Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-07-16 / 29. szám
~VT. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a „ _ _ r lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Ei Cl E 1 M 1 H A L Y. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Munkáslakások. Julius 15. Az utóbbi években a nemzeti ipar békés fejlődését gátló bérharczok okait nem a munkaadók és a munkások közt fenálló személyes gyűlöletben, hanem a szükségleti tárgyak beszerzési árának lehetetlen módon való emelkedésében kell keresnünk. A szükségletek között pedig első helyen áll a lakás kérdése. A lakáskérdés, különös tekintettel a munkásokra, mai napig nálunk nyílt kérdést képezett. A múlt évben a mező- gazdasági s ez évben az ipari munkásházak építéséről intézkedő törvénycikkek folytán azonban már e nagyfontosságu kérdés is elérkezett a megoldás stádiumába. Tekintettel, hogy városunk nagyszámú munkássággal bir, ez a kérdés itt is nagyfontosságu. S hisszük, hogy nem végzünk felesleges munkát akkor, midőn a munkáslakások kérdését részletesebben megismertetjük. A munkásoknak olcsó és egészséges lakással való ellátása már régen foglalkoztatta az illetékes köröket s ebben is, mint minden szocziális alkotás terén, Anglia vezet. Az angol parlament máikét évtizede elfogadta a már azóta világhírűvé lett The Houssingof the Working Classes etet törvényt, amelyet minden kultur-állam mintául vett. Hazánkban ezideig csupán magán- vállalatok és egyesületek foglalkoztak e kérdéssel, mig végre a múlt esztendőben a földmivelésügyi kormány vette kezébe az ügyet. Az 1907. évi XLVI. törvényezikk szerint a munkáslakások építését mindenkor a város, illetve a törvényhatóság kell hogy vezesse az építeni óhajló munkások bevonásával. Az állam pedig anyagilag támogatja a vállalkozást s e czél- ból évenként a házak építésének fedezésére felvett kölcsön törlesztéséhez, úgy a kamathoz, mint a tőkéhez bizonyos összeggel hozzájárul. Az anyagi garancziát nyújtja a kölcsön felvételénél egyrészt az építő munkások összessége, másrészt a földmivelésügyi kormány. A város tehát csupán mint közvetítő vesz részt az egész dologban s súlyával oda hat, hogy a szükséges összeget a lehető legelőnyösebben szerezze meg. Egy konkrét példa legjobban megvilágítja a kérdést. Tegyük fel, hogy Nagybánya városa elhatározza, hogy 10 munkásházat épit. Egy-egy ház 1000 koronába kerül, az összes házak tehát 10000 koronába. Ennyi pénz a város iák nem áll rendelkezésére, kölcsön •vu«zi tehát 50 évre 5% mellett. Az állam magára vállal 270-ot, azaz évi 200 koronát, a tiz munkás, kik a házakat építtetik, 3%-ot, azaz összesen évi 300 koronát tartoznak törleszteni. Egyenkint tehát 30 koronát. A város más terhet nem vállal magára a munkásház építésénél, mint a felvett tőke törlesztési részleteinek pontos befizetésére vonatkozó kockázatot és ezzel kapcsolatban a felvett kölcsön hováforditásának ellenőrzését s végül a törlesztési részletek beszedését Ezen kívül még a következő előnyöket biztosítja a törvény: A beosztási terveket, szerződéseket s egyéb okmány terveket ingyen készítteti el a földmivelésügyi kormány. A szükséges okiratok bélyeg és illetékmentességet élveznek. Az esetleges szállításoknál pedig a kereskedelmi minisztérium csupán tényleges kiadásait számitja fel. Mindezen előnyökkel szemben csupán annyit követel a törvény, hogy legalább tiz ház épüljön egyszerre. Ami a tulajdonjog és átruházás kérdését illeti, a törvénv itt is kellő garancziát nyújt az építeni óhajtó munkásoknak. A ház felépítése után azonnal építőjének nevére kebeleztetik be tulajdonul. A kölcsönösszeget bekebelezik mindaddig, mig az utolsó részlet is törlesztve van s akkor díjmentesen törlik. A házra később felvett minden kölcsönnel, illetve teherrel szemben, a bekebelezett építési kölcsönösszeg bir elsőbbséggel. Az elidegenítés joga szintén fent van tartva a tulajdonosnak a kölcsön teljes lefizetése előtt is. Az adás-vételi szerződésben csupán annyit szükséges kitüntetni, hogy a vevő kötelezi magát a további részletek pontos törlesztésére, vagy pedig az eladó a kapott vételárból azonnal fizesse le az összes hátralévő részleteket. Alkalmas telekről gondoskodni az építőknek kell. Az állam itt is nyújt kedvezményt, amennyiben a saját területét munkáslakások építésére, a lehető legolcsóbb áron bocsájtja át. Városunkban az építeni akaró bányamunkásoknak " — •— — -------------------------1-------------A „Nagybánya“ tárczája. A kis süketnéma lányról. Szelíd szemében annyi bánat égett, Fehér szép arczán árnyra árny fakadt, Pár rózsabimbó társául szegődött: A némaságuk egymásba tapadt Kaczagó, vidám, fényes társaságban Suhant elém egy őszi délután . . . S felém tekintett szomorúan, árván A bánatos, kis süket néma lány l Sugaras alkony. Csattogó madárdal. És illatártól reszketett a lég, Halk estharangszót sóhajtott szelíden, Panaszosan a tiszta messzeség. A lombok alján édes hófehérben Imbolygott mint egy fényes látomány, És álmodott a dalról, szerelemről A bánatos, kis süketnéma lány. Fehér bölcsőjén mennyi már az átok, Mikor tündérmesékre szomjazott . . . Oh, Hófehérke ragyogó világa Szegény szivébe nem osonhatott. Remegő csókkal anyja ajakára Nem tűzte ezt a szent imát: anyám, Osak bús szemében gyöngyözött a hála, Szegény, szegény kit süketnéma lányt Az örök csend borongó birodalmán Nem szállt a vidám, röpke lcaczagás . . . Amikor nyár bimbózta a világot, Csak a szive volt hideg, zuzmarás. Oh mennyi sóhajt, mennyi titkos könnyet Hantolt el észrevétlen a magány, Mig két szemével e\dett istenéhez A bánatos, kis sükitnéma lányi És felhasadt egy bivös, tiszta reggel És arczán meggyűlt a mosoly, a fény, Valami hajnalálon tiszta pírja Csillant meg szendén hangtalan szivén. Virult a rózsa. Kazzagott az álom, Futott merengő ábAndok után, Es csókra vágyott, édes ölelésre, A bánatos, kis sülatnéma lány. Ki vette észre ? Reszkető kezére Nem siklott forrón egy hő vallomás ... . A sok legény föl nért kereste volna, Csák egy kereste fi, a hervadás. Nem dobban egy siv áldón kis szivére, Oh mert ez dalt, e/y halk »igen *-t kíván. Szétfoszlott mindenábránd, minden álom És elhervadt a süJetnéma lány l . . . Rég eltemették. De ha éjszakákon Felidézem sóhajtó szellemét, Mikor az éjfél korma hűli a tájra. És mint a kripta minden oly setét: Eljő szobámba nesztelen, titokba’ És őzszemével néz, csak néz reám : Szegény dalomban szólal meg a porló, A bánatos, kis süketnéma lány. Fliesz Henrik. Holdkisasszony. — Japán elbeszélés — Sanuki, a vén bambuszgyüjtő megrezzent. A nádasban, mely különös csillogásával magához csalogatta, egy édes, mintegy három hüvelyk magas leányka volt elbújva. A kis lány kedves, gyermeteg szemeivel bájosan mosolygott. Az öreg gondosan ölébe vette s hazavivén, átadta feleségének, hogy ápolja. Legnagyobb bámulatokra a gyermek napról-napra növekedett s nemsokára oly nagy volt, mint egy serdülő hajadon. Akita atya az Imkék nemzetségéből a Navokate Kaguyahime (karcsú bambusz) névre keresztelte. A haját úgy fonták, mint a férjhezadó lányokét szokás s az öreg Sanuki házát nemsokára felverte a dal, zene és táncz. Sanuki boldog volt s nem tudta örömét I titkolni a kedves Kaguyahime előtt. Volt is oka rá. Mert amióta megtalálta és hazavitte, állan- 1 dóan felette lebegett a szerencse csillaga. Nap-
