást megvalósítani óhajtják. Meghívót kaptak továbbá: Nagybánya és Felsőbánya városok képviselőtestületei, az összes hivatalok vezetőségei stb. stb. Szlerényi József kereskedelemügyi államtitkár a következő meleghangú levélben mentette ki elmaradását: T. Üzemvezetőség! A Nagybánya és Felsőbánya sz. kir. városok elektromos műveinek ünnepélyes bemutatására szóló szives meghívásért fogadja köszönetéin kifejezését. A bemutatáson hivatalos elfoglaltságom következtében, őszinte sajnálatomra nem vehetvén részt, ezúton kívánom, hogy a létesített mű két város vidéke gyarapodását és felvirágozását mozdítsa elő. Budapest, 1909. április hó 16. Kiváló tisztelettel Szlerényi. A bemutatásra városunkba érkeztek: dr. Iiipku Ferencz, a Ganz-féle villamos r.-t. világítási ügyosztályának főtitkára a részvénytársaság képviseletében ; Semsey Béla budapesti elektrotechnikai felügyelő, a két város felkért szakértője ; Várhidg Lajos volt polgármester, a »Városok Lapjá^-nak szerkesztője s a vidéki városok polgármesterei országos egyesületének agilis titkára; Papp Gusztáv gazdasági tanácsos és Nitsch János városi képviselő Szamosujvár város képviselőtestületének megbízásából; Achim Gusztáv községi főmérnök Békéscsaba képviseletében. Itt említjük meg, hogy Falussy Árpád dr. főispán meleghangú sürgönyben mentette ki elmaradását, melyben a két város együttes intenzív haladását kívánta. A város vezetőségét és a közönséget igen leverőleg érintette, hogy a vármegye részéről senki se jelent meg a kul- turhistóriai eseményen. A teljes üzemnek és a nagybányai vezetékeknek átadása szombaton este hat órakor ment végbe. A telepen megjelent dr. Ripka Ferencz főtitkár élén az elektromos művek egész üzem- vezetősége, dr. Makray Mihály polgármester kíséretében a városi képviselőtestület teljes számban a vendégekkel együtt s végül az érdeklődőknek egész sokasága. Pontban 6 órakor dr. Ripka Ferencz központi képviselő és főtitkár meleg szavakban üdvözölte a vállalat és maga nevében a megjelenteket, vázolta azt a hosszas vajúdást, amelyen e nagyarányú közgazdasági vállalkozás keresztül ment, mig eljutott a megvalósulás stádiumába. E nagy munkában, úgymond, kiváló elismerés és teljes köszönet illeti meg a két város lelkes, agilis és mindenkor tettre kész polgár- mestereit : dr. Makray Mihályt és Farkas Jenőt s felkéri őket, hogy vegyék birtokukba a megalkotott művet. Dr. Makray polgármester üdvözli a részvénytársaság képviselőjét, dr. Ripka főtitkárt s maga részéről elhárítja a neki imputált munkásságot s elismeréssel emlékezik meg a részvénytársaság szolgálatkész és figyelmes vezetőségéről, kiknek sikerét jelöli a nagyarányú vállalat. A város nevében az egész művet tulajdonba veszi, de azonnal bérbeadja a Ganz-féle villamossági r.-társaságnak. A kettős eseményről felvett jegyzőkönyveket a gyár részéről aláírták: dr. Ripka Ferenc/, Jancsó Vilmos és Reményi Aladár, a város részéről pedig dr. Makray Mihály polgár- mester irta alá. Ezután felolvasták a megkötött szerződéseket, amely után Semsey Béla szakértő terjesztette elő véleményét egy talpraesett és gondosan megszerkesztett beszéd kíséretében, amelyben az egész mű technikai berendezését és működését adta. A telepen az 5000 Voltos generátorok hajtására 2 drb két-két hengeres, 200 lóerős szivó- gázmotor van felállítva. A gázmotorok gázszük- ségletét 2 gázgenerátor táplálja, melyet faszénnel fűtenek. E szükséges szenet a társaságnak a város adja el. A fejlődött gáz a generátorokból először a vizelpárolgatóba, innen a fűrész- por tisztitóba és sok más gázmosó készülékbe kerül, ahol leszűrődnek a hozzákevert tisztáta- lanságok (kéndy-oxyd, kátrány stb) Miután a fejlődött gáz megtisztult, a gépek hengereibe kerül, hol automatikusan villanydelejes gyújtás robbantja fel. Ez nyomási gyakorol a dugattyúra, melyekkel a kapcsolatos hajtórudak mozgásba hozzák az egész kolosszust a gép tengelyére szerelt gerjesztő dynamóval s a forgó áramú generátor rátorával együtt. A keletkező 5000 Voltos áram kefék segélyével a kapcsoló táblához vezettetik, mely fehér márványból készült. Erre különféle műszerek, kapcsolók és átkapcsolok vannak szerelve, melyek segítségével a gerjesztő dynamókat és generátorokat szabályozzák. A kapcsolótábla háta mögött a vezetékek egész tömkelegé vonul végig. Ugyanitt vannak a fő gyújtó sínek is elhelyezve, melyekről a fejlesztett áramot részben a nagybányai, részben a felsőbányái 9 km.-es távvezeték kapja. A gerjesztett áram magas és életveszélyes feszültsége miatt transformatorok segítségével 100 Voltos feszültségre alakiltatik át, mely ebben a formában már a magánlakásokba is bevezethető. Ezekben adta röviden összefoglalva a mű ismertetését. Ezután kijelentette, hogy felülvizsgálta az összes gépeket, azok alkotórészeit, a vezetékhálózatot leltár alapján, különféle méréseket végzett és mindezek alapján nyugodt lelkiismerettel kijelenti, hogy a mű egészében és legkisebb részleteiben is teljesen kifogástalan, miért is szavatol azoknak megfelelő voltáért. Az előterjesztett szakértői véleményt tudomásul vették s az előadónak hálás köszönetét mondtak. Egy pillanat múlva a telepen s az egész retőimmel ? Mondta egyszer bál után, mikor a véletlen összehozott vele egy asztal mellé. — Boldog ember vagy! — mondtam neki irigykedve. — Ugy-e irigyelsz ? Meg utálsz is ? Ne tagadd. Te is, meg a többiek is. De mit bánom én ! Ti haragudtok rám, én meg sajnállak titeket. Mert csak egyért érdemes élni: a szerelemért; csak egy gyönyörűsége van az életnek : a nő ; csak egy czélja: elbolonditani mindenkit, akit lehet. — Szerelem nélkül ? Üzletszerüleg ? — Dehogy szerelem nélkül 1 Az én szerelmem mindenkor mélységesen forró, mint a spanyol nap, vagy az afrikai homok. A szerelem minden érzése nélkül mutatni szerelmet, aljasság lenne. Ezt én nem teszem. Mert igyekszem átérezni minden alkalommal a szerelmet. És többnyire sikerül is. Csak jól kell trainirozni a szivet; ez a f'ődolog. Úgy kell vele csinálni, mint az akadályversenyre szánt paripával. Rá kell szoktatni, hogy ugorjék, ha az akadálynak csak árnyékát látja is. És ugrik. Bátorsággal és önbizalommal. Az akadályversenynél és szerelemnél pedig az a fő. Szinte szégyenkezve gondolok vissza arra az időre, mikor még én is olyan gyáva voltam a nőkkel szemben, mint a legtöbb férfi. Igen, mint a legtöbb férfi, aki a jó training hiján elfut az akadály mellett, nem bízva az erejében; pedig lásd, ezek az akadályok csak olyan czirkuszi akadályok. Fal helyett vászonból vannak és a szolgák lejebb is tartják, mikor ugrásra kerül a sor. Csak neki kell vágni! Kellemetlenül kaczagott, azután pezsgőt hozatott: — Éljen a szerelem! A mámor! Kiürítette a poharát fenékig. Még csettintett is utána a nyelvével. — Nincs szebb dolog a mámornál! Nem jó tisztán látni 1 Úgy bizony, pajtás, már szeretjük az italt is. A pezsgőtől kezdve egészen az abszintig. Ne nézz reám olyan szánakozólag. Nincs én rajtam mit sajnálni. Jól érzem magam, mikor mámoros vagyok! Sőt csakis akkor érzem magam jól. A mámor kell nekem; az a létfeltételem, mint a halnak a viz, a madárnak a levegő. Bor mámora, vagy szerelemé, egyre megy. Csak mámor legyen, hogy ne lássak tőle világosan. Mert iszonyú az életet a maga nyomorúságával világosan látni. — Isszonyu? De az talán még iszonyúbb, ha az ember az élet poetikus, tiszta szépségeiből nem lát vagy nem akar látni semmit sem. Hej, Feri nem ilyennek ismertelek én téged azelőtt I Hogy tönkrement a lelked! Hogy rohansz a végvesztedbe! Élet ez a tied? Mámorban végigdor- bézolt éjszaka, egy világos friss szin nélkül, egy nemes gondolat, egy jó cselekedet nélkül! Nekem egy szép, kedves nyári nap . . . — Vigyázz, vágott közbe, hogy nálad is hamarosan be ne következzék az éjszaka! Mert az a világ rendje. Ha sohasem lett volna az ember boldog, nem lenne később olyan nyomorult! Mig beszélt, egyre jobban kiéreztem a hangjából, hogy kezd a lelke melegedni, a régi Rédei Feri kezd visszatérni, s a duhaj rosszlelkü legény álarcza alól mintha kicsillámlott volna a régi jó I fiú tiszta tekintete is, — Szegény Feri, szóltam hozzá részvéttel. — Sajnálsz ? — Sajnállak, pedig tán nem is érdemied. — Lehet. Régóta elszakadtunk és nem látsz már a lelkembe. Különben jobb is, hogy nem látsz. Sok történt azóta, mióta nem olvasunk az egymás lelkében. Készakarva kerültelek, mert féltem a szemrehányó tekintetedtől. Pedig hidd el, néha úgy elfogott a vágy utánad, úgy szerettem volna veled beszélni, elmondani neked mindent, hogy legalább te, az én legjobb barátom, ne ítélj el kihallgatlanul. De tudja Isten, mindig visszatartott valami ostoba büszkeség, mely azt súgta: — Neked jogod van úgy cselekedni, a hogy cselekszel; nincs szükséged mentségre. Igaz, hogy nincs is szükségem, de mégis nagyon jól esik a te ajkadról hallani, hogy nem ítélsz el, de sajnálsz. Pedig még nem is tudod, hogy miért. Csak a szived, a jó baráti szived súgja neked a szánalmat. Hallgass meg és azután nemcsak a szived, de az eszed is azt fogja mondani, hogy sajnálnod kell engem. Engem, a gazdag, fiatal, egészséges legényt, a szerelmi kalandok hősét! ... A bosszuállás érzete kergetett engem erre az útra, amelyen járok, folytatta kis gondolkozás után, a bosszú, az elkeseredés a sors vagy a végzet ellen, vagy mit tudom én, mi nevet adjak annak a megfoghatatlan, testetlen valaminek, mely elénk áll, kirabol és nyomorultá tesz, elveszi tőlünk a legdrágábbat, a legkedvesebbet. Aljas támadó, mely sérthetetlensége érzetében gyilkol és öldököl. S mi nem tudjuk
