Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-12-17 / 51. szám
1908, cleczemTcer lió IV. 51. -ils szálon.. TÁRSADATiMl ÉS »y.T&iT»T-ra ot> a T.TWT HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a É - r lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. G LY M I H A L\. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kOnyvkereskedé Üzletében is. A guruló pénz. Deczember 16. A közeledő ünnepek alkalmával a pénznek egy nagy áramlata fog megindulni. Vándorolni, gurulni fog a pénz helyről helyre, kézről-kézre, egyformán a gazdagok és szegények körében. A gyárosok, birtokosok, munkaadók alkalmazottaikról, ugyancsak ez utóbbiakról a nagyközönség, továbbá a szülők, rokonok, jóbarátok gyermekeikről, hozzátartozóikról, ismerőseikről mind megemlékeznek. Ennek jelét ki pénzben, ki különböző tárgyak ajándékozásával adja. E szép szokás alkalmából a pénz sohasem tesz oly mozgalmat az év többi részében, mint a karácsonyi és újévi ünnepek alatt. Milliókra megy az az ősz- szeg, amely ilyenkor megmozdulván, helyet cserél. E tradicionális szokásnak azt a részét, amely különböző ajándékok és emléktárgyak adásában nyilvánul, nem érintjük. A pénznek ajándékozását is csak helyeselhetjük akkor, amikor azt az elsőrendű életszükségletek beszerzésére fordítják az ajándékozottak, sőt az sem kifogásolható, ha ilyen alkalommal egyesek a másodrendű életszükségleteket szerzik meg. Józan élvezet és szórakozás csak kellemes emléket hagy abban az iránt, aki azt okozta. De mit látunk igy az ünnepek alatt és után ? Az a tömeg, mely az utczákon hullámzott, elvégezvén missióját, otthon övéi körében örül, mig egy más része, éppen a népnek az az osztálya, amelyről a nagyközönség csengő érczpénzben szó- j kott megemlékezni, zsúfolásig tölti meg a korcsmákat, kávéházakat és különböző mulató helyeket. Ismételjük, nem akarunk a józan szórakozás, mulatságok ellen szólni, de igenis határozottan el kell Ítélnünk a mulatság azt az alakját, amely a féktelen tobzódásban, az utolsó fillérnek is a korcsmában való elköltésében nyilvánul. E bajon a népnek nevelésével, művelésével, gondolkozásának helyes irányba való terelésével lehetne segiteni. E czél érdekében a nép szivéhez kell hatolni, annak érzelmi világába be kell plántálni, meg kell vele ismertetni mindazon insti- tpcziókat, amelyek tulajdonképpen ő érte vannak. Ezek egyike a postatakarékpénztár, amelynek ismertetésére és figyelembe vételére talán sohasem mutatkozik kinál- kozóbb alkalom, a közeledő ünnepeknél. Abból a pénzáramlatból, amely a nép között megindul, hacsak egy tizedrész- nyit lehetne ezen intézet felé terelni, kétszeresen szolgálná az ügyet, mert amig a pénzt megőrizné és igy az egyesek érdekét mozdítaná elő, amellett a nemzeti vagyonosodásnak is tenne szolgálatot. Ezen intézet — a postatakarékpénztár — amidőn módot nyújt arra, hogy a fiú katonai szolgálatáról, a leány férjhez meneteléről minden nehézség nélkül lehessen gondoskodni, ugyanakkor csak a közönségen múlik, hogy ezen kedvező feltételeket a maga érdekében alkalom szerint kedvezően kihasználja. Ha a szülők, rokonok gyermekeiket oly betétkönyvecskével ajándékoznák meg, amely az érintett feltételeket tartalmazná, a gyermek a mellett, hogy a takarékosságra szoknék, könyvecskéje által egy kedves emléket és azonkívül jövőjéről való gondoskodását is nyerné. Az ipari munkások, ifjú tanonczok ugyanezen, sőt tovább menve a meghatározott összeg és kikötött idő feltétele mellett ajándék pénzeiket ha postatakarékpénztárba teszik, szintén biztosítják jövőjüket és további boldogulásukat. Megszokják a takarékosságot és igy amidőn önmaguknak használnak, egyúttal hasznos tagjaivá lesznek saját társadalmi osztályuknak is. A postatakarékpénztár, amely a maga nemében egyetlen ilynemű állami szocziálpolitikai intézmény az országban, mindenképpen megérdemli a pártolást és azt, hogy a társadalom a nép minden rétegében minél ismertebbé, népszerűbbé legyen. Külföldön, Ausztriában, Hollandiában és Francziaországban milliárdokba megy az az összeg, amelyet a hason intézetek a nép filléreiből összegyűjtöttek. Hazánk sem marad az utolsó helyen, a mennyiben betétállománya a száz millió felé közeledik. Sokan a kamatlábat keveslik és éppen e panaszt fogja ellensúlyozni a különböző feltétel mellett letett betétnek a rendes 3%-nál 0'6-del magasabb kamatlába, továbbá a részjáradéknak 4 %-al való kamatoztatása. A postatakarékpénztár ugyanis éppen a jövő év január hó l-jével részjáradék üzlete révén lehetővé fogja tenni az állami járadék vásárlását már oly felek részére is, akik legalább 25 korona névértékű járadék vételárával rendelkeznek. Tekintve, hogy a járadék a mostani árfolyama szerint névértékén jóval alul A „Nagybánya“ tárczája. Fáztam .. *J Fáztam, mikor a nap sütött rám: A fagy között lángolt gyehennám. Ki csupa könyró'l énekeltem, Újabbra bukkant árva lelkem. Elöntötte szegényt a hőség, Ha rája villant a dicsőség. Zúgott a taps, dorgált az éljen S én ott reszkettem nagy szegényen Mig más tán irigyelve látta, Hogy szivem a dalok pogánya. Lelkem elröppent messze-messze És lerogyott egy sírkeresztre. Oh, csendesen pihen alatta, Egy bus poéta édes atyja. *) A Teleki-Társaság első felolvasó ülésén bemutatott költeményekből. A kis távirótiszt. Borongás, kattogó teremben, Honnan ezernyi hir repül: Szomorú arczozal, bús lemondón Egy vézna kis tisztecske ül. Jlapos időben bedaloltak A szobába a madarak, Csak ő az árny a tiszta fényben, Mint eltévedt felhődarab. Ott ült naphosszat. Gépje pergett, Keze a billentyűn feküdt, És nyűtte, ontotta remegve A finom, hajszálas betűt. Mikép a gép, ö is csupán gép, Fáradt, megrokkant, színtelen, Bohó regék, sejtelmes álmok, Pihentek dermedt csendesen. Sugaras regg. Halk csattogással Szólalt a gép érczajka meg . . . És mintha Amorett repitné, Szállottak rózsás levelek. A vis a vis a messzeségben Egy szőke csöppszivü leány S a tiszt ur udvarolni kezdett Az ifjúság szent hajnalán. És átczikkázott már a dróton Egy bódult, félénk vallomás: Maga ugy-e, szelíd virágszál, Fényes szemű, szép, kékruhás l És mint két ajknak tiszta csókja, Két villanyszikra egybe illant És két gép érczes, tiszta ajka Peregte el a holtomiglant l Amit már Heine Henrik óta Annyi bohókás szív dalolt: A távirótiszt méla lelkén A bánat messze bujdokolt. Szerclmetes, forró szavakkal Mesélt-mesélt a Morse gép: . . . Egy vércsepp szakadt néha rája, Kern történt semmi más egyéb. Csattog a gép. Felel a központ: Májusra lesz meg ugy-e bár . . . Kigyul a templom s megdicsőül Két pihegő, szegény madár I ' Lecsókolja a könyt orczámról, Puha karjával átkarol . . .
