Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1909-04-01 / 13. szám

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő: ‘ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a

jr I lapközlernények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők.

OLY MIHAL Y. i Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is.

A közfürdő.

Márczius 31.

Mi voltunk a legelsők, kik a közfürdőnek a városi díszes nagyszálló épületében való elhelyezése ellen a leghatározottabban állást foglaltunk. Tettük ezt a legjobb meggyőződésünkből s oly indokok alapján, melyek semmiféle érveléssel meg nem dönthetők.

A tervezett fürdőt szerfölött kicsinynek tartottuk, mely egy tizennégyezer lakossal biró város igényeit semmi körülmények között sem képes kielégíteni; féltettük e közfürdőtől nyolczszázezer koronába kerülő impozáns nagyszállónkat, mert azt ismételten állítjuk és hangoztatjuk, hogy oly építési anyag, mely tartósan ellenálljon a gőz, viz és meleg behatásának, ez ideig még nincsen föltalálva. Horibilis pénzáldozatba került volna tehát a fürdő fentar- tása, ha az épület tisztaságát és külső díszét megőrizni akartuk volna. Azt is vitattuk és vitatjuk, hogy a fürdő beépítése a nagyszálló bérértékét nem hogy emelte, hanem ellenkezőleg mélyen leszállította volna. Hiszen a fürdő kezelése, fűtése, szolgaszemélyzettel való ellátása olyan terheket rótt volna a bérlőre, a melyekkel semmi arányban sem áll a fürdő várható jövedelme. S e meggyőződésünk alaposságát szakemberekkel folytatott tanácskozásaink is megerősítették. De úgy a sorok között rámutattunk azon erkölcsi lehetetlenségre is, hogy egy oly épületben, melyben állandó jellegű színház s bálterem van elhelyezve, egy közfürdő elhelyezésére gondolni sem lehet. Kimutattuk azt is, hogy a közfürdő ideájának az utolsó pillanatokban, közvetlenül a szálló építésének megkezdése előtt való felvetése könnyen a szálló építésének elodázását vonná maga után, mert hiszen a közfürdő terveit jóváhagyás végeit be kell mutatni a vármegyei törvényhatóságnak, a közfürdő építési költségeinek mily alapból való fedezésére pedig a jóváhagyást ki kell kérni a belügyminisztériumtól. Mindez pedig időbe kerül s épen a felsorolt erkölcsi okokból még halvány reménységünk sem lehet arra, hogy a felsőbb jóváhagyást megnyerjük. Tehát fölösleges huza-vonát támasztanánk s csak fölösleges időpazarlást idéznénk föl, ha a közfürdőnek a városi nagyszállóban való elhelyezését a jelentős érvelések ellenére továbbra is forszíroznánk.

S mindezen ellenérvnek koronáját képezi a közfürdő építési költsége s annak a gondos mérlegelése, vájjon a nagyszállóban elhelyezett közfürdőre hozott nagy áldozatok kifizetik-e magukat?

Mi kezdettől fogva vitattuk, hogy a közfürdőnek jelenlegi helyén való újra építése, egy teljesen külön álló, tágas s modern kényelemmel berendezett közfürdő építési költségei sokkal kevesebbre rúgnak, mintha a liliputi közfürdőt a városi nagyszállóban helyeznök ei.

Ezen állításunk az első pillanatokban talán kétségesnek tűnhetett föl, de csak egy kis számvetés kell hozzá, hogy annak igazsága kitűnjék.

Ennek igazságáról meggyőződött az építési bizottság is, mely Szász József és negyvenkét képviselőtársának indítványa folytán legutóbb tartott ülésében foglalkozott a közfürdő építésének pénzügyi részével s Bálint Lajos műépítész szakszerű és részletes felvilágosításai után azon meggyőződésre jutott, hogy a közfürdőnek a nagyszállóban való elhelyezése a városra nézve fináncziális szempontokból határozottan káros, súlyos vesztességekkel és pénzáldozattal jár s ezen indokokból az építési bizottság azt javasolja a közgyűlésnek, hogy a szállóbeli közfürdő kérdését véglegesen vegye le a napirendről.

Az épitési bizottság ezen javaslatának motívumai a következők voltak.

Bálint műépítész felvilágosításai után konstatálta a bizottság, hogyha a közfürdőt a szállóban helyezzük el, maga a szálló nyers építkezése is tetemesen többe kerül, mintha csak magát a szállót építenénk. E többlet kiadáshoz jön a nagy összegbe kerülő fürdőberendezés, végül pedig azon nyolcz bolthelyiségnek az évi bérértéke, mely bolthelyiségeket elvonva eredeti rendeltetésétől, a fürdő czéljaira használnánk fel. E nyolcz bolthelyiségnek bérértéke pedig a legminimálisabb számítással évi 5800 koronára rag, amint azt dr. Makray Mihály elnöklő polgármester is konstatálta. Az évi 5800 korona bérértéknek pedig 8%-kal véve 72.500 korona tőke felel meg, mely összeghez hozzávéve még az 50—60 ezer koronára rugó fürdőberendezési költségeket, melyekre feltétlenül szükség van, akárhol építjük is fel a fürdőt, végső ösz- szegként 120—130 ezer korona kerül ki, amely összegből egy külön álló s minden kényelemmel ellátott modern fürdőt is felépíthetünk.

A lényeges különbség az, hogyha a szállóban építjük a közfürdőt, örökre elvész a nyolcz bolthelyiség bérértékének megfelelő 12.500 korona töke; mig ha a jelenlegi helyen építünk egy különálló közfürdőt, a nyolcz bolthelyiség bérértéke 72.500 korona tőkét szolgáltat a közfürdő felépítéséhez s e bérértékek a közfürdő várható csekély jövedelmével együtt fedezik a beépített tőke amortizáczionális törA „Nagybánya“ tárczája.

Tavasz.

Farosa is ax a szerelem,

Egy kézfogástól megterem,

Reggel a lányt se ismered,

S este se lesz, már szereted.

Furcsa is az a szerelem,

Mig jő s elszáll sebesen.

Ma még őrülten, vadul szeretsz,

S holnapra szépen mindent feledsz.

Gyorsabban nyílik, mint a virág, Gyorsabban hervad, mint a virág, Röpke mosolytól nyílott ki tegnap 8 egy bántó szótól mára lehervad.

Ragyogás közt ma megszületik,

S holnapra már a sírba teszik,

S azután ? Mos hát, aztán feltámad,

8 nyomán jár újra dal, gyönyör, bánat.

VértesMy Gyula.

Roulette mellett.

Egy társaság a nőkről beszélgetett s valaki, aki már megunta a sok diadalmas donjuán-his- tóriát, hirtelen ezt indítványozta:

— Urak! A célját érő, győző szerelem meséje unalmas, mert hiszen akármilyen tekervé- nyes utón, akármilyen bonyodalmak után jutunk el hozzá, a vég mindig egy és ugyanaz. Javaslom, hogy ehelyett mondja el mindegyikünk sorban, egymásután a legostobább és legszánalmasabb kudarczát 1

Az indítvány tetszett. Az elbeszélések megkezdődtek. Volt a társaságban egy ur, szép ember, középkorú ember, nagyon gazdag és előkelő, aki fele életét nyugodt semmittevéssel töltötte, a másik felét pedig azzal, hogy a föld egyik sarkától a másikig kóborolva cserkészett az asszonyi kalandokra. Ez mondta el a következőket:

— Két évvel ezelőtt, ilyen időtájt, február végén, vagy márczius elején Monte-Carlóban voltam. A hires kasinó mindig nagy vonzóerővel volt reám. Nem a játék miatt; a szerelem izgalmán és a szerelem koezkázalán kívül minden más szenvedélyt gyűlölök s a játék-szerencse változásait különösen unom. A kasinóban engem maguk a játékosok érdekeltek. Ez az internaci- onális, sokfajta társaság, melyben tarka keveredésben lesi ugyanannak a golyónak a futását a világ minden nácziója, a világ országutjainak előkelősége és söpredék szemetje.

Ez alkalommal az egyik roulette-asztal mellett egy fiatal asszony vonta magára a figyelmemet. Karcsú, magas szépség, aki a nagy tumultusban egészen az asztal mellé szorulva próbálta ki a szerencséjét. Megfigyeltem: kísérője nem volt, de azért nem tartozott azok közé, akik keresetforrásból űzik a magányos csatangolást. Toilettje egyszerű volt, ékszerei középárnak, középosztályu urinőnek Ítéltem s amikor játékát hosszasabban néztem, ez a véleményem megerősödött. Ideges, kapkodó ujjakkal rendezgette az aranyait, feszült érdeklődéssel leste a golyó keringését, az arcza eltorzult minden vesztett tétel után. így nem féltik a pénzt azok, akik könnyen keresik. Megszabott jövedelmű urinők tudják csak ennyire megbecsülni az aranyat, azok, akiknek az jár eszükben, hogy három elvesztett aranyból már egy uj kalap telik. S amikor az első három aranyat elvesztették, ezt vissza akarják szerezni minden áron s kába kétségbeeséssel dobják a zöld posztóra minden készpénzőket.

Az én asszonyom egyre vesztett. Mindig komorabb és komorabb ránczba vonta össze szépen iveit szemöldökéi. Piczi piros ajka szélei reszkettek: az aranyoszlopok elfogytak, remegő kézzel bankót keresett elő a ridiküljéből. A bankó is elment. Azután egy másik is és még egy harmadik. Végül újra aprópénz került elő a ridikülből. Ez is elúszott.

A szép asszony sápadtan kelt fel a helyéről. Amikor kibontakozott a tömegből, kábultan