Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-12-03 / 49. szám
2 NAGYBANYA 1908. deczember 3. elveszíti. Kötelessége a rendes tagnak két évben egyszer felolvasást tartani, vagy a Társaság egyéb munkálataiban részt venni. A Társaság ügyeit az elnök, két al- elnök, a titkár és pénztáros vezeti. A választás szintén titkos. A megválasztáshoz relativ többség kívántatik. A rendes tisztviselők megválasztása három évre szól. Az elnök a Társaság képviselője és ügyeinek vezetője. A titkár végzi a levelezéseket, vezeti a jegyzőkönyveket, melyeket az elnöktől kijelölt két tag hitelesít. Ä titkár gondoskodik a felolvasásokról; ő hívja össze a tagokat és a közönséget hírlapikig értesíti. Intézkedéseit mindenben az elnök tudtával és beleegyezésével eszközli. A pénztáros a társaság vagyonát kezeli. A Társaság lehetőleg minden hónap második vasárnapján belépődíj-mentesen felolvasó ülést rendez, melynek idejét és tárgyát a titkár közhírré teszi. A nyári hónapokban a felolvasó ülések szünetelnek. A felolvasások tárgyai lehetnek szép- irodalmi, tudományos és művészeti mun- j kák, emlékbeszédek elhunyt tagokról. Vendégek bemutató felolvasásáért mindig a bemutató tag felelős. A Társaság minden év május havá- , ban ünnepélyes közgyűlés keretében i számol be működéséről Ezek az alapszabályok főbb pontjai, j Elég biztosítékot nyújtanak arra, hogy j komoly irodalmi társaság lép a küzdő- : térre és győzedelmesen harczolja meg j nemes harczát gróf Teleki Sándor ezredes j szellemének vezérlete alatt. A közönség csak szeretettel jutalmazhatja meg a Társaság küzelemteljes működését. De ez a szeretet legyen tiszta, önzetlen és örökké tartó. Egyebet a tagok nem kívánnak. A munkásbiztositás. Deczember 2. Napjainkban mind többet és többet foglalkoznak munkáskérdésekkel. Ennek oka a társaroson, de a lelke másfelé jár. Végig vonul előtte az egész múltja. Pedig milyen szép volt az ő első útja a dicsőség felé. Attól a naptól kezdve, mikor először megpillantotta a nevét nyomtatásban egy tárczája alatt. Az első után következett a többi: vers, tárcza, kötetek. Az egyetemet persze otthagyta és felcsapott írónak s mellé újságírónak, amely két foglalkozást nálunk jóformán el sem lehet egymástól választani. (Pedig milyen ellentétes két pálya.) S elkezdett szorgalmasan dolgozni; nagyon sokat irt, a neve népszerű lett, mert nagyon i gyakran lehetett vele találkozni napilapokban, hetilapokban, folyóiratokban; mikor pedig az első kötete megjelent, a lapok mind igen szépen Írtak a »rokonszenves ifjú tehetségéről, aki hivatva lesz modern irányokat belevinni a vérsze- i gény magyar litteraturába.« A fiatal iró ekkor mentette először bele élete csónakjának az evezőlapátját abba a végtelen tengerbe, amely annyi áldozatot követel: ; a dicsőség tengerébe. S milyen csodaszép volt ez a tenger! A hullámok szelíden, lágyan ringatták csónakját s a felhőtlen égboltról leragyogó napsugarak a víztükör apró hullámait aranynyal szegélyezték be. El volt telve magával s mig írogatta a maga | kis dolgait, melyek múló dicsőséget szereztek neki, élt olyan vigan, olyan derűsen, ahogy har- mincz éven innen, dús fürtökkel, vasizmokkal, szerelmes lélekkel csak élni lehet egy jónevü fiatal írónak. Az agya tele volt nagy irodalmi müvek 1 tervével, a szive hangulatokkal, a lelke meg az élet szeretetével. S ez a három sehogysem fért meg dalomban kialakuló osztályellentétekben rejlik. A gazda és cseléd, a munkaadó és munkás folytonos harczot vívnak a termelés jövedelmének arányos megosztásáért. A két harczoló félnek pártjai vannak s a többség rokonszenve mindig a vesztesek felé fordul. A vesztes ma rendesen a munkás s igy a velük rokonszenvező társadalom könnyíteni akar rajtuk munkásvédő szó- cziális intézmények megalkotásával. Az itt említett gazdasági harcz a munkások részéről az életfentartás érdekében folyik. Minél nagyobb részt tud a munkás magának a termelés tiszta hozadékából kicsikarni, annál magasab munkabérrel rendelkezik s mindig több és több első vagy másodrendű szükségletét tudja kielégíteni. Az életfentartás igényeihez tartozik az, hogy a munkás képes legyen magát és hozzátartozóit a keresetképtelenség napjaiban eltartani. Ezen igények kielégítésére szolgál a muu- kásbizlositás. Az utóbbi időben úgy a napi, mind az időszaki sajtóban módfelett gyakran foglalkoztak a munkásbiztositás kérdésével s nem egy illetékes helyről, különösen az iparosok és munkaadók részéről hangzottak el súlyos támadások a hazánkban fenálló munkásbiztositási rendszer ellen. Tekintve a kérdésnek nagy fontosságát, úgy hisszük, nem végzünk felesleges munkát akkor, midőn e helyütt elsősorban általánosságban reámutatunk a biztosítási rendszerek helyes szervezésére és más alkalommal feltárjuk azon bajokat és hibákat, melyeket a megejtendő törvénv- reviziónal orvosolni kell. Mindenek előtt állapítsuk meg azt, mi a munkásbiztositás feladata. Általában véve a következő . A munkást és családját eltartani a keresetképtelenség következő eseteiben: A munkás megbetegedésével az ő gyógyításáról, továbbá az ő és a keresetéből élő családtagok eltartásáról gondoskodni. E czélt szolgálják a betegsegélyző pénztárak. Aggság esetén, midőn a munkabírás megfogyatkozik, a munkás, ha addig tőkét nem gyűjtött, csökkenő keresetének némi pótlására szorul, hogy elaggott korban ne legyen kénytelen még hátralevő éveit csekély erejének túlságos megfeszítésével megrövidíteni. Erre szolgát az aggsági biztosítás. Rokkantság esetén évjáradékot adni a munkásnak. Végül ki kell terjednie a munkásbiztositás- nak, a munkás özvegyének és árváinak ellátására, azoknak kereselképtelensége esetén. Feli kell ölelnie azonkívül a munkanélküliek segélyezését is. A helyesen megoldott munkásbiztositásnak mindezeket magában kell foglalni, hogy működése hasznos és eredményes legyen. együtt. Mert hiába határozgatta el nap nap után, hogy másnaptól kezdve komolyan neki lát valami nagyobb munkának, a vége mindig csak az lett, hogy vagy valami szerelmi kaland, vagy valami jó mulatság kínálkozott, vagy egyszerűen a bohém hangulata elkergette őt az Íróasztal mellől. így azután sose tudott semmi jelentősebb, semmi nagyobb dolgot alkotni. Irt a napi termelésre annyit, amennyiből meg tudott élni s közben felaprózgatta a tehetségét lapjánál is, ahol ugyancsak írattak vele cikkektől, bírálatoktól kezdve le egészen a hangulatos újdonságokig — mindent. Ebben az időben nem lehetett vele okosan beszélni. Pedig akadt volna egy-két jó barátja, hanem rájuk sem hallgatott. Hiába álltak azok elő azzal, hogy az életének nincs úgy semmi komoly czélja s hogy az igazi dicsőség az, ha meghódíthatunk egy szép nőt; az élet gyönyöre pedig az: egészségesnek lenni s szerelmesnek és megírni tudni egy-egy hangulatos kis dolgot. Én is beszélgettem vele akkoriban eféle témákról. — Eh, az életet nem szabad komolyan venni 1 Mig az ember fiafal: élvezze ki, azután meg számolgassa a napokat, mig a sirhoz ér. Nem lehet itt semmit komolyan venni, hiszen maga az egész élet nem komoly dolog. Vagy komolyan lehet venni azt az arasznyi létet a bölcsőtől a sírig ? Tréfa ez, rossz tréfa ! Azaz csak akkor rossz, ha komolyan vesszük. Egyébiránt jó tréfa. — S az irodalmi dicsőség ? — Frázis? Csak azért érdemes írni, hogy De a munkásbiztositásnál ügyelni kell arra, hogy azon okok, melyek hatása folytán a biztosítás jótéteményeit igénybe kell venni, lehetőleg nullára redukáltassanak. Ez okok közt elsősorban a balesetek állanak. Szükséges tehát meghonosítani mindenütt, mindazokat a védelmi intézkedéseket és eszközöket, amelyeket a modern technika megkonstruált. Vegyük tekintetbe azt, hogy hazánkban az ipari munka közben évenkint csak úgy kerekszámban 20 000 baleset fordul elő; ebből kétszáz halálos kimenetelű. Az ipari balesetek 1/l0- része kisiparra, 9/1#-része nagyiparra, a gyáriparra esik. Tehát huszezerszer veszik csak ipari munkásrészről a munkásbiztositást igénybe, hol vannak még a mezőgazdasági munkások, hol a cséplőgép és társai, hány és hány balesetet produkálnak. De mindezektől eltekintve az iparban, ezáltal háromszázezer, a mezőgazdaságban kétszázezer munkanapot veszítünk csak hozzávetőleg számítva. Tessék most meggondolni, mennyi kára van ebből a nemzeti termelésnek s mily bénitólag hat a produkczióra. Eminens érdeke a munkáltatónak az, hogy minél több munkás, minél több munkanapot dolgozzék, hogy a termelményi czikkek tömegesen álljanak a fogyasztó közönség rendelkezésére, tehát a munkások egészsége érdekében minden lehető óvóintézkedést meg kell tennie. Ám ezzel korántsem lehet teljesen megszüntetni a baleseteket, csupán csökkenteni s igy nem érdektelen reámulatni, hogy a mindenben praktikus angolok, hogyan valósították meg ez intézményt, amelyből mi is hasznos utasításokat vonhatunk le magunknak. Legeleintén a munkások maguk apró befizetésekkel gyűjtögettek annyi tőkét, hogy megszorult munkástársaiknak s hozzátartozóiknak némi segélyt nyújthattak. Ez egyesülésükből fejlődtek ki a tizenn}olczadik században a kölcsönös biztositó szövetkezetek, melyek folyton fejlődve ma is szolgálják az ügyet. Az állam csupán ellenőrző szerepre vállalkozott, a felügyeletet szabályozza s a munkások érdekeit képviselve őket istápolja. űzzél ellentétben Németországban a munkásbiztositás a német nagyipar kialakulásával állami intézménynyé alakult s kötelező voltát számos törvény elrendeli. Hazai törvényhozásunk a német példát követte, mert a mi munkásosztályunk nem bir azzal a fejlett érzékkel a szociális alkotások iránt, hogy maga volna képes ügyeit vezetni, mint az angol. Ily módón jött létre az 1891. XIV. t.-cz. az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetén való kötelező segélyezéséről. Azóta több törvény foglalkozik a mezőgazdasági munkásokkal is. Ezen törvény ellen emelnek újabban egy pár csinos leány, asszony érdekkel gondoljon ránk. Ha az ember iró, könnyebben jut kalandokhoz. Tudja Isten, a nők még mindig érdeklődnek irántunk, daczára, hogy már annyiszor csalódtak bennünk Az irói név varázsa még mindig vonz s még mindig berepülnek a pillangók a lángba . . . Ezért érdemes Írni. Másrészt ? Miért ? A dicsőségért ? Mi az a dicsőség ? Hogy mi rothadunk a föld alatt, a föld felett meg áll az érczszobrunk ? Törődöm is én a szobrommal! Eltekintve attól, hogy zseninek nem is születtem, aki örökéietü dolgot tuduék alkotni. Örökélet? Mi az? Húsz, ötven, száz év? Szép örökélet 1 S ezért cserébe dobjam oda ezt a par évemet ? Amig tényleg élek ? Mint a kot- lóstyuk üljek az alkotások nagy tojásain ? Köszönöm, nem kérek belőle. Maradok kis árvácska, aki azonban jól él. — De mit nevezel te jó életnek? — Elsősorban a szabadságot, vagyis azt, hogy az ember ne penészedjék a hivatalban, azután, hogy élhessen az ember hangulatainak. Ma kalandra vágyom, kereshessek kalandot; holnap ha kedvem van hozzá, reggeltől estig bújhassam az erdőt, holnapután heverhessek a napon egész nap, azután meg reggeltől estig rímeket faraghassak és igy tovább 1 Mindig azt cselekedni, ami gyönyörűséget okoz. Ö azt is cselekedte mindig! Mig egyszer azután, negyvenöt éves korában a tudatára ébredt annak, hogy elhibázta az életét. A mámorban eltöltött évek kimerítették s elérte azt az időt, mikor életfilozófiája cserben hagyta. Múltjából legfeljebb egy-egy csalfa sugara ragyog rá az áldicsőségnek. S a jövője
