Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1909-04-01 / 13. szám
2 N AGYBÁNYA 1909. április 1. lesztési részleteit is, úgy, hogy 30—40 év múlva felszabadul a bérértékeknek megfelelő tőke. Ismételjük azonban, hogy a nyolcz bolt értéke a bizottság értékelésénél magasabb, úgy, hogy a bérértékeknek megfelelő tőkét bátran tehetjük 90—100 ezer koronára is, de számvetésünknél kénytelenek voltunk a bizottság álláspontját magunkévá tenni, nehogy ferdítéssel vádolhasson bárki is. Mi az építési bizottság alaposan megfontolt javaslatát csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetjük s nincs kétség benne, hogy azt a közgyűlés nagy többsége is magáévá teszi. Azt a pártot pedig, mely a közfürdőnek a szállóban való elhelyezése mellett foglalt állást, kérjük, hogy e kérdésben ne tekintsen senkit sem győzőnek, sem le- győzöttnek, hanem tekintse csupán a város érdekeit, melyek hatalmasan követelik, hogy a szállóbeli közfürdő építése a napirendről levétessék. Polgármesterünk ügybuzgósága s városunk ügyeiben tanúsított fáradhatatlan tevékenysége elég garanczia arra, hogy a jelenlegi rozoga s tarthatatlan közfürdő helyén igen rövid idő alatt egy modern s minden kényelemmel ellátott közfürdő fog emelkedni. é. m. Hatósági zálogüzlet. Márczius 31. A »Nagybánya« legutolsó számában egy hosszabb és figyelemreméltó czikk jelent meg lapunk egyik külső munkatársától, mely a zálogüzletnek városunkban való szervezésével foglalkozott. A kérdéses fejtegetésnek írója végeredményben oda konkludált, hogy legczélszerübb lenne, ha egy magánvállalat alakulna, mely a zálogüzlet feladatát a leghelyesebben volna képes betölteni. Mi a legnagyobb készséggel adtunk helyet az alapos közgazdasági fejtegetésnek, azonban azzal egyet nem érthetünk. Teljes tudatában vagyunk annak, hogy a városnak eminens gazdaság-politikai és hitelszervezeti érdeke egy megfelelő zálogüzlet felállítása, de azt hisszük, hogy egy magánvállalkozás nem képes megfelelni annak a széleskörű és nagy igényű czélnak, amit mi egy ilyen zálogüzlethez fűzünk. Nem pedig azért, mert egy magánvállalat sohasem épül fel oly szilárd alapokon, mely a közönség bizalmatlanságát teljesen el ludná oszlatni. A magánvállalat alapja mindenkor a nyesimitotta végig a homlokát, mintha csak most kezdene arra eszmélni, ami történt és támolygó lépésekkel indult a kijáró felé. Ekkor megszólítottam : — Madame ! sokat vesztett ? — Nagyon sokat! felelte kétségbeesetten. — Körülbelül mennyit ? — Ezer frankot! Elmosolyodtam. Ez a csekély összeg komikus ellentétben volt a szép asszony rettentő kétségbeesésével. — No hiszen ez még nem olyan nagy szerencsétlenség! — Rám nézve valóságos szerencsétlenség, mondta szép, tiszta kék szemét, melyekben köny- nyek csillogtak, rám emelve. S azután elmondta, hogy egy drezdai kereskedő felesége. A rivierán töltött nehány hetet. Most utazott hazafelé, amikor az ördög rávitte, hogy itt kiszálljon és kipróbálja a szerencséjét. És mindenét elvesztette. Az útiköltséget, a szállodapénzt, mindent. — Ötven soum maradt! mondta teljes kétségbeeséssel. Már most mit tegyek ? Annyi pénzem sincs, hogy táviratozzak. És vacsorára sem maradt! — Egy ilyen szép asszonynak sohasem kell kétségbeesni, feleltem én. Vacsorára legyen az én vendégem! A szép asszony szemeiben az ébredő harag villámai czikáztak. részkedés. Vagyis minél kevesebb befektetés mellett, minél nagyobb jövedelmet, nyereséget produkálni. A magánvállalat mindig magán érdekeket és czélokat tart szeme előtt és azokat igyekszik megvalósítani. Érthető tehát, hogy a közönség sokkal bizalmatlanabb a magánvállalkozással szemben, mint egy oly vállalat irányában, mely közvetlen hatósági felügyelet és ellenőrzés alatt áll vagy egyenesen állami vagy városi vállalat. Mint említettük, a magánvállalkozás főczélja a nyereség, a jövedelem fokozása. &z pedig csak úgy történhetik, hogy az üzletfelek nem részesülnek a legkulánsabb elbánásban. A szorultságban levő hiteltkérő kihasználása, az értéktárgyak lebecsülése ennek egyenes és természetes következménye. Épen úgy, mint manapság, mikor zálogüzlet hiányában a 'megszorult ember elmegy a kis szatócshoz vagy más suba alatti uzsoráshoz s attól kér kölcsönt aránytalanul nagy kamatra, zálogbiztositék mellett — épen- ugy történik majd egy magánzálogüzlet megvalósulásakor is. Sőt ekkor még csak nem is titokban, hanem a legnagyobb nyíltsággal fog megtörténni és ismétlődni a dolog. A »Zálogüzlet« czikk írójának ebbeli fejtegetései is a mi felfogásunk mellett érvelnek. Megállapíthatjuk e szerint, hogy egy magánvállalkozás nem tud megfelelni a legjobb konjunktúrák közölt sem annak a nagyfontos- ságu gazdasági missziónak, amelyet egy zálogüzletnek városunkban be kell töltenie. Éppen ezért ezzel szemben a legegészségesebb és felette praktikus dolog lenne egy hatósági zálogüzletnek felállítása és működésbe helyezése. A hatósági zálogüzletet a város állítaná fel és felette állandó és erős felügyeletet gyakorolna. E hatósági zálogüzletnek előnyei mihamar szemmel láthatók lennének és most csak röviden mutatunk reájuk. A hatósági, illetőleg közvállalkozásnál a nyerészkedési czél másodrendű s vele szemben az összességnek való használnivágyás jut lényegesen előtérbe. Itt a felek mindenkor a legfigyelemreméltóbb elbánásban részesülnének, mert j a czél az lenne, hogy lehetőség szerint minden- j kin segíteni. A zálogtárgyak a legméltányosabb becsű alá esnének. A szoros felügyelet minden csalafintaságnak elejét venné. A hatósági zálogüzlet minden uzsoráskodást derékban törne ketté s a legjobb viszonyokat hozná létre. Másrészről a városnak saját érdekében is j álló dolog lenne a zálogüzletet hatósági alapon szervezni. Helyénvaló lenne nevezetesen azért, mert ez a városnak tekintélyes jövedelmi forrásul szolgálna. A kiadott kölcsönök kamatai a legrosszabb számítás szerint is fedeznének minden költséget, melylyel a vállalkozás megalakítása járna s még mindezeken felül bizonyos százalék tiszta jövedelmet produkálna. Mindezeket összevéve megállapíthatjuk, hogy a »Zálogüzlet« czikk Írója által proponált magánvállalkozásnál sokkal inkább megfelelőbb és kívánatosabb egy hatósági zálogüzletnek alakítása. — És ha elfogadja a meghívásomat, szívesen bocsátók rendelkezésére ötszáz frankot. Az aszony arcza lángba borult, keményen összeszoritolta az ajkát. Azt hittem, hogy ösz- szeszid, vagy elszalad tőlem. Egyszerre rekedten, elszántan megszólalt: — Adja ide azt az ötszáz frankot! Visszamentünk a roulett asztal mellé. Az asszony leült a játékhoz, én újra elfoglaltam pihenő helyemet. Folytattuk ott, ahol az imént elhagytuk. De most, mintha babonás szerencsét hozott volna az én pénzem, az asszony nyert, egyre nyert. Az aranyoszlopocskák visszavándoroltak, egyik bankó a másik után tűnt el a ri- dikülben. Az én számításom szerint rövid egy óra alatt kétezer frankot nyert az én pénzemmel, Ekkor felállt a játéktól. Szemeivel engem keresett a tömegben. Boldogan siettem hozzá. — Madame! Gratulálok, hogy szerencsét hoztam önnek! Mosolyogva bólintott a fejével és kezembe nyomott egy csomó papírpénzt. — Köszönöm uram! Itt az ötszáz frankja! Jó napot. — De madame! mondtam én dadogva, hiszen ez nem sürgős. És ha jól emlékszem, én meghívtam önt vacsorára! Gyilkos szemekkel nézett végig rajtam: — Uram! Én tisztességes asszony vagyok 1 És fölemelt fővel ellebegett. Benda Jenő. És most, hogy igy előadtuk propozitiónkat a zálogüzlet megalakításának módozatairól, még egyszer konstatálni kiváltjuk azt, hogy városunknak óriási szüksége van egy ily irányú üzletre, de ugyanakkor leszögezzük azt a tényt is, hogy ha ez üzlet magánvállalkozás leend, semmi célt el nem értünk és csak csöbörből vederbe jutottunk. Éppen ezért hangsúlyozzuk, hogy ha a zálogüzlet felállításának kérdése a megvalósulás stádiumába jut, mi a magunk részéről azt csak abban az esetben támogatnánk, ha a város saját házi kezelésében állítaná fel. így kívánja ezt a közönség gazdasági érdeke, de amellett szól a város anyagi részesedésének kérdése is. Az állatvédő-egyesület megalakulása. Márcziu« 31. A nagybányai állatvédő-egyesület f. hó 28-án, vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg alakuló közgyűlését dr. Makray Mihály polgár- mester elnöklete alatt. A közgyűlésen a tagok igen nagy számban jelentek meg s a közgyűlés lefolyása iránt élénk érdeklődést tanúsítottak. Dr. Makray elnök megnyitván a közgyűlést, sajnálattal jelenti be, hogy Chernelházi Chernél István, az országos állatvédő-egyesület alelnöke betegsége miatt nem jelenhetett meg a közgyűlésen, de mihelyt egészségi állapota megengedi, városunkba jő s felolvasását meg fogja tartani. A közgyűlés erre kimondta az állatvédőegyesület végleges megalakulását s csekély módosítással elfogadta az alapszabályokat. Az előkészítő bizottság azon javaslatát, hogy a nagybányai állatvédő-egyesület csatlakozzék a magyarországi állatvédő-egyesületek szövetségéhez, egyhangúlag elfogadták. A választásokat ejtették meg ezután. Három évi időtartamra elnöknek egyhangúlag megválasztották : L. Bay Lajost; alelnökké: Brogyányi Ivázmért; titkárnak: Alexy Kornélt; jegyzőnek : Várady Józsefet; pénztárnoknak : Halmay Imrét; ügyésznek: dr. Ajtai Nagy Gábort. Választmányi tagok leltek: Almer Károly, Bernhardt Adolf, Csepey Ferencz, Damokos Ferencz, Égly Mihály, Fülep Imre, Gábor Sándor, dr. Kádár Antal, dr. Makray Mihály, Mol- csány Gábor, Neubauer Ferencz, dr. Rencz János, Révész János, Röszner Valéria, Schönherr Sándor, Smaregla Mihály, Stoll Béla, Szabó Adolf, Szász József, Székely Árpád, Szőke Béla, Thanhoffer Péter Pál, Torday Imre és Török Ferencz. Örömmel üdvözöljük a nagybányai állatvédő-egyesület megalakulását, mely kiváló gondoskodását főleg a hasznos madarak védelmére fordítja s kívánjuk, hogy működését a legszebb siker koronázza. S e helyütt nem mulaszthatjuk^1, hogy elismerésünket ne fejezzük ki Alexy Kornél állami iskolai igazgatónak. Az ő agitálásának köszönhető, hogy az egyesület városunkban is oly sok kecsegtető reménynyel megalakulhatott. A nagybányai állatvédő egyesület megalakulása alkalmából Máday Izidor nyug. miniszteri tanácsos, az országos állatvédő egyesület elnöke is igen meleg hangú levélben üdvözölte. Béke! Márczius 31. Minden kullurtörekvés erkölcsi szellemével ellenkezik a barbárság bármely formájának megtörése, még jobban persze: barbár eszmék vagy intézmények erőszakos fenntartása. Ezért megostromolandó és megsemmisítendő az erőszak eszméjét megtestesítő, a társadalmi jog egyszerű fogalmát meghamisító és összezavaró militarizmus intézménye. A sok ellentmondás közt, melyet a haladó kultúra megismerései és a hagyomány ápolá-
