Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)

1908-11-26 / 48. szám

2 NAGYBÁNYA mészettudományi alapfogalmak. Előadá­sok az egészségtan köréből, különös tekin­tettel a munkásokra. Az osztályok a tár­sadalomban. Bevezető a műélvezetbe stb. Ilyen formában kell megvalósítani nálunk a szabad tanítás kérdését. A taktikai kivitelnél pedig ügyelni kell arra, hogy lehetőleg mindenki bevonassák az intéz­mény megalkotóinak gárdájába. Vegye kezébe az ügyet az Ipartestü- i let, hívjon össze egy tanácskozást az ! Iparos Ifjak Önképző-körének s a fenálló gazdasági alapokon nyugvó munkás szak­egyesületeknek s más magán érdeklődők­nek részvételével Vegye részletes tár­gyalás alá javaslatunkat s a lehetőséghez j képest valósítsa meg a szabad iskolát j városunkban. Mi a magunk részéről min- j dig a legnagyobb rokonszenvvel fogjuk ! kisérni a megindulandó mozgalmat s ha szükséges, részletes tervezettel is szol­gálunk. Mi nagy reményeket fűzünk és sokat várunk egy ily irányú intézménytől. Tudva azt, hogy a munkaadók és munkások közt fenáló nagy gazdasági ellentétek okát nem a gazdasági konjuk- turák kedvezőtlen formálódásában kell keresnünk, hanem ellenkezőleg, a meg nem értésben, a képzelt ellentétekben, amidőn a munkás munkaadójában kapi- tálistát, nagygyárost lát s nem gondolja meg egyik fél sem, hogy mindketten egy reájuk nézve kedvezőtlen, úgy mondhatni káros gazdasági struktúra hatása alatt állanak. Ám ha közelednek, eszmét, gondo­latot cserélnek, hisszük, hogy ez ellen­tétek elsimulnak s városunk ipari élete kilépvén az áldatlan gazdasági harczok perifériájáról, a békés socziális haladás intenzív fejlődésnek indul. Aminek hasznát a munkaadó a tisz­tességes jövedelemben, a munkás pedig az öntudatos társadalmi és gazdasági élet­ben fogja élvezni. Ajánljuk tehát még egyszer az ille­tékes körök figyelmébe az eszme meg­valósítását, illetve a megvalósítást czélzó társadalmi akczió megindítását. Az alkal­letére. A bankéit szolid, méltóságteljes irodalmi hangulatokkal kezdődött. Todorffy ur királyi tanácsosi méltósággal üdvözölte az ünnepeltet több előkelő irodalmi társaság nevében, melyek tagjai közé Tódorffy ur szerencsés magát sorozhatni. Bajnoki alanyi és tárgyi költő egy erre az alkalomra irt reme­két szavalta el, rekedt, borízű hangon. Szellemű ur úgynevezett rögtönzött, de tulajdonképen két nap óta készített szellemi szikrákkal tette pró­bára a társaság s az ünnepelt türelmét — a színházi direktor Detreyben az uj Csiky Gergelyt s a magyar Sardout ünnepelte; a vén uzsorás kiadó: Garami ur pedig az ideálizmusl dicsőítette, amely nélkül nem élet az élet s végül Pirosfi Lóránt nemzetközi szociáiista, népvezér és nép- bolonditó a »szenvedők« nevében üdvözölte a »Szenvedők« nem szenvedő szerzőjét. Szóval a bankett, magas irodalmi irányú bankett, reggelig tartó, duhaj, czigányos, tánczos mulatsággá nőtte ki magát. A sok jókedvű bohém­legény, meg a sok szép asszony, szép leány, akit összetoboroztunk: színésznők, irók, piktorok, szí­nészek feleségei, leányai, pompásan érezték magu­kat egymás között Bohémia tágabb családi körében. A cigányok remekül húzták a cigányoknak s járták a táncot hatalmasan, szilaj jó kedvvel. Az arcok ragyogtak, a szemek tüze kigyult, re­pültek a csipke és szallagdiszek, suhogtak a selyemszoknyácskák, alsók és felsők, s jókedv, vidámság, az élet boldog, szerelmes hangulatának a kifejezése ült az arcokon 1 Különösen egy pár fiatal asszony szép ar- czán; egy pár fiatal asszonyén, aki most vett először részt bohém mulatságon s aki most talál­kozott először egy-egy kedves Írójával, szinészé­mas idő itt van, a tél beköszöntött s ha önzetlenül dolgozunk, erős kitartással és szeretettel, a siker nem maradhat el. A városi nagyszálló pályázata. November 25. Ezelőtt mintegy két héttel jelent meg a lapokban a városi nagyszálló építési munkála­tainak biztosítására vonatkozó pályázati hirdet­mény. Örömmel konstatálhatjuk, hogy az épí­tési munkálatok iránt az érdeklődés igen nagy. Az egyes vállalkozók nagy számban tanulmá­nyozzák a terveket és semmi kétség benne, hogy az árlejtésnek meg lesz a sikeres ered­ménye. Óhajtandó volna azonban, hogy a munká­latokat vagy azoknak nagyobb részét nagybá­nyai iparosok nyernék el s épen ez okból ille­tékes köreink a legkészségesebben szolgálnak felvilágosítással minden jelentkező iparosnak. E felvilágosítások, útbaigazítások azonban a megengedett határokon túl nem terjedhetnek. "Sok panaszt hallottunk, még pedig nem­csak az érdekelt iparosoktól, hanem közügyeink intézésében tekintélyes szerepet vivő egyének­től is, amiatt, hogy a városi tanács a meghir­detett munkálatok hivatalos költségvetését nem tette közzé s abba a betekintést egyetlen egy vállalkozónak sem engedi meg. A város tanácsának ezen eljárását sokan arra is magyarázzák, hogy a tanács részrehaj- lóan jár el s azzal, hogy a hivatalos költségve­tési előirányzatot zár alatt tartja s azt talán csak a »kiváltságosaknak« mutatja meg, az a be nem vallott czélja, hogy ily utón a munká­latok elnyerését már az előre kiszemelt iparo­soknak biztosíthassa. Ha igy állana a dolog, mi volnánk a leg­elsők, akik a tanács ez eljárását a legszigorúbb kritika alá vennők, mert ez eljárás valóban ar- czul csapása volna minden komoly árlejtésnek s azt hivatalos komédiává sülyesztené alá. De a dolog nem igy áll. A hivatalos költségvetési előirányzatnak titokban tartását a kereskedelmi miniszternek a közszállitások ügyben kiadott 55 800/1907. számú határozata rendeli el, melynek 14. sza­kasza előírja: »Úgy a szállításoknál, mint a munkála­toknál rendszerint egységárak megjelölését kell az ajánlattevőknél követelni (egységáras versenytárgyalás). Rendszerint nem szabad tehát átalányösszeg ajánlására módot nyúj­tani, a kiírási műveletekhez ártételekkel kitöltött, előzetesen elkészített hivatalos elő­irányzatot csatolni s egyáltalában alkalmat adni arra, hogy a pályázók a költségvetés végösszegéből százalékos engedményt vagy felülfizetést ajánlhassanak«. vei vagy poétájával. Azzal akiről, vagy akitől már annyit olvasott s akivel annyit álmodott, akiről annyiszor álmodozott. Úgy látszott, hogy az is afféle rajongók kö­zül való, aki Detrey Miklóssal táncolt. Mozdu­latából, ahogy odahajolt, odasimult a férfihoz; tekintetéből ahogy nézett rá, mindenéből látszott a szerelmes nő szenvedélye a férfi iránt s az ábrán­dos nő szentimentális érzelgőssége az iró iránt. Odaadással hajolt a vállára és tűrte, hogy hevesen a melléhez szorítsa a férfi ; azalatt pedig olyan epedő, bakfis tekintettel nézett rá, mint ahogy a zárdabeli. polgári iskolás kis leányok szoktak a gymnazistákra nézegetni. Nini, most meg a férfi arcza egész közel hajlik a nőéhez, majd Miklós lehajlik kissé s megcsókolja táncosnője haját. Ez észre is vette, de nemcsak nem haragudott érte, hanem még hálás pillantással is jutalmazza a kipirult arczu udvarlót a néma bőkért. Nagyon érdekelnek a szerelmes párok, kü­lönösen csárdás közben, amit az Úristen is a szerelmesek számára teremtett — hát közelebb húzódtam hozzájuk egy ablak mélyedés felé. De a kiszemelt hely már el volt foglalva. Más figyelte onnan őket: Detreyné. Ö ült ott a bársony kanapén, melyet dél­szaki növények és függönyök jóformán egészen eltakartak. Mikor észrevett, hogy rejtekhelye felé kö­zeledtem, felkelt és el akart onnan menni. Úgy látszik, megsejtette, hogy én tudom, miért ül ö ott s szégyelte, hogy rajtakaptam. Az igazat megvallva, már ezelőtt is próbál­tam én udvarolni a szép Annának, de teljesen eredménytelenül. Mint az Istenét úgy imádta az 1908. november 26. íme, igy szól a közszállitásokra vonatkozó miniszteri szabályzat 14 szakaszának tiltó in­tézkedése, melynek szószerinti közlésével, azt hisszük, egyszerre elébe vágtunk minden gyanú­sításnak s teljesen igazoltuk a városi tanács korrekt s szabályszerű eljárását. A városi nagyszálló építési munkálatainál egységáras versenytárgyalást hirdetett a város ; a hivatalos költségvetési előirányzatnak meg­mutatása tehát határozottan a közszállitási sza­bályzatba ütköznék s ha ezt a városi tanács vagy a tervező épitész-művészek megtennék, ez az inkorrekt eljárás könnyen módot nyújthatna arra, hogy bárki is panaszszal támadja meg az árlejtést vagy a döntést s ez a megtámadás igen könnyen az egész eljárás megsemmisítését vonhatná maga után. Ki óhajthatná azt, hogy a nagyszálló épí­tési ügye bármi inkorrekt vagy rendeletekbe ütköző eljárás által ismét csak elodázlassék, most, a tizenkettedik órában, midőn évek huza­vonája, teugersok scilla és charibdis közötti bukdácsolás után eljutottunk oda, hogy az épít­kezést meg is kezdhetjük. De eltekintve mindezektől, azt hisszük, hogy minden vállalkozót a hivatalos költségve­tési előirányzat egész helytelenül befolyásolhatna, hiszen minden vállalkozónak legelső sorban is nem a hivatalos költségvetési előirányzatban, hanem a maga által készített költségvetésben kell megtalálnia a maga számadását. A költségvetési űrlapokat a városi mérnöki hivatalban mindenki megtekintheti s ezzel tájé­koztatást nyer arra, hogy költségvetését miké­pen állítsa ki; a munkák körülírása pedig oly gondos, határozott és bőséges, hogy e részletes körülírás után minden szakértő iparos teljes képet nyerhet arról, hogy mit kell szállítania. S ha valaki még más egyéb felvilágosításokat is kívánna, e felvilágosításokat úgy a tervező építészek, mint a város mérnöke készséggel megadják. Ezekben kívántuk a közvéleményt felvilá­gosítani a tanács korrekt eljárásáról s élét veDni az itt-olt felhangzó gyanúsításoknak, mely a tanácsot annál kevésbbé érheti, mivel a hiva­talos költségvetési előirányzat nincs is birtoká­ban s igy abba senki, még a »kiváltságosak« sem nyerhetlek betekintést. Divatos betegségek. Az udvariatlanság. A társadalmi érvényesülés legelső kelléke. A tekintély egyetlen alapköve, melyre a társa­dalom álmélkodó csodálkozása és alázatos tisz­telete épül. Alkatrészei: a gőg, a nyegleség és a női nemnek állandó kigúnyolása. A fennhéjázó hangban erős meggyőződés csendül, hogy a világot tulajdonképen ő maga ő csélcsap uracskáját, aki pedig minden inkább voit, mint hűséges férj. Örültem, hogy most ott találtam elmerülve Miklós ur hóditó hadjáratá­nak reá nézve nem valami kellemes szemléletébe. A legbecsületesebb asszony hűsége is meginog ilyenkor, mikor látja a saját két szemével, hogy az ura életre-halálra udvarol egy más asszonynak. Azt hittem elérkezett a pillanat, mikor megtalálom az utat a szivéhez. Hátha ez a hideg szép asszony, aki eddig csak mosolygott, mikor a szerelmemről kezdtem el neki beszélni, most majd felém hajlik csaló­dása fájdalmában. — No lássa, mennyire nem érdemli meg Miklós, hogy úgy szeresse, ahogy szereti. Ha nekem ilyen édes, aranyos feleségem lenne, nem is tudnék másra nézni sem 1 — Dehogy nem, mondta szomorúan. Maguk mind egyformák! Legfeljebb egyik nyíltabban, másik rejtettebben csinálja a dolgot. Miklós se jobb a többinél, de legalább nem hazudik. Maga most hazudni akart nekem. Ugye ? Ne is tagadja 1 A szerelméről akart beszélni. — Nem hazudtam volna! Szeretem, nagyon szeretem! Nem közönséges vágy ez a bírása után, de vágy a tiszta nemes érzések után. — Csakugyan igy lenne? S ha igy is! Ha maga ezerszer jobb lenne, mint a minő, ő pedig ezerszer rosszabb, mégis csak őt tudnám szerelni. ügy éreztem, mintha a hangjában nem őszinte érzóű jele lenne, melyet csak titkolni próbál. Hiszen elvégre hiú legények vagyunk mindanv- nyian, akik hamarosan elhitetjük magunkkal, hogy szerelmet ébresztettünk. Nem emlékszem már rá, hogy mi mindent beszélhettem össze, de azt tudom, hogy arról is

Next

/
Thumbnails
Contents