Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-04-02 / 14. szám
2 N AGYBÁNYA a „Magyar Építőművészek Szövetségéinek delegáltjai, közöttük dr. Hültl Dezső, aki az építészeti szakosztályon az egyedüli és első doctor rerum technicarum, az első díjra méltatták s azt magasztaló dicséretükkel tüntették ki, nemcsak impozáns volta, architektonikus kiképzése s helyiségeinek czélszerü elrendezése szempontjából lesz első a vidéki hasonló szállók között, de jövedelmezőségre is felülmúlja azokat. Műkedvelői társaság. Április 1. libben a két szóban Nagybánya város szellemi életének újabb felcsirázása lappang. Eléggé aktuális, különösen ma. mikor a régi, a Rákóczi-téren fekvő romok helyén valamelyik nagyobb pénzintézet jóvoltából maholnap egy modern, kényelmes szálloda és vendéglő hirdeti a huszadik század építészeti művészetét. De eltekintve a szálloda és vendéglő elhi- kai és anyagi szükségleiétől, talán a gasztronómia mindenesetre kellemes tudományának fejlesztésén kívül gondoskodnunk kell a nagyon is éhes lélek vágyainak kielégítéséről is. Szerelnők meglesni ismét azt a bűbájos éjjelt, mely elmúlt, felszállani a pillanatnak tetejébe, mely elröppent, megtapintani az ihletet, mely valójában inkább egy kis gyomorégés volt — mikor a vármegyeszerte hires nagybányai műkedvelői pálya is hozzájárult annak a jelzőnek megerősítéséhez, mely Nagybányának a Múzsák kegyelméből a »művészi« jelzőt juttatta. Halljuk itt is, ott is a rideg, kegyetlen vádat. Ennek a városnak a levegője ma más, a régi emberek mikéntha idegenek volnának. Az egész élettörténet egy pár tarokkpartie, avagy ultimos alsós körül bolyong. Fáradtan, összetörve. Még a fák is ásítanak erre nálunk. S ha akad aztán valaki, aki a szellemi élet kovászát megkavarja, sőt megdagasztja, nem akad pék, aki megsütné. Hej, kedves fajtánk, a magyarság kötő ereje mi igy vagyunk, oh bizony igy vagyunk. Demokraták vagyunk addig, mig nincs benne mód, hogy azok legyünk. Képviseljük az Európában tradi- czió, rang és czim nélkül szűkölködő világot, izgatunk, tiprunk az előjogokon. Lelkesedünk a fehér asztal mellett, de annyira, hogy a világűrt átölelő összes ideálok, eszmények, álmok is nekünk hisznek. De amikor valamelyik törékeny eszmét felvérezünk, a kötést senki sem hozza. A részvétlenség beleeszi magát a szivünkbe s a visszasovárgott műkedvelői társaság — megmarad egy izgató, bűbájos fogalomnak, mert a fő — a kényelem ! A műkedvelői társaság, mely egy társadalom pezsgő szellemi életének valóságos irányítója, hiányzik. Hiányzik már pár esztendeje. Megvan a lélek, de sajnos, nincs meg a test, hangoztatják. Nincs megfelelő helyiség. A Polgári Kör nagyterme csakhogy épen tűri ezt az elnevezést. A Kaszinó nagyterme építkezésénél fogva nem barátja a Múzsák megtisztelő látogatásainak. A Kaszinó udvarán büszkélkedő veranda zsánerű helyiség pedig egyszerűen kivégzi a rajta előaadandó darabot. Ne restelkedjünk gondolkodni. Ha már városunk büszkesége, a nagy vendéglő máglya- halált szenvedett, ez a gyász nem marczangol- hatla annyira össze a műkedvelői társaságot, hogy apácza életre adja magát. A művészi láng örökre lobog a megáldottak lelkében s ez a ragyogás nem csupán egy modern technikával berendezett, pompásan feldíszített teremben diadalmaskodik intenzív erejével, de egy primitiv desz kábádéban is. Az első magyar színtársulat kulisszáiba bele- sivitott a szél, de nem harsogta túl az előadó művész hangját. Oldalát paskolla a hó, de a színész nem didergetf, hevítette a bensőség, a ragyogás. Mért ne »ereszkedjünk« mi is jól öltözött hölgyek és urak erre a színvonalra, mikor nekünk sem a hó, sem a szél nem fog statisztálni ? Mert amig az uj vendéglőnek — hallomás szerint kitünően fölszerelendő színpadja felépül, addig is érdemes, minden lelkes irodalom és művészbarátnak hazaíiui és erkölcsi kötelessége, hogy pangásnak induló szellemi életünket ismét hitelképes érlékpapirossá legye. Az aláírási ivet ki kell bocsátani. Hisszük bizalommal, hogy lesz aláíró, lesz elég lelkes hivő, ki a nagybányai műkedvelői társaság tagjai sorába szivvel-lélekkel belép. A sokszor hangoztatott helyiség hiánya nem lehet ma már a véres kard, amit az elfogultság, az ambicziók megbontására körülhord Nem kell a művészi lakhoz egyéb — érteni alatta az ideiglenest, — csak egy pár erős deszka, egy megbízható ácsmester. Három-négy nap alatt fölemeli ezt a nyári arenat az erre a czélra kijelölt helyen. Nem a színháznak játszanak a műkedvelők, de az unatkozó közönségnek, mely valószínűleg csak széltől, esőtől mentes helyet keres s nem igen törődik azzal, hogy az udvari, az intendánsi páholy üresen tátong a — nézőtérre. A díszletek is ideiglenes életűek volnának. Kellő honorarium mellett akad vállalkozó a kezdő festők között, akik bizonyára igyekezettel és szeretettel festenék meg azt a két hátteret, azt a hat vagy tizenkét oldalfalat, melyekkel talán Madáchnak az »Ember tragédiája« t isszinre hozhatnók. És ez a mulatság — ma a pénz a Moloch — nem is nevezhető drágának. A rég lezajlott, kellemes előadások akkora közönséget vonzottak a színházba, hogy sok hivatásos szindirek- tor sóhajtozik hónapokon keresztül egy ilyen telt házért. A kezdetben felmerülő kiadások bőséges fedezetet találnának a biztosnak mondható jövedelemben. És Nagybánya városa visszanyerné nagyszerű illúziót a műkedvelői társaság iránt. Higy- jük, hogy nem vesztettük el, higyjük, hogy a társaság mai phanlonszerü alakját csak álruha fedi s ez a műkedvelői társaság valóban egy szép melódiáit zengő művészemberekből áll, kik maholnap a közömbösség fekete ruháját levetik, hogy magukra öltsék a jókedv, a lelkesedés, a szórakozni vágyás és szórakoztatás csillogó ruháját. Ahol ilyen hálás közönség van, ott a műkedvelői társaság nem csak életképes, de emt 1- kedhel is a művészet Parnasszusán. Ugv halljuk, hogy a napokban egy Ívvel kopogtatnak be a művészetért lelkesülő házakba. Sok sok aláírást kérünk, mert ez a kötelességünk is. Tartozunk a műkedvelői társaság létesítésével első sorban saját lelki művelődésünknek, tartozunk evvel a szépet imádó közönségnek, de különösen a magyar nemzeti Geniusnak, mikor csalogányszerü, édes anyanyelvűnket tovább terjesztjük a művészet és magyar haza dicsőségére. 1908. április 2. Már napok óta ott nyugszik a csöndes temetőben, de az országos gyász, az országos részvét megnyilatkozásai csak most bontakoznak ki egész impozáns nagyságukban. Amerre csak a mélyen megrendítő hiób- hir eljutott az országban, a fiatal, nagymevü tudós tragikus sorsa igaz, őszinte részvétet váltott ki a szivekből s ha van vigasztaló balzsam az együttérzésben, úgy az országos kegyeletből a megnyugvásnak, az enyhülésnek kell fakadnia porig sújtott szerettei részére. Dr. Schönherr Gyula haláláról a Magyar Nemzeti Muzeum tisztviselői kara a következő gyászjelentést adta ki: A Magyar Nemzeti Muzeum tisztviselői kara mély megilletődéssel jelenti, hogy dr. Schönherr Gyula, a Széchényi orsz. könyvtár igazgató-őre, a m. tud. akadémia levelező tagja, egyetemi magántanár hosszabb szenvedés után folyó hó 24-ikén Nagybányán, férfikora delén elhunyt. A Magyar Nemzeti Muzeum egyik legkiválóbb tisztviselőjét, a Múzeumok és Könyvtárak orsz. Főfelügyelősége buzgó, szervező munkását, a tudományos élet legjobbjainak egyikét gyászolja az elhunytban. Budapesten, 1908. márczius hó 24-én. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság a következő gyászjelentésben tudatta nagy vesztességét: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság elnöksége és igazgató választmánya mély fájdalommal jelenti, hogy viceházmesterem, kinek édes álma megrablásá- ért öt krajezár dukál éjfél előtt, nyolez éjfél után. A magam fajta napszámos embernek meg egész skála van a szemüvegére rovalkázva; prímától ultiméig minden napnak van egy-egy rovátkája s e rovátkák minden egyes fázisa máskép mutat. Nagy ut, ha jól meggondoljuk, a legrózsaszinübb aszfalttól a legsötétebb asz faltig, a legfinomabb havannától a legfinomabb két krajezáros kubáig. Elvégre a változatosságban is van némi gyönyörűség, de én e tekintetben hajlandó vagyok kivételt tenni s az ilyesfajta változatosságoktól egyszerűen minden gyönyört megtagadni. Ezen tanulságos elöljáró beszéd után elmondom, amikor én meghalni akartam. A legjobb utón voltam a legsötétebb aszfalt felé: kedélyem sötétségének megfelelőleg valami hangulat nélküli, sivár panorámát kellett keresnem, hogy ha már henne vagyok, legalább tanulmányokat tegyek a bánat, a szenvedés ulain is — felkerestem tehát a főváros sétakertjeit s üdülőhelyeit. Rendkívüli sikereket értem el. Rémes regények, drámák tervei kóvályogtak az agyamban s már a tekintetben is megállapodtam, hogy müvemben hány embert fogok a másvilágra expediálni tőr, és hányat méreg által, — midőn felébredt bennem az ambíció. Hogyha Shakespeare kollégánk Írhatott tragédiákat, miért ne Írhatnék én is ? (Fogadni mernék két krigli sörbe, hogy Shakespeare a legjobb tragédiáit mindig a hónap vége felé irta.) Csak az bántott, hogy a panoráma minden szomorú sivársága mellett sem volt elég komor. Hopp! megvan! Rohantam a korzóra. Ez kell nekem; elég szomorú, elég sivár, elég komor. A dekorációhoz még az ég is hozzájárult. Félelmes fekete felhők tömege úszott nehézkesen a budai hegyek fölött, ilt-ott egy-egy foszlányát elkapta a sivitó szélvész s rnegcsa- varitolta koszában, majd kacskaringósan, mintha pattogatni akarna vele, mint valami ostorcsip- tetővel. Felvillant az ég alja, előbb ritkán, majd mind sürüebben, mig végre a villanás sziporkázó rákétája ketté hasítja az eget egész hosszában s rázeudül az ég dörgése hatalmasan, félelmesen. Határozottan olyan emberhez illő helyzet, aki tragédiákat fogalmaz. Tele tüdővel szíva magamba az impressziókat, háborilhatlanul folytattam utamat egész a börzéig, ahonnan két ember jött velem szemben, hevesen gesztikulálva. A szél felém hozta hangos vilázásukat s önkéntelenül is hallanom kellett párbeszédüket. — Csak aztat mandak teneked le Grön- feld, vagy te edj astaba szamár/ — Pafant váglak le garomba! — Leszel le azért mégis edj astaba szamár, le Grönfeld! — Nesze! le garomba! Csattanni is csattant, a kalap is lerepült, de a »garomba« ur nem vesztette el hidegvérét. Felvette a kalapját, leporolta és megkérdezte Grünfeldtől: kőolaj-üzemre is alkalmasak, gőzlokomo- bilok,utimo;£clonyok, gőzcséplőgépek, aratógépek, teljes malomberendezések, talajmi- velő eszközök, stb. stb. ..... KÍ VÁNATRA SZÍVESEN KÜLDÜNK ÁRJEGYZÉKET ÉS KÖLTSÉGVETÉST. II Műi MŰI ÜiiSUli (Éüiii UfZÉKŰGÜÖMStGf, BBDAPfSI. II., IMCZI-ÍIUI ä
