Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-07-09 / 28. szám
1908. julius 9. NAGYBÁNYA 3 benn hivatalos madzagok gordiusi csomóját bontogatom, kötözgetem, szomorúan nézegetek ki az ablakon; alig várom, hogy az első fényes, kaczagó napsugár végig tánczoljon a vizcsöpp- gyémántokkal telistele hintett hegyoldali mezőn ; papiros-madarak, hamar haza hessegellek akkor és nekivágok az erdőnek, hegynek, amiket errefelé az Isten jókedvében teremtett, örök gyönyörűségére az embereknek . . . Legközelebbi levelem talán napsugarasabb is lesz. Tisztelő hive: 7 . . Kacz Lajos dl*. Nagybánya ünnepe. — A Kölcsey-egylet városunkban. — Még most sem ocsúdtunk fel a lezajlott hét bűvös, igézetes mámorából. Mintha egy hódító álom incselegne velünk, visszazsongnak a Kölcsey-egylet eszméi. A feledhetetlen napok emléke örökké megcsillan lelkeink rejlekében s az elbűvölően kedves nagykárolyi vendégeket valóban sziveinkbe fényképeztük. * Mikor az első hir városunkba rebbent, hogy a nagykárolyi Kölcsey-egylet hozzánk randid, hangversenyt rendez, általános lelkesedés fogta el a sziveket. Lelkesedésünkről hűen beszámol az a hat értekezlet, melyet a vendégek fogadtatása érkében tartottak. Impozáns, nagyszerű fogadtatást akart mindenki. Az első értekezletre 24 rendező-bizottsági tag jelentkezett, mely szám a hatodik értekezleten már százhalvanra rúgott, később pedig a város minden rendű és rangú lakosa egyhangúlag ajánlotta fel szivét és tározóját. És jóleső gyönyörrel szemléltük Virúgh Lajos gondfelhős homlokát, melyben kínzó gondolatok lobogtak, forrtak, mint a nemes éi’cz a fernezelyi kohóban. Lesz-e elég lokalitás a vendégek elszállásolására ? Németh Béla az elszállásoló bizottság másik tagja, nem győzte az érkező sürgönyök, vevények aláírását. A jelentkezők száma oly arányokat öltött, hogy a nagyszálló hiányában valamennyi elhelyezés óriási gondot okozott. A ligetben sepertek, a várost öntözték, a kalholikus plébániát kimeszelték, a kaszinót renoválták, a takarékok ä kamatlábat 3%-ra szállították le, korlátlan hitelt nyújtott a részvénytakarékpénztár, a kir. posta pedig a vendégek kirándulásának időtartamára mindenkinek portómentességet biztosított . . . ¥ Végre felvirradt a nagy nap, mely városunk közönségét szinte extazisba ringatta. Ünneplő néptömeg hullámzott az utczákon s a kitűnő ízléssel feldiszitett középületeink szemkápráztató látványosságot nyújtottak. Mintha egy tündérkert állott volna előttünk, ragyogott, pompázott minden s a bóditó virág illatárjában szinte megfulladt a lélek ... A körünkben levő nyaralók az elismerés kifogyhatatlan szavaival czirógatták a fáradhatatlan rendező bizottságot. És hullámzott a nép a vasúti állomás felé, melyet ez a nap Panlheonná fog felavatni. Néma áhítattal csüggött a szem a kéklö messzeségen s mindenki szivremegve leste az első felszálló füstfelhőt, melyet az illusztris vendégeket hozó vonat gőzgépje ünnepélyesen, mint a tömjén- füstöt bocsát a levegőbe. Az érkezésre kitűzött idő fenyegetően közeledett. Még egy pár köhécselés, nyakkendőcsokrok igazgatása s a hölgyek elővették kendőiket, az urak pedig tisztelgő állást foglaltak el. Egy fütty sivitott át a légen . . . Leírhatatlan hatású, csalogány zenéjü fütty. Szebb a Czigánybáró »Ki esketett meg«-jénél. Édesebb melódia a legizzóbb szerelmi dalnál. Klasszikus alkotásu indóházunk szinte délszaki képet bűvölt magára, mikor a szatmár- nagybányai vasút közismert előzékenységéből a kirándulóknak rendelkezésére bocsátott különvonat taraczkdörgések, a bányászzenekaruak ez alkalommal először előadott »Kölcsey egyleti induló«-jának hangjai és egetvívó éljenzések között besurrant. Nesztelenül, mint egy szép lündérleány, ki álmokat, ábrándokat hint szét. A rendezőbizottságok mindenkori és fáradhatatlan, örökifjú elnöke, Torday Imre halálsápad tan, a vigalomtól és átérzett gyönyörűségtől reszketve üdvözölte a rugganyos léptekkel kiszálló elnököt: Cseh Lajos főgimnáziumi igazgatót. A beszéd után, különösen midőn a mélyen meghatott igazgató a szónokot kétszer megölelte és megcsókolta, szem nem maradt szárazon ... A tömeges számban érkezett szebbnél-szebb hölgyek pedig pompás virágcsokorral lepték meg a még mindig könnyező 'lovdcujt . . . * Megkezdődött a bevonulás. Gyönyörű napfényes időben a kocsik végtelen sora voult végig a lobogókkal át és átszőtt utczákon s az ezrekre menő közönség impozáns keretül szolgált a festői képhez. Az Uj Idők kiküldött fényképésze a feledhetetlen szinpompáról számos levételt eszközölt. Hazafiasságtól izzó jelenet volt, mikor a Polgári Kör előtt a Kölcsey-Egylet agilis titkára, Andrássy Jenő érzéstől reszkető hangon koszo- ruzta meg a Lendvay szobrot . . . beszéde végét elnyelték a Himnus dörgő hangjai. Mintha az ég nyílott volna meg s Hadúr áldó kezei lebegtek volna a nagy sokaságon . . . * Öt órát ütött a szent István torony órája, midőn vendégeink a virágos piaczra érkeztek. Következett az elszállásolás nehéz munkája, mely azonban sok vesződséggel nem járt. A férfiak legnagyobb része Rumpold barátságos hajlékában szives vendégszeretetre talált, mig a hölgyek városunk előkelőségeinél várták az esteli órákat, mikor az olyan csodálatosnak Ígérkező hangverseny kezdetét veszi .. . * Frakkos urak, gyönyörű toilettek. Lihegő hölgyek, lázas ifjak, kocsirobogások. A nagy termen át valami névtelen gyönyörűség suhan, miről csak az istenek álmodnak. Egy pár elfojtott sziszszenés. Talán egy piczike rózsás czi- pőcske imparlementáris módon megsebesült. Zugó morajjal telt a levegő s a vakító tényben úszó kaszinói nagyterem falán a képek ünnepélyes komolysággal tekintenek a góthstilii antik órára: mindjárt nvolcz óra. Nehány pillanat után a virágok alatt görnve- dező pódiumra lép Erdőssy Vilmos, a »Szatmár- vármegye« szerkesztője. És olvas. Olvas gyönyörű dolgokat. Káprázatos előadása lebilincsel mindenkit s szerző szívességéből lapunk mai tárcza- rovalában közölt felolvasása olyan tapsvihart idézett föl, minőt felbérelt tapsonczok sem igen tudnak gyártani. Szeretetreméltóan meghajtja magát, hogy helyét ifj. Andrássy Jenőnének átengedje, ki iskolázott, tüneményesen szép hangjával az elragadtatás érzetét lopta a lelkekbe. Szűnni nem akaró éljenzés fogadta Bőnis Istvánnét, ki Égly Mihálynak, lapunk szerkesztőjének a »Venus csillag« cimü költeményét szavalta el bravúros hévvel, meglepő hanghordozással. Kitűnő interpretálásában a költemény minden szépsége tündökölt, ragyogott. A nagytehetségü szavaló! számtalan ovációban részesítette a mámorából alig magához térő elite-közönség. Abrahám Mariska zongorajátékán az istenáldotta művésznő varázsa rezgett végig. Olyan hangokat csak a Múzsa bűvöl az érzéstelen húrból, hogy mindenki szívében érzést fakaszszon. Szűnni nem akaró éljenzéssel honorálták a művésznőt. Nagy hatást keltett Fátyol József hírneves bandájának konczert-előadása, mig Kálnay Gyula lírai tenorja sok kis lány szivét ejtette meg. Az elegáns főispáni titkár hegedükiséret mellett a »Varázskeringő«-bői énekelt. Finom, disztingvált hangja óriási hatást keltett s különösen »Károly hires város« czimii dala tetszett leginkább. Schönpflug Richard vármegyeszerte hires gordonkajátéka fejezte be a műsort. Hódolat illeti meg, nem dicséret. A művészi konczert ezzel befejeződött. És kigyull a láz ismét az arczokon. Amoréttek röpkedtek a levegőben s csakhamar Fátyol bandája mellett suhanó párok repültek a sima parketten, boldog mamák és papák fogyasztották részben a fagylaltot, részben a pezsgőt. .. S mikor a hajnalcsillag bekukucskált a zárt redőnyökön, akkor is nevető, boldog fiatalok iramodtak a termen végig s a reggeli órákban hazatérő vendégsereg otthon tovább szőtte álNéma jelek . .. delejes tekintetek . .. forró kézszoritások . .. egy nehány illatos rózsaszál... egy-két szerelmes levél . . . minden szerelem ezzel kezdődik . . . hanem a vég ! . . . no abban van egy kis változatosság. — Bizony a legtöbb leány alig nyújtja ki kezét a boldogság után, már is meg kell ismernie a jajt, fájdalmat, a keserűséget. Szerintem a nő élete olyan, mint egy sokszínű havas rózsákkal átfont fekete kereszté. A rózsák teljesen elfedik a fekete keresztet, a leányálmok, édes illúziók is eltakarják a nő jövő életét, titokzatos sorsát. De tudjuk, hogy az üde illatos rózsák egy idő múlva a leggondosabb ápolás daczára is elhullatják szirmaikat, leveleiket. Az ábrándozó kis leányból boldog ara, majd bájos feleség lesz, de amint az évek jönnek s tovatűnnek, egyszerre csak azon veszi magát észre, hogy a hulló rózsákkal együtt az ő szépséges álmai is foszladoznak, tünedeznek, hogy a múlt édes emlékeiből, rózsás álmaiból neki sem maradt más vissza, mint a gyászos fekete keresztnek, — csak a rózsák ezerszuró tövisei ; no meg saját fekete keresztje, szomorú sorsa, világtépett élete. Felébred rózsás álmaiból. Fel, — de nem a tavaszi boldog hajnalra, hanem a vigasztalanul komor őszi naplementre. Csalódottan, vérző szívvel veszi észre, hogy a múlt aranyos romantikáját, édes naivságát valami durva kéz kegyetlenül megtépázta. Későn látja be, hogy az ő deli lovagja, — most már férjeura — közönséges tuczatember, hogy udvariassága csak számítás, lelkének hevülete csak szalmaláng, s az a sok-sok apró édes kis vonás, melyeket csak a szerelmes nő éles szeme fedezhet fel, sehogy sem olyanok, mint aminőnek ő álmai ködfátyo- lán át látta. E nagy csalódás után áll aztán be a nő ! életében a legsúlyosabb, legválságosabb krizis. Lefolyásától függ, vájjon a legszentebb érzelmeiben végigsértett nőnek lesz-e elég ereje megőrizni nemének fenséges nyugalmát? A lemondás méltóságában keres e vigaszt s mosolyogva várja, mig szive megreped, — avagy egygyel szaporítja azon szerencsétlen erkölcsi martyrok számát, kik hányt-vetett életsajkájukból lassan- kint minden reményüket, boldogságukat, nem egyszer legdrágább kincsüket, női önérzetüket is kihajítva, más utón keresik a boldogságot ? De vájjon feltalálják-e ? Aligha, mert aki abban csa- Jatkozik, aki által szeretni tanulta az életet, úgy nincs hatalom, pompa, fény, mely elveszített boldogságáért kárpótolni tudja. A nő életében tehát azok a legvégzetesebb krízisek, melyek a szerelmében csalódott szív romjain, az összezúzott boldogság dirib-darabjain vezetnek át. Istenkisér- tések ezek, melyek a nő egész életére rányomják bélvegjöket. Kimenetelük pedig annál aggasztóbb, minél nemesebb, fenségesebb a szív s a lélek, melyen gyilkos fergetegként végig száguldanak. És mégis! Hiába van ez igy, hiába tudja ezt minden nő, bármennyire csalódott is, inkább kihalt szívvel rójja tovább utait, lézeng, mint egy szélsodorta sárgu'ó viráglevél, — álmait nem feledi, a múlt emlékeitől szabadulni nem akar. Néma megadással hurczolja fekete keresztjét, járja a Kálvária siralmas utait, mig csak el nem jön az édes megváltás, az örök béke, az álomnélküli nagy álmodás. De talán még akkor sem felejt? Én úgy úgy hiszem, a szerelmes nő, hü feleség s édes anya még ott lenn a sir ölén, — még ott is szeret. A hölgyek közül bizonyára nem csak most, e sorok olvasásakor, de már máskor is gondolkoztak azon, hogyan lehetséges az, hogy a férfi epesztő csókja, édes vallomása, szent esküvése mind-mind csak álom legyen csupán ? Hát való igaz lenne az, hogy férfihüség, férfiszerelem nincs, hogy mindez csak pára, csak álnok látszat, tünékeny, csalfa délibáb? Nemde szeretnének e nagy kérdésre tőlem — a férfitől — feleletet is kapni ? Nos hát én eleget teszek ezen óhajuknak. Ha jó magunkat a sárga földig lerántottam, lekicsinyeltem önök előtt, kötelességem védelmünkre is kelni. Hiszen én is csak férfi vagyok, önző férfi, semmivel sem jobb a többinél. Magam állítom, hogy rosszak vagyunk, de talán még sem olyan gonoszak, szívtelenek, mint a minőknek látszunk, különben is mindkét részen vannak kivételek. S hogy ilyenek vagyunk, annak sem egészen mi vagyunk az okai. Megmondom miért. Nekünk más a nevelésünk, más a mi világunk, mások a mi életünkben előforduló krízisek. A leányokat a családi kör — bizony elég helytelenül — nagyon is ideálisán, minket ellenben az élet reálisan nevel. így aztán küzdve- küzd egymással az idealizmus és a realizmus, a nő és férfi. A mindennapi megélhetésért vivő harcz a férfit bizony nagyon sokszor önzővé, fásulttá teszi, belé oltja az anyag iránti szerelmet, melynek hatása alatt individualisztikus életet él; sokat gondol magára, vágyainak kielégítésére. Ebből következik aztán, hogy az élet ádáz, sokszor bizony szennyes harcaiban eltom-
