Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-12-31 / 53. szám
VI. évfolyam.. ISOS, deczember lió 31. 53-iIs: szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Számadás-féle. Deczember 30. Immár heted évbe hajló pályafutásunk alatt töméntelen sokszor irtunk a tervbe vett »korszakos alkotások*-ról, anélkül azonban, hogy e korszakos alkotások valóra váltak volna. Legerősebb reményeinket is a keserű csalódások egész sorozata váltotta föl; kipattanó virágainkat elsorvasztá a fagy, mielőbb gyümölcsöt érleltek volna. Balsorsunk szinte közmondásossá vált s mindinkább olcsó piaczi élezek és gúnyolódások martaléka lett. Szidott bennünket mindenki; az idegen, aki városunkban megfordult; a bevándorolt, ki városunkban kereste uj otthonát; a tisztviselő, kit sorsa hozzánk vezetett; végül magunk is szidtuk önmagunkat, a kereskedő, az iparos, a honoracziorok s egymásban kerestük a bűnbakot. A képviselőtestület a tanácsban, a tanács a képviselőtestületben, a városi közönség pedig mindkettőben. Hogy kinek volt igaza, azt most nem kutatjuk, de az tagadhatatlan, hogy balcsillag ragyogott a városi ügyek fölött évek óta. Bármihez fogtunk, semmi sem sikerült. Megfeneklett minden, a vil- lamvilágitás, a főgimnázium ujjáépitése, az iskolák államosítása; a vízvezetékről és csatornázásról pedig már nem is beszélhetett senki anélkül, hogy nevetségessé ne vált volna. A zűrzavar, a fejvesztettség, a chaosz egyre általánosabbá vált a városi ügyek fölött. Hiába csatáztunk a vármegyével, a minisztériumokkal, a refeA „Nagybánya“ tárczája. Hiszek. Örök rejtélye szerelemnek, Bűvös csoda e földtekén, Varázslatoddal megigéztél S im hinni kezdek benned én Kaczagtam eddig létezésed, Hazugnak mondtam hirdetőd, És kigúnyoltam, megvettem A párja után epedöt. Az én utam vad sivatag volt, Amelyen nem termett virág, A sziveknek kicsiny világa Óh Istenem, mi más világ! Álmatlan éjjen rózsás hajnal, Villámos égen napsugár, Osillogó gyöngy a föld sarában, Hová ö lép, amerre jár. Balzsam kezének érintése, Szava ima, feloldozás, A csókja menny, s az ölelése Üdvösség, Isten-árulás l . . . rensekkel, a sorvasztó állapotokon segíteni nem bírtunk. S íme, hogy az ujonan megválasztott tisztikar mellé e képviselőtestület tagjai tömött sorokban sorakoztak s igyekeztek is a tisztikart legjobb erejükkel támogatni, a pium desiderium-ot képező korszakos alkotások közül nem egy csakhamar valóra vált. Állami iskoláink gyönyörű épületei immár büszkén lobogtatják a kultúra zászlaját; már a jövő hó folyamán villamos fényben fognak ragyogni utczáink, köztereink; a nagyszálló építési ügye annyira elő van készítve, hogy az építési munkálatok már a kora tavasszal megkezdhetők lesznek; nemkülömben teljesen elő nem készítve az iparvasut, vízvezeték és csatornázás s a gazdasági iskola ügye, Az uj főgimnázium építési ügyében pedig csak most jött meg a vallás és köz- oktatásügyi miniszter leirata, mely a városra szerfölött 1 edvező. A miniszter ugyanis hozzájárult a város előterjesztéséhez; elfogadja alsó klastrommező telkét az uj főgimnázium helyéül s e telek, valamint a felajánlott 200.000 korona építési költség fejében nemcsak vissza- bocsátja a jelenlegi főgimnáziumi épületet a város rendelkezésére, de felmenti a várost a főgimnázium fentartására most fizetni kötelezett évi 16.000 korona hozzájárulás alól is. Hogy ez mit jelent a városra nézve, azt bővebben fejtegetnünk fölösleges. Ha ez év munkájához még hozzávesszük azt, hogy felépült a Széchényi ligeti vendéglő, a paraszt korcsma, a főTarts fogva engem mindörökre, Tündérvilág, te szent csoda, Ringass el égi karjaid közt, S ne ébreszsz fél soha, soha l. . . Bállá Miklós. Havranek főhadnagy. A tiszturak már elvégezték az ebédet s vidáman szivaroztak a füstös kantinban. Az elmés Havranek főhadnagy, ki csak törte a magyar szót, kedveskedve próbált szépeket mondani Hor- váthné asszonynak, a szép kantinosnénak. Fiatal özvegy volt a gazdáné, de már nem gyászolta az urát. Külömben akkor sem hagyta el jó kedve, amikor még talpig feketében járt. Az olyan okos asszony, mint ő, jól tudja, hogy mit követel az üzlet. Vidám képet, derült szót, jóizü nevetést a jó borhoz, meg a jó ételhez. — Az Isten is korcsmárosnénak teremtette! Ez a bölcs kijelentés az ezredes ur szájából hangzott el, aki maga is sűrűn megfordult a kantinban egy-egy pohárka valódi szilvoriumra s amig nézte a pajzán Horváthnét: mindig mohóbban szíttá elmaradhatatlan Virginiáját. Olyan is volt a menyecske arcza, mint a piruló őszi baraczk, hamvas és bársonyos, amikor nyugodt volt, de aztán pipacs-piros, amikor pörlekedett vagy valami tolakodást erélyesen elhárított. Mihelyt beszélt, a szemei önkénytelenül mosolyra villantak. És megcsillant két fehér fogsora, szép metszésű, nem éppen vékony, de szolgabirói lakás pedig épülőfélben van s a nagy alkotásokhoz a kölcsönösszeg is megszereztetett, akkor azzal a tudattal zárhatjuk le a mérleget, hogy ez év munkája nem volt meddő, nem volt sikertelen. Tagadhatatlan, hogy mind e sikerben az oroszlánrész dr. Makray Mihály polgár- mestert illeti, ki bámulatos energiával és agilitással személyesen hajszolta ez ügyeket a felsőbb fórumokon keresztül, de e sikerben oroszlánrész illet még egy más tényezőt is. S ez a tényező: a képviselőtestület összetartása. E nélkül meddő lett volna minden fáradozása a tisztikarnak! S midőn tanulságul leszögezzük a tényt, hogy a tisztikar s a képviselőtestület egyetértése, összetartása rövid idő alatt is minő fényes eredményeket képes elérni, annál kínosabban érint bennünket a nagyszálló építési ügyében az újabban beadott indítvány, melvnek indító okai lehetnek bármily tiszteletre méltóak, de végeredményükben mégis csak a nagyszálló építésének elodázását czélozzák. Az indítvány merituma ugyanis az, hogy az építés megkezdése előtt csupán a tervek alapján hirdessen a város pályázatot a szálló bérletére; ha olyan ajánlat érkezik be, mely az építési költségeknek megfelel, ám építsen a város; de ha az ajánlat nem megfelelő, akkor a város a beérkezett ajánlatokhoz képest redukálja az építési költséget. Hát ez az indítvány az első pillanatra nagyon plauzabilis, de csak az első pillanatra; mert már a következő pillaannál kívánatosabb ajkai közül. S a hangjában olyan üde frissesség vibrált, mint mikor a csu- dálkozó, vagy meglepett gyermek beszél. Valami sok műveltség nem szorult bele ebbe a puha formájú, kecses asszonyszemélybe, szókimondó is volt, de minden szava nyomán vidámság támadt s olyan jókat mondott, hogy a tiszt urak nem győzték hallgatni. No már Havranek főhadnagy az Ítélet napjáig is elhallgatta volna. Tiszttársai kezdetben csufolkodtak vele. — Lám, hogy bele veszkődött a Havranek ebbe a korcsmárosnéba? Ugyan mi czélja vele? — Czél ? Hát nem hallottátok? A menyecske kukkot sem tud mást, mint az édes hazai nyelvet . . . — Már az igaz, hogy édesen beszéli! — Nos, és Havranek a társalgás módszerével tanul tőle. — Vagy úgy? Furfangos ez a morva! — Még megérjük, hogy vad magyarrá gyu- ratja magát. — S egy nap a Kossuth-nótát huzatja, meg énekli . . . — Duettben! ... Itt a kantinban ! . . . — A Havranek és Horváthné! Csak úgy harsogott a kaczaj és visszhangzott bele a füstös étterem. Ezalatt künn a söntésben javában udvarolt a főhadnagy, aki már előbb kisompolygott a menyecske után. A nevetésre visszatértek a terembe. Havranek már jócskán ivott s most neki buzdult. A legvakmerőbb nyelvmerényletekre ve-
