Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-07-16 / 29. szám
1908. julius 16. NAGYBÁNYA 3 vén annál hamarabb elálmosodik az ember, bizony megtörtént, hogy édesdeden elszunditot- lam. Meddig aludtam, nem tudom, de mikor fölébredtem, nagyon dörzsöltem a szemem; meg újra dörzsöltem, hogy szinte sajgóit. Mert valami furcsát láttam én és hogy jobban lássam, ugyancsak szaladtam le az öreg Morgó oldalán. A Tárna-utczán, Tárna-közön nagy változás történt, mig én, úgy látszik, Rip-rip voltam a begyen. Végig le és bosszant a ligeti gyertyános során szellős, takaros villákat találtam a régi apró házak helyén; csodálkozva léptem be a ligetbe, mely még szebb lett, mint volt valaha. Fönn a Kőalja alatt, ahol a régi lövölde volt, íehérfalu hatalmas palota, zöld lombok között; modern nagy szálloda, mely előtt és körül a ligetben több nép van, mint volt régen egész esztendőben. És a liget megnőtt, messze benn a völgyben a Kőalja mellett, két oldalt csinos villák mosolyognak ki a fák mögül. A völgy elején fürdőház; hm, hát azt a tinlaizü, de aranyat érő vizet is lehozták már végre . . . Megyek tovább, hát oldalt végig a Virághegy, de még a Kereszthegy alja is végig beszegve villákkal, csak lenn a nagy rét szabad, szép panorámáját őrizték meg bölcsen a szemünk gyönyörűségére. Már attól kezdtem félni, hogy Ripként valami vödör vizében meglátom összecsapzott ősz szakállamat, mikor a ligetbe vezető utón jön szemközt Ón, Szerkesztő Ur. Őszintén szólva azt hittem, hogy, ha még találom, a város legidősebb emberét tisztelhetem ; ámde csöppet se látszott rajta a nagy kor, még virág is himbálózott a gomblyukban kabátján. Azt kérdezi, hogy lesz-e levél a hegyről ? Szent Isten, hát emlékezik még, hogy én valaha régen hegyi leveleket irtain ? Régen, kérdi, hisz’ csak a mull héten volt, most pedig hétfő délután van és a nyomda betűre éhes . . . Erre már — csakugyan fölébredtem, mert az éles elmék már eddig is sejthették, hogy mindez csak álom, szép álom volt. Álom, amelynek azonban oly könnyű volna valóra válnia. Az országban alig van város, melynek vidéke ily alkalmas és kedvező volna nagy tömegű nyaraló vendégek vonzására. A gyönyörű liget környéke, a körbehajló hegyek széltől védett, árnyas aljai a legpompásabb helyek nagyszabású nyaralótelepek kifejlődésére; közbül a város és a közeli falvak kellő és könnyű módot adnak huzamosabb időre idetelepülő tömegek ellátására is. Hogy e tömegek jönnének, azt a mostani nehézkes viszonyok mellett is nagyra fejlődött idegenforgalom tanúsítja. Magának e telepek létesítőinek, a város és környék népének pedig gazdag jövedelemforrásai nyílnának ; uj aranybányák a — hegyek hálán. Kevés szó, gyors telt, bátor vállalkozás és nehány év múlva Nagybánya egyike lehetne az ország legnagyobb, legszebb nyaralótelepeinek. Az a reménységem Szerkesztő ur, hogy nehány év múlva, ha ismét levelezünk a hegyről, ez álmodozás már beteljesedett, gyönyörű valóság lesz. Tisztelő hive Dr. R. L. Kakasviadal Szatmáron. Augusztus 14—17-én, a Szatmáron rendezendő tűzoltó kongresszus alkalmával jótékony czélra nagyszabású kakasviadalt rendeznek. Szatmáron nagy a szomorúság a tyuk és kakas negyedekben. A háziasszonyok sóhajtoznak: nem tojnak a tyúkok. A kakasok kukori- kulása olyan keserves áriákkal van tele, mintha kis szivüket valami nagy bú nyomná . . . A tarajos, kaczér jószágok most az élő bánat sirályai. S a tyuk nénikék aggódó tekintettel néznek az ulczaajtóra, hátha jő a kegyetlen, a rettenetes végzet s elviszi őt, a család- fenlartót, aki a kotkodácsolásra olyan kitűnő udvariassággal kaparászta ki a tyuk soirék legkedvesebb csemegéjét . . . Sűrű gyász honol az említett tájon. Egy- egy félénken megkomponált luikorikolásba befe- sír a tyúkok panaszos volapükje s az apró csibék keserves csipegéssel menekülnek a kolló mama védőszárnyai alá, oltalmat keresvén a rettenetes jövő elől. A paterfamiliasok ezre és ezre tompa búskomorságban gondol arra a rettenetes Dioni- I ziusra, aki a narancserdős Spanyolországban először hordozta körül a véres —■ kakastarajt. Nem minden keserűség nélkül Írjuk e sorokat. Minden tragédia megható. Még ha kakastragédia is. Mi emberek, pirulhalunk miatta. Párbajellenes kongresszusokon halált kiáltunk mindennemű páros viaskodásra s ha már mi nem viaskodunk, hát odaállítjuk a mi búbos kakasunkat a szomszédasszony féltékeny tarajosa elé és kiadjuk a vezényszót: rajta! A vezető segéd jelen esetben egy nagy testület, a többi segéd egy illusztris, előkelő társaság. Sőt valószínű, fegyveres lesz a párbaj, valódi aczél- sarkantyukkal vívódik meg. Szegény kakasok, gazdasszonyok reménységei, tészták Mentorai . . . * . És fel fog virradni a nagy nap Szatmáron, mikor a mámorkiáltásoktól megsül maga a forró levegő is. A kép hangulalos, pompás, sőt festői, Csak egy kicsit a vandalizmus színe is mintha beárnyalná. Racscsoló gentlemanok tülekednek majd egy kitűnő helyért és büszke várkisasz- szonyok, akik otthon rettegnek egy tyuk kivégzésétől, lángoló arczczal, a sejtett gyönyör reményében ülnek a nagy tribünön és lesik a döntő pillanatot, melyet Shakespeare egyetlen remekéért sem adnának oda ... * Felállítják a lotalizatőrt. A tolongás élet- veszélyes. Kapzsi szemek és üres zsebek. A városházára tűzött lobogókat vígan lengeti a szél s valószínűleg diszmngyarba öltözik a közönség, a fenséges eszménveséget imádó nap minél nagyobb dicsőségére. Lehet, hogy akkor Reviczky Gyula verses kötete felsóhajt valamelyik poi'lepte állványon: Istenem, ha én valamikor aprómarha pecsenyét ehettem volna s csak annyit fizettek volna egy kötetemért, mint amennyit a kakasok lovagias ügyének korrekt elintézésére fordítanak. * A néplömeg izgatott. A totalizator 50 C° lázban szenved. Pont 6 óra. A verseny megkezdődik. Eszményien szép látvány. Fülbemászó hangverseny. Az egyik dandy a kakasviadal történetéből színes képekkel garnirozoltan cseveg egy delnővel, a másik úr meghatotlan állapítja meg, hogy a kakasviadal az emberi czivilizáczió előmozdításának sarkköve, mely ha elvész, Szatmár megdől és rabigába görnyed. * Háromszoros csengetés. Az egyik ketreczből kirepül egy megsarkantyúzott kakas. Szép és piaczi árak szerint »irodalmi« alak. Vele szemben már egy pillanat múlva berzenkedik a másik. A közönség megnémul. A hullámzó keblű asszonyok, nevető lányok az izgalmak ezer fázisát élik át. A férfiak tapsra készen várakoznak és . . . megtörtént a nagy esemény. Fullajtárok rohanják be a várost, hogy Jancsi kakas az áldozat. Ott vonaglig a porondon. Lágy koponyája összezúzva, egy vérző holttetem .. . Valamelyik hölgy elsóhajtja, beh kár, hogy a vérből nem lehet parfümöt készíteni. Es a lelkeket átjárja a gyönyörűség, kéjesen szívják a vér illatát, tapsolnak a másik vérző kakasnak, aki győztes s aki valószínűleg nem tudja, mérhetetlen drága palotát, gazdagon aranyozva, ékesen kifestve, kincseket érő szőnyegekkel beterítve. Asszonyait elbocsátva egyedül élt, sóvárogva szép szerelmeséért. Amint igy egy évig hiába várta embereinek hazatértét, hajóra szállt, hogy majd ő maga keresi fel a kincset. Tsukusi mellett azonban vihar érte utói, úgy, hogy hajója teljesen tönkre ment és saját életét is csak nagy nehezen tudta megmenteni. Most végre belátta, hogy Kaguyahime lehetetlen dolog véghezvitelét parancsolta neki. Telve haraggal és gyűlölettel, szétosztotta vagyonát szerettei között s maga visszavonult egy zárdába. Herczeg Kuromahi elvonult a főváros zajából, egy pusztaságba, hol építtetett magának egy gyárat s szövetkezve legügyesebb munkásaival az aranyág előállításához kezdett. Amint elkészült az ág, ragyogó díszbe öltözött s bebocsáttatást kért az öreg Samukitól Kaguyahime elé. — Ezért az ágért koczkára tettem életemet, ezer nehézség és kaland árán végre megszereztem. Hallgass meg tehát, te szép tündérleány. Tűzd ébenhajadba e ragyogó ágat s legyél az.én asszonyom. Kaguyahime igen megijedt, mert azt hitte, hogy a herczeghez kell menjen s elveszíti szabadságát. Miközben igy tanácstalanul állott, belépeti a szobába hat munkás s Kuromahi elé állottak. — Nézd Urunk! Száz napon keresztül dolgoztunk ezen a drágaköves ágon és a kincstárnok mai napig még egy krajczár bérünket sem adta ki. A herceg elszégyelte magát és távozott. Kaguyahime pedig örömében a munkásoknak adta a drága gályát s még gazdagon meg is ajándékozta őket. A mikádó értesülvén a dologról, megparancsolta, hogy hozzák el udvarába. De a leány kijelentette, hogy ő nem megy az udvari leányok közé. Mikor figyelmeztették a mikádó haragjára, azt felelte, hogy inkább megöli magát, semhogy az öreg Sanuki házát elhagyja. E válasz még jobban felingerelte a mikádot s cselhez folyamodott. Egy alkalommal, midőn azon hegységben vadászott, melynek lábánál Sanuki háza feküdt, észrevétlen megközelitette imádottjának szobáját és sikerült neki őt megpillantania, amint fénysugaraktól körülövezve ült. Ragyogó volt mint a hajnal s ábrándos mint az alkonyat. Merengve nézett maga elé s egy ábrándos melódiát du- dolgatott. A mikádó most megfogta mindkét kezét. — Ne kényszerits! Ha e világról való volnék, szívesen követnélek, de igy nem tehetem. A mikádó azonban erőszakosan tartotta s gyaloghintójába akarta vonszolni. Ám egyszerre csak eltűnt szemei elől. Ekkor belátta, hogy földöntúli lénnyel van dolga. Könyörgött hozzá, hogy vegye fel ismét emberi alakját s ő nem kényszeríti, hogy vele jöjjön, hanem fájó szívvel bár, de hazatér. Azonban mindhiába. Hazatérte után a mikádó gazdag ajándékokat küldött, mit Kaguyahime egy papirszelet- kékkel díszített ágacskával viszonzott. E papirszeletkékkel ékesített ág volt három esztendőn keresztül a mikádó egyetlen öröme és vigasztalása. Visszatért a tavasz. Pajkos mosolylyal jött a hajnal, harmat csillogott a leveleken. A levegőbe fűszeres illatok s uj örömöknek mámora szállt. Vidáman bontogatta rügyeit a fa s a cseresznye fák erős illatu virágjai teleszórták „BITUMINA JUH“ [ifi zsiiilyüi Itt! tiszta bitumonból készített valódi aszíált-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő fofnfQrinanitiíi »Bitumináí<r-val fedett telő bemeszelve szép fehér marad íuUi£llUulllJOjj. és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. = iáilü illiiilS. Csakis vódjegygyel ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.
