Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-09-17 / 38. szám
1908. szeptember 17. NAGYBÁNYA 3 kaival van dolgunk, akiket a magyarság a honfoglaláskor az országban talált s akik a hóditó jövevényekhez csatlakozva, segítették őket az ország elfoglalásánál. A magyarság ezeket a fajrokon benszülöt- teket igyekezett mindenütt felhasználni az elfoglalt terület határainak védelmére. így lehettek a kékend népek a Szamos mentén húzódó gyepű őrzésére kirendelve s annak lerombolása után, a XI. század végén mint láttuk, egy lépéssel tovább menve foglalásaival, igy jutott el e nép a Szamos túlsó partjára s igy adott nevet annak az erdőségnek, amelyet a Gulin lábainál birtokba vett/) íme a nagybányai terület őstörténete, amint azt az első oklevelek adataiból, a helynevek bizonyítékaiból s a természet tanuságtételéből megállapíthatni véljük. A történelem előtti korszak lezajlása után, melynek e vidéken csak szórványosan maradtak fenn nyomai, mint Magyarország északi és keleti részének lagnagyobb részét, ezt a hegyvidéket is szláv lakosság veszi birtokba. Az ősember egy fajtájához tartoznak e primitiv első lakók, a kultúra semmi nyoma sem maradt birtoklásuk után* csupán a nevek, amiket ők adtak e terület hegyeinek, vizeinek, őrizték meg emléküket. Mikor a magyarok ez országot elfoglalták, már ők rég eltűntek a hegyek közül s abban a nagy népkavarodásban, amelynek Attila egykori birodalma a Nagy- Károíy utáni időkben szintere volt, a turáni nép- fajhoz tartozó csapatok vetik meg lábukat a síkságon, melyet a Szamos medre választ el a hegyek országától. Ezek ivadékai szállják meg a királyság megszilárdulása után az erdőség széleit, ők tartják fent a helynevek megőrzésével az eltűnt őslakók emlékét. De ez a lakosság is elenyészett lassanként és csak neve él még, midőn megjelenvén az első nyugati ember, hogy a király adományából birtokba vegye ezt a hegyvidéket és elhintse annak talajába a kultúra magvait. Mikor II. András király a fentősi erdőséget a Szentgyörgyiek ősének adományozta, az a szatmári királyi várhoz tartozott. A kékesi erdőségről azonban sem Imre király adománya, sem annak későbbi megerősítése révén nem említik az oklevelet, hogy valamelyik királyi várhoz tartozott volna. A szatmári vár birodalmának úgy is elég nagy kiterjedésére vall, hogy annak keleti határa kinyúlt egész a Szamos felső kanyarodásáig. E folyó jobb partján túl, a Lápostól a Gulinig terjedő erdőség nincs hozzácsatolva a szatmári várföldekhez; ama rengeteg erdős és hegyes tartomány kiegészítő része volt az, mely a Tisza felső folyásától kezdve az erdélyi határig vezet, Ugocsa és Máramaros területét magában foglalta s jófor- mán csak névleg tartozott az állam kötelékébe. A nyugati szomszédságban már rendezett életviszonyok uralkodnak, midőn ama terület bensejébeu, hol a mai Nagybánya és Felső*) V. ö. Karácsonyi, id. m. 7—8. 1. bánya városok keletkeztek, még semmi nyoma nincs az életnek. E két város területét a kékesi erdőség rengetege borítja és sem a szomszédok, sem azok a népek, amelyek annak őrizetére voltak hivatva, nem bírnak sejtelemmel a kincsek felől, amelyekkel a természet ez erdők mélyén kínálkozik számukra. Pedig az arany ekkor még a föld hátán és a vizek medrében termett ezen a vidéken, amint azt az ősrégi hagyományon kívül a hegyek oldalán látható művelési nyomok és az aranymosásról fentmaradt adatok bizonyítják. De az első határjárásban egyetlen nyomot sem találunk arra, hogy a bányászkodás ez erdőségek belsejében ez időtájt kezdetét vette volna. Az első okleveles adatok a XIII. század első felének derekán úgy mutatják be e területet, mint amelynek kincsei még mindig várják felfedezésüket. (Folytatjuk.) Akik nem tudnak férjhez menni. — Hölgyek figyelmébe. — Amerikában az elkeseredett leányok tüntető felvonulást rendeztek, a melyen a maguk módja szerint bátorítani akarták a házasságtól tartózkodó fiatal embereket. A mozgalom nálunk is lelkes visszhangra talált, amennyiben Nagybánya város szépei is előzetes rendőri engedély mellett egy kiválóan sikerült körmenetet tartottak. Amint e sorokból megállapíthatja a nyájas olvasó, nemcsak Európa avagy ami áldott hazánk érzi a szecesszió átkos és ferde kinövéseit: a szaporodó agglegényeket, de az élelmes Amerika is, ahol pedig az anyakönyvi törvények nem oly rideg szempont szerint mérlegelik az egymás felé surranó szivek egyesülési határidejét. A házasság ma már ott is, itt is valami meseszerü látomány. Ámor nyila megrozsdásodik s a hymenrovatol maholnap a riporterek szinte megtörve vezetik s egy-egy hymenhir felkutatását a kiadók aranyakkal fogják honorálni. Tűrhetetlen állapot. Kegyetlenség a sorstól. Udvariatlanság a végzettől. A legnagyobb fokú igazságtalanság, hogy azok az édes, epedő lányok csak Makaiból, Heinéből tanulnak meg szerelni. Más, élő tanítómesterünk nincs. Azt rebesgetik, nagyon drága a tandíj, a szerelem akadémiáján s ami a maga nemében uj és érdekes, a tandijat mindig a tanitómester fizeti meg. A kurzus is elég hozzá, néha az egész élet, ha csak időközben a fellépő járványos betegségek, hűtlenség, korhelykedés, makacs, pezsgőzés miatt az akadémiát bizonytalan időre be nem zárják s az előadásokat fel nem függesztik. Ilyenkor őszi időben, mikor a rossz nyelvek, a vén asszonyok kellemetlen hangulatával hozzák az időjárást összeköttetésbe, a lányok tömegesen iratkoznának ez akadémiára. Hely rengeteg van. Tanár azonban nem akad. Ámor isten ismételten pályázatot hirdet a betöltendő tanszékekre, jelentkező nincs s a sóvárgó lányszivek, szereleméhes lelkek elégnek öntüzükben s nem egy könnyüs szem mereng el a hulló faleveleken, melyek ép úgy peregnek az enyészetbe át, mint az ábrándok és álmok. . . A házassági sanszok tehát silányak. Egy idő óta városunkban is észlelhető bizonyos forrongás. A zsurok általános és ismerős szereplői titokzatos jeleket váltottak egymással; a lányok Spenczert, Rousseaut és Schoppenhauert olvasták. A Divat Salonnal nem törődtek, sőt a szakácskönyv remek műveit is bizonytalan időre a csendes pihenésnek adták át. Tinka Lisettel, Marie Erzsikével, Olgicza Iduskával sugdosódotl komoly, sokat jelentő arcczal és a tizenhét-tizennyoicz esztendős babák rejtelmes banketteket tartottak, a délutáui kávé idején, a mikor is nem a legközelebbi kabaret-et tárgyalták, sőt az ilyen léhaság a pokolian higgadt társalgásból kizáratott. Ezek a kis lányok férjhez akartak menni. Lábacskáikkal szenvedélyesen dobbantottak a padlóra, kacsóik fenyegető ökölbe torzultak, szemeikben a hagyományos villámok szikrázlak, a midőn megalakították a »Nem vénülünk meg soha* czimü elvhű szövetséget, melynek egyetlen és legfőbb missziója : férjhez menni. Az alapszabályokat fenn bizonyára egy segédfogalmazó előterjesztése alapján erősítette meg a miniszter, mert egyik pontja erősen hangsúlyozza, hogy miniszteri tisztviselők előnyben részesülnek s a hozomány ilyen jelentkező esetén a kétszeresre emelendő, de ötvenezernél kevesebb nem lehet. Ebből is kitetsző, hogy a leányok igen praktikusan gondolkoznak s hogy az alapszabályok fogalmazója a telekkönyvben elég szép helyrajzi számokkal mutatja be a mathezisben való jártasságát. Minden mozgalom, szövetség azonban csak úgy mutathat fel eredményt, ha az legalább is felvonulásban nyilvánul. Felvonultak a szocziálisták, kőművesek, pékek, kalaposok, kereskedő segédek eddig. Miért ne vonulhatnának tel a hölgyek is ? Joguk van tüntetéshez, megvetésünk nyilvánításához, azokkal szemben, kik a házasság rózsalánczátóí úgy borzadnak, mint a rétsági gentlemanok a váczi bilincsektől. A városunkban történt felvonulás, tüntető körmenet valóban impozáns látványt nyújtott. Meglepetés számba ment a díszes rendezés s a szivárványszinek szinte végighullámozták a Rákóczi-teret s a festői toalettek viharos lelkesedést keltettek. Háromszáz leány egy csoportban, már egy magában is Szemirámisz tündérkertjének kiszakított része. A ringó, csupa bájjal telt járás egy tánezterem képét tárta elénk. A strucztollas nincs s figyelmeztetem, hogy erőltesse meg magát, tanuljon, mert okvetlenül meg fog bukni. Mert ha önt egy nyomorult századdal annyi sok ellenség körülvette, akkor önnek csak két kommandó szava van s egy kötelessége. A kommandószó pedig ez: Térdre! Imához! Kötelessége pedig az, hogy ott rögtön meghaljon. Ezzel sorsa eldőlt az önkéntesnek. Nehéz napok következnek rá. Kapitány ur Komorovcsák megteszi szoba- parancsnoknak s azt is megparancsolja, hogy a legénységgel együtt aludjék. Így a szoba minden legényéért, minden egyes felszereléséért, minden ruhadarabjáért az önkéntes a felelős. Ö lakói érte, ha infanterist Kolozsi Mihály bakkancs- talpából hiányzik egy szeg, őt csukja be a kapitány, ha valamelyik legény megbetegszik, hogy miért nem vigyázott jobban egészségére. Ha egyik elalszik a vártán, ha másik eltéveszti a fegyverfogást, ha a század rosszul execiroz és ha a kapitány urnák rossz álma van: mindennek oka csak az önkéntes. Emlegeti is reggeltől késő estig a nevét a kapitány és nagy káromkodás között hol taná- rozza, hol szamarazza. Ez a kettő egyet jelent nála. A gyakorlótéren őrnagy ur Drupkovics, a zászlóaljparancsnok szemlét tartott a század felett és semmivel se volt megelégedve. Ezért összeszidta Komorovcsák kapitányt. Mikor az őrnagy eltávozott, a kapitány ur tovább execi- rozott a századdal. Kiadta a vezényszót: — Marsolni. Direkció ott az ég alján a négy fá közül a középső. Mars! A század elindult. A jobb szárnyon lévő szakaszvezető kétségbeesetten találgatta magában: melyik is a négy fa közül a középső, amely felé irányítani kell lépteit? Akárhogy törte a fejét, nem tudta kitalálni. Ennek következése az lett, hogy a század lassankint széthullott A kapitány ur e miatt nagy haragra lobbant. Álljt vezényelt és kegyetlenül szidni kezdte az önkéntest, aki tönkre teszi egész századát. Végül ráborult a lova nyakára s mint valami oltáron, összetett kézzel igy imádkozott : Örökkévaló, mindenható Isten, tekints reám, szánj meg és szabadíts meg ez átkozott önkéntestől 1 Az egész század harsogó nevetésben tört ki. Főhadnagy ur Kaszovics azonban nagy nehezen komolyságot erőszakolt pnagára s oda lépett a kapitány ur elé: Kapitány urnák alássan jelentem, önkéntes csak egy van a századnál. De ez egy sincs itt. Otthon maradt a kaszárnyában, mert napos szolgálatot tart. A kapitány ur elsápadt. Néhány pillanatig mozdulatlanul ült lován, nyitva maradt még a szája is. Aztán mérgesen belevágta sarkantyúját lova oldalába és elvágtatott. Azt se mondta, hogy befellegzett. Néhány napig békét hagyott az önkéntesnek. Sőt mikor a brigadéros ur megdicsérte a gyakorlótéren, kimaradási engedélyt is adott neki egész éjjeli 12 óráig. Ezzel akarta jóvátenni, hogy olyan csúnyán lehordotta a gyakorlótéren. Sirolin Emeli- az étvágyat és a testsúlyt, •megszüli* tett a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok. szamár- köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Rache" eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Reehe & Co. Basel (Svájc) Roche" Kapható orvosi rendeletre a gyógyswtándt» baa. — Ars Ovegeaklnt 4.— korona.
