Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-04-02 / 14. szám
VI. évfolyam. ISOS, április Hó 2. szám. Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: É G LY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kffnyvkereskedd Üzletében is. szeparé s külön kártyaszoba, nemkülönben hogy a nagy étterem mellett egy kisebb étkező helyiség álljon rendelkezésére, amelyre esküvők s családi összejövetelek alkalmával feltétlenül szükség van. Ezen szükséges változtatások nem esnek a pályadijkoszornzott tervezet rovására, hiszen hogy a tervezők például a kávéházat a nagyszálló belsejébe helyezték el, annak főoka a pályázati feltételekben keresendő, melyek az épület összes utczai részeit üzleti helyiségekül kívánták s foglalták le. Ezt azonban egész mereven, mint a következmény is beigazolta, keresztül vinni lehetetlen, de a jövedelmezőség tekintetéből sem szükséges, mert egy jó forgalmú és jó helyen fekvő kávéház többet jövedelmez, mintha annak helyiségét üzlethelyiségekül használnék fel E kérdés elbírálásánál nagyon csalódik az, aki azzal érvel, hogy városunknak nincs kávéházi közönsége. Dehogy nincs, csak megfelelő helyiség legyen hozzá. De ily megfelelő helyiségünk a régi szálló épületében sem volt. A másik czélszerüségi változtatás, mely az építési költségeket tetemesen redukálja, a színpadon történnék. A jövedelmezőségi számítás, amelyet nézőterének vízszintessé tétele, vagyis a nézőtérnek bálok vagy más mulatságok alkalmával a színpadig való felemelése. Ennek mellőzése is már nagy megtakarítást jelent, hiszen ezzel feleslegessé válnak az erre szolgáló drága gépek s az ezeknek elhelyezésére szolgáló pincze- szerii helyiségek. A tervezetből kiküszöbölhetők legalább egyelőre a mansard szobák sa téli festőműtermek is. A mansard szobákra a közel jövőben nincs is szükség, hiszen a 42 szép vendégszoba az igényeket kielégíti s ha a téli festőműtermek kérdése más utón meg nem oldható, a városnak mindig módjában lesz azokat utólag is beépíteni, hiszen a helyök kihasználatlanul, fentartva marad. E változtatásokkal hozzávetőleg mintegy 150000 korona takarítható meg s ha ez összeg az építési költségekből elesik, mindjárt megtaláljuk számadásunkat s az óhajtott jövedelmezőség el lesz érhető. Az ad hoc bizottság, ismételjük, mind e változtatásokhoz hozzájárult, melyhez még az eredetileg tervezett, de máshová áthelyezett étterem üvegtetőzetének elesése is számítható s megbízta a város mérnökét, hogy a tervezetet e megállapodások szerint módosítsa s tera kiküldött bizottság eszközölt, bár azt csak megközelítő összegnek vehetjük, a jövedelmet 4 százalékban állapította meg. Tagadhatatlanul ez kevés. De az építési költségeket nagy mérvben redukálhatjuk, ha az összes felesleges és elhagyható dolgokat mellőzzük. Ilyen felesleges kiadás volna a színház jesszc a közgyűlés elé. Nincs kétség benne, hogy e czél- szerü s nagy megtakarítást jelentő változtatásokhoz a közgyűlés is hozzá fog járulni s három évi huzavona után végre még ez évben hozzákezdhetünk a városi szálló építéséhez. Uj szállodánk pedig, melynek tervét „Magyar Mérnök és Építész egylet“ és A városi nagyszálló. Márczius 31. A városi nagyszálló építésének ügye ma ismét egy nagy lépéssel haladt előre. A szombaton tartott képviselőtestületi közgyűlés határozata értelmében az építéshez szükséges kölcsönösszeg felvételére vonatkozólag dr. Makrai] Mihály olgármester még f. hó 28-án, azaz a özgyűlés napján megkereste a földhitel- intézet igazgatóságát; ma pedig a nagyszálló építése ügyében kiküldött ad hoc bizottság vette tárgyalás alá azon pro- pozicziókat, miket Grundböck István mérnök terjesztett elő az első dijat nyert s kivitelre elfogadott tervezeten szükségessé vált módosításokra vonatkozólag. E változtatásokat, melyekhez az ad hoc bizottság egyhangúlag hozzájárult, a következőkben ismertetjük. A legfőbb változtatás a tervezeten a kávéház, étterem és konyha egészen uj elhelyezése volna. Á kávéház elhelyezésére ugyanis a legalkalmasabb helyül a Rákóczi-tér és a Kossuth Lajos-utczai sarok kínálkozik, aként, hogy a kávéház a Rákóczi-tér s az utcza frontján legyen. Ezt főleg az moti- válja> hogy a kávéházat az épület belsejébe eldugni, tekintettel épen a kávéházi közönségre, nem lehet. A kávéház helyére kerülne az étterem felül világítással, a konyha és söntés pedig aként lesz elhelyezendő, hogy az úgy az étteremből, mint a kávéházból könnyen legyen megközelíthető. Ezen kívül az ad hoc bizottság a tervezet felülvizsgálatánál gondoskodott arról is, hogy a közönségnek egy-két A „Nagybánya“ tárczája. Pro litteris et artibus. — Ur. Schönherr Gyula emlékének. — Hallom a harangok szomorú zúgását. . . . Belesirom lelkem keserű bugását — Ez a mi sorsunk már, a magyarnak sorsa, Hogy az arezát mindig annyi könnyű mossa. Csupa sir, csupa hant, ennyi a mi múltúnk, 8 ma egy újabb sírra oh, hogy kell borulnunk, Akik — hej kevesen — csak a szépnek élünk ... . . . Oda a osillagunk, oda a vezérünk .. . Oh te üávözültél, üdvös volt a véged, Annyi könnycsep, sóhaj puhítja a fészked — Elmúltál mint egy szép, csodaszent madárdal, Csak a mi szivünkben jajong fel a gyászdal — Mázsa súly terül el lelkünk gyenge szárnyán, Fáj nagyon az élet álmok nélkül árván ~ Szivünkből kiszakadt a legjobbik részünk: , . . Oda a csillagunk, oda a vezérünk! Oh pogánymód nézzük azt a sirt, a drágát, Minek is hogy rongygyá tépte szivünk álmát, Görnyed annyi annyi dicső koszorútól, Hogy mi annál jobban görnyedjünk a biítól. . . . Históriánk papja, porladó felkentje Várt ugy-e a hősök büszke regimentje — Fém illett tehozzád a mi földi részünk: . . . Mi édes csillagunk, mi nemes vezérünk! A fajodnak adtad minden szívverésed, Gyönyörű írásod, lángoló mesédet — Bózsák illatába márlogattad lelkünk, Amikor a múltban annyi gyöngyre leltünk. Kincstár volt a szived és te pazar kézzel Fékünk szegényeknek szórtad szerteszéjjel — Oh csak annyi áldás legyen ma a részed, Mint ahogy szeretted ezt a magyar népet! . . . Oh de megbántottál, amért elszakadtál, Hogy ilyen nagy gyászba, ennyi búba hagytál — Hogy csak szellemed száll áldón, megbocsátón Ezen a gyászoló, maroknyi világon — Szükségünk lett volna a te nagy szivedre, A te szép telkedre — örök a tűz benne — . . . Gyászolnak a Múzsák, gyászol a reményünk, Magyarország gyászol — meghalt a vezérünk! Flieaz Henrik. A mikor én meghalni akartam ___ Az irodalomtörténetnek vélek szolgálatot lenni, mikor kijelentem, hogy én határozottan a naturalisztikus irók gárdájához tartozom. Azt tartom, hogy valamint valaki csak úgy 1 mondhat authentikus bírálatot teszem egy adag rostélyosról, ha azt meg is kóstolta, azonképen az iró is — ha valódi nagyság — csak olyas valamiről irhát és fog írni, amit közvetlenül az élettől csent el, amit átélt, ami szivének érzelmein átszürődve jut el tolla hegyéig. Petőfi az álmok honál szerelte volna megrabolni, mi a való élettől csenünk, amit lehet. És ez közöttünk és közte a különbség. Elismerem, hogy édesebb is meg kényelmesebb is amazt megcselekedni, de átkozottul hálátlanabb dolog. A Tündér Ilonák, kik hajdanta megelégedtek a csilagsugárból kovácsolt diadémekkel, végkép letűntek a föld színéről a dajkamesék országába; s egy jó szituációban levő tar koponya birtokosának vékonyka karikagyűrűje ma kedvesebb jószág, mint az ég összes csillagmiriád- jai, melyeket bármily göndör fürtü s ábrándos szemű úri ember, ha mindjárt gitárral is a hóna alatt, egy-egy önfeledt pillanatban lehozni s bizonyos lábacskák elé tenni igér. E rendkívüli nagy változás a felfogásokban rendkívüli oldalbalökésl adott az irodalomnak is; és azon vettük észre magunkat, hogy a tülemile dalától csattogó rózsás berkekből, a pázsitos mezők virányairól, hol csevegő patak- Csának habjai futkosnak enyelgve, valami láthatatlan pajkos kéztől a való élet sivár és szomorú aszfaltjára dobattunk mindannyian. Bátor az aszfalt sem sivár, szomorú dolog. Csak szemüveg kell hozzá . . . Rothschild valószínűleg más szemüvegen nézi és látja egyszer s mindenkoron, mint a