Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-07-09 / 28. szám
AUSAPAT.MI ÉIS SZiBPimODALMI HETILAP. VI. évf oly am. 1900. jviliias Ixó ©. Előfizetési árak : Kgé$z évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a * _ lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. JliClLY M I H A LY. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. A nyaralókról. Julius 8. Két évtizedig tartó vajúdás után a nvaraló-épités láza teljesen megszűnt. A nvaraló-épités ügyében van pár tucat jól megfontolt, kellően megvitatott és szabályszerűen meghozott formás határozatunk, melyeknek semmi szépséghibájuk nincs, sőt jogerőssé vált valamennyi. A summa-summárum szerinti végső eredménye pedig a kétévtizedes vajúdásnak az, hogy a nvaraló-épités ügyében három főnótárius koptatta pennáját; két- három rendes, kétszerannyi rendkívüli bizottság járt, kelt, fáradt, tárgyalt, izzadt és határozott; különböző ad hoc bizottságok önzsebükre sokszor költséges, nagyon költséges helyi szemléket tartottak a ligetben; a bizottsági javaslatok meghallgatása s beható mérlegelése után hoztunk megszámlálhatatlan jogerős határozatot, miknek folytán gyönyörű svájczi és más stilü.nyaraló-terveket készíttettünk, de nyaralónk, most, két évtized múltán sincs egy ija-íia sem. De nemcsak hogy nincs, hanem két évtized becsületes vajúdása után éppen ott vagyunk, ahol voltunk ezelőtt húsz évvel, kezdhetünk mindent legelőiről. Tanulságul a jövőre, talán nem lesz érdektelen, ha a nyaralók epopeiáját röviden ismertetjük. A nyaraló-építésre az első impulzust a városi takarékpénztár adta meg a nyolczvanas években. Tehát a leghiva- tottabb tényező, mely kezét éber, vigyázó gonddal folyton a gazdasági élet ütőerén tartva, a város érdekeit igazán szivén viselve, jól tudta, hogy a város közönségének erősen megcsappant jövedelmi forrásai csakis az idegen forgalom emelésével pótolhatók. A takarékpénztár igazgatóságának indítványa az volt, hogy a város építtessen nyaralókat s az e célra szükséges összegeket a legminimálisabb kamatláb mellett rendelkezésre bocsátja. Ez indítványt a képviselőtestület el is fogadta. A nagy és egyhangú lelkesedéssel meghozott jogerős határozatnak azonban csak a jegyzőkönyvekben maradt emléke s daczára, hogy hosszú évek zajlottak le, egvetlen-egy nyaraló sem hirdette a régi egyhangú lelkesedés lobogó tüzét. A város magisztrátusának nem jutott eszébe végrehajtani a jogerős határozatot; a városi képviselő-testületi tagok pedig elfeledték sürgetni a jogerős határozat végrehajtását, sőt elfeledte azt a városi takarékpénztái is, mely az ideát felvetette. Szóval a nyaralók ügye a por lepte akták között a leghivatalosabban s a legalaposabban elaludt. Két évtizedes átüiaból egy indítvány rázta föl a nyaralók ügyét. Ha jól emlékszünk, hatvan képviselő nyújtotta be az indítványt a képviselő*testülethez, hogy a város a takarékpénztár régi ajánlatá- tának elfogadásával építtessen nyaralókat. Az indítvány indokolásánál" ismét az a kettős szempont játszotta a vezérlő szerepet, hogy a város polgársága anyagi helyzetének javítása czéljából mindent el kell követnünk az idegenforgalom emelésére, másrészt pedig gondoskodnunk kell arról is, hogy a takarékpénztár pénzfölöslegei a városra nézve gyümölcsözőbben helyeztessenek el, mintha idegen vállalatok papírjaiba fektetnők csekély kamatozással. Örömmel konstatáljuk, hogy ez a második indok azóta elesett, de annál hatalmasabbá duzzadt az első, az t. i., hogy uj megélhetési forrásokról kell gondoskodnunk. A lelkesedés tüze magasan fellobogott a második indítványra is s a város képviselő-testülete egyhangú határozattal ismét kimondotta, hogy nyaralókat épit s ugyanakkor könnyebb végét fogván a dolognak, utasította a városi takarék- pénztárt, hogy a nyaralókat a tengersok bizottsági tárgyalások és helyszíni szemlék alapján elfogadott tervezetek szerint a saját rizikójára építtesse föl. Természetes, hogy a takarékpénztár ez utasításnak eleget nem tehetett, hiszen annak teljesítése alapszabályaiba ütközött is, de a takarékpénztár még mindig állotta szavát, hogy a nyaralók építésére szükséges összeget a városnak minimális kamatláb mellett rendelkezésére bocsátja. Az ügy tehát ismét a képviselő-testület elé került, mely ismét nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy a nyaralókat felépitteti, még pedig a ligetben, a kiserdőnek a Veresvizi-utra cső felén. Mikor pedig már annyira jutottunk, hogy az építéshez hozzá kezdhettünk volna, mert már a felsőbb jóváhagyás is a kezünkben volt, akkor a nyaralók építési helyére vonatkozólag támadtak skrupu- lusok, mert ha egyebünk nincs is, de skrupulusaink mindig vannak. És ez újabb aggodalmaknak az lett A női szivek krízisei. — Irta: Erdössy Vilmos. _ Az emberi élet a maga örömeivel, bánataival, erőtörlő vergődéseivel, nem más, mint egy nagy és felette komoly krizsis. Mert hát mi is az élet voltaképen? Álom-e, valóság-e, melyben a ringó bölcsőtől a pihentető sírig vágytól- vágyhoz tántorogva, feneketlen mélységek felett száguldó czélok után futkosunk s még csak nem is sejthetjük, sikerül-e a boldogság révpartjára eljutnunk, avagy egy félrelépés után szárnysze- getten bukunk a folyton előttünk ásitozó örvénybe? Mert tudjuk, hogy a sors — ez az igazságtalan valami, — bizony nem egyforma mértékkel osztogatja a boldogságot. A legtöbb embernek csak az álmok és illúziók talmi világát nyújtja csupán. Vájjon kárpótlás akar ez lenni a másikért, a valódiért? .... Nemrég a férfi szivek kríziseiről írtam, most a nők életében előforduló krízisekről mondok el egyet-mást. Mielőtt azonban ezekről szólanék, határozzuk meg, mit is értünk mi a »nő« alatt? . . . E nevet hallva, a férfi lelkének érzései végigcsendülnek, miként a hárfa, ha húrjain végigszáguld a játszó kéz. És milyen mély, milyen váltakozó és ellentétes érzelmek ezek! Milyen nagy távolságok! ... Az ártatlan leányka, kihez az ifjút lelkének legszebb érzelmei fűzik; a szerető hitves, ki úgy vonzza magához férjét, mint mágnes a vasat; az édes anya, kinél drágább kincs nincs, nem is lehet széles e világon. Hiszen hozzon reánk bármit a sors keze, forduljon el tőlünk az egész világ, üldözve, bántva, megalázva bár, mentsvárunk marad nekünk mindenkor a mi szerető, önfeláldozó édes anyánk ! A nőt a regény s a drámaírók, sőt bizony nem egyszer maguk az élet tragédiái is úgy mutatják be, mintha ő lenne az élet és halál, az üdv és kárhozat egyszerre. Pedig nincs igazuk. Ilyen csak az átlagos, csak a nőiességéből teljesen kivetkőzött, szívtelen nő lehet. Ellenben a szerető nő nemhogy kárhozatra nem visz, de mindig üdvözít. A szerető nő sohasem bánt, mindig megbocsát, felemel, megvigasztal! Ilyen a szerető nő. Ilyennek kell lennie 1 Erre predesztinálta Isten, ilyennek neveli őt a család és társadalom. Születésétől fogva a gyöngeséghez szoktatják, az ideálizmust, hogy ne mondjam a szenti- mentalizmust százféleképen csepegtetik a leikébe. A való élet hullámveréseitől megóvja őt a család szentélye, ez a szélcsendes hely, hol ápolva védik s hol illatozó, feslő rózsabimbóvá fejlődik, ki mellé, ha a családi élet üvegházábói az élet nagy kertjébe kiplántálják, támasz, oltalmazó kell. Ilyen ápolás mellett aztán a női szív, — ez az örök rejtély, — nemesebb organizációja, főként pedig finomabb érzékenysége folytán a legtökéletesebb klenodiummá fejlődik, mi a természet kincsesházából csak kikerülhet. így tehát csak természetes, hogy a nő életében igen gyakoriak a krízisek, melyek ha nem is irtják ki gyökerében a zord téli zivatar erejével a női szív virágait, de a büs ősz hervasztó lehelletével letarolják annak szirmait. A nő életében vannak, hogy úgy mondjam, természetes, psicológiai háttérrel biró krízisek, melyek kikerülhetetlenek s amelyek minden nő lelkét nagyon is kemény próbára teszik. Időrendben az első, midőn a leányka haja- donná serdül. A homályos sejtelmek, titokzatos, határozatlan körvonalú vágyak légiói egészen felkorbácsolják kicsiny szivét, tiszta lelkét. Aztán mint a termékenyítő tavaszi harmat nyomán járó napsugár csókjára a virág, úgy a szerelem édes lehelletére ő is csodás szépségű cen- tifólióvá fejlődik. Először is azt veszi észre, hogy neki is van szive . . . érző, dobogó, szeretni vágyó szivecskéje. Ez az első, de már felette komoly krízis
