Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)

1908-12-17 / 51. szám

1908, cleczemTcer lió IV. 51. -ils szálon.. TÁRSADATiMl ÉS »y.T&iT»T-ra ot> a T.TWT HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a É - r lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. G LY M I H A L\. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kOnyvkereskedé Üzletében is. A guruló pénz. Deczember 16. A közeledő ünnepek alkalmával a pénznek egy nagy áramlata fog meg­indulni. Vándorolni, gurulni fog a pénz helyről helyre, kézről-kézre, egyformán a gazdagok és szegények körében. A gyárosok, birtokosok, munkaadók alkalmazottaikról, ugyancsak ez utób­biakról a nagyközönség, továbbá a szü­lők, rokonok, jóbarátok gyermekeikről, hozzátartozóikról, ismerőseikről mind megemlékeznek. Ennek jelét ki pénzben, ki különböző tárgyak ajándékozásával adja. E szép szokás alkalmából a pénz sohasem tesz oly mozgalmat az év többi részében, mint a karácsonyi és újévi ünnepek alatt. Milliókra megy az az ősz- szeg, amely ilyenkor megmozdulván, he­lyet cserél. E tradicionális szokásnak azt a ré­szét, amely különböző ajándékok és em­léktárgyak adásában nyilvánul, nem érint­jük. A pénznek ajándékozását is csak helyeselhetjük akkor, amikor azt az első­rendű életszükségletek beszerzésére for­dítják az ajándékozottak, sőt az sem ki­fogásolható, ha ilyen alkalommal egyesek a másodrendű életszükségleteket szer­zik meg. Józan élvezet és szórakozás csak kellemes emléket hagy abban az iránt, aki azt okozta. De mit látunk igy az ünnepek alatt és után ? Az a tömeg, mely az utczákon hul­lámzott, elvégezvén missióját, otthon övéi körében örül, mig egy más része, éppen a népnek az az osztálya, amelyről a nagyközönség csengő érczpénzben szó- j kott megemlékezni, zsúfolásig tölti meg a korcsmákat, kávéházakat és különböző mulató helyeket. Ismételjük, nem aka­runk a józan szórakozás, mulatságok el­len szólni, de igenis határozottan el kell Ítélnünk a mulatság azt az alakját, amely a féktelen tobzódásban, az utolsó fillér­nek is a korcsmában való elköltésében nyilvánul. E bajon a népnek nevelésével, műve­lésével, gondolkozásának helyes irányba való terelésével lehetne segiteni. E czél érdekében a nép szivéhez kell hatolni, annak érzelmi világába be kell plántálni, meg kell vele ismertetni mindazon insti- tpcziókat, amelyek tulajdonképpen ő ér­te vannak. Ezek egyike a postatakarékpénztár, amelynek ismertetésére és figyelembe vételére talán sohasem mutatkozik kinál- kozóbb alkalom, a közeledő ünnepeknél. Abból a pénzáramlatból, amely a nép között megindul, hacsak egy tizedrész- nyit lehetne ezen intézet felé terelni, két­szeresen szolgálná az ügyet, mert amig a pénzt megőrizné és igy az egyesek ér­dekét mozdítaná elő, amellett a nemzeti vagyonosodásnak is tenne szolgálatot. Ezen intézet — a postatakarékpénz­tár — amidőn módot nyújt arra, hogy a fiú katonai szolgálatáról, a leány férj­hez meneteléről minden nehézség nélkül lehessen gondoskodni, ugyanakkor csak a közönségen múlik, hogy ezen kedvező feltételeket a maga érdekében alkalom szerint kedvezően kihasználja. Ha a szü­lők, rokonok gyermekeiket oly betét­könyvecskével ajándékoznák meg, amely az érintett feltételeket tartalmazná, a gyer­mek a mellett, hogy a takarékosságra szoknék, könyvecskéje által egy kedves emléket és azonkívül jövőjéről való gon­doskodását is nyerné. Az ipari munkások, ifjú tanonczok ugyanezen, sőt tovább menve a megha­tározott összeg és kikötött idő feltétele mellett ajándék pénzeiket ha postataka­rékpénztárba teszik, szintén biztosítják jövőjüket és további boldogulásukat. Meg­szokják a takarékosságot és igy amidőn önmaguknak használnak, egyúttal hasz­nos tagjaivá lesznek saját társadalmi osz­tályuknak is. A postatakarékpénztár, amely a ma­ga nemében egyetlen ilynemű állami szocziálpolitikai intézmény az országban, mindenképpen megérdemli a pártolást és azt, hogy a társadalom a nép minden rétegében minél ismertebbé, népszerűbbé legyen. Külföldön, Ausztriában, Hollandiá­ban és Francziaországban milliárdokba megy az az összeg, amelyet a hason in­tézetek a nép filléreiből összegyűjtöttek. Hazánk sem marad az utolsó helyen, a mennyiben betétállománya a száz millió felé közeledik. Sokan a kamatlábat keveslik és ép­pen e panaszt fogja ellensúlyozni a kü­lönböző feltétel mellett letett betétnek a rendes 3%-nál 0'6-del magasabb kamat­lába, továbbá a részjáradéknak 4 %-al való kamatoztatása. A postatakarékpénztár ugyanis ép­pen a jövő év január hó l-jével részjá­radék üzlete révén lehetővé fogja tenni az állami járadék vásárlását már oly fe­lek részére is, akik legalább 25 korona névértékű járadék vételárával rendelkez­nek. Tekintve, hogy a járadék a mostani árfolyama szerint névértékén jóval alul A „Nagybánya“ tárczája. Fáztam .. *J Fáztam, mikor a nap sütött rám: A fagy között lángolt gyehennám. Ki csupa könyró'l énekeltem, Újabbra bukkant árva lelkem. Elöntötte szegényt a hőség, Ha rája villant a dicsőség. Zúgott a taps, dorgált az éljen S én ott reszkettem nagy szegényen Mig más tán irigyelve látta, Hogy szivem a dalok pogánya. Lelkem elröppent messze-messze És lerogyott egy sírkeresztre. Oh, csendesen pihen alatta, Egy bus poéta édes atyja. *) A Teleki-Társaság első felolvasó ülésén be­mutatott költeményekből. A kis távirótiszt. Borongás, kattogó teremben, Honnan ezernyi hir repül: Szomorú arczozal, bús lemondón Egy vézna kis tisztecske ül. Jlapos időben bedaloltak A szobába a madarak, Csak ő az árny a tiszta fényben, Mint eltévedt felhődarab. Ott ült naphosszat. Gépje pergett, Keze a billentyűn feküdt, És nyűtte, ontotta remegve A finom, hajszálas betűt. Mikép a gép, ö is csupán gép, Fáradt, megrokkant, színtelen, Bohó regék, sejtelmes álmok, Pihentek dermedt csendesen. Sugaras regg. Halk csattogással Szólalt a gép érczajka meg . . . És mintha Amorett repitné, Szállottak rózsás levelek. A vis a vis a messzeségben Egy szőke csöppszivü leány S a tiszt ur udvarolni kezdett Az ifjúság szent hajnalán. És átczikkázott már a dróton Egy bódult, félénk vallomás: Maga ugy-e, szelíd virágszál, Fényes szemű, szép, kékruhás l És mint két ajknak tiszta csókja, Két villanyszikra egybe illant És két gép érczes, tiszta ajka Peregte el a holtomiglant l Amit már Heine Henrik óta Annyi bohókás szív dalolt: A távirótiszt méla lelkén A bánat messze bujdokolt. Szerclmetes, forró szavakkal Mesélt-mesélt a Morse gép: . . . Egy vércsepp szakadt néha rája, Kern történt semmi más egyéb. Csattog a gép. Felel a központ: Májusra lesz meg ugy-e bár . . . Kigyul a templom s megdicsőül Két pihegő, szegény madár I ' Lecsókolja a könyt orczámról, Puha karjával átkarol . . .

Next

/
Thumbnails
Contents