Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-12-03 / 49. szám
*STI. évfolyam. 1908. deczember 3a.ó 3. 4t@-i3s szám. TÁRSADALMI Í2S SZÉIFIXIODAIjíMI HETILAP. Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében is. Választás után. Deczember 2. A Teleki-Társaság annyi év hosszú és fáradságteljes küzdelme után megalakult és végre-valahára működését az e hó folyamán rendezendő első felolvasó ülésével megkezdi. Ezzel a megalakulással sok társadalmi előitélet dől meg. Lesz egy összetartó kapocs a szellem és művészet szerény harczosai között. Lesz egy bizalmas, meleg, szinte családi tűzhely, ahol megvitatjuk a jót, a szépet és magasztost, elfeledjük napi gondjainkat és megtanitjuk kölcsönösen egymást, hogy az élet tökéletesbüléséhez elsősorban a hazaszeretet szükséges és a piaczi árak körül meginduló eszmecsere helyett önmagunknak, a köznek, a hazának is többet használunk, ha a magyar nyelv, művészet és tudomány termékeit kezdetben csak egy kis körben, a toll és ecset közvetítésével terjesztjük. A Teleki-Társaság működése elé várakozásteljesen nézünk és örömmel tapasztaltuk, hogy városunk, sőt már a környék minden rétegében oly fokú érdeklődés jelentkezik, mely a tagok áldozatkészségét és munkakedvét csak meg- edzheti. Hisszük és valljuk, hogy a Teleki- Társaság alkotásvágyával megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz úgy e városnak, mint vármegyénk északkeleti részének, ahol a magyar eszme bizony eléggé beteges tünetek között senyved. Főczélja lesz a Társaságnak, hogy különösen a nép egyszerű fiaival kedvel- tesse meg ez előttük ismeretlen szépet, hogy szeretettel, türelemmel minél több és igazabb polgárt neveljen a hazának s megtanítsa a homályban, vakságban görnye- dező lelket az emberi méltóság és a haza megismerésére. Városunk művelt közönségét pedig szórakoztatni fogja. A tudomány, művészet és irodalom minden ágát képviseli a Társaság, igy tehát a szórakoztatás mellett az oktatás is érvényesül. Most, mikor már a Társaság szilárd alapokon nyugszik s a tagok kivétel nélkül számot vetettek minden nehézséggel, tájékoztatás végeit czélszerünek találjuk, hogy az alapszabályokat főbb pontjaiban röviden ismertessük. A Társaság nevére büszke. Petőfi halhatatlan nevű barátjának: gróf Teleki Sándor ezredesnek nevét tűzte fel zászlójára s ez alatt a lobogó alatt fejleszti a hamisítatlan magyar szellemet, gyűjti és felkutatja a Nagybánya vidéki népmondák és népköltészet kincseit és támogatja, ébren tartja a neruzr ;ségek közé beékelt magyarságot. Hogy ezt a nagy missziót hűen teljesíthesse, felolvasásokat és vándorgyűléseket rendez, de felhasználja a közművelődést szolgáló egyéb eszközöket is, a politikai és vallási dolgok kizárásával. A Társaság tagjai tiszteletbeliek és rendesek. A tiszteletbeli tagok száma korlátozva nincs. Megválaszthatok azok, akik a Társaság czéljául kitűzött irányban nagyobb érdemekkel tűnnek ki, vagy mint a társadalom vezető személyiségei, a Társaság díszéül szolgálnak. A rendes tagok száma a harminczat meg nem haladhatja. Az alapszabályok idevonatkozó része % legilletékesebben jellemzi a Társaságnak szigorúan bizalmas és zártkörű voltát. A rendes tagok a költői és tudományos irodalom, továbbá a művészet jelesei. Uj tag csak akkor választható meg, ha a megállapított létszámban üresedés áll be. Ismételten és sokat vitáztak már a korlátolt létszám felett. A Társaság miatta nem vádolható. Az alapitó tagok úgy határozták meg, hogy a beválasztott tag kitüntetésnek tartsa a Társaságba jutását és ez a tudat szorgalomra és munkálkodásra serkentse. Csupán csak korlátolt számmal őrizheti meg irodalmi, művészeti jellegét és működését. Pártoló tagság nincsen; mandátumot magának senki sem vehet. És minden érzékenység meghorzso- lását kikerülendő: a választás mindig titkos és a megválasztáshoz a jelenlevők szavazatának általános többsége szükséges. Ugyanilyen szempont vezérli a Társaságot a tiszteletbeli tagok megválasztásánál. A tagsági jog megszűnik lemondással, halálozással és kizárással. Fontos pontja az alapszabályoknak, hogy a tagok működését megköveteli, mert aki két éven belül a Társaság működésében részt nem vett, az tagsági jogát A „Nagybánya“ tárczája. A klastrombán. Mig fenn tavasz virágzik, A pinczebolt alatt Egy árva oleander Valahogy ottmaradt. Bár hüs, sötét a pincze Fehér virága nő, S elzárva a tavasztól Mesét álmodva sző. Csak lepkeosókra vágyik 8 tüzes napért eped, 8 láztól gyötörve fonnyad Sötétség közepeit. Apácza jár a kertben A pinczebolt felett, Szive borús s körülte Ragyog a kikelet. Pintypárok csókja csattan Közeli lomb alól S az utozáról béhangzik Mint lány s legény dalol. Dalolnak szerelemről, Hogy milyen szép a lét, A hüs falhoz szorítja A soror kis fejét. Két hervadó virágszál, Körültük kikelet, Elzárva szerelemtől: Szomorúbb mi lehet t Feleki Sándor. Elzüllés. Meleg van a kis szerkesztőségi szobákban. Még csak május elseje van s majd megfölnek. Mi lesz a kánikulában ? Az, ami tavaly volt, meg harmadéve. Minden este azt hisszük, hogy megüt a guta és még se üt! Mig az ember gyomra birja a sört, addig tűri a meleget. — Meg aztán hadd legyen csak meleg, a sírban majd hideg lesz. — A »poeta« különben csak adja, hogy neki melege van! Henczeg vele 1 Ölvén éves korában már nincs az embernek melege. A »fiuk« a kopasz fejű, fogatlan szájú, rán- czos arczu vén legények fel-felütik a fejüket a munkából és trécselnek. A »poéta« az állandó tréfatárgy. Most is vesztére kelt ki a meleg ellen: — Bálint megint szerelmes, azért van melege! — Boldog gyermek! Haja már nincs, de j viszonya még van. — Ugyan miféle idült néni lehet ? — kérdi i ujjongva e tejfeles szájú kamasz, a kifutó riporter. A segédszerkesztő rászól a gyerekre : — Maga tacskó, hallgasson 1 Micsoda konfidencia ez Bálint, ma holnap ezek a kölykök is a fejünkre ülnek. — Csakugyan, csakugyan — motyogta Bálint ur, hanem azért nem szól semmit a gyereknek. Inkább a lapkiadó ellen merészkedik egy megjegyzést koczkáztatni: — Az egész palota az övé és minket ide- zsufol ebbe a két lyukba, ebbe a két ólba! — Ugy-e jobb szeretnél istállóban lenni a Pegázussal együtt? Bálint nem reagál a csípős megjegyzésre, de folytatja: — ügy tart itt bennünket a kiadó ur, mint valami állatszeliditő az állatjait. Neki palotája van és nekünk ilyen helyiségben kell dolgozni. A segédszerkesztő beleszól: — Akinek nem tetszik, elmehet. Három hónapi felmondás, egy havi teljes fizetés. Mehetsz! Legalább nem kiűzöl többet a verseiddel. — Mondtam már, hogy nem irok többet. — Mond becsületszavadra I — Nektek nincs érzéketek a vers iránt, de a közönségnek van. Ugy-e tegnap is irta valaki, hogy szeret olvasni tőlem. Mutattad, láttam. — Igen, mert az Írásoddal akartam összehasonlítani a levelet. Erős a gyanúm, hogy te magad írtad. — Kérlek, csak nem gyanúsítasz ilyennel 1 — Eh, a poétáktól — mondotta sértő hangsúllyal a segédszerkesztő ur — minden kitelik. Különben fecsegés helyett jobb lesz, ha dolgozol. Bálint ur lehajtotta a fejét az íróasztala fölé és próbált tovább Írni. De nagyon nehezen ment a munka ! Ma is és máskor is. Vénül a legény! A tolla szinte gépiesen perczeg a papi-.
