Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-10-01 / 40. szám
1908. október 1. NAGYBANYA 3 az egymáshoz tartozás hatalmas érzetét. Egy ország gyászolta leghübb fiait. Gyászolja ma is. Kegyeletes szívvel, hálás kegyelettel tűz a szív egy-egy czipruságot a vesztőhelyre, a hol a magyar szabadság elveszett, de a hol az örökké izzó honszeretet a mai Magyarországot ismét életre keltette. A szabadság a mi örökségünk. Égjen előtte örökké az aradi Tizenhárom emlékének örök lámpája! Ni] szer íz izittli geMuinM Két alkalommal foglalkoztunk e lap hasábjain a magyar sajtó egy részének téves, rosz- akaralu információkon alapuló és szenzációt hajhászó közleményeivel, melyek a Mármaros- megyében működő Magyar bánya- és petróleum részvénytársaságot és az evvel szomszédos The Tirst Hungárián Oil and Mining Comp. ipar- vállalatot érintették. Kötelességünknek tartottuk, hogy a birtokunkban levő hivatalos adatok és bizonyítékok egész tömegével védelmére keljünk a hazánkba bevonuló idegen termelő nagytőkének. Ki tisztában van hazánk közgazdasági viszonyaival, az tudja, hogy a nyers és kibányászatra Várakozó anyagoknak nagy tömegét bírjuk s csak tőkére, forgó kapitálisra van szükségünk, hogy azokat megszerezve, átadhassuk a fogyasztásra és fel- használásra várakozó nagyközönségnek. Most ismét aktuálissá válik e kérdés, mert a Máramaros czimü lapban az izavölgyi petroleum czég nevében Méhes Endre terjedelmes nyilatkozatot tesz közzé, melyet kivonatosan a következőkben ismertetünk: A The First Hungárián Oil and Mining Comp. nevű amerikai részvénytársaság George B. Dilleg mérnök és igazgató vezetése mellett a külföldi nagytőke bevonásával oly czélból alakult, hogy az eddigi, megfelelő tőke hiányában csődbe jutott petroleum bánya-részvénytársaságok által megkezdett munkálatokat szabályszerű üzem alá vegye és folytassa. A vállalat az izaszacsali petroleumkutatá- sokat f. évi január havától kezdve törvényszerűség mellett szakszerű üzem alá vette s eddigi munkássága a kitartó szorgalmú társaságot jó és szép eredményre vezette. A társaság munkálatainak eredményéről nemcsak az ottani nagy közönség győződött meg, hanem az arra hivatott hatóság is ez ügyben a maga részéről bármikor nyilatkozni kész. A hírlapi alaptalan állítások, melyek az izavölgy petroleum forrásait a »holdban* képzelik, nagyon könnyen megtévesztik a nagy közönséget országszerte. Azért tehát úgy a jelenlegi iparvállalat, mint a petróleum-bányák érdeke kívánja, hogy az azokra szórt alaptalan hírlapi vádakat a magyar sajtó positiv adatok alapján visszautasítsa és a nagy közönség előtt tisztázza. Mert ha az izavölgyi petróleumforrások tényleg a holdban léteznének s nem a földben, bizonyosan nem vesztegetné idejét és nem fektetne milliókat vállalatokba passzióból az újvilág embere, ki előtt nem a megtévesztés mániája játszik szerepet, hanem a kitartó komoly munka és az azzal járó eredmény. A nevezett amerikai vállalat az izavölgyi petróleum kutatásokban — különösen Izasza- csalon — annyira előre haladt, hogy 080 m. mély kutakból perczenkint 10—10 kilogramm tiszta nyers kőolajat termek mit iparszerüleg finomít és értékesít. Ez talán elégséges bizonyíték arra nézve, hogy az izavölgyi petroleumforrások létezését igazolja, melyekről már évtizedekkel ezelőtt számos geológus is nyilatkozott. Hogy a Magyar bánya és petróleum részvénytársaság ittléte alkalmával a furásszerü munkálatok körül vajmi keveset tett, annak is meg volt a maga bizonyos oka. Az okát mi, mint arra illetéktelenek nem kutatjuk, de azt azonban kijelenthetjük, hogy Frommer Albert, a magyar bánya és petróleum részvénytársaság alapi tója a munkálatokat csak azért nem folytathatta, mert a részvényesektől begyült tőke- befektetés csekély volt, ami természetes, hogy az ilyen nagyszabású iparvállalatoknál kellő befektetés nélkül eredményt produkálni nehéz kérdés. Világosan kitűnik mindezekből, hogy a sajtó egy része könnyelműen felült holmi czél- zatos és valótlanságot tartalmazó tudósításnak és bűnösen meghurczolt intakt egyéneket. Nem gondolva és számolva azzal, hogy micsoda nagy károk származnak ebből az országra. A fővárosi lapok nyomán a bécsi szaklapok szintén megírták az izavölgyi petroleumforrások esetét, természetesen bő kommentárral kisérve, amelyben köszönet nem volt. Ezekből pedig az amerikai lapok is tudomást szereztek. A hir nemcsak az ottani részvényesek, de a többi tőkebefektetők előtt is nagy konsternátiót keltett, úgy, hogy azóta még nagyobb elővigyá- zattal vannak a hazai vállalatok iránt. Láthatjuk, hogy egy ilyen meggondolatlanság, egy riporter bűnös felületességéből létrejött hírlapi kacsa, mennyire discreditálni tudja ipari és kereskedelmi életünket. Százszorosán rosszabb ez nekünk, tőkeszegény országnak, kik az idegen befektetések nélkül valóban alig tudnánk prosperálni. Birtokunkban levő adatok bizonyítják ez állításaink valódiságát, hogy az amerikai érdekelt pénzemberek körében nem kis izgalmat keltett a dolog, mig végre sikerült az arra legilletékesebb hatósági személyek nyilatkozatával a kedélyeket lecsillapítani. Hisszük, hogy a fővárosi sajtó máskor jobban meggondolja azt, mit ir le, midőn hazai ipari és kereskedelmi vállalatainkról van szó, melyekben idegen tőke is van befektetve. Mindezekből pedig teljesen nyilvánvaló az, hogy az izavölgyi petroleumforrások nem a »holdban* léteznek, hanem valóban az izavölgy- ben s e vállalat alapitóját, Frommer Albertet, bár vállalata a Decazes pénzcsoport cserben- hagyása folytán nem sikerült, mégis nagy elismerés illeti, mert neki köszönhető, hogy ma az izavölgyben egy hatalmas virágzó amerikai vállalat működik, mely áldása annak a vidéknek. S most, hogy a sajtó utján is a legteljesebb elégtételt nyerte az annyira méltatlanul meghurcolt Frommer Albert, ki városunkban él s köztiszteletnek örvend, véglegesen le is zárhatjuk az izavölgyi petroleumforrások aktáit. Rakéták. — Jönnek. — Csakhogy már jönnek valahára. Csakhogy repülnek ide ők . . . Kern is nehéz azt kitalálni, Kik f Hát az iczi-piczi nők. Egy■ kettő-három primadonna, Öt szubrett s hat naiva is: És mondhatom e drága hírnek, Szörnyen örülök magam is! Hangos lesz hát az ntcza ismét, A troubadurkor visszatér: És sóhajokban fürdik egyre A ozinterem, a sétatér. Sok bácsi majd lefogy a lázban, A tapsgörcs is grasszálni kezd, És oly magas lesz a szerelmünk, Mint a hires Mont Evereszt. Az asszonyunkat — jó az ötlet Abbáziába küldjük el . . . A primadonna oh be bájos, Különösen ha énekel. A naiva szelíd teremtés, A drámai hősnő pedig Már is becsúszott, mint mint a kígyó Merengő, néma telkemig l A csengő szól. Gördül a függöny, És felragyog és ég a szem; Zsúfolt a ház. Csöppekben izzad Az a bizonyos »nagy« terem. De tűrünk mindent nagy lemondva, Hiszen gyönyör, fenomenál. Hogy színházunk van valahára És cseng a dal, a madrigál. A fecskék im hát visszatértek, Ragyogóbb lesz a nyirkos ősz: Dermedt szivét puhítja már is Sok vén, kiégett szoknya csősz. A fecskék majdan csiripelnek, Május sugara felragyog : Oh áldott-áldott drága végzet, Hogy szalmaözvegyként vagyok l Megpróbálom majd bérbe venni A Ura minden futamát, Elérni, mint a múlt időkben, Petrarca ábrándos dalát! Az asszonyra néztem. Az mosolygó elfogulatlansággal töltötte ki a teát. Előbb nekem öntötte tele a csészémet a párolgó, meleg itallal, azután az uráét; majd a czukros doboz után nyúlt. Hamiskás mosolylyal, aminek csak én tudtam a jelentőségét, kérdezte: — Édesen szereti? — Édesen I — Egy czukor hány csók ? Elvörösödtem. Mily vakmerő ez az asszony! f non, amikor az én legénylakásomon szervíroz .t, akkor szokott lefolyni köztünk ez a pár- széd. S akkor sok-sok csókkal kell megfizetnem nden egyes czukrot. S most itt . . . Az ott- mában . . . Amikor az ura is hallja . . . Ez a becsületes fiú csak mosolygott, mintha egy jó tréfát hallana. Erre felháborodtam. Oh, milyen ostoba ez az ember! Itt szövődik körülötte nap-nap után a hazugság és nem veszi észre! Nem is sejt felőle semmit sem. Évek óta él együtt egy asszonynyal s nem jut eszébe, hogy kutassa, milyen annak az asszonynak a lelke s van-e lelke egyáltalán ? Vágy szállt meg, hogy kinyissam a szemét. Hogy odakiáltsam neki: — Ember ébredj! Rósz asszony a te asz- szonyod! Nincsen hűséggel hozzád. Rútul megcsal ! S velem csal meg, a te legjobb barátoddal! Mert hazug ez a nő és bizonyos, hogy engem js megcsal valakivel. Verd meg! Üsd és büntesd, jogod van hozzá. Érdemtelen a te csókjaidra, hízelgő szavadra! Üsd és irtsd ki belőle a hazugságot ! Már nyílt az ajkam, hogy ezeket mondjam. És örömem telt volna abban, ha látom, hogy ostoba bizalma mint válik haraggá, kétségbeesett fájdalommá. Az asszony éppen akkor tette a czukrot a férfi teájába: — Köszönöm anyukám, mondotta éz és megcsókolta a nő kezét. Kis fiús hálával, elégedett, ragaszkodó bizalommal. És látván ezt, ajkamra fagyott a szó. Szégyen, csodálat, meghatott ámulat töltötte el szivemet s nagy irigység fogott el, nézvén ezt a derűs lelkű nagy gyereket, akit nem gyötörtek észt- veszlő problémák s mosolygó gyanutlansággal megy előre olyan utón, melyiken minden lépésnél hajszálon függő tőrök merednek az ő bohó nagy szive fölé. Bencla Jenő. A méhek ország a*J — Irta: dr. Kiss Rezsi. — A zsarnokságot én mindig gyűlöltem És gyűlölöm mig csak a szivem ver. *) A »MéhészetiSzemle* költeménypályázatán dicsérettel kitüntetve. Oly sok a zsarnok közöttünk, lent és fenn, Ki tétlenül él, parancsol, heveri Mert nem csupán csak trónon ül a zsarnok, Polgárokból is van abból elég S kiverni őket hiába akarnék, Övék most már a föld, a pénz, a lég! Mind zsarnok az, ki más munkájából él, Maga pedig nem dolgozik soha! És hány ily ember boldogan jár és kél S munkásainak sorsa mostoha! Munka, szorgalom — üres jelszavak már, Az egyenlőség csak holt fogalom, És balga az, ki jobb időkre is vár; Reá borult már csöndes sirhalom . . . Mi közöttünk most ily sivár az élet, De van egy ország, egy köztársaság, Ahol a zsarnok régen semmivé lett, Hol a munkáé a szép pálmaág. E boldog ország: a méhek hazája, Ottan a munka s szorgalom erény . . . Kincs zsarnok ott és annak talpnyalója, Kincs ottan úr és elhagyott szegény ! Egyenlő mind s a munkának gyümölcsét Mind élvezi, ki a nagy köznek él,
