Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-12-17 / 51. szám
1908. deczember 17. NAGYBÁNYA 3 éhező, nyomorgó embertársunk sóhajt a feszület felé, hány éhező, árva gyermek várja az angyal csengőjének hangját s az életnek hány hajótöröttje vánszorog remény nélkül koldusbotjára támaszkodva. A jótékonyság tündére városunk nemes lelkű hölgyeinek szivébe szállott. Viruló asszonyok, lányok egy üdvös tudattal sürögtek, forogtak, hogy jót tenni nem erény, hanem erkölcsi kötelesség és érezték azt a vigaszt, amit majd a névtelen szegények éreznek, ha megköszönik a Messiásnak, hogy nekik is megszületett. Erezték azt a vigaszt, mit félelmes éj után a virradó nap fénye nyújt. A lélek kilopta magát a szemekbe, mikor édes, könyörgő hangon esdekeltek egy kis adományért és minden gőg, emberi gyarlóság kiegyenlítést nyert abban a nemes versengésben, melylyel a nőegylet karácsonyi vásárján kiállított, szebbnél- szebb tárgyait a vevőközönség valóban bőkezűen megvásárolta. A fáradhatatlan buzgósággal végzett rendezés, az elárusítók bájos vetélkedése szinte üditőleg hatott mindnyájunkra és mintha egy virágos kertben jártunk volna, a tavasz illata csapott meg bennünket. Rózsák árusították a rózsákat s a csiliogó női szemek beragyogták a termet, mint a szivárvány a derülni kezdő égboltozatot. Szabad járás volt ebben a tündérországban, melyben a vidámsággal párosult komoly munka és az irgalmasság cselekedetei bizonyára boldogságot és megelégedést hintenek a kis Jézus szivébe . . . A sors kiűzte embertársaink tömegét a boldogság paradicsomából, a nagybányai Nőegylet fenkölt lelkű tagjai visszavezetik őket, bebeg- gesztik azokat a sebeket, mikre az élet csak maró savakat öntött és megtanítják a szegény vergő- dőket hitre, türelemre az egyenlőség és emberszeretet nevében. A Nőegylet szokásos karácsonyi vásárja f. hó 12-én, szombaton délután öt órakor vette kezdetét. Az eladásra kerülő tárgyakkal zsúfolásig megtöltött teremben a megnyitásra előkelő nagyszámú közönség gyűlt össze, mely lelkesedéssel hallgatta végig úgy dr. Kádár Antalné, a nőegylet nemes lelkű alelnökének, továbbá Szőke Bélának, az egylet páratlan tevékenységű, buzgó titkárának megnyitó beszédét, mely után a vásár kezdetét vette. A legnagyobb elismerés illeti a rendezés terén Hoffmann Árpádnét, Kiss Bélánét, dr. Stoll Tibornét, Waigandt Annát, kik az ügy iránt teljes lelkesedésüket hozták a kiállításra. Az elárusító hölgyek között nagy tevékenységet fejtettek ki: Berks Emmyke, Bernhardt Erzsiké, Virág Mariska, Szenlmiklóssy Erzsi, Gurszky Lujza. Thierry Jolán. Husovszky Janka, Géressy és Rónai nővérek, Bertalan Mariska. Feltűnést keltettek a kiállításon Kiss Bé- láné, Regulyné Mártiiig Margit, Martiny Ilonka, alig láthatjuk, a rézpénzzel csak csufoltatunk. A hadak Ízetlenek, mert fizetetlenek. A vármegyék búsulnak, mert pusztulnak. És az egész országon is nagyok mód nélkül az adózások, aki miatt az executiok is szüntelen keményen sanyargatják mind a nemességet, mind a szegénységet. Ha jól meggondoljuk, sok vérrel festett szerencsétlen harczainkat is, vájjon mit remélhetünk egyebet utolsó siralmas romlásunknál? Isten áldása nincsen rajtunk, mert mód nélkül a régi magyarországi igaz keresztény hit ellen is nagy szabadság adatott ellenkezőnek. Szálljon azért magába kegyelmed is és jusson eszébe, mely becsületben s állapotban vala ez előtt. Ha nagyobban nem is, hitemre hasonlóbban lehet most is, csak lelkössen és Istenessen gondolkozzon s addig kiváltképen, mig az Nagyságos Ur Pálffy János uram eő Excellenciája itt a Commando, kinek is minémü teljes pleni- potentiát adott eő Felsége, szemeimmel láttam és olvastam. Úgy, hogy valakik eő Excellenciá- jához folyamodnak, a parolájára hajolnak, soha meg nem bánják, mert eő Felsége is mindenekben azokat protegálni s conserválni fogna. Én Istennek hála, itt bizony már jól vagyok, mert mind magamnak s tisztjeimnek mind regimentemnek, mind formalis s generális am- nestiája az eő Felsége kezeirása s pecsétje alatt kezemnél vagyon patenter; jószágaink iránt is hasonló protekciója úgy hóbeli fizetésünk is. Nem is kongóval, hanem tallérral s forinttal. Mind ezek fölött nagy bátorságot ad az is, hogy szemeimmel látom nagy sokasággal s minGellért Aranka, Homola Elvira, Morágyi Rózsi bársony égetései és selyemfestései, melyek valóban műremek számba mentek. Gyönyörű futókat állítottak ki Bernhardt Erzsiké, Szabó Irénke, Husovszky Janka, Berks Emmy hímzett mellényét, Szentmiklóssy Dusi ablakvédőjét is valóban a remek kézimunkák közé sorozhatjuk. A mármarosi államilag segélyzelt hímző tanfolyam szőttesei és varoltasai ez évben is nagy kelendőségnek örvendtek. A háromnapos vásár hétfőn este ért véget. Szőke Béla titkár egy pompásan sikerült hangverseny rendezésével lepte meg a díszes közönséget. Elsőnek ő szólalt fel. Keresetlen szavakkal köszönte míg városunk társadalmának áldozat- készségét és megköszönte a közreműködőknek buzgólkodását. Hálásan emlékezett meg a köz- tiszteletben álló alelnöknő dr. Kádár Antalné nemesszivüségéről, kinek vezetése alatt a Nőegylet hivatását a legméltóbban betöltheti. Az éljenzéssel fogadott beszéd után Stoll Béla, mint a Kaszinó elnöke mondott köszönetét és a részvénytakarékpénztár részéről száz koronát ajándékozott az egyletnek. A nemes adományt Szőke Béla titkár köszönte meg. A hangverseny első pontja Fliesz Henriknek, lapunk segédszerkesztőjének felolvasása volt, ki egy pár versét mutatta be általános tetszés közben. A szép versekért a nagy jövőjű poétát zajos óváczióban részesítették. Majd Szőke Béla titkár énekelt Berks Emmyke kiváló zongorajátéka kíséretében. Gyönyörű hangja ez estén a legtökéletesebben érvényesült s a közönséget valósággal elragadta, úgy, hogy ráadásul egy magyar nóta mélabus dallamával köszönte meg a szűnni nem akaró éljeneket, melyekben Berks Emmyke jogosan osztozkodhatik. Nagy hatással szavalt Szentmiklóssy Dusi. Újabb poéták verseit adta elő mélyen átérezve, pompásan eltalált hangon Szőke Béla zongora- játéka mellett. Zsembery Elvira művészi zongorajátékával valóban hálás hallgató közönségre tatáit. Bravúros tehnikájával az előadott darab nehézségeit játszi könyedséggel küzdte le s a nagyte- hetségü szereplőnő sikere általános volt Sok tapssal és éljennel jutalmazták meg. Méltó befejezése volt a hangversenynek Berks Emmyke és Bernhardt Erzsiké közös zongorajátéka : Mendelsohn nászindulója. Rutinos játékukkal a kiválasztott darab szépségeit pompásan érvényesítették. A közönség elismerésével nem is fukarkodott a két szereplő nagy reményekre jogosító zongorajátékával szemben. A hangversenyt lánczmulatság követte, mely a korai reggeli órákba nyúlt. A karácsonyi vásár bruttó jövedelme 1500 korona volt, melyhez még a földmivelésügyi minisztérium 600 koronás államsegélye is csatolva lesz. den hadi készületekkel való sok szép népeit és erős táborát, úgy hogy százezer török ellen is mind megállhat és mind szerencsésen operálhat. Többet ennél most nem irok, hagyom a többit a kegyelmed ítéletire. Vegye mindezeket jó szivére. Datum ex Castris ad Sók positis 23 sep- tembris Anno domini 1708. Kegyelmednek Illendő és nem ellenkező dolgokban régi jóakaró öcscse Ocskay László.« A szimói bíróra bízta Ocskoy ezt a levelet : meghagyta neki erős parancsolattal, s ráírta kívül a levélre is, hogy »szimói biró, ezen levelet életed és fejed vesztése alatt küld be akinek szól!.« Bertóthy István, a kemény, hü kurucz meg is kapta a levelet, feleletet is irt rá hamarosan. Ez volt a felelete: »Drága öcsém, akárkitől tanultad, szépen dúdoltad fülembe labancz nótádat. Olyan szépen, hogy szeretnélek érette szivemre szorítani. El nem bocsájtnálak addig, mig ki nem szorítanám belőled azt a hitvány labancz lelkedet.« Több »nótát« nem dúdolt Ocskay Uram Bertóthy fülébe. Nemsokára fölötte károgták Újvár piaczán »nagy fekete hollók« azt az utolsó nótát: »kár, kár, kár . . .« Lampérth Géza. A lapok hirdetési ügye. Deczember 16. A »Nagybányai Hírlap*-nak úgy látszik végtelenül kínosan fáj, hogy a lapok hirdetése ügyében az általa nagy buzgalommal kikilincselt indítványt a képviselőtestület óriási többsége elvetette, sőt szerkesztőjének azon önzetlen és fölötte áldozatkész ajánlatát sem fogadta el, hogy a »Nagybányai Hírlap« hajlandó a város összes hirdetéseit és közleményeit díjtalanul közölni, ha a lap homlokára nyomtathatja, hogy »Nagy bánya város hivatalos hirdetéseinek közlönye.« Erről az inczidensről, melyre mi igen kevés súlyt vetettünk és vetünk, legutóbbi számunkban röviden, alig néhány szóval emlékeztünk meg, hisz a közgyűlés megtartásának napján jelenvén meg lapunk, időnk sem volt a részletes tudósítás megírására. A mi híradásunk következőleg szólott : »A részletes tárgyalás a leggyorsabb tempóban, simán ment egészen a kiadás 60. tételéig, mely a hírlapokra és hirdetésekre 460 koronát irányoz elő. E tételhez pár képviselő, kiknek élén Szerencsy József állott, azt az indítványt nyújtotta be, hogy a város a helyi lapok közölt tartson árverést arra nézve, hogy a város hirdetéseit melyik lap közli legelőnyösebb évi pausále mellett s a melyik lapnak az ajánlata legelőnyösebb lesz, annak joga legyen »Nagybánya város hivatalos hirdetéseinek közlönye« czimet viselni. Az indítvány felett élénk, parázs vita indult meg s jóllehet, hogy Ajtai Nagy Gábor, a »Nagybéinyai Hírlap« szerkesztője kijelentette, hogy ő a városi hirdetéseket hajlandó teljesen ingyen is közölni, az indítvány mellett csak pár képviselő szavazott, a túlnyomó nagy többség az indítványt elvetette.« Csupán ennyit irtunk az egész jelentéktelen inczidensről, de az a pár sor is elég volt arra, hogy a »Nagybányai Hírlap« éktelen ex- pektoráczióban törjön ki, »tendencziózus hamisítással«, «szándékos hamis adatok közzétételével« s más ehez hasonló, a krajczáros bulvard lapok hasábjairól elcsent, hatásra vadászó, de annál Ízléstelenebb és otrombább kitételekkel támadjon meg bennünket. Hát bennünket ez a támadás egészen hidegen hagy, hiszen nem mi vagyunk az elsők a közélet harczosai között, kikre már ráfröcs- csent a »Nagybányai Hírlap< tajtékzó, tehetetlen dühének durva expektorácziója s hogy mégis foglalkozunk soraival, csak azért tesszük, hátha a mi olvasóink között is akadt olyan, akinek kezébe jutott ez a pamflet-szerű czikk, amivel szemben azután kötelességünk a mi érintetlen erkölcsi reputácziónk és ujágirói tisztességünk megvédése. Nagyon téved azonban az, aki azt hiszi, hogy a durvaságok terén követni fogjuk a »Nagybányai Hírlap«-ot. Ettől megóv nemcsak a jó ízlésünk, de az olvasóközönségünk iránt tartozó tiszteletűnk is. Nézzünk szemébe tendencziózusan mivel is hamisítottunk ? Azt irtuk, amint a szószerinti idézetből is kitűnik, hogy a közgyűlés nagy többsége elvetette a Szerencsy József v. képviselő és társai által benyújtott indítványt, de nem fogadta el Ajtai Nagy Gábor ajánlatát sem, aki teljesen ingyen ajánlkozott a városi hirdetéseknek a »Nagybányai Hirlap*-ban való közzétételére. Hát nem igazat irtunk e sorainkkal és tendencziózusan hamisítottunk ? íme, közöljük e helyütt szószerint a hivatalos jegyzőkönyvnek ide vonatkozó részét: »A kiadás 60. tételénél tárgyalás alá vétetett Szerencsy József és társai városi képviselők indítványa, mely szerint rendelje el a közgyűlés, hogy a város összes közérdekű hirdetményei a helyi lapok között tartandó árlejtés utján általány összegben a legelőnyösebb ajánlattevőnek adassanak ki s a hirdetményeket közé tevő lap »Nagybánya város hivatalos hirdetéseinek közlönye« nevet is viselhesse. Véglialározat. Több felszólalás után a közgyűlés nagy többsége felállással történt szavazás utján az indítványt ez alakjában elvetette; Soltész Elemér és dr. Makray Mihály indítványára azonban a közgyűlés a hirdetési ügy miként leendő megoldása czéljából az iratokat tanulmányozás és javaslattétel végett egy, a polgármester által összehívandó bizottsághoz teszi át.«
