Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-12-17 / 51. szám
4 NAGYBÁNYA 1908. deczember 17. Tehát a hivatalos jegyzőkönyv adatai szerint sem valótlanságot közöltünk akkor, amikor azt irtuk, hogy a közgyűlés nagy többsége elvetette a Szerencsy József és társai által benyújtott indítványt, mert az valóban igy történt, De akkor sem valótlanságot közöltünk, midőn azt irtuk, hogy a képviselőtostület nem fogadta el Ajtai Nagy Gábor ajánlatát sem, aki teljesen ingyen ajánlkozott a városi hirdetéseknek a »Nagybányai Hirlap*-ban való közlésére, hiszen maga a »Nagybányai Hírlap« is írja, hogy felelős szerkesztője tette azt a kijelentést, hogy »hajlandó az ingyenes és díjmentes közlésre,* mire egy tekintélyes képviselő azt indítványozta, hogy az ajánlatot a közgyűlés fogadja köszönettel, szerkesztőnk előterjesztését vegye jegyzőkönyvbe s adja hát a hirdetéseket lapunknak ingyen. Erre a közgyűlés általánosan helyeselt, csak Égly Mihály nem, a hamis tudósítás szerzője, aki tiltakozott az ingyenes ajánlat elfogadása ellen, mert a maga és a »Nagybánya« részéről .esetleg hajlandó lesz a díjmentes közlésen felül a városnak egy arany remon- toire órát is adni. így kerül az ügy a bizottság elé stb. így ir Ajtai Nagy Gábor szerkesztő ingyenes ajánlatáról a saját lapja, nagy rabulisz- tikával fejtve ki, hogy a szerkesztő ingyenes ajánlatát, bár annak a, »közgyűlés általánosan helyeselt« — egyedül Égly Mihály felszólalására mégis csak mellőzte, vagyis tisztelettel nem fogadta el. Hát miben hamisítottunk mi akkor, midőn irtuk, hogy a közgyűlés nem fogadta el Ajtai Nagy Gábor ajánlatát sem, aki ingyen ajánlkozott a hirdetéseknek közlésére ? Hát elfogadta ? Dehogy! De hát akkor miben hamisítottunk »oly hallatlan vakmerőséggel ?« Mikor csak az igazat irtuk. Lehet, hogy a közgyűlés eljárása mélyen sérti a »Nagybányai Hírlap« reputáczióját, mikor ingyen sem reflektált nemes szívre valló, áldozatteljes ajánlatára, de ezért a »Nagybányai Hírlap« szidja a közgyűlés rövidlátóságát, mely nem akarja meglátni a »Nagybányai Hirlap*- ban a hirdetések ingyenes közlésére való rátermettséget s azt az óriási erkölcsi és anyagi hasznot, melyet ezzel a városnak mindenáron szerezni, akart de ne szidjon minket, akik ennek okai nem vagyunk. Mert talán csak nem lesz oly naiv senki, hogy elhigyje azt, amit a »Nagybányai Hírlap« bizonyára csak a kínos töprengés önfeledt pillanataiban irt. hogy »egy tekintélyes képviselő (Ajtai ajánlatának hallatára) azt indítványozta, hogy az ajánlatot a közgyűlés fogadja köszönettel, szerkesztőnk előterjesztését vegye jegyzőkönyvbe s adja hát a hirdetéseket ingyen lapunknak. Erre a közgyűlés általánosan helyeselt, csak Égly Mihály nem« — mire természetesen az inditványí mindjárt el is vetették, minthogy nem is fogadták el Ajtai Nagy Gábor áldozatkész ajánlatát. Hát elképzelheti-e valaki oly pipogyának a város képviselőtestületét, hogy egy tekintélyes képviselő indítványát, melyet általános helyesléssel fogadnak s mindnyájan üdvösnek tartanak, egy ember tiltakozó szavára, hívják azt az egy embert, bárkinek is, hogy egy indítványt mindjárt elvessenek. Hogy egy egész helyeslő és éljenző képviselőtestület meghátráljon egy ember akarata előtt, legyen az az egy ember bármily hatalmas is! Nem ilyet elképzelni is abszurdum s ilyennek elképzelése csak egy halluczináló agyban születhetik meg. Épen igy a haliuczinálás játéka az is, midőn azt Írja a Nagybányai Hírlap« hogy »egy tekintélyes képviselő azt indítványozta, hogy az ajánlatot (Ajtai ingyenes ajánlatát) a közgyűlés fogadja köszönettel, szerkesztőnk előterjesztését vegye jegyzőkönyvbe s adja hát a hirdetéseket ingyen lapunknak.« Ez a tekintélyes képviselő Moldován László volt, ki egy szóval sem beszélt sem köszönetről, sem arról, hogy hát adja át a közgyűlés a hirdetéseket ingyen a »Nagybányai Hírlapinak, csupán azt mondta, hogy a közgyűlés Ajtai ajánlatát vegye jegyzőkönyvbe. Hogy ezt miért mondta, annak is meg volt a maga oka, de különben is Moldován képviselő egy előbbi beszédében eléggé aposztrofálta azt, hogy mit tart bizonyos lapokról. Ily aposztrofálásról, melyen más kapkodott volna, említést sem tettünk. Nem kevésbbé halluczinálásból eredhetett a tudósítás is, hogy Égly Mihály a maga és a »Nagybánya« nevében a díjmentes közlésen kívül még egy arany remontoire órát is ajánl fel esetleg a városnak. Ebből nem igaz egy szó sem. Égly sokkal többre becsüli a saját lapját, hogysem ily kraj- czáros dolgokban még emlegesse is; csak any- nyit jegyzett meg, hogy az ajánlat felett igy in- czidentaliter dönteni nem lehet; ha a közgyűlés helyesli az indítványt, rendelje el az árlejtést, hiszen hátha akad oly lap is, aki az ingyenes közlésen felül még egy arany remontoire órát is ad a városnak. Hogy ez igy történt, tanuul hívjuk fel a képviselőtestület minden egyes jelenvolt tagját. Tehát nem mi hamisítunk tendencziózu- san, hanem a »Nagybányai Hírlap,« melynek nagyon is nagy gomblyuk fájdalmai vannak. Ez a gomblyuk fájdalom az oka az egész nagy hűhónak, mely e jelentéktelen ügyet kiséri. S hogy ez nemcsak a mi felfogásunk, hanem a másé is, aki elfogulatlanul bírálja ez ügyet, ide iktatjuk laptársunknak, a »Nagybánya és Vidéké»-nek erre vonatkozó sorait: A képviselet elvetette a (Szerencsy-féle) indítványt. Erre Ajtai, a »Nagybányai Hírlap« jelenlegi kiadó tulajdonosa felajánlotta, hogy ő ingyen hozza a városi közleményeket, csak a »város hivatalos közlönye« czimét viselhesse. Az ilyen hevenyében felajánlott ingyenességet persze szintén nem lehetett elfogadni, még Ajtai Nagy Gábortól sem, aki pedig mindig a város veze- lőköreinek anlagonistája volt, mert ki tudja, nem ad-e valamelyik kiadó még egy olajnyo- matu képet vagy egy hónapos szobát ajándékba ráadásul a városnak? íme tehát egy kis »czim és rang« kellene ifjú kartársunknak, ez volna az »ingyen. így ir a »Nagybánya és Vidéke«. Vagy ő is tendencziózusan, hallatlan vakmerőséggel hamisít, ferdít, mint mi? Tehát a gomblyuk- fájdalom, egy kis »czim és rang« után való esengés az oka az egész csetepaténak. Hogy pedig ez a kis »czim és rang« mire jó, akkor feleljen a »Nagybányai Hírlap« meg arról, hogy mi rejlik ingyenes, nemes szívre valló, áldozatkész ajánlata mögött, szent uaiv- ságában önmaga Írja a következőket: »Lehet, hogy mi a »hivatalos közlöny« czim elnyeréséből előfizetőink gyarapodását reméljük s ebben látnánk némi ellenszolgáltatást a városnak minimálisan 1000 koronát megtakarító tevékenységünkért.« , No itt a lóláb. Ez hál az ingyen! Ez a nemes áldozatkészség tulajdonképeni indoka! Elvenni a várostól az ingyenes közlések fejében évi 100 — 120 koronát, de nyerni háromszor annyit a »hivatalos közlöny« czimének használata folytán. Pedig ifjú, tapasztalatlan laptársunknak azt is megsúgjuk, hogy nemcsak »hivatalos közlöny« czimekkel lehet az előfizetők gárdáját növelni. Lehet azt növelni tárgyilagos, élénk változatos, és nívón álló lap szerkesztésével is. Ez azonban nehezebb dolog, mint valami hivatalos czimnek a díjmentes közlésekkel való megkaparintása. Rakéták. — Babák. — Amerre járok, merre lépek, Egy szó csendül köröttem el, Egy szócska csak, de a varázsa Elrészegit és felemel. A vásár bóditó zajában E szócska tartja csak magát És száll a szócska, mint az álom : Vegyenek kérem egy babát! A papokat is megkínálják, Halandó el nem menekül, Oh nincs menekvés a khaoszban, Járj párosán vagy egyedül. Babahiány van annyi háznál, Mondják a bölcs szentencziát, Segitni e szomorú tényen, Vegyenek egy, csak egy babát. Ha járó kell van egy tuczatnyi, Sőt alvó baba is, de sok, És őrzik, mint a nap a mennyet A szőkehajw angyalok. A vendégszeretet mi nyájas, És csengő koronákra váltva, A bölcsödül igy muzsikálgat A selymes, hamvas kis babákra. És gőzölög a szamoárban Az illatos, pompás thea S apát talál a tömkelegben Sok reszkető, szegény baba. S a nagy babák kaczagva mondják És tapsra kész sok puha kéz . . . Hogy fog majd játszogatni vélük Sok megcsontosodott vitéz ! ... És a kicsi babák elfogytak. Ez megtörtént. Ez ritka tény. Babát vásárolt minden ember, Sőt bevallom, azt vettem én. Üres a Kaszinó. A termét Csupán az ür sóhajtja át, Eladtak édes mosolyokkal Minden iczike kis babát/ . . . De azért — csitt — pajkos a toliam, Úgy incséleg egy gondolat . . . A rímnek játszi csendülésén Egy diszkrét kaczagás tapad. Megsúgom, hogy a kis babák helyt Sok nagy baba még eladó, A czímet készséges örömmel Megadja a redaktió. Rikkancs. HÍREK. Deczember 16. Modern lyrikusok. Beteg lelkit, ifjn lantosok a Petőfi nyelvén hirdetik a magyar faj romlását. Fekete, iszapos, véres nász az ének: Az ideál ajkán nyers húst csemegéztek, Kéjt liheg a rim is, hevertek a sárban, Nem hisztek az égben és nem a hazában. Az absinth ha ihlet, nem a rózsaharmat, Fonnyadt perditáknak zengtek diadalmat... A szemetek nyirkos — velőtök hiányos ... Felzokog sírjában szegény Arany János ! Időjárás. Hideg van, a sok didergő madár, egy-két morzsányi hulladékra vár s az emberek, kik éhen, fázva járnak, — talán egy újabb Messiásra várnak. Személyi hírek. Dr. Makray Mihály polgármester a városi nagy kölcsön ügyében Budapestre utazott, hol pár napot tölt. — Szellemy Geyza négy heti szabadság- időre a budapesti császárfürdőbe utazott. — Gróf Teleki János és neje, Domahidy Viktor és neje szül. gróf Teleki Janka és gróf Teleki Jenő két napig városunkban tartózkodott. Uj erdőgyakornok. A m. kir. földmivelés- ügyi miniszter Blichardt József végzett erdészeti főiskolai hallgatót a nagybányai főerdő- hivatalhoz ideiglenes minőségű erdőgyakornokká nevezte ki. Tag ajánlás a Petőfi-Társaságban. Révai Károlyt, a kitűnő Írót megérdemelt kitüntetés érte. A Petőfi-Társaságban megüresedett öt rendes tag helyére gróf Zichy Géza ajánlatára Révait is jelölték. A választás e hó 27-én megy végbe s őszintén óhajtjuk, hogy, habár vidéki író vajmi ritka esetben kerül a Társaságba, a választásból neve dicsőségesen kerüljön ki. Kamarai közgyűlés a debreczeni kereskedelmi s iparkamara f. hó 18 án rendes közgyűlést tart. Városunkból Glaviczky Károly és Kupás Mihály kamarai tanácsosok utaznak el a közgyűlésre. Széchenyi lakoma. A Polgári Olvasókör a jövő évi tisztujitáskor, január hó 24-én tartja Széchenyi-lakomáját. Ez alkalommal az ünnepi szónok dr. Stoll Tibor lesz. Nyakunkon a járvány! Ijesztő mérvben szaporodnnk városunkban a skárlát megbetegedések. Ez ideig csak szórványos esetek voltak, de az utóbbi napokban kettesével hármasával történtek a bejelentések. Újabban megbetegedtek skárlátban: Handelsmann Adolf (Kossuth Lajos utcza) három éves Margit \ leánya és hét éves Jenő nevű fia. Bejelentő dr. Wagner. Eilender Regina 8 éves i leány (Kigyó-utcza). Bejelentő orvos dr. ! Herczinger. Glück Lajos lisztkereskedőnek kilencz éves Blanka leánya és nyolcz ' éves Andor fia. (Rák-utcza.) Bejelentő dr. : Gondos. Kovács Lajosnak egy éves Lajos I fia. (Malomköz.) Bejelentő dr. Winkler.
