Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-07-02 / 27. szám
1908. julius 2. NAGYBÁNYA 3 részvénytakarékpénztárba fizessék be, hogy az alakuló közgyűlés megtartható tegyen. Mihelyt megtartják az alakuló közgyűlést, a telep felépítését és berendezését azonnal megkezdik, hogy az ó'szi gyümölcsvásárt már a részvénytársaság bonyolíthassa le. Csak a legnagyobb elismerés hangján emlékezhetünk meg a részvénytakarékpénztár s a városi takarékpénztár áldozatkészségéről, mely nélkül e nagyfonlosságu alkotást aligha lehetett volna létrehozni. Az alakuló közgyűlésig részvények még mindig jegyezhetők. Virágos erkélyek és ablakok. Mi, akik már maholnap elfelejtjük a mosolygást, akik szinte telszhaloltan járjuk az élet göröngyös ösvényét, édes elfogódással, sok-sok hangulattól megkapva olvasgattuk Gineverné Győri; Ilonának, ennek az Angliába szakadt poétaasszonynak a fővárosi lapokban megjelent bájos eszmefuttatásait, melyekben lóversenyi lipek bevásárlása, értékpapírok cserebelése helyett a virágkultuszt dicsőíti és szinte esedezve kéri az emberiséget, ne hagyják elpusztulni a legszebbet, a lélek éltető elemét, a virágok iránti hódolatot. A szürke Albion, ahol lomhán borong a bideg észak'dermesztő köde, virágos kerteket varázsol minden házból, minden erkélyből. Felejteti a kimerült lélekkel az élet tűrhetetlen bajait, a szívbe a megnyugtatás balzsamát csepegteti s a virágillat szinte meggyógyítja a a gondok alatt görnyedező halandókat, szeretetet fakaszt, szeretetet ápol és megelégedésre oktat. A mi városunk is rideg utcáival fárasztólag hat a szemlélőre, szinte megborzong a lélek az egyhangúságtól. Van ugyan egy-két erkélyünk, melyen pár cserép virág szerénykedik, de igazán virágos erkélyt alig látunk Nagybányán. Pedig a virágnál poétikusabb, tarlósabb, hálásabb és olcsóbb díszt sem az erkélyekre, sem az ablakokra képzelni sem lehet. Ha városunk minden házának erkélyét, ablakát virág díszítené, mennyivel festőibb külsőt öltene tel nemcsak a mi szemünkben, de az ide özönlő idegenek szemében is. Ha azt a sok csupasz erkélyt virággal borítaná be az otthonát szerelő úrnő, ha azt a sok üresen ásító ablakot virágcserepekkel rakná tele a női Ízlés és lelemény, minő óriási átalakulásokon menne keresztül minden ház. A néma ablakok beszélnének, a bevakolt falak kivirágoznának, a szomorú viskók is megtanulnának mosolyogni. A virágos ablakok megelt boldog emberek laknának, a virágos erkélyeken mosolygó leányfejeket láthatnánk, a virágos házakban fészket rakna a megelégedés dalos pacsirtája. Mert a virágok szirma tud beszélni ahhoz, aki szereli a virágokat, a virágok lelke megihleti azt, akinek lelkében virágok nyiladoznak. Az emberek boldogságát leghívebben tünteti lel a virág, az emberek művészi érzékének leghívebb tolmácsa a virág, az emberek jószivének száz színben pompázó bizonysága a virág. Nagybánya, mint művészi város remélhetőleg a szépség örök ideáljának igaz imádója. A boldog város minden fogalmát egyesíti akkor, ha ez a pompás vidékkel gazdagon megáldott város egy rózsakertté büvölődnék. Mert a rózsa, a virág a boldogtalanságot megöli, nemes gyönyörökkel oltja be a szivet. Hiszen a virág csak az egyetlen kincsünk, melyet a legkedvesebbjeink könnyel áztatott koporsójára helyezünk, hogy az elhunyt nyugalma édesebb, a mi szivünk keserve könnyebb legyen. Sok fájdalom alatt letört lélek találná meg balzsamát a virágok közölt, sok érzéstelen, önző szív tanulná meg az emberszeretetet a virágok társaságában, melyek’lelkűk illatját pazarul hintik a szomorú lélekbe, hogy abban mosolyt, megelégedést fakasszanak. És gyönyörű, nemes lesz a verseny. Fiatal lányok, asszonyok vetélkednek majd egymással, lázas gyorsasággal övezik ablakaikat a virágok ezer fajtájával s ebből a küzdelemből győztesen kerül ki: egy virágzó város, illatdús levegőjével és mosolygó, megelégedett embereivel! Igen szépen kérjük városunk hölgyközönségét, hogy e czikkünk felett ne térjenek egyszerűen napirendre, hanem indítsák meg a mozgalmat saját maguk s ne engedjék, hogy Gineverné szép ideája épen városunkban, a virágok hazájában ne nyerjen megvalósulást. Kutyadeputáczió — a városházán. A kutyák kiirtása a Veres- vizen elrendeltetett. Bodri (egy csomó mopszli, agár, vizsla, juhászkutya és öleb (árssrságá^an) Bebocsátta- tást kérünk! Hajdú: Ne ugassanak kérem egyszerre százan is. Kit jelentsek be ? Bodri: A nagybányai kutyakolonia képviseletében engem, ki egyenes ágon Stuart Mária vizslájáig vezethetem vissza családfámat. Jelenleg a Veresvizen ékeskedik palotám. Az ügy sürgős, a kutyák köztársaságában forradalom van kitörőben, a következményekért a tanácsot teszem felelőssé. Hajdú: Szájkosárral és kellő nyugalommal beléphetnek. Bodri: (és társai a tanács színe előtt) Tekintetes Tanács! A francziatörténelemnek gyászos lapjait forgattam, mielőbb kegyes kihallgatásra jelentkeztünk légyen. És szivfacsa- ritó keserűséggel tapasztaltam, hogy a mi históriánk is tanúskodik egy éjszakáról, a szent Bertalan éjszakáról, mely társainkat nemcsak megtizedelte, de megszázadolta. A Yeresviz egy igazi verestengerré dagadt a kiömlő ártatlan kutyavértől. Özvegyeink kenyér nélkül, árváink nevelő és szülő nélkül várják az ég haragos villámait, hogy ezért az irtó háborúért a méltó bosszú elleneink fejére szálljon. Mit is vétettünk mi tulajdonképen, hogy orozva, a vandalismus minden kigondolható eszközeivel megfosztanak életünk legfőbb gyönyörűségétől: a szabadságtól ? Petőfi örökszép költeménye sir a szivünkben a kutyák és farkasok daláról s a mai alkotmányos Magyarország annyira megfeledkezik évezredes múltjáról, hogy a szabadság csak fogalommá törpül el. Tiltakozunk ez erőszak ellen és biztosítjuk a tekintetes tanácsot, hogy a Pasteur-intézet médiumai nem vagyunk és nem leszünk! Mintha az emberek nem marakodnának ! Ha akad is közöttünk, ki megfeledkezik a kihágási törvénykönyvről és valakinek a lábába mártja plombmentes fogait, az nem ok arra, hogy a köztiszteletben álló kutyakolonia valamennyi vezérlő alakját in contumaciam, de tettleg is kivégezzék. Hát csak a kutyák marakodnak-e? Nem méltóztatik elhinni, hogy az emberek csodás világában is akad egy-egy orozva támadó fenevad, csakhogy az emberi jellem nem az egyenes kutyajellem. A kutya helyt áll a harapásért, az ember pedig nyájas arczot ölt és lesi az alkalmat: mikor marhat újból csak azért, hogy a sötétben elmenekülhessen. Higyje el a tekintetes tanács, hogy ép, egészségesnek látszó emberek agyvelejében több veszettségi virum rejlik, mint egy hivatalból megveszett kutyatársunkban, csakhogy az a veszettség lopva dúl, kitörni nem szokott, de terjeszti azért a mételyt, jobban, mint a megfertőzött nyílt seb. Tekintetes tanács! Az éjjeleink rettenetesek. A Yeresviz egy egész arzénak Puskaropogás, harczizaj dúl. Vérző tetemeink az utcza díszei, véghörgésünk az utca dala. Vonja vissza a tekintetes tanács a szigorú rendeletet, mert a félelemtől csakugyan megveszünk, de nemcsak mi, hanem a barrikadok megelt lakozó gazdáink is, mert Teli Vilmos ugyan kitünően lőtte le fia fejéről az almát, de valamelyik nagybányai Teli czéllövészeti czélokra még az ebtartó gazdákat is felhasználhatja — csupa buzgalomból. (Határozatot a legközelebbi tanácsülésen hoznak. S örülve a szép, gyönyörteli nyárnak, Feledik, hogy rájuk is ősz dere vár. Givau szomorúan tért meg övéihez. Egész nap szomorkodott és sirt, de bánatának okát nem árulta el senkinek. Pár hónap múlva levél érkezett a csázsár- tól, melyben kérte Givaut, hogy siessen a fővárosba, megvigasztalni Hokotef, ki nagyon beteg és szomorú. Givau azonban nem válaszolt. Hiába jött a többi levél is, Givaut nem hatotta meg, mig egyszer édes anyja figyelmeztette. — Veszedelmes dolog, gyermekem, uralkodónk parancsával szembe szállni. Ö ura mindnyájunknak. Te rajtad áll, hogy életünket meghosszabbítsd vagy véget vess neki. Az anya kérésére azonnal útnak indult, nővérével, Giojoval, hogy idejébe érjen a császár elé. Amint megérkezett, Hokote elé vitték, ki szenvedő arccal kérlelte: — Tánczolj egyet nekem, aztán énekeld el a dalt ... a legszebbet . . . tudod ? Givau dalolt: Egykor rózsák között éltem, Álmodásszerü volt éltem. Aztán letűntem a semmiségbe Mindörökre, mindörökre . . . Jött helyettem sokkalta szebb, Akinek csókja édesebb. Pár napig még ott maradt, de miután nem tartóztatta senki, haza indult. Útközben elhatározta, hogy igy nem él tovább, inkább a Füsti rohanó habjaiba veti magát. Nővére megígérte, hogy vele tart. Hazaérve anyjuk meghallgatta szándékukat. — Ha ti virágzó ifjuságtok ragyogó nyarába ily szörnyűségre gondoltok, hát akkor mit tegyek én, ki életem jobb felét már átszenvedve lassan közelgek a véghez. Givau nagyon megijedt. Tudta, hogy az, aki anyjának halálát idézi elő, a hét főbűnök legborzasztóbbikát követi el. Elhatározta, hogy vezekelni fog s remete lesz. Szép fényes haját tövig levágta. Nővére szintén követte példáját. Anyjuk látva tettüket felkiáltott : — Mit tegyek akkor én e becsületben meg- fehéredett hajszálakkal ? Nemsokára mindhárman visszavonultak egy magánosán álló, elhagyott erdőbe, hol a szél által letördelt gályákból kunyhót tákoltak s nagy megnyugvással néztek jövőjük elé. Egy éjjel kopogtattak a bambuszból készült ajtón. A remeték megijedtek, hisz eddig senki sem háborgatta őket s félve nyitottak ajtót. Hokote állott kint. — Bocsássatok meg, hogy ide merészkedtem, szólt esdeklően, én tudom, nem vagyok méltó arra, hogy ti szent asszonyok velem beszéljetek. De nem tehettem máskép. A mióta értesültem sorsotok felől, szüntelen reátok kellett gondolom. — Féltem a téltől, mely megfosztja a fákat leveleiktől. Féltem a sivitó széltől, mely mindig vádakat kiáltott felém. Remegtem, ha zörgött a haraszt. — Midőn megtudtam, hogy ti itt csak a nagy Buddhának éltek, könyörögtem Kymorihoz, hogy engedjen hozzátok, ö hajthatatlan maradt. Ma végre sikerült a hajnali köd leple alatt észrevétlen távoznom. — A szerencse örök álma földi életünknek. De a sötétség gyorsabb a világosságnál. „BITUMINA“ 1“ féli zsií m tiszta bitunionból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő tfltflfflflnanirati »Bituminá“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad neyuflfiyflg. és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. = iS MM üllallS. Csakis védjegygyei ellátott tekeroseket fogadjunk el. Gyári főraktár Nagyhánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.
