Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-11-19 / 47. szám
2 NAGYBÁNYA 1908. november 19. egyesült erővel a meggyőződés, kölcsönös szeretet fegyvereivel. Mert találunk mi egy erős, kezdetben tán áttörhetetlennek feltűnő kapura: a gúnyra, szánó mosolyokra. Ezeket a mosolyokat a lelki gyönyörűség mosolyaivá bűvölni, a felhangzó gúnyos megjegyzéseket, az elismerés és szeretet kitöréseire felváltani: ez lesz a mi czélunk és hitvallásunk. Még egyet... Nunc venio ad fortissimum virum ... A mi kis, de izmos Társaságunk ne örökölte légyen apáink megrontóját, a magyarság évszázados átkát, a pártoskodást. Ne csatározzunk mi a Társaság tagjai magunk között, különösen most, amidőn a Társaság vezetőit kell bizalmunkkal és szeretetünkkei elhalmozni, munkálkodásaikban istápolást nyújtani. A Társaság leendő elnöke csak primus inter pares. Egyedül, egymagára hagyatva egy sivatagban áll tehetetlenül, de a tagok szeretetétől, bizalmától körülvéve a sivatagot is megtermékermtheti. És ugyanez vonatkozik a Társaság többi tisztviselőire is. Ne sebezzük fel egymás lelkét. Amint egy hűen összetartó családban a családtagok ajkain harmonikus imádságba tör ki a szeretet s a gyermekek igaz tisztelettel, szeretettel csüggenek az édes atya szivén, ép olyan melegséggel, földi érdektől, versengéstől ment szeretettel válasszuk ki azt a férfiút, aki a mi családunk gyámolitója, vigasztalója és báto- ritója lesz. Cserébe ugyanezt kivánván. Mert a pártoskodás már országokra hengeritette a pusztulás sírkövét. A mi kis Társaságunk ne juttassa a résztvevők, alapítók és esetleg kárörven- dők eszébe Ninive romjait . . . Egyesült erővel, a hazáért, művészetért, tudománvért előre 1 7 i litem ircMi MlpA — Balezer György múzeumi őr f. hó 7-én tartott múzeumi gyűlésen felolvasott jelentésének kivonata. — A múzeumok és könytárak országos főfelügyelősége a múzeumok s különösen a vidéki múzeumok ügyének fejlesztését tűzve ki czélul, országos szünidei tanfolyamokat rendez, melyeknek legnagyobb jelentősége az, hogy a vidéki múzeumok vezetésével megbízott szakemberek muzeális ismereteiket ez alkalomkor kiegészíthetik, gyarapíthatják. A főfelügyelőség évkönyveit lapozgatva, örömmel látom, hogy a nagybányai múzeumot mindig érte az a kitüntetés, bogy az eddig rendezett tanfolyamok legnagyobb részére állami segélylyel meghívta a muzeum őrét a főfelügyelőség. Ez évben az eddigi szokástól eltérőleg nem Budapesten, hanem Kolozsvárott volt a tanfolyam, jul. hó 15-tól augusztus 1-éig, melyre tiz más vidéki muzeum őrével együtt múzeumunk őrét is meghívta a főfelügyelőség állami segélylyel. Az összes résztvevők száma har- mincz volt. A tanfolyam czélja ez alkalommal a régi- ségtári ismeretek kibővítése volt. Vezetője Posta Béla dr. egyet, tanár, orsz. felügyelő, az ország egyik legkiválóbb archeológusa, rajta kivül mint előadók dr. Cholnoky Jenő, egy. tanár, Kovács István, Buday Árpád dr. voltak. Julius 15-én reggel 8 órakor vette kezdetét az előadás. Előbb a kölcsönös megismerkedés után megkezdtük az előadások programmját. Az előadásokat Cholnoky Jenő kezdette meg, az archeológiái munkálatokhoz szükséges geológiai és fizikai földrajzi ismeretekből. A föld kérgének képződését, a folyók pusztító építő munkáját, az átmos fizikai hatását ismertette mind közvetlen kapcsolatban az archologiai lelőhelyekkel és leletekkel. Egy kirándulás keretében, mely alkalmas volt Kolozsvár környékének megismerésére is, szemlélhetőleg bemutatta, hogy a kőzetek rétegeiből hogyan következtetünk az ottani leletek korára. Ezen, úgyszólván előismeretek után kezdette meg előadásait Posta Béla dr. Vázolta a múzeumok keletkezését, melynek alapja visszanyulik egész a rómaiak koráig, a humanisták gyűjteményeit, majd a franczia forradalom hatását, végül a XIX. század irányelveit, mely a helyettesithetlen, értékes művészeti, régi tárgyakat nemzeti kincsnek tekinti, s ebből származó azon kötelezettséget, hogy a nemzet területén talált kincseket, a nemzet számára hozzá férhetővé tegye. Ez a felfogás adta meg az impulzust a mai értelemben vett muzeum szervezésére, melyben egy egész nemzet múltja, jelenje szemünk elé tárul s nagyon fontos eszköz arra, hogy a nép elődjeinek életét, szokásait, iparát, kereskedelmét, művészetét, azok korából való emlékeken megismerve, azt a jelennel összehasonlítva, értelmének fejlesztésére elősegítse. Ami egy országos muzeum a nemzet életében, ugyanaz a vidéki muzeum egy város, egy megyére nézve. Múzeumok szervezésére nézve nagyon megszívlelendő dolgokat hallottam. Legelső sorban mennyire fontos, hogy a múzeumoknak csakis arra a rendeltetésre szolgáló helyisége legyen. Múzeumok alakulásakor mily helytelen, ha egy kis területen két különböző muzeum létesül, melyek együttesen nagy jelentőségűek lennének, mig külön-külön egyik a másiknak értékét csökkenti. A muzeális tárgyak szakszerű csoportosítására, azoknak szakszerű kezelésére nagyon hasznos útmutatásokat vettünk, melyeket gyakorlatilag is megismertünk a kolozsvári egyetem czimészeti és régészeti intézetének mintaszerű berendezésénél. Nagyfontosságu a jól felszerelt könyvtár, de csak úgy, ha megfelelő helyisége van, mert különben a muzeum nem felelhet meg ebben a tekintetben is ismeretterjesztő hivatásának. A könyvtári berendezés megismerése végett tanulmány tárgyává tettük Erdély Pál egyet, könyvtárnok előadása alapján az egyet, könyvtár uj, tisztán könyvtár czéljára készült épületét s modern berendezését. Az archeológiái leletek ismertetésénél, Posta Béla az egész őskori, az észak és dél egymáshoz való viszonyával jellemezte. A pale- olith, neolith korok ismertetése után a bronz korszak különböző periódusait magyarázva bemutatta a múzeumi tárgyakon a [főbb lypuso- kaf, mindig különös figyelembe véve a hazánk területén talált tárgyakat, azoknak jellemző szerkezeti és ornamentalis sajátságait. A vaskorszak periódusának ismertetésénél felhívta figyelmünket a geometriai díszítésekre, a fibulaknál a felkőrives kengyel stb. alakjaira. A vaskorszak II. részében az úgynevezett Le Téne korszakban a fibulák transformatióját, a kard és a tőr jellemző sajátságait mutatta be. A vaskorszak III., a skithe periódusánál jellemezte az assyr műveltség hatását ezen korra. A római életet s hazánkban a római uralomra vonatkozó emlékeket Buday Árpád dr. ismertette. Engem különösen érdekelt itt, mint bányaváros muzeum őrét, a rómaiak bányászatára vonatkozó emlékek. A különböző bánya mécsesek, csákányokon kivül különösen megragadták figyelmemet azok a viasz táblácskák, melyek a verespataki bányából kerültek elő, ezeken igen tisztán olvashatóan megmaradtak azok a karczolások, melyek az egykor ott bányászó rómaiak számadásait mutatja. A római ismeretek, utak, mérföldjelző kövek, épületek jelegzetes tulajdonságairól mind gyakorlati hosszú ismereteket kaptunk. A népvándorláskori emlékeket Posta Béla dr. ismertette, ezek után áttért a kereszténység felléptével kezdődő uj korszak méltatására. Mélyreható tudással jellemezte a Bizanczi kort, felhiva figyelmünket, hogy mily sok rokon vonás van ezen kor művészete és a keleti népek művészete között. Különös súlyt helyezett a bizanczi ötvös müvek ismertetésére s méltán, nak volt egy szenzációs ingyen közleménye, a szerkesztő boldog, az olvasók megelégedettek, a meginterjúvolt államférfi pedig mindent helyrehoz egy dementivel — ami megint érdekes közlemény a lapban. Nem is lett volna hát 'ebből soha gravamen, ha itt szépen megállnak a lapok. De nem álltak meg. Az érdekes közlemények utáni cserkészetben kitalálták az úgynevezett körkérdéseket, melyekkel szélcsendes időkben (mikor a vén boszorkány, a politika alszik) egyenesen az Írókra utaznak. A lapok az Írókra? Hohó! Hiszen az lehetetlen. Hiszen még a tövisbokor is, mely pedig szintén arra van teremtve, hogy szúrjon, tépjen, megkíméli a jámbor méhet, szelíden engedi meghemperegni a rózsája kelyhében, letépi töviseivel a hozzá dörzsölőző bárányok gyapját, de a méhek csápján gyűlő himporhoz hozzá nem nyúl; hogy ami mézzé lehet, legyen mézzé. De mindegy, azért mégis csak jöttek a körkérdések. Nem a mi sajtónk kezdte, hiszen ha az kezdte volna, abbahagyná, hanem a francia sajtó kezdte — azért honosult meg és félni lehet, hogy még jobban elharapózik. A reporterek, kivált a nagy mellékletes ünnepi számok előestéin megindulnak, mint a Betlehemesek, mindé- niknek van egy külön ötlete, melylyel lihegve, fontoskodva állít be az Íróhoz. A feladott kérdések ilyenformák: Melyik volt életének legszomorubb napja ? Melyik a legszebb emléke ? Mi vitte az irói pályára ? Hogy szokott dolgozni f S igy variál ez in infinitum. A reporter szerény, csak ötven sorra valót kér, de megelégszik kétszáz sorral is. Az iró töri a fejét, huszonnégy órai halasztást kér. A reporter megadja kegyelemből, megjelenik másnap és jegyez, mialatt az iró elbeszéli neki, amit egy keserves éjszakán át kigondolt s ezzel lerótta a rá kivetett adót, mivel hogy kénytelen volt vele, hiszen a lappal nem köthet ki, a lappal jó lábon kell álinia. A lap tehát megkapja a maga egy kolumna anyagát ragyogó irói nevek felvonulásával s a szegény iró is megkapja másnap egy másik lap reporterét egy másik körkérdéssel. Én sokszor megtréfálom a jó fiukat, kikre egyébiránt lehetetlen haragudni. Túlbátrak, néha kellemetlenek, de annyira érzik, milyen fontos dologban járnak, hogy az okvetlenül imponál az embernek. — Tisztelteti a szerkesztő úr és kéreti, szíveskedjék a körkérdésünkre felelni. — Melyik szerkesztő? — Az »Arany füst« szerkesztője. — És mi légyen az a körkérdés ? — Hogyan végződött az első szerelme? — Hm. — Ugy-e fifikus egy kérdés ? — Fifikus, talán nem. Hanem korai — kezdem tréfára fordítani a dolgot. — Legalább nálam. Hátha még be se végződött az első szerelmem ? — Csak negyven-ötven sorra valót kérek. Már adtak Beöthy, Herczeg, Ambrus, innen megyek majd Gyulaihoz. Ezzel kihúzza ceruzáját s lesi, hogy mit mondok. „BITUMINA“ MII“ fi zsiidelitel Mm is tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő Ißinforinaninii vBituminá“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad [ElUiüUUaiIyfly. és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. — ÉÉn aliail&as. Csakis védjegygysl ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.
