Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-12-17 / 51. szám
2 1908. deczember 17. van, a ráfordított pénz még 4 %-nál is magasabb kamatot fog hozni. A közönségünkön áll tehát már most, hogy ezen intézmény révén, amely kizárólag az ő érdekében létesittetett, megismerkedjék a takarékossággal és ezáltal úgy az egyeseknek, mint azok hozzátartozóinak jövő megélhetését biztosítva, könnyítse meg az élet terheit. Okunk van hinni, hogy a küszöbön álló ünnepek alkalmával az a tábor, amely eddig a postatakarékpénztár betevői közé sorakozott, csak sokasodni fog és a guruló pénznek egy része a postatakarékpénztárban fog megállapodni. Dr. Dencz Ákos. II lelem látási} első felolvasó ülése. Nagybánya város müveit társadalma szép és felemelő ünnepet ült vasárnap délelőtt 11 órakor a városháza nagy termében. A lázas érdeklődés, a mely a megalakult j és valóban életképes Teleki Társaság megala- : kulását kisérte az elmúlt héten tetőpontra hágott és a Társaság első felolvasó ülésén impozáns módon nyilvánult meg. A nehéz küzdelmek között életre hivott Társaság megérdemelt jutalmához jutott: megnyerte a közönség szeretetét és tiszteletét, mely méltányolja a tagok önzetlen, hazafias tevékenységét és hisszük: ez a szives viszony az idők folyásával csak bensőségesebbé, melegebbé válik. Komoly, higgadt egyének az elragadtatás hangján nyilatkoztak a felejthetetlen szép lefolyású első ülésről s a kitörő tetszés nyilvánítások, az őszinte elismerés eléggé biztosítják a Társaságot arról, hogy létjogosultságát csak az elfogultság és a tehetetlen gúny tagadhatja. Az üres szellemeskedések sőt az irigység kígyót békát kiáltottak a Társaságra s az első matiné felvilágosíthatott mindenkit arról, hogy gyönyörűség a munka a hazáért és a közjóért. Az ellenség felett győzedelmeskedett a szilárd kitartás, lelkiismeretes munka s a Teleki- Társaság jövendő működése idővel majd az egész ország figyelmét a mi szeretett, történelmű nevezetességű városunkra irányítja, a hol a társaság tagjai diadalra juttatják a magyar művelődés lobogóját. A Teleki család tagjai közül, kiket az el nökség levélileg meghívott az ünnepélyre — Gróf Teleki János és neje, Domahidg Viktor és neje szül. Teleki Bianka grófnő, gróf Teleki Pál jelentek meg. A termet ekkorra már díszes, nagyszámú hallgatóság lepte el s a közönség sorában városunk illusztris társadalma meglepő szép számmal volt képviselve. NAGYBÁNYA Tizenegy óra után lépett Révai Károly elnök az emelvényre, hogy elmondja megnyitó beszédét. Rövid, de lélekből fakadt beszédében körvonalozta a Társaság czélját, mely egy szóban pontosul össze: a hazáért. A legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg a Társaság tulajdonképeni megteremtőiről Égig Mihály és Révész János szerkesztőkről, mint a közművelődés önzetlen harczosairól, kik évek hosszú során át fáradoztak a Társaság létrehozása érdekében. Hogy a Társaság megalakult s immár működését is megkezdheti, az az ő érdemük. Üdvözölte ezután a grófi család tagjait s a társaságot mindenki szeretetébe ajánlotta. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Fliesz Henrik titkár telte meg jelentését a Társaság ügymeneteléről. Felolvasta a következő üdvözlő táviratokat: »Isten áldása legyen az uj oltáron! Testvéri szeretettel köszönt az Erdélyi Irodalmi Társaság«. Gróf Teleki László Kolozsvárról a követ kező sürgönynyel mentette ki elmaradását: »Végtelen sajnálatomra lehetetlen mai első ülésen megjelennem, kegyeskedjenek legőszintébb szerencse kivánataimat melegen tolmácsolni és hazafias üdvözletemet«. Kerületünk nagynevű országgyűlési képviselője, Földes Béla udvari tanácsos alábbi poé- tikus, magas szárnyalásu levéllel üdvözölte a Társaságot: »Őszinte köszönettel vettem a lek. Elnökség szives meghívását a nemes irodalmi munka mivelésére Nagybányán alakított Teleki-Társaság első felolvasó ülésére. Ha e lekötelező meghívásnak nem lehetek eleget, ne tulajdonítsák azt annak, mintha a megindított szép munka iránt nem érdeklődném. De teljes elfoglaltságom miatt most innen nem távozhatom. De engedjék meg, hogy a Társaságot lelkesedéssel üdvözöljem, forrón remélve annak felvirágzását, hogy örömömmel adjak kifejezést ezen jelentős esemény alkalmából, mely Nagybányái figyelemre méltó kulturális központtá avatja és hogy végre egyet kívánjak, ami fájdalom, nálunk olyan ritka, de ami minden igazi sikernek egyik fő titka: kitartást! Annál jobban sajnálom, hogy ez alkalommal nem lehetek köztelek, mert az élet legkülönbözőbb korszakaiban változatlanul nagy érdeklődéssel voltam a költészet és szépirodalom nagy alkotásai iránt és ma is az élet és elfoglaltságom komolysága mellett alig múlik nap, hogy teendőimet nem egy-egy nagy költő társaságában fejezném be. Mert ami a tudománynak alig, a hitnek is csak tökéletlenül sikerül, az élet ellenmondásait összhangba hozni és minket az eszmények tiszta légkörébe felemelni, 8 a gépben senki, aki hallja, Annyi enyészet zakatol. A tiszt ur vézna kebelében Az a szív majd, hogy meghasad, Kigyult arczára nem az üdvnek, De más pírnak fénye tapad. Rózsát dobál reá a végzet, Csak ne hervaszsza el a dér . . . ... És lázas ajkán im kiserked Egy csepp, óh csak egy cseppnyi vér. Csattog a gép Felel a központ Ép májas gyöngyös reggelén, A főnök ur jelenti im be, Hogy egy tisztje halt meg, szegény. És az a gép miképha sima, Míg ráborul egy szőke lány . . . Óh, nem megyünk már esküvőre Májusnak jényes hajnalán. Ad me. Ne nézz a múltba, abba a csodásba, Ne csapja lelked meg a tűnt varázs, Itt van a vágyak, álmok hervadása, Oh, mindenik perez sorvaszt, elcsigáz. Ne nézz a múltba, hangos jajszavadra Megdöbben tán az Isten odafenn . . , A szenvedés szült erre a világra, Határa messze még, a fénytelen! Leroskadsz még százszor, le még ezerszer, Elődbe rebben egy arcz messziről . . . S tovább-tovább űz végzeted parancsa, Feltámadsz, bárha minden perez megöl. Hallod a sóhajt, ami szivszakadva Vonaglik át a sivár éjjelen . . . Ne hagyj, ne hagyj el örök árvaságban, Dalos szülöttem, fáradt gyermekem ! Ne nézz a múltba, bárha égő lelked Rongyokba foszlik, lázban tántorog . . . 8 az ébredésed a halálnak álma És mosolyodra a könnyű csorog. Ne nézz a múltba — szenvedj, törjön össze Ez a sivár, kegyetlen, vak jelen . . . Almodban, mint hívőnek az imádság, Egy martyr tiszta arcza megjeleni Ne nézz a múltba, elszédül a lelked, Hiszen örvények közt rohan az ut . . . Ha lezuhansz, ha megnémul az ajkad, Ha minden bánat, átok kialudt, Oh, minden könyed, minden szenvedésed Egy gyönge, vérző árva szívbe gyűl . . . Oh, ezt hagynád szegény, hervadt anyádnak, A sirhantodat csupán örökül? Fliesz Henrik. az a költészetnek teljes mértékben sikerül. Kérem a tek. Elnökséget, szíveskedjék a Teleki-Társaság előtt üdvözletemet tolmácsolni.« A mély hatást telt levél illusztris Íróját sokáig éljenezték. A tulajdonképeni műsor ezután vette kezdetét. A beteg Kiss Rezső dr. helyett Révész János rendes tag olvasta fel Kissnek ez alkalomra irt ünnepi ódáját, melynek elhangzása után Káplány Antal dr. rendes tag tartotta meg felolvasását Petőfi és Teleki Sándor barátsága czimen. A szerfölött vonzóan megirt, nemes, egyszerűséggel kidolgozott felolvasás kitünően jellemezte azt a ritka baráti viszonyt, mely a két nagynevű férfi között fennállott. A közönség hálás lapsokkal jutalmazta meg a tudós felolvasást, ki helyét Fliesz Henrik titkárnak adta át. fliesz négy ujabbi költeményének felolvasásával növelte eddigi sikereinek számát s a szívből fakadt, keresetlen hangú, bájos költemények a megérdemelt elismeréssel találkoztak. A felolvasott verseket lapunk mai lárczarovatá- ban hozzuk. Utolsóelőtti pontja volt a műsornak Révai Károly elnök elbeszélése. Az izzó hazaszeretettel telitett felolvasás az ősz poéta legsikerültebb, magas irodalmi értékű alkotásai közé tartozik s az élvezetes előadásban a műnek minden szépsége kiválóan érvényesült. Végül Iványi Griiiuvald Béla alelnök köszönte meg a közönség részéről tapasztalt érdeklődést és az ülést bezárta. A Teleki család tagjai az ülés alatt is ismételten tetszésüket nyilvánították a sikeres felolvasó ülésért s ülés után az elnökségnek köszönetüket nyilvánították s a szereplőket a legnagyobb elismeréssel halmozták el, azon ígéret kapcsán, hogy jövőben is a Társaság üléseit kész örömmel fogják felkeresni. Nem a szokásos frázist használjuk, de őszintén hangoztatjuk, hogy a közönség egy feledhetetlen ünnepély emlékével távozott. A Teleki-Társaság sorsát az első ülés megpecsételte. Virulni fog a nagy névhez méltóan s fejlődése áldásthozó lesz. A magyar kultúra önzetlen harezosai fegyverképesek! A nőegylet karácsonyi vásárja. A szürke és hideg Kaszinó termeibe három napon keresztül jóleső melegség, kedves vendégszeretet költözködött. A szivek ünnepe volt ez a három nap, s mikor a felebaráti szeretet oltárainak tüzét élesztette városunk ne- meslelkü társadalma és a nyomorúság szerencsétlen rabjait öuön szivére ölelte. Ilyenkor, a fagyos idő beálltával ólomsuly- ként nehezedik minden mélyen érző kedélyre egy keserű gondolat, ki tudja hány és hány Labancz-nóta. Nem bizonyos, hogy ki szerzetté ezt a nótát, talán valamelyik furfangos labancz iródiák, talán Pálffy generális; az is meglehet, hogy maga a hires nevezetes Ocskay brigadéros, aki először eldudolta az ő édes, régi jóakaró bátyja ura Ber- tóthy István újvári kommendáns fülébe. Mert hogy ő dúdolta el, azt a tulajdon kezeirásával bizonyítja ő kegyelme, amint alább megtetszik. Az is kiviláglik majd itt: miért hogy »nóta« névvel illetjük azt az Írást, amelyikről szó esik, holott nincs rövid sorokra tördelve, ámbátor némi vad ritmus lüktet benne s egy-két rim is akad a hosszú sorokban. Az Urnák 1708-ik esztendejében, szeptember 13 án, tehát mikor már »császár madarává« változott »Rákóczi villáma« s a »tűz fejedelme«, küldötte Ocskay László Bertóthy Istvánnak ezt a felelte érdekes levelet, amely szó szerint itt következik: »Édes régi jóakaró Bátyám Uram I Nem kétlem, csodálkoznak sokan az ^én mostani resolutiomon, de ha kiki magába száll és jól meggondolja elsőbben is a magunk dolgait, másodszor azoknak is állapotát, akiktől Isten után vártuk szerencsénket, úgy látom azok is magukkal jótehetellenek. A Francziának is annyira megcsökkent szerencséje, hogy talán a maga országában is nem maradhat mindenütt békével. Mi pediglen hazánkban és országunkban minémü állapotban legyünk, aki okos ember, könuyen által értheti. Mert hazánk jó pénzét
