Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-07-09 / 28. szám
2 NAGYBÁNYA 1908. julius 9. a vége, hogy a képviselő-testület egy legújabban szervezett bizottságot küldött ki, hogy a nyaralók épitésére alkalmas helvet keressen. Ez a legújabban szervezett bizottság már évek óta folyton keresi az alkalmas helyet, de bizonyára nem találja, minek folytán a nyaralók ügye, mely oly sok lobogó lelkesedést váltott ki a szivekből, lassan, észrevétlenül ismét vissza sülvedt immár negyedszázados sirjába. A »rokoni forgalom« pedig, a vak is látja már, kezdene valóságos, nem kicsiny lendő idegen forgalommá nőni ki, csak volnának megfelelő lakásaink, s a közibénk érkező idegennek méregdrága pénzért egy szűk, alacsony bányászszobánál valami kényelmesebb lokalitást is tudnánk rendelkezésére bocsátani. Pedig az a pár ezer korona befektetés nemcsak közvetve, de közvetlenül is busás hasznot hajtana a városnak. A város uj regimjetől várjuk, hogy sokoldalú elfoglaltsága mellett se feledkezzék meg a n}Taralók ügyéről sem. Ha ez az ügy végképpen elszunnyadna, méltán érhetne bennünket a sokszor hangoztatott vád, hogy a nyaralók felépítésének legnagyobb akadálya a csirke árának emelkedésétől való rettegés. Tiz éves találkozó. Bensőségteljes, őszinte érzelmektől áthatolt ünnepéi}' folyt le e hó 5-én városunkban. Zajtalanul, mint mikor feltámasztjuk a múllak édes emlékeit s elringatjuk lelkeinket egy sugarasabb tavaszba, mikor a könyeket hírből ismertük, villogó szemeinkben ábránd lakozott s a szivünk diadalittasan dobogott. És lengette a szél a kezünkben a győzelmi zászlót: a matúrát . . . Poétikus, gyermeki kedély lopózkodik vissza a már elfásult férfi-szivbe, megújul a múlt megannyi álma, a vidám kaczagást egy párszor megakasztja egy-két tolakodó könycsepp, amint számlálgatják, találgatják: kik vannak jelen, hányán porladoznak már kőzülök: az élet hajótöröttjei? A nagybányai főgimnáziumban 1898-ban érettségizett ifjak egymás iránt táplált törhetlen barátsággal, volt tanáraik és az őket felnevelő intézet iránt meleg szeretettel párosult tisztelettel jöttek városunkba, beszámolni a lezajlott tiz év öröméről, csalódásairól. És a komoly férfi emberek egy perezre gyermekké válnak, csengő kaczagás éleszti fel az apró, bohó diákcsinyeket, az ábrándok fehér világát bearanyozza ismét a gyermeki hit tiszta fénye. Az Í898-ban érettségezettek névsora a következő: Balogh Sándor bányamérnök Arany- ida; dr. Larkas Jenő ügyvéd Szatmár, Jeney Gyula m. kir. bányaigazgatósági számvevőségi számtiszt Nagybánya, Kerekes Sándor tanár Fehértemplom, dr. Köves Miklós ügyvéd Nagybánya, Sánczky Antal járási számelienőr Szinér- váralja, dr. Merlák Lajos ügyvéd Budapest, Molnár Antal erdész Beregszász, dr. Schwarlz Illés orvos Nagyvárad, Barbul Gábor mérnök Amerika, Drumár Xandin Herrer Czézárné polg. iskolai tanítónő Budapest és Löwi (Lakatos) Vilmos vasúti tisztviselő Csap. Meghaltak: Lugossy István adóhivatalnok és Moldováii János bankhivatalnok. Az ifjak közül csupán nyolezan jelentek meg, négyen kimentették távolmaradásukat. A megjelent nyolez jóbarát a főgimnáziumban gyülekezett össze, ahol d. e. 11 órakor kezdődött a megható ünnepély a messze Zalaegerszegről volt tanítványai viszontlátására ide érkezett Bencsik János főgimn. tanár elnöklete alatt. Bencsik tanár szelíd humorral szőtte át az ünnepélyt, amidőn a szokásos csengettvüszó után megkezdte az előadást az osztálykönyv vezetésével. Az ünnepélyen, melyen a főgimnázium jelenlegi tanári kara is jelen volt, a se- gélyegylet részére 1U0 koronát ajándékoztak s a tízéves találkozót megújították. Délben a Széchenyi-ligetben diszebéd volt, melyen Jeney Gyuláné, Ajtay Nagy Gáborné és Thurzó Ferenczné is részt veitek. Csakhamar elhangzottak a szebbnél szebb dikeziók. Merlák Lajos ügyvéd dr. Rencz János igazgatóra, Farkas Jenő a hölgyekre ürítette poharát, a többi dikezió a tanárokat éltette. Dr. Rencz igazgató hatásos beszédben a barátság érzelmét, a volt tanítványoknak az iskola iránt örökké táplálandó szeretelét ecsetelte. A kitűnő kedvű társaság a késő éjjeli órákig együtt maradt. Levelek a kegyről. Nagybányai szöllőalj, julius 8. Kedves Szerkesztő Ur, nekem kétszeresen is kollegám, az iparügyek, meg az újságírás révén. Igaz ugyan, hogy mi közel szomszédok vagyunk a hegyen, annyira, hogy ébresztő órára se igen van szüksége, mert garázda kis fiam mindennapos hajnali nótája bizton fölébreszti; mégis, hogy levélben mondok el egyet-mást, annak oka, hogy balgán magammal hoztam a toliam is, melylyel évek óta úgy összeszoktunk, mint a huszár a kardjával. Ez a toll nagy zsarnok ; tulajdonkép hazaszálló röpke képeskártyák Írására hoztam, de nem éri be vele, folyton írni kiván, a telhetetlen, rögzött tinta-ivó szerszám. Jónak látom, mentségül ismételni, hogy toliam kívánkozik írni. Hiszen nekem tulajdonkép témám sincsen; ami ugyan nem baj, hiszen pénzzel bolond is vásárolhat, témával Írni mégis csak könnyebb, mint téma nélkül. Nem biztatom ugyan magam, hogy téma nélkül kezdve, annyi színes rajzot rakhatnék sorjába, mint Daudet, mikor egy öreg malomban nyaralt. Azonban, egyezzünk ki, mondjuk, hogy hiányzik hozzá a — malmom. Szerkesztő ur, először is személyeskedéssel fogom kezdeni, szenzáczió kedvéért. Micsoda eljárás az, kérem, hogy itten júliusban ilyen hideg van?! Nekem, bár messze földről jöttem is, hiába beszélnek, hogy erről Nagybánya nem tehet, hogy a rideg mármarosi szelek hozzák. A mármarosi hegyektől sem illik ugyan, hogy mindig mosolygó, barátságos lankáik alpesi dicsőségre vágynak és hómezők szerepében ügyetlenkednek. Azonban, kérdem én »idegenforgalom«, micsoda intézkedéseket telt ez ellen a város, a tekintetes tanács?! Ne tessék meg- ütődni, hogy mért kötök ezért épen a tanácsba; engedelmet kérek, nekem a hegyen minden szomszédom csupa tanácsbeli, azokat érem legközelebb; mert az élőfákba mégis csak nem köthetek bele, akármilyen hideg van is. De meg csakugyan a tekintetes Tanács az oka, hogy ez igy van. Kérdem ismételten, intézkedtek-e már? Vagy legalább megfontolás és tanulmányozás tárgyává tették-e, hogy például milyen jól lehetne a rideg mármarosi szeleket a hegyeken épített nagy lélegzetű fujtatókkal visszafútatni Mármarosba; vagy ha a hideg szél ellen épen meleg levegőt fújnának, amitől egyenletes langyos kiima alakulna, meglehet, hogy a szilvafákon is narancs teremne tőle. Ezek nagyon komoly dolgok, kérem szépen, legalább is vannak annyira komolyak, mint egynémely más panasz és indítvány, melyeket tudvalevőleg mindenütt a város fejeinek kell elviselniük. Hanem, tréfán kívül, furcsa világ járja; az ember gondolkodóba esik, nyaral-e vagy a tél végit várja? A hegyek hívogatnak, járjam már suttogó lombos erdeiket; szerelnék köszönni egynémely ismerős pataknak és csurgónak is. Az eső pedig azt mondja : ohó, türelem! Türelemből csak vékonyan lévén ellátva, még azt is szerencsének kezdem nézni, hogy utánam szállnak hazulról hivatali irataim, melyek mindenáron velem kívánnak tanácskozni. Minthogy pedig én innen, még ha úgy esik is, hat hétig el nem megyek, Mohamed volt kénytelen a hegyhez jönni. Mohamed ez esetben némileg könnyebb is lehetett volna, mert 8 kilogrammos csomagját kissé sokaliom. . . . Odakünn újra megeredt az eső, ideátformálja aztán egész lényét. A csak imént még primitiv életigényü, szűk kedélyvilágu gyermek- leányt tarka pillangórajként repdesik körül az álmok, — azok az édes leányálmok és tündér- illúziók, melyek későbbi lelkivilágának kialakulására nagyon is döntő befolyással vannak. De mi is lenne az élet álom és illúzió nélkül ? . . . Kietlen, kopár sivatag, melyen nem volna érdemes keresztül bandukolni ? Hiszen, ki nem hisz, remél, még csak nem is álmodozik, az nem is él. A nő életében aztán legszebb a második fejezet, az az istenáldott, virághimes menyasz- szonyi kor. melyben teljesen az álmok és illúziók világának él, melyben a legtisztább, legzavartalanabb boldogságot élvezi, mi halandónak csak adatott. És ez nagyon jól, nagyon helyesen van igy, mert későbbi sorsa hozzon bármi rosz- szat is reája, — mint a költő mondja : »Az első álmok, első szerelem Emléke el nem tűnik sohasem! Emlékük sápadt, reszketeg sugára Szép ifjúságunk bús ravatalára Örök mécsként reá ragyog.« Kitörölhetetlen emléke az annak a kornak, mikor mosolyog az ég, mosolyog a föld, mikor fényesebbnek látja a napot, tündöklőbbnek a csillagot, csengőbbnek a madarak édes danáját! Oh, akkor úgy gondolja, röpke szellő suttogása, fülemile csattogása, virágok édes illatozása, minden, de miden véle társalog, érte él, neki virul! Akkor, óh akkor képzeletének aranyos fénye a legszegényebb házikót is fényes palotává varázsolja! S minő szép, minő deli az ő lovagja! Minden számítás, álnokság, durva vágy fölé emelkedett eszményi hérosz! Nemes arczárói fenkölt lovagiasság sugárzik; bátor mint egy oroszlán, szelíd mint egy kezes bárány! A jó, szép s nemesnek bajnoka, a rósz, gonosznak ostorozója. Az csak egy boldogságot ismer, az ő rózsakirálynője szemeinek feléje sugárzó háláját, ölelő két karjának melegét, mézédes csókjainak mámoritó lehelletét! Szereti hát, rajong érte, bálványozza lovagját, szive választottját! Valósággal kultuszt üz szerelméből! Az neki mindene, éltető elmei A levegőben, mit belélegzik, azt szívja be I A fényben, mit szemei felfognak, annak képe sugárzik vissza! Öröme annak érzéseiből fakad; szomorúsága könnyeinek *''—•*-«»1 MinrWvre s minden- fa' ö b í! r £ I r t> k s s: b D L. leányok számára, mini a lilii jf Ol U6 vj ui/iauuu^u leikök kigondol, élénk fantáziájuk kiszínez; figyelmeztethetik, hogy szerelme lesz megölő gyilkosa, — ő nem hallgat a szép szóra, a jó tanácsra, csak szeret mind halálig, koporsója bezártáig.; BENZINMOTOROK, GÖZLOKOMOBILOK, UTIMOZDONYOK, GÖZCSÉPLŐGÉPEK, ARATÓGÉPEK, „LOSONCZI DRILL“ VETŐGÉPEK, RESICZA1 ACÉLEKÉK, TELJES MALOMBERENDEZÉSEK, STB. STB. kívánatra szívesen küldünk árjegyzéket és költségvetést. A MAGYAR KIR. ÁLLAMVASUTAK GÉPGYÁRÁNAK VEZÉRŰGYNÖKSÉGE, BUDAPEST V, VÁCZI-KÖRÜT 32.
