Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-09-17 / 38. szám
4 NAGYBÁNYA 1908. szeptember 17. kalapok, díszes napernyők úgy simultak e ragyogó kerethez, mint Orfeusz valamikor Euridi- kéhez. Es mindenütt lobogó, hatalmas zászló, messzecsillanó jelvények egy-egy poetikus gondolatot tartalmazó felírással. . . A zászlótartó kezébe simuló lobogó már messziről ragyogtatta aranybetüs felírását: Istenem, adj nekem férjet! A másik zászlón ez a felírás diszlett: Felvarrnám a gombjaidat! Más zászlón ez állott: Kérd meg atyámtól a kezemet ! Tudok lyukas harisnyát foltozni! Kitünően értek a feketekávé csináláshoz! Ruhaszámlám egy évben csak negyven korona!Nyelvem orvosi kezelésre nem szorul! Czigarettázni nem szoktam! Sohasem zongorázom! Kész a staffierunyoml A regényeket nem szerelem! Pacsulit nem használok! Az egyik zászlón a hiteles telekkönyvi kivonat beszélt minden írásnál ékesebben. Ennek akadt a legtöbb bámulója. Az egész felvonulás alatt egyetlen hang sem hallott. Mintha a megkövesült fájdalom vonult volna előttünk el. Hatalmas, szivelrenditő tiltakozás volt ez a női jogok legszentebbjének megvédése érdekében, mert minden minden széles e világon csak szeretni, férjhez menni vágy . . . Lapunk zártakor arról értesülünk, hogy ez a tüntető felvonulás az utolsó pillanatokban elmaradt. Szorgalmas tudósítónk azonban előre megírván a czikkét, kénytelenek voltunk azt közzétenni, mert ami késik, nem múlik! . . . Felhívás! Takács Ilonka urhölgy, dr. Ajtai Nagy Gábor, Bertalan István, Balezer György, Égly Mihály, Fliesz Henrik, Gurnesevits Lajos, Iványi Grünwald Béla, Incze Lajos, dr. Káplány Antal, dr. Kiss Rezső, Neu- berger István, dr. Rencz János, Révai Károly, Révész János, Réthy István, Rácz Péter, Szellemy Geyza, Schönherr Sándor, dr. Sziklai Dezső, Stella Sándor, Thorma János urak ez utón kéretnek fel, hogy a megalakítandó Teleki-kör érdekében f. hó 18-án, pénteken délután fél 5 óra- j kor a városháza tanácstermében meg- ! jelenni szíveskedjenek. Rakéták. — Jubileum. — E czim rejtélyes. Látom is már, Hogy csupa kérdőjelt teremt: És zúgó, búgó zajba reszket Ez a mogorva őszi csend. S fanyar arczczal, fásult szivével Olvassa el a publikum, A fránya látott ily világot, Megint egy uj jubileum. Bevallom hát, hogy ma egy éve Pattant rakétám szerte itt, Az első, sistergő rakéta Bevette lelkem álmait. Nem ölte meg a nyári hőség, Nem dermesztette meg a dér — Úgy villogott, kaczérkodott, mint Egy sikkes, ifjú bajadér ! Beszámolok a múlt idővel, Ez illendő, derék dolog: Örökifjú lesz a rakéta, Mert mindig-mindig mosolyog! Csaphat reá az ölyv orozva, A múltban volt is rá eset. . . A csacska rím, a gördülő sor Akkor is vígan nevetett! Ez az én részem a gyönyörből, Ez a bolondos szerelem : Mikor homályos éjszakákon Incselkedik a gnóm velem. Tollat bűvöl lázas kezembe. Vékony betűje ha lehull: Hallom kaczagás hangzik hosszan A nyirkos, síri föld alul ! És járok hosszan, álmodozva Bakéta csillan mindenütt: Nem hallom a lármát az utczán, Nem látom, hogy a bűn virít. Ha lány nevetget a szemembe, A fényt rakétába szedem, — S boldog vagyok, ha a világot Rímekben kinevethetem. Maradjon ferde csak az élet, Kérjen pardont a bárgyuság . , A sok szamár bíborba járjon, Tapsoljon néki a világ . . . Legalább ötven év lemultán Egy-egy rakéta még akad. . . Megóv tudom a sirgödörtől, Ha kikaczagom magamat! Rikkancs. HÍREK. Szeptember 16. Személyi hírek. Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgató hivatalos ügyben városunkban tartózkodik. — Nyíró Béla budapesti főbányabiztos rokonainak látogatására városunkba érkezett. — Simító Géza nagykárolyi pénzügyi segédtitkár, hirlapirótársunk, az adóbehajtások ellenőrzése végett városunkban huzamosabb időt tölt. — Mákray Mihály polgármester és Bálint Imre erdőtanácsos a kötélpálya tanulmányozása végett Petrozsényba utaztak. — Révész János ág. ev. lelkész, szerkesztőtársunk egyházi ügyekben Budapestre utazott. — Martíny István kir. bányatanácsos hivatalos körúton van. — Lovag Berks Lajos nyug, cs. és kir. főtörzsorvos testvérének, 1. Berks Leó pénzügyi tanácsosnak látogatására városunkba érkezett. A főispán városunkban. Vármegyénk főispánja dr. Falussy Árpád holnap csütörtökön városunkba érkezik és a városi közigazgatási ügyvitelt, valamint a pénzkezelést megvizsgálja. Kiküldetés. Oblalek Béia kir. bányatanácsost és Hullán János főmérnököt, a fernezelyi kohóhivatal főnökét a pénzügyminiszter három heti tartamra a németországi kohók tanulmányozására kiküldte. Kinevezések a bányászatnál. A m. kir. pénzügyminiszter dr. Szokol Pál . főmérnököt, ez. bányatanácsost valóságos bányatanácsossá, b. Iíováts Géza kir. bányamérnököt főmérnökké és dr. Incze Béla oláhláposbányai orvost bányafőorvossá, Vájná Miklós budapesti mérnököt, ki városunkban hosszabb ideig tartó szolgálata alatt általános népszerűségnek és tiszteletnek örvendett, főmérnökké nevezte ki. Áthelyezés. Andrea János oláhláposbányai segédmérnököt a m. kir. pénzügyminisztérium I vezetésével megbízott miniszterelnök Selmecz- I bányára helyezte át. Helyette Lehótczky Antal I segédmérnököt a nagybányai kerületbe rendelte. A borászati országos főfelügyelő városunkban. Molnár István földmivelésügyi miniszteri I tanácsos, hazánk illusztris szőlőszeti és borászati I főfelügyelője városunk állami gyümölcsészeti mintatelepének felülvizsgálatára e hó 15-én a délelőtti vonattal városunkba érkezett. A telep kezelése legteljesebb elismerésével találkozott. Az eszközölt vizsgálat után városunk szakembereivel értekezletet tartott a gyümölcstenyésztés fejlesztése érdekében. Ugyanaznap a délutáni vonattal Mármarosszigelre utazott, honnan Nagy- bocskóra megy a gyümölcskiállilás megnyitására. Uj házfönök. A tőlünk igaz sajnálatunkra távozó Konkoly Barnabás iemondott házfőnöki állására értesülésünk szerint dr. Lakatos Ottó rendfőnök ideiglenesen Pintér Bekény aradi lelkészt helyettesíti. A Teleki kör megalakulása. A Teleki-kör megalakítása befejezett tény. E hét folyamán Nem sokáig örülhetetett azonban a kimaradási engedélynek. Még akkor éjjel találkozott a városban a kapitány úrral. Lehetett jó három óra. Majdnem mosolyogva szalutált a kapitány urnák. Ez megállóit, megnézte óráját, aztán az önkéntes után kiáltott: — Hány óra lehet tanár ur? A kérdésből már tudta az önkéntes, hányat ütött az óra. — Tizenkettő elmúlt, jelentem alássan. — Igenis elmúlt és ön reggel jelentkezzék rapportra I Jelentkezett. Keményen lehordotta, elvette tőle az írásos engedélyt s a szeme előtt összetépte. így volt az önkéntesnek egy esztendő alatt egy napig kimaradási engedélye. Mint a többi katonák, az önkéntes is hamar hozzászokik a kapitány ur szitkozódásaihoz. Szinte furcsán érzi magát, hogy egy nap vélet- lenségből minden baj nélkül mullott el. Olyasfélét kezd érezni, hogy falán nem is önkéntes már, hogy a kapitány ur rája se hederit. Némelyik pedig túl is jár a kapitány ur eszén, mint ahogyan túljárt egy önkéntes társam. Most gazdatiszt valahol az alföldön. Egy reggelen rábízta a századparancsnokságot a kapitány. Az önkéntes tudta, hogy ebből okvetlen baj lesz. Azt a parancsot adta neki, verje el a Száva hidjáról az ellenséget s foglalja el a hidat. A parancsot annak rendje és módja szerint teljesítette. Elfoglalta szuronyrohammal a hidat, sőt még egy kisebb csapattal üldözte is a láthatatlan ellenséget, Azt hitte, sikeresen hajtotta végre a parancsot. Dőre hiedelem volt. A kapitány ur kijelentette, hogy ostobább embert életében nem látott és amellett bizonyo- zott, hogy a czigánytrombitás a feladatot sokkal sikeresebben végrehajtotta volna. Az önkéntes nem sokat törődött a szidással. De azért úgy mutatta, hogy nagyon lelkére vette az esetet. Magába mélyedve szomorkodott. Kapitány ur Komorovcsák ezt természetesen mindjárt észre vette, de az utón nem szólott neki. Mikor a század a városba ért, kiadta a parancsot, hogy a Rákóczit fütyülje el a század. A legények fütyülni kezdtek, a kapitány pedig előre lovagolt, megáit szemben a Jellasichszoborral s eldefeliroztatta maga előtt a fütyülő századot. Ez rendes szokása volt. Haragudtak is rá érte a horvátok. Végre is feljelentették a térparancsnokságnak, amely kemény parancsot küldött a kapitány urnák, hogy többet a Jellasich-szobor előtt se ne fütyültessen, se ne énekeltessen. Az önkéntes azonban most még erre sem vidult fel. Olyan elkeseredett arezot vágott, hogy a katonák vigasztalni kezdték. A kapitány ur pedig egész komolyan aggódni kezdett, hogy még valami kárt tesz magában ez a bolond önkéntes. Alig várta, hogy haza érjenek a kaszárnyába. Karonfogta és vitte magával a kantinba. — Jöjjön barátom, a mai kemény csata után megérdemel egy pár tormás virslit és három pohár sört. És ez igy történt majdnem minden másodnap. A tiszti menázsiban sokat mulatlak ezen a tiszlurak, de sokat nevettek rajta a legények is. Mikor már látták, hogy kapitány ur Komorovcsák a kantinba megy az önkéntessel, nevetve mondották egymásnak : — Az önkéntes urnák ma megint nagy csatája volt! szabadalmazása, vagy értékesítése előtt ugy Magyar- országon, mint bármely külföldi államban forduljon a IPS!?* „Szabadalmi Újság“ szerkesztőségéhez Budapest, VII. kér., Erzsébet-körut 26. szám. Kérje a »Szabadalmi Újság« ingyen mutatványszámát,
