Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-07-02 / 27. szám
2 NAGYBÁNYA 1908. julius 2. meg kell állapítsa azt, hogy SÍ illető birtok jövedelme megüti-e az érdekeltség legkisebb fokát. E tagokon kívül választ még minden kamara saját belátása szerint bizonyos számú szakférfiút, kik a mezőgazdaság gyakorlati vagy elméleti terén kitűntek. Ezekben ismertettük vázlatosan a törvényjavaslatot. Hogy mennyire szükségünk van reá, azt bizonyítja az, hogy a gazdaosztálylyal egyfontosságu kereskedő és iparos osztálynak már egy félszázadra visszatekintő hasonczélu intézménye van. De ezen lokális szükségesség mellett ott áll az elmélet is. A társadalmi gazdaságtan vizsgálva a nemzetfentartó közép birtokos osztály standard of life-ét, arra a konklúzióra jutott, hogy ez osztály a szervezetlenség folytán mindenütt fokozódó hanyatlásban szenved. Miután pedig a különben classe stérile re a nemzeti államnak nagy szüksége van, annak megerősítése első- és messzemenő kötelesség. S valóban az összes államok siettek, hogy a szervezkedés munkáját befejezve az érdekképviseletre alkalmas intézményt alkossanak. Hazánkban is a megvalósulás stádiumába lépett e kérdés s a legnagyobb valószínűség szerint már a legközelebbi jövőben élvezzük a mezőgazdasági kamarák jótéteményeit. Azon jótéteményeket, melyek ered- ményeképen elsősorban a társadalom gazdagsága fog jelentkezni s megvalósul a magántulajdon megerősítése, amely Lemaitre szerint egymást támogatva fog haladni. ■ »-T. ------------------. . —-fc— — 4—^-. i- alatt a jóindulatnak, a rokonszenvnek, a támogatásnak annyi sokféle lekötelező megnyilatkozásaival találkozánk, hogy meggyőződésünk csak megszilárdult: helyes az az ut, melyen haladunk. Ezelőtt, már idestova hat éve, a hazafisúg, igazság és munka hármas jelszavával bontottuk ki lobogónkat. Minden tettünket, minden törekvésünket e hármas jelszó irányította s fölemelt fővel mondhatjuk, hogy kitűzött irányunktól egy hajszálnyira sem tértünk el soha s hogy e hármas jelszó szolgálatában patyolat tiszta lobogónkat a legkisebb szeny sem érte soha! Fiúi hűséggel, megalkuvást nem ismerő elszántsággal és lángoló szeretettel szolgáltuk a magyar hazát s a mi édes szülőföldünket. Itt a végvidéken éber szemekkel állottunk őrt s hazafias szivünk egész melegével ápoltuk a testvérnépek testvéries békéjét, együttérzését s a közös haza javára irányuló áldásos együttműködését. Igazság, pártatlanság vezette minden szavunkat, minden tettünket. Az igazság védelmében nem tántorított meg bennünket senki, semmi érdek, semmi melléklekintet. Az igazságért volt bátorságunk a szavunkat akkor is fölemelni, mikor a mi érdekeink hallgatást parancsoltak volna. Legjobb tehetségünkkel iparkodtunk azon, hogy e vidék gazdasági, kereskedelmi s ipari érdekeit szolgálhassuk, hogy részesei lehessünk ama nagy munkának, melynek czélja e vidék gazdaságának, kereskedelmének, iparának reorganizálása s minden erre vonatkozó mozgalomból, áthatva a legnagyobb ügyszeretettől, iparkodtunk kivenni a magunk részét. Az elmúlt évek számadásait e három pontban állíthatjuk össze. S hogy e három irányelv becsületes szol- gálása a nagyközönség tetszésével, rokonszen- vével találkozott, mi sem igazolja fényesebben, mint az a nagy, szinte példátlanul álló támogatás, melyben az olvasóközönség lapunkat részesítette. Most csak ünnepélyesen megismételhetjük azt a programmot, mely lapunkat életre hívta. A hármas Jeligé* híven, becsületesen fogjuk szolgálni ezután : . Dolgozni akarunk foko- I zott erővel édes szüipfÖHűünk s ősi lakossága szellemi és anyagi érdekeinek fellendítésén, felvirágoztatásán. E törekvésünkben erőt ad az a ludat, hogy nagyközönség áll mellettünk, mely súlyt ad szavunknak. Midőn az eddigi támogatásért, rokonszen- vért és jóindulatért hálás szívvel köszönetét mondanánk polgártársainknak s a nagyközönségnek, kérjük jövőre is megtisztelő bizalmukat. A gyümölcsértékesitő részvény- társaság. Julius 1. A gyümölcsértékesitő részvénytársaság ügyében a részvényeseknek vasárnap tartott értekezletén döntő elhatározás történt, mely lehetővé teszi a részvénytársaságnak már nehány nap múlva történő megalakulását, úgy, hogy a társaság már ez évben is megkezdheti működését. A részvénytársaság eredetileg 1200 darab százkoronás részvény jegyzésére volt bazirozva, mely százhúszezer korona tőkebefektetést biztosított volna. Ez összegből egy igen tekintélyes summát vett volna igénybe a telekvélel egyrészt, másrészt pedig a gazdaközönség egy jó része, főleg a kisgazdák még mindig oly hallatlan és semmivel sem indokolható közönyösséget tanúsítottak a részvénytársaság iránt, hogy remény sem volt arra, hogy a gazdaközönségen kívül álló körök bevonása nélkül az 1200 drb részvényt jegyezték volna. Számolni kellett tehát a beállott helyzettel. A már elért eredményt, — ezideig mintegy 576 drb részvényt jegyeztek, — sem lekicsinyelni, sem pedig koezkára tenni nem lett volna czélszerü, a megoldásnak tehát más módját kellett keresni, mert abban is tisztában lehetett mindenki, ha a gyümölcsértékesitő részvénytársaság megalakítása most sem sikerül évekig tartó vajúdás után, úgy ez ideát örökre eltemethetjük. Örömmel jelentjük, hogy a modus viven- dit sikerült megtalálni. A vasárnap tartott értekezleten Szabó Adolf elnök részletesen beszámolván az eddig elért eredményekről, bejelentette, hogy a nagybányai részvénytakarékpénztár a részvénytársaság czéljaira szükséges lelket közvetlenül a vasúti indóház mellett teljesen ingyen hajlandó a társaságnak átengedni; a városi takarékpénztár pedig úgy támogatja a részvénytársaságot, hogy a telep mellett építendő közraktárak pin- ezéit s esetleg a raktárak egy-két lokalitását szintén ingyen bocsátja a részvénytársaság rendelkezésére. A pénzintézetek ez áldozatkészsége folytán a jegyzett részvények összegéből egy nagy tőke felszabadul, úgy, hogy a részvény- társaság már 600 részvény jegyzésével, vagyis hatvanezer korona tőkével a sikeres működés minden reményével megkezdheti működéséi. Az elnök ez előterjesztését a részvényesek nagy lelkesedéssel vették tudomásul s egyhangúlag elhatározták, hogy a részvénytársaság már 600 részvény jegyzése után megalakul s egyben felhívják a részvényeseket, hogy a jegyzett részvények 40 százalékát 8 nap alatt a nagybányai legtávolabb részéből jöttek imádói, hogy letegyék elismerésük koszorúját világhódító lábai elé. Ám Hokote büszke és uralomravágyó volt. — Hát miért tanultam meg nagy fáradság között napfényes országunk legszebb dalait és tánczait, ha azt minden emberek között a leg - hatalmasabbnak, magának a császárnak be nem mutathatom ? Megakarom őt hódítani, el fogom szakítani vetélytársnőmtől! A következő napon Nisi —yatsu várába vitelé magát, hol engedelmet nyert a császár előtt megjelenni. — Nagy császárom! Én vagyok Hokote, birodalmadnak ünnepelt táncosnője. Adj engedelmet, hogy bemutassam magas személyed előtt is művészetemet, amelyért bolondul egész országod férfi népe. A mikadót nem hatotta meg Hokote szépsége s haragosan fordult felé: — Mi jogon mertél elém jönni ? A táncosnők csak úgy jelenhetnek meg előttem, ha hivatom őket. Téged ki hivott? Legyen a te szépséged világraszóló, légy te bármilyen csodás, Givaut meg nem közelited soha. Távozz! A kemény szavak hallatára Hokote elhagyá a termet. De Givau megsajnálta s ura felé fordulva, kérlelte őt: — Légy nagylelkű és bocsáss meg neki. Hisz láthatod, milyen fiatal, nem tudhatta, hogy magas személyed előtt hogy viselkedjék. Láttad, hogyan teltek meg éjsötét szemei könynyel, hogyan borította el arczát a pir s milyen fehérek lettek gránátpiros ajkai. Hivasd vissza uram s engedd meg neki, hogy tánczoljon. Kymorit meghatotta a könyörgés, s vissza- hozatta Hokotét. Vidáman szökdécselve sietett vissza a kis Pierette a császár elé. — Köszönd meg először Givaunak, hogy még egyszer itt állhatsz és most mutasd be a művészetedet. Hokote meghajtotta magát s megütötte hárfáját. Egy régi ős melódia töltötte meg a termet. Régmúlt időknek dicsősége sugározta be a lelkeket. A dal a császárokat dicsőítette. A hallgatók szinte félálomba merülve csodálták művészetét. Hokote egyre a császárt nézte. Majd félretéve hárfáját, tánczolni kezdett. Sejtelmes, lágy, meseszerü költemény volt a tánca. Finom, áttetsző, mint a pókháló, mint a nagy szobrászok alkotásai.Termete ingott, mint a nádszái szemeit félig lehunyva, csak bársonyos pilláit mutogatta. Ragyogó volt, mint a Vénus csillag s ködszerü, mint az álmok istennője. A császár tánczközben felállott s merően nézte. E közben Hokote befejezte művészetét s távozni készült. De a császár állhatatosan kérte, hogy maradjon. — Ha Givau miatt akarsz menni, úgy én őt azonnal elbocsátom! — Nem! Azt nem akarom. Te egy napig sem tudnád őt nélkülözni s én nem kívánok neked fájdalmat okozni. A császár azonban leült s megírta Givau elbocsátó levelét. Givau számított a válásra, ám mégsem gondolta, hogy az ily közel legyen. A búcsú ideje az ősz. Amikor elviritott a rózsa s oda van a nyár. Mikor vége a csillagvilágos éjszakáknak, vége a szerelmes nyárnak s elfonnyadt rózsák, lekonyult virágok hirdetik a tűnő ifjúságot. De most nyár van, szerelmes, forróvérű nyár. Most nagy fájdalmat okoz az, ha el kell hagyni ja fa árnyékát s a forrást, mely felüditett és megvédett. Ekkor irta Hokote: Melengető hő nyári sugárba Pompába feslik mind a virág, BENZINMOTOROK, GÖZL0K0M0BIL0K, UTIM0ZD0NY0K, GÖZCSÉPLŐGÉPEK, ARATÓGÉPEK, „L0S0NCZI DRILL“ VETŐGÉPEK, RESICZAI ACÉLEKÉK, TELJES MALOMBERENDEZÉSEK, stb. STB. kívánatra szívesen küldünk árjegyzéket és költségvetést. A MAGYAR KIR. ÁLLAMVASUTAK GÉPGYÁRÁNAK VEZÉRÜGYNÖKSÉGE, BUDAPEST V., VÁCZI-KÖRUT 32. Számadás. A »Nagybánya« immár hatodik évfolyamát tölti be. Férfias önérzettel tekintünk vissza a lezajlott évek becsületes, gyakorta verejtékes, nehéz munkájára s önérzetünket növeli, hogy az a tábor, mely lapunk megindításakor körülvett bennünket, erősen megszaporodott. Pályafutásunk
