Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-07-16 / 29. szám
2 NAGYBÁN YA 1908. julius 16. még nagyobb az előnyük, mert tudomásunk szerint a bányakincstár építésre igen előnyös feltételek mellett ád telket alkalmazottjainak, de az elidegenithetés joga nélkül. Ez utóbbi korlátozás nem igen jöhet tekintetbe, mert a bánva- mukás nem költözködik s életpályája többnyire egy helyhez köti. E vázlatos ismertetésből mindenki láthatja, hogy mily nagy előnyöket nyújt az állam az építeni óhajtó munkásoknak más magános épittetőkkel szemben. Látjuk tehát, hogy az uj törvény tele van hasznos szocziálpolitikai intézkedésekkel. Igyekszik megvalósítani a társadalmi gazdaságtan nagy célját, minél nagyobb tömegnek, minél nagyobb jólétei biztosítani. A munkáslakásról szóló törvény megvalósítása mellett azonban még más eszközök is állanak rendelkezésére a városnak, hogy a lakásügyet a lehetőség keretén belül megoldja. így gondoskodni kell arról, hogy a munkáslakások koronkint egyszer egészségügyileg orvos által megvizsgáltassanak. Ellen kell őrizni a lakbér viszonyokat s korlátozni a lakbért ugv, hogy a munkást ki ne zsarolják, s ha már valaki kénytelen évi jövedelmének 25-30%-át lakásra fordítani, legalább tisztességes és egészséges otthont bírjon. A háztulajdonosok pedig legyenek kötelesek a szükséges javításokat minél gyorsabban elvégeztetni. A munkáslakás kérdés egyike azon fontos és nagy problémáknak, amelyeknek helyes megoldása a nemzeti állam köz- gazdasági és társadalmi alapozásával szorosan összefügg. A szép és kellemes otthon odaköti lakóját az anyaföldhöz, megerősíti hazaszeretetét, istápolja az otthon védelmét s kiváló óvszer a korcsmák és italmérések látogatásával szemben s ez által az antialkoholizmus erős segítőtársa. De úgy szociális, mint egészségügyi okokon kívül az aestetikai szempontok is a munkáslakások kérdésének megoldása mellett bizonyítanak. Micsoda szép és megnyugtató látványt nyújtanának Nagybánya munkástelepén a sok egyformán épített, fehérre meszelt, egészséges kinézésű házak, hátul nagyobb veteményes, elől pedig gondosan ápolt kis virágos kerttel. S nem-e lepné meg az idegent s nem-e adna nekünk kellemes érzést az, ha a Vihorlát—Guttin hegyláncz alján elterülő kies fekvésű Nagybánya aeste- tikailag gyönyörködtető házsorain végigtekintve, nyugodtan hasonlíthatnánk össze az Angliában épülő modern kertvárosok bármelyikével ? Felhívjuk e nagyon fontos kérdésre úgy a városi hatóság, mint a munkásság érdeklődő figyelmét. Együttes odaadással rövid idő alatt egész munkás-negyed varázsolható elő úgyszólván semmiből! Piaczi mizériák. Julius 15. Országszerte hangzik a panasz, hogy mily nagy a drágaság s napról-napra nehezebb a megélhetés. S valóban, a kereseti viszonyokhoz mérten az élelmi szerek ára oly magasra szökkent föl, hogy azok semmi arányban sem állanak egymással s előbb utóbb egyes társadalmi osztályok teljes anyagi csődjéhez kell hogy vezessen a kereset s a megélhetés feltételei közölt levő nagy aránytalanság. Az is sokszor hangoztatott panasz, hogy városunkban más városokhoz mérten még nagyobb a drágaság Pedig ez nem úgy van. Aki a kora hajnali órákban keresi föl a piaczot, meggyőződhetik arról, hogy nálunk direkt a termelőktől mindent méltányos árban lehet beszerezni. De ha valaki már reggel 6, 7 vagy 8 órakor akarja szükségletét beszerezni, akkor a kofáknál már mindent kétszeres, háromszoros árban kell megfizetnie. Igaz, a szegény kofának is élnie kell. De vájjon méltányos, megengedhető, eltűrhető dolog-e az, hogy kis tökéjük alig egy órai idő alatt száz perczentel jövedelmezzen? Nem hagyható szó nélkül az a körülmény sem, hogy olcsó áron csak az vásárolhat, akinek rendőr protekcziója van, aki elhessegesse utjából a kofákat. Mert a vásárló közönség hiába igyekszik korán reggel a piaczot felkeresni, hogy a termelőtől direkt vásárolhasson. Arról rendőri asszintenczia nélkül szó sem lehet! A kofasereg, mint a prédára leső vércsehad lepi el a piaczot s a piaczra vivő utczákat s amidőn a jó falusi terményeivel megjelenik, úgy megrohanják, hogy jóformán terményeinek még az árát sem volt ideje kimondani, a portékája már is kofa kezekben van. Hogy egy uriasszony e kofa-barrikádon keresztül törje magát, ha még ki is tenné magát a lökdösésnek s a tisztelt kofaasszonyok reprodukálhatatlan kifejezéseinek is, kétségbeejtően lehetetlen dolog. Csakis rendőri asszisztenczia mellett. De akkor is van mit hallania, hogy jó időre elmegy a kedve a vásárlástól. Megpróbáltam azt is, hogy úgy fogok ki a kofa ármádián, hogy kimegyek a város végére s bevásárlásomat ott eszközlöm, hát sikerült ? Dehogy! Olt is már három-négy rendbeli kofa válogatta a piaczra siető asszonyoktól a majorságot, hogy a piaczra vive már száz perez entet kereshessen rajta. Ismételten felhívjuk a rendőrség figyelmét e lehetetlen állapotokra. A város adófizető közönsége méltán elvárhatja, hogy ilyen hallatlan zsarolásoktól megóvassék s a bevásárló hölgyközönség pedig megvédessék a kofák arezpiriló expektoráczióitól. Mert jelenleg, bizony mondjuk, nem a rendőrség s a vásárló közönség ur a piaczon, hanem a mindenható kofaármádia! Bonis Istvánné. Levelek a hegyről. Nagybánya, julius 15. Kedves Szerkesztő Ur! Egy különös történelem van. A minap a hegyeken való kóborlásban kifáradtam, meleg délután, végre ragyogó, gyönyörű időben, himbálózó függőágyból nézelődtem alá a völgybe és át a közel hegyekre; szinte látszott a meleg levegő rezgése, a falombokon át aranyhaju napsugár gyerkőezök buvó- káztak; tücsökzenekarok versenyeztek csettegő- trillázó madarakkal, erős és mámoriló illat szállott szellőszárnyon föl a virágos hegyoldali rétről . . . A poetikus környezetbe csak a könyvem nem illett, amit tulajdonkép olvasni akartam, egy német professzoré; túlságosan okos volt. Minthogy pedig a német professzor természetrajzához tartozik, hogy minél okosabb a könynap után talált aranyat a bambuszok bütykeiben s nemsokára gazdasághoz, jóléthez jutott. Gyors szárnyakon repült szét a hír az országban Kaguyahime szépségéről s a kérőknek hosszú sora követte egymást, hogy az öreg Sa- nukitól elnyerjék leánya kezét. Sanuki azonban mindegyiknek ugyanezt a választ adta: — Kaguyahime nem az én leányom, én nem parancsolhatok neki. Ha bármit akartok, forduljatok hozzá. A szerelmesek meghallgatták a jó tanácsot, s Kaguyahime nem győzte a sok szerelmes levelet, dicsőítő költeményt és gazdag ajándékot elégetni. A hideg visszautasításra a kérők száma alaposan megfogyott. Csupán hárman, Itsisu, Ku- rohami és Otomo hercegek maradtak továbbra is állhatatosak a mikádó tanácsára. Addig ostromolták az öreget kérésükkel, mig végre sikerült Kaguyahime előtt megjelenniük. A lány türelmesen végighallgatta mindháromnak szerelemért esdő tirádáit. — Jól van 1 A hármatok közül fogom vőlegényemet kiválasztani. De engedjétek, hadd győződjem meg, kinek szerelme a legnagyobb, szenvedélye a legerősebb s hűsége a leghosszabb. Egy-egy tett véghezvitelére kérlek titeket. Amint meghalló.ták a választ, izgatottan lesték, hogy mit ad fel nekik Kaguyahime. A választ azonban nem tőle, hanem az öregSanu- kitól tudták meg, ki mindegyiküknek átnyújtott egy-egy táblát, rajta a parancscsal. — Herczeg Itsisu hozzon nekem egy bundát, mely a kínai tüzegerek bőréből készült. — Otomo herczeg szerezze meg nekem az ötszinü drágakövet a sárkány fejéből. — A napkeleti tengerben fekszik egy sziget teknősbékákból, ezen a szigeten van egy fa, melynek gyökere ezüstből, ágai aranyból, a gyümölcse csillogó drágakövekből van. Erről a fáról törjön le nekem herczeg Kurohami egy gályát s hozza el ide, ha szeret. Midőn elolvasták a parancsot, azt hitték, hogy végük van, csudán a bájos Kaguyahime iránti szeretetük adott erőt és elszántságot, hogy megkíséreljék a kivániágnak eleget tenni, kerüljön bármibe. Itsisu herceg azoinal irt Okeinek, a furfangos kalmárnak, hogy s:erezzen neki egy bundát, a kinai tüzegerek bőríből készítve. Okéi, nagyon jól tudta, hogy ilyen bundát sem Khinában, sem Inliában, de meg az egész 1 földön sem lehet találni, azonban nem akarta elszomorítani a herczeget s küldött neki pár hónap múlva egy drága kék szinü bundát, mely egy drága kövekkel ékesített szekrényben volt elhelyezve. A herceg örömtől repeső szívvel fizette ki a kért árat s arczával Khina felé fordulva összetett kezekkel mondott hálaimát. Aztán Sanukihoz sietett, kérve őt, hogy bocsássa ajándékával együtt Kaguyahime elé. Kaguyahime megvizsgálta a bundát. — Engedd, hogy meggyőződjem, szólt, hogy valódi tüzegér bőrből készült a bunda. Ha tüzbe téve nem ég el, úgy valódi s akkor szívesen meghallgatlak. Ám a bunda, amint tüzbe tették, lángot fogott s gyorsan elhamvadt. Itsisu látva szégyenét sietve távozott. Otomo összegyűjtötte hü szolgáit s tudtul adta nekik, hogy aki közülük megszerzi számára a sárkány fejéről a drágakövet, kérjen bármit, kérésének eleget fog tenni. Gazdagon felszerelte valamennyit és szét- küldve őket az egész világon, meghagyta nekik, hogy kutassák fel a sárkányt s ragadják el tőle a drágakövet. Aztán épittetett Kaguyahime számára egy BENZINMOTOROK, GÖZL0K0M0BIL0K, UTIMCZDONYOK, GÖZCSÉPLÓGÉPEK, ARATÓGÉPEK, „LOSONCZI DRILL“ VETOgEPEK, RESICZAI ACÉ^EKÉK, TELJES MALOMBERENDEZÉSEK, stb. stb. kívánatra szívesen KÜLDÜNK ÁRJEGYZÉKET és költségvetést. A MAGYAR KIR. ÁLLAMVASUTAK GÉPGYÁRÁNAK VEZÉRŰGYNÖKSÉGE, BUDAPEST V., VÁCZ1KÖRUT 32.
