Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)

1908-09-17 / 38. szám

4 NAGYBÁNYA 1908. szeptember 17. kalapok, díszes napernyők úgy simultak e ra­gyogó kerethez, mint Orfeusz valamikor Euridi- kéhez. Es mindenütt lobogó, hatalmas zászló, messzecsillanó jelvények egy-egy poetikus gon­dolatot tartalmazó felírással. . . A zászlótartó kezébe simuló lobogó már messziről ragyogtatta aranybetüs felírását: Iste­nem, adj nekem férjet! A másik zászlón ez a felírás diszlett: Felvarrnám a gombjaidat! Más zászlón ez állott: Kérd meg atyámtól a keze­met ! Tudok lyukas harisnyát foltozni! Kitü­nően értek a feketekávé csináláshoz! Ruha­számlám egy évben csak negyven korona!Nyel­vem orvosi kezelésre nem szorul! Czigarettázni nem szoktam! Sohasem zongorázom! Kész a staffierunyoml A regényeket nem szerelem! Pacsulit nem használok! Az egyik zászlón a hiteles telekkönyvi ki­vonat beszélt minden írásnál ékesebben. Ennek akadt a legtöbb bámulója. Az egész felvonulás alatt egyetlen hang sem hallott. Mintha a megkövesült fájdalom vo­nult volna előttünk el. Hatalmas, szivelrenditő tiltakozás volt ez a női jogok legszentebbjének megvédése érdekében, mert minden minden széles e világon csak szeretni, férjhez menni vágy . . . Lapunk zártakor arról értesülünk, hogy ez a tüntető felvonulás az utolsó pillanatokban elmaradt. Szorgalmas tudósítónk azonban előre megírván a czikkét, kénytelenek voltunk azt közzétenni, mert ami késik, nem múlik! . . . Felhívás! Takács Ilonka urhölgy, dr. Ajtai Nagy Gábor, Bertalan István, Balezer György, Égly Mihály, Fliesz Henrik, Gurnesevits Lajos, Iványi Grünwald Béla, Incze Lajos, dr. Káplány Antal, dr. Kiss Rezső, Neu- berger István, dr. Rencz János, Révai Károly, Révész János, Réthy István, Rácz Péter, Szellemy Geyza, Schönherr Sándor, dr. Sziklai Dezső, Stella Sándor, Thorma János urak ez utón kéretnek fel, hogy a megalakítandó Teleki-kör érdekében f. hó 18-án, pénteken délután fél 5 óra- j kor a városháza tanácstermében meg- ! jelenni szíveskedjenek. Rakéták. — Jubileum. — E czim rejtélyes. Látom is már, Hogy csupa kérdőjelt teremt: És zúgó, búgó zajba reszket Ez a mogorva őszi csend. S fanyar arczczal, fásult szivével Olvassa el a publikum, A fránya látott ily világot, Megint egy uj jubileum. Bevallom hát, hogy ma egy éve Pattant rakétám szerte itt, Az első, sistergő rakéta Bevette lelkem álmait. Nem ölte meg a nyári hőség, Nem dermesztette meg a dér — Úgy villogott, kaczérkodott, mint Egy sikkes, ifjú bajadér ! Beszámolok a múlt idővel, Ez illendő, derék dolog: Örökifjú lesz a rakéta, Mert mindig-mindig mosolyog! Csaphat reá az ölyv orozva, A múltban volt is rá eset. . . A csacska rím, a gördülő sor Akkor is vígan nevetett! Ez az én részem a gyönyörből, Ez a bolondos szerelem : Mikor homályos éjszakákon Incselkedik a gnóm velem. Tollat bűvöl lázas kezembe. Vékony betűje ha lehull: Hallom kaczagás hangzik hosszan A nyirkos, síri föld alul ! És járok hosszan, álmodozva Bakéta csillan mindenütt: Nem hallom a lármát az utczán, Nem látom, hogy a bűn virít. Ha lány nevetget a szemembe, A fényt rakétába szedem, — S boldog vagyok, ha a világot Rímekben kinevethetem. Maradjon ferde csak az élet, Kérjen pardont a bárgyuság . , A sok szamár bíborba járjon, Tapsoljon néki a világ . . . Legalább ötven év lemultán Egy-egy rakéta még akad. . . Megóv tudom a sirgödörtől, Ha kikaczagom magamat! Rikkancs. HÍREK. Szeptember 16. Személyi hírek. Plachy Gyula kir. tanácsos, pénz­ügyigazgató hivatalos ügyben városunkban tartózkodik. — Nyíró Béla budapesti főbányabiztos rokonainak láto­gatására városunkba érkezett. — Simító Géza nagykárolyi pénzügyi segédtitkár, hirlapirótársunk, az adóbehajtások ellenőrzése végett városunkban huzamosabb időt tölt. — Mákray Mihály polgármester és Bálint Imre erdőtanácsos a kötélpálya tanulmányozása végett Petrozsényba utaz­tak. — Révész János ág. ev. lelkész, szerkesztőtársunk egyházi ügyekben Budapestre utazott. — Martíny István kir. bányatanácsos hivatalos körúton van. — Lovag Berks Lajos nyug, cs. és kir. főtörzsorvos testvérének, 1. Berks Leó pénzügyi tanácsosnak látogatására városunkba érkezett. A főispán városunkban. Vármegyénk főispánja dr. Falussy Árpád holnap csü­törtökön városunkba érkezik és a vá­rosi közigazgatási ügyvitelt, valamint a pénzkezelést megvizsgálja. Kiküldetés. Oblalek Béia kir. bányatanácsost és Hullán János főmérnököt, a fernezelyi kohó­hivatal főnökét a pénzügyminiszter három heti tartamra a németországi kohók tanulmányozá­sára kiküldte. Kinevezések a bányászatnál. A m. kir. pénz­ügyminiszter dr. Szokol Pál . főmérnököt, ez. bányatanácsost valóságos bányatanácsossá, b. Iíováts Géza kir. bányamérnököt főmérnökké és dr. Incze Béla oláhláposbányai orvost bánya­főorvossá, Vájná Miklós budapesti mérnököt, ki városunkban hosszabb ideig tartó szolgálata alatt általános népszerűségnek és tiszteletnek örven­dett, főmérnökké nevezte ki. Áthelyezés. Andrea János oláhláposbányai segédmérnököt a m. kir. pénzügyminisztérium I vezetésével megbízott miniszterelnök Selmecz- I bányára helyezte át. Helyette Lehótczky Antal I segédmérnököt a nagybányai kerületbe rendelte. A borászati országos főfelügyelő városunk­ban. Molnár István földmivelésügyi miniszteri I tanácsos, hazánk illusztris szőlőszeti és borászati I főfelügyelője városunk állami gyümölcsészeti mintatelepének felülvizsgálatára e hó 15-én a délelőtti vonattal városunkba érkezett. A telep kezelése legteljesebb elismerésével találkozott. Az eszközölt vizsgálat után városunk szakembe­reivel értekezletet tartott a gyümölcstenyésztés fejlesztése érdekében. Ugyanaznap a délutáni vonattal Mármarosszigelre utazott, honnan Nagy- bocskóra megy a gyümölcskiállilás megnyitására. Uj házfönök. A tőlünk igaz sajnálatunkra távozó Konkoly Barnabás iemondott házfőnöki állására értesülésünk szerint dr. Lakatos Ottó rendfőnök ideiglenesen Pintér Bekény aradi lel­készt helyettesíti. A Teleki kör megalakulása. A Teleki-kör megalakítása befejezett tény. E hét folyamán Nem sokáig örülhetetett azonban a kima­radási engedélynek. Még akkor éjjel találkozott a városban a kapitány úrral. Lehetett jó három óra. Majdnem mosolyogva szalutált a kapitány urnák. Ez meg­állóit, megnézte óráját, aztán az önkéntes után kiáltott: — Hány óra lehet tanár ur? A kérdésből már tudta az önkéntes, hányat ütött az óra. — Tizenkettő elmúlt, jelentem alássan. — Igenis elmúlt és ön reggel jelentkezzék rapportra I Jelentkezett. Keményen lehordotta, elvette tőle az írásos engedélyt s a szeme előtt össze­tépte. így volt az önkéntesnek egy esztendő alatt egy napig kimaradási engedélye. Mint a többi katonák, az önkéntes is hamar hozzászokik a kapitány ur szitkozódásaihoz. Szinte furcsán érzi magát, hogy egy nap vélet- lenségből minden baj nélkül mullott el. Olyas­félét kezd érezni, hogy falán nem is önkéntes már, hogy a kapitány ur rája se hederit. Néme­lyik pedig túl is jár a kapitány ur eszén, mint ahogyan túljárt egy önkéntes társam. Most gazdatiszt valahol az alföldön. Egy reggelen rábízta a századparancsnok­ságot a kapitány. Az önkéntes tudta, hogy ebből okvetlen baj lesz. Azt a parancsot adta neki, verje el a Száva hidjáról az ellenséget s fog­lalja el a hidat. A parancsot annak rendje és módja szerint teljesítette. Elfoglalta szuronyrohammal a hidat, sőt még egy kisebb csapattal üldözte is a látha­tatlan ellenséget, Azt hitte, sikeresen hajtotta végre a pa­rancsot. Dőre hiedelem volt. A kapitány ur kijelentette, hogy ostobább embert életében nem látott és amellett bizonyo- zott, hogy a czigánytrombitás a feladatot sokkal sikeresebben végrehajtotta volna. Az önkéntes nem sokat törődött a szidással. De azért úgy mutatta, hogy nagyon lelkére vette az esetet. Magába mélyedve szomorkodott. Kapitány ur Komorovcsák ezt természete­sen mindjárt észre vette, de az utón nem szó­lott neki. Mikor a század a városba ért, kiadta a parancsot, hogy a Rákóczit fütyülje el a század. A legények fütyülni kezdtek, a kapitány pedig előre lovagolt, megáit szemben a Jellasich­szoborral s eldefeliroztatta maga előtt a fütyülő századot. Ez rendes szokása volt. Haragudtak is rá érte a horvátok. Végre is feljelentették a térparancsnokság­nak, amely kemény parancsot küldött a kapitány urnák, hogy többet a Jellasich-szobor előtt se ne fütyültessen, se ne énekeltessen. Az önkéntes azonban most még erre sem vidult fel. Olyan elkeseredett arezot vágott, hogy a katonák vigasztalni kezdték. A kapitány ur pedig egész komolyan aggódni kezdett, hogy még valami kárt tesz magában ez a bolond önkéntes. Alig várta, hogy haza érjenek a kaszárnyába. Karonfogta és vitte magával a kantinba. — Jöjjön barátom, a mai kemény csata után megérdemel egy pár tormás virslit és három pohár sört. És ez igy történt majdnem minden másodnap. A tiszti menázsiban sokat mulatlak ezen a tiszlurak, de sokat nevettek rajta a legények is. Mikor már látták, hogy kapitány ur Komorov­csák a kantinba megy az önkéntessel, nevetve mondották egymásnak : — Az önkéntes urnák ma megint nagy csatája volt! szabadalmazása, vagy értékesítése előtt ugy Magyar- országon, mint bármely külföldi államban forduljon a IPS!?* „Szabadalmi Újság“ szerkesztőségéhez Budapest, VII. kér., Erzsébet-körut 26. szám. Kérje a »Szabadalmi Újság« ingyen mutatványszámát,

Next

/
Thumbnails
Contents