Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)

1908-10-01 / 40. szám

1

VI. évfolyam..

ISOS. olstóToer tió 1.

szám.

e • Hw-,

TÁH.SAI>AX<MI ás SZÉPinODAIiMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős szerkesztő:

negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. ,

Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. EGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is.

A zsidóság és a cionismus.

Szeptember 30.

Lapunk egyik számában Ígéretet tettünk, hogy a városunkban is tért hóditó cionista mozgalmakat, azoknak célját s a nemzeti állameszméhez való viszonyát hűen és leplezetlenül feltárjuk s reá mutatunk arra a kiáltó kontrasztra, amely a hazafias magyar zsidóság múltja és jelenje s a cionismus eszméi között fenáll.

Zsidókérdés mindig volt, mert nemcsak a laikusok, hanem a tudományos gondolkodók között is voltak sokan, kik a zsidóságot nem mint vallást, hanem mint fajt (race) tekintették. Maguk a zsidók között is voltak e felfogásnak hívei, hogy csak egyet említsünk, ott van Disraeli, a nagy angol zsidó politikus ma is hires kijelentése : die Basse ist alles, es gibt keine andere Wahrheit.

Hazai zsidóságunk e felfogás ellen mindenkor tiltakozott és állást foglalt. Nemcsak szavakkal, hanem tetteiben is mindenkor bátran magyarnak vallotta magát. Csak a negyvennyol- czas szabadságharczra kell utalnunk, mely alkalommal tanúsított magyarságuknak köszönhetik, hogy a nagy Kossuth mellettük, tehát az emancipatio mellett tört lándzsát.

A faji jellegnek kidomboritása és a zsidóság egy részének fajpolitikai szervezkedése az utolsó huszonöt évben ismét nyílt kérdéssé vált. »A zsidó nép igyekezete, hogy ezer éves szétszóra- lásának és bolyongásának véget vessen, olvassuk az Unsere Programm cimü cionista röpiratban s egy uj szabad politikai életet kezdjen régi hazájában, a múlt század utolsó negyedében uj irányt vett fel. Az első programm Déloroszor- szágban adta e szervezkedésnek az első impulzust. Megteremtette a kulturális, a faji, a vallási s a mindezeket egybefoglaló politikai cionismust.«

Nehány nagy ábrándozó elkalandozott a realitás biztos alapjairól s belevetette magát az .utópizmus széles, színes, de folytonosan mozgó hullámvonalába. Megpendítették az önálló zsidó állam megteremtésének eszméjét s ezzel egy uj kérdést dobtak a mozgalmas század jelszavainak kialakuló félben levő chaoszába.

E mozgalom tehát, láthatjuk, nemzetellenes. Ezt a megalapítók maguk sem tagadták s érvül azzal hozakodtak elő, hogy a zsidó faj az európai államokban s igy természetesen hazánkban is el van nyomva.

Hogy e könnyelmű kijelentés mennyire nem áll, arra nézve csak néhány rideg statisztikai adatra hivatkozunk. Petrachevieh Géza: Magyar- ország és a zsidóság czimü munkáiban kézzel- foghatólag bizonyítja, hogy nálunk a zsidóság úgy a társadalmi, mint a politikai, irodalmi és művészeti életben mily nagy befolyással és súly- lyal bir s terjeszkedik. Lélekszámúk az utolsó húsz év alatt 58.000-el, tehát 48 %-al szaporodott. Hasonló a helyzet a legtöbb külföldi államban is. Már pedig az elnyomott s üldözött népek satnyulnak, pusztulnak, de nem szaporodnak.

A cionismus tehát kénytelen volt azzal az érvével, hogy a zsidóság el van nyomva, visszavonulni s hirtelen köpönyeget változtatva, a mozgalom nemzetellenességét mellőzve, igyekezett annak a nemzeti állam keretében megállható helyet biztosítani. Hogy a cionismus nemzetközi, tehát hazafiatlan gondolatokkal volt átszőve, azt nagybányai egyesület egy kongresszusi kikül- ötte is tudja bizonyítani, aki már azóta a táraságból ki is lépett.

Bármennyire is igyekeznek azonban a vezetők arra, hogy a hazafiassággal összeegyeztessék mozgalmukat, mi mégis fentartjuk kijelentésünket, hogy a cionismus nem egyesíthető össze a mai államok alapját képező nemzeti eszme felfogással. Bárki, ki az államot csak ideiglenes tartózkodási helyének tartja s ki másokat a haza

területének elhagyására szélit fel és biztat, az súlyos sértést követ el a nemzeti állam jogrendjén. Hogy pedig a cionismus ily húrokat penget, az kiviláglik Beregi Benjamin beszédéből, melyet nemrégen tartott meg városunkban s melyben erősen hangsúlyozza: váljon ki kárhoztatja az amerikai magyarokat, hogyha 20, sőt 50 év múlva is haza jönnek Magyarországra, pedig ezeknek jobb dolguk van, mint az oroszországi zsidónak.

Az Amerikába kivándorolt magyarok és a zsidóság közt párhuzamot vonni, csak olyan ember próbálhatja meg, ki az objektivitás legelemibb fogalmait sem ismeri s csupán saját rögeszméi, fixa ideái által hagyja magát vezettetni. Az Amerikában levő magyar: magyar állampolgár, ide köti őt tradíciója, érzései és gondolatvilága. Ö az idegen földet csak megélhetés végett keresi fel s leggyakrabban családját sem viszi el. Tehát visszavágyik és magától az idegen államtól sem vár semmi politikai és más jogokat, csupán munkájának megfelelő dotációját.

Ellenben az orságban lakó zsidók magyar állampolgárok, kik nem az idegeneknek kijáró vendégjogot, hanem az állampolgárok jogait és kötelességeit bírják. Ha tehát ők magukat olyanoknak tekintik, mint az Amerikába vándorolt magyar munkás, úgy abszolúte semmi joguk sincs a politikai és közéleti szereplésre, nincsen joguk a társadalmi életben való egyenjogúsításra sem, amint az Amerikában levő magyar állampolgárokat sem illeti meg semmi politikai jog sem. E felfogással azonban, azt hisszük és valljuk, hogy a magyar zsidóság komoly és higgadt elemei nem értenek egyet s hűek maradnak azokhoz a hagyományokhoz, melyek őket e haza göröngyeihez tapasztják.

Nagyon, nagyon veszedelmes játék ez a szavakkal, melyet talán a cionismus vezéremberei sem vesznek észre.

Mert ha csakugyan igy gondolkodnék az egész zsidóság, úgy nem tarthatnának számot a bizalom elenyésző, csekély fokára sem. S nem csodálkozhatnának azon sem, hogy ha egy szép napon az európai államok, hasonlatosan a kis Romániához, kiküszöbölnék őket a honvédelem alapját képező nemzeti hadseregből is. Ez logikus folyamata volna a cionista mozgalmaknak, mert hogyan lehessen valaki jó katona, lelkes harczosa a hazának, ha őtet nem köti oda semmi, ha Ő azt a helyet csak ideiglenes tartózkodási helyének, avagy pihenő tanyának tekinti. Vagy ha állana az az utópia, hogy az egész világ zsidósága faji édes testvér s nemcsak a vallás fűzi őket össze, miképen volna józan ésszel várható, hogy háború esetén egyik édes testvér a másik édes testvérre lőjjön ?

Valóban nem csodálkoznánk azon, ha ilyen elveket az antiszemiták hangoztatnának, de hogy ezt éppen a zsidó vezéremberek teszik, azt véges ésszel fel nem érhetjük.

Különben is a cionismus államjogi szempontokból is sérelmes, mert a haza határain belül a szupremáló faj, államalkotó nemzet ellen tőr s fajpolitikai czélokkal bir. L’état dans l’état, mondja a franczia. Államot az államban megtűrni nem lehet, ez merő képtelenség, contradictio in absurdum.

Nem is sikerült a cionista mozgalmak vezetőinek e jelszavakkal maguknak tábort hódítani. Keservesen panaszkodnak is brosúráikban s nem egy helyen olvashatjuk: Wie ganz anders sind die Ortodoxén anderer Länder. A bajokon segítendő, a cionista mozgalmakat tehát oly mázzal kenve be ismertették, mintha annak csupán humánus oldala lenne s e jelszóban csúcsosodnék ki: segítsünk felebarátainkon.

Felebarátainkon segíteni, az nem faji, hanem általános emberi kötelesség. Az üldözöttnek menedéket adni, minden érzéssel biró embernek kötelessége. Ily gondolatokkal, ily eszméknek

zászlóra tűzésével sikerült is a cionismus vezetőinek a vidéki hazafias és emberbaráti érzékkel biró zsidóságot megnyerni. Hogy csakis ezzel a cionismussal tudták a társadalom nevesebb tagjait megnyerni, annak eklatáns bizonyitékaképen itt közöljük egész terjedelmében Lázár Bertalannak, a nagybányai Eatikvah cionista egyesület megválasztott elnökének székfoglaló beszédét:

»Tisztelt uraim! Minden uj eszme, bármily üdvös és önzetlen legyen is czélja, támadásoknak van kitéve. Aki a világtörténelem lapjait olvasta, könnyen meggyőződhet ezen állításom igazságáról.

De sőt azt is láthatjuk, hogy minél magasz. tosabb, minél igazabb volt az eszme, annál erősebbek voltak a támadások is, melyek azt érték.

így van ez a cionista eszmével is. Nagyon, de nagyon sok meg nem érdemelt támadásnak van kitéve. Legtöbben támadói közül csak azért ellenzik, mert nem ismerik, vagy nem jól ismerik ; sokan még jobban akarják ismerni, mint maguk a cionisták; sokan azonban csak azért támadják, mert uj.

Különösen kétféle váddal szokták illetni a cionista eszmét. Egyik vád az, hogy a cionismus vallásellenes, a másik vád pedig, hogy hazaellenes. Mindkét vád teljesen légből kapott s éppen ezért fájdalmat okoz nekünk.

Kötelességemnek tartom ezért már eleve is tiltakozni e vádak ellen, melyeknek alaptalanságát szándékom bebizonyítani jelen beszédem folyamán.

Hithü zsidóink elismerik, hogy szép és nemes a mi törekvésünk. Hisz vallási hitünk egyik alaptételét akarjuk valóra váltani. A czél tehát szent és igaz, csak a kiviteli módozatot helyte- lenitik, mert annak Isten hatalma által kell megvalósulnia. Eltekintve attól, hogy a zsidó nép legnemesebb czéljának elérése Isten akaratával ellenkező nem lehet, a mi tanaink arra tanítanak minket, hogy Isten is azt mondja az embernek : Iogátn, mocoszü. (Küzdj, dolgozzál s az eredmény nem fog késni.)

Midőn Nózes a zsidókat Egyiptomból kivezette, az ellenség őket üldözőbe vette. Már a Veres-tenger partjánál állott népével a nagy szabadsághős, amidőn kétség támadt lelkében. Mit csináljon ? Előtte a hatalmas tenger, mögötte az ellenség. Bármelyik csak biztos halált hozhat. Ekkor a zsidók Istenükhöz fohászkodtak, mire égi szózat hangzott Mózes felé: »Má ticák eláj, dábér el búé Jiszrael vojiszoi.« »Miért ingadozol? Mond a népnek, hogy menjen előre!« Mózes nem habozott s a néppel együtt lépett a hullámzó tengerbe, abban a reményben, hogy Isten segítsége nem fog késni s valóban, a tenger vize ketté repedt s a zsidó nép száraz lábbal juthatott el az óhajtott Kanaán földjére.

Tisztelt Uraim! Ha a zsidók akkor nem léptek volna a tettek mezejére, ha ők maguk is elő nem segítették volna a szabadulást, jöhetett- e volna segítség Istentől ? így vagyunk mi is, ha mi magunk nem dolgozunk, ha mi magunk nem küzdünk, hanem csak Istentől várjuk a csodát, Isten segítsége késni fog, mert nem lesz mihez jöjjön a segítség. Épen ezért mondjuk mi a zsidóknak : »Miért ingadoztok? Menjetek előre s a segítség fentről nem fog késni!«

Másik nem kevésbbé súlyos és éppen alaptalan vád az, hogy a cionizmus hazaellenes. Én ugyan azt tartom, hogy a hazafiságot nem szóval, hanem tettel kell beigazolni és még nem volt alkalmam látni azt, hogy mivel jobb és hűbb fiai e hazának azok a zsidók, kik nem cionisták, mint azok, kik a cionista eszme hívei ?

Évről-évre, napról-napra, sőt percről-percre napirenden ég az úgynevezett zsidókérdés. Millió és millió a jogfosztott és üldözött zsidó, testvéreinknek, a világ zsidóságának 3/4 része örök rettegés, üldözés és gyilkolások közepette tengeti életét Oroszországban és Romániában. De nem

T