Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-03-26 / 13. szám
1908. Márczius 26. NAGYBÁNYA 3 nek levét elsősorban a bevándorolt munkások isszák meg. Ezeknek nyomoráról a napi sajtó ijesztő képet fest. Chicagóból azt írják, hogy az ottani hús- nagyvágók üzemük redukcziója miatt több, mint 40.000 munkást bocsátottak el az utóbbi hónapok alatt, a kiknek legnagyobb része magyar. Az elbocsátott magyar munkások a helyet, hogy elutaztak volna, továbbra is ott maradtak, de természetesen hasztalanul kerestek uj foglalkozást. Pénzkészletük fogytával egyenesen a koldulásra szorultak és ez olyan mérveket öltött, hogy a békebirák egyetlen nap leforgása alatt száznál több magyarországi illetőségű munkást büntettek meg csavargás és koldulás címén. A közigazgatási hatóságok különben is teljes szigorúsággal járnak el most az idegen munkásokkal szemben és azokat, a kik két éven belül érkeztek az Egyesült-Államok területére és foglalkozásuk jelenleg nincs, mint az állam terhére eső elemeket, az európai kontinensre deporláltatják. A magyar kivándorlók szánalmas helyzetét legjobban az jellemzi, hogy a húsárugyárak ingyenes étel-osztásánál ezrivel verődnek össze. A húsnagyvágók ugyanis most, a köznyomor enyhítése érdekében, a gyengébb minőségű hús egyrészét ingyen osztják ki a munkanélkülieknek. A kiosztás este 6—7 óra között történik és a környék ilyenkor szinte visszhangzik a magyar szótól. A tolakodás — dacára a rendőrség erélyes közbelépésének — oly nagy, hogy a mentők állandó őrjáratot tartanak fenn és még igy is megtörtént, hogy többeket a szó szoros érlelőiében agyongázolt a tömeg. Hasonló jelenetek folynak le a hajléktalanok menhelye körül is és a napról-napra ismétlődő razziákon mindig husz-harmincz magyart fognak el, a mint éjszaka idején az utczai padokon, bolthajtásokban alszanak. A magyar segitő- egyesületek alapjai már teljesen kimerültek és ezzel a tömeges Ínséggel szemben a főkonzulátus sem segíthet. Azoknak az ügynököknek, a kik bánya- és irtási munkálatokra keresnek embereket, most fényes aratásuk van, mert a megszorult magyar munkások még erre a foglalkozásra is készséggel vállalkoznak, noha jól tudják, hogy életük állandóan veszélyben forog és e mellett nyomorúságos bér mellett rabszolga- sorsba jutnak. Ezt a kétségbeejtő helyzetet azután még csak rontja az, hogy még mindig sok kivándorló érkezik Európából, a kik a munkabéreket a végletekig alákínálják és kevésbé kimerüli erejük révén kiszorítják a régi munkásokat. A kisebb vidéki városokból is sok munkás tolul a nagyobb metropolisokba és csak szaporítják a munkanélküliek számát. A hatósági és egyesületi munkaközvetítők előttmár hajnalban ezer és ezer munkás tanyázik olyan tömegben, hogy a rendes utczai közlekedés fennakad. Az üzemben levőgyáremekéből. De e perczben úgy találta, hogy Fidiász közönséges kontár, aki nem méltó egyébre, minthogy örökké csak durva kőkorsót faragjon. Elvakulva vetette magát az Olympusz legparányibb lábacskái elé: — Istennő! Olyan vágy gyuladt föl a lelkemben, amely csak kárhozata, vagy legnagyobb üdvössége lehet egy halandónak. Szeretlek Áfro- dite és azt akarom, hogy az enyém légy. Mit kívánsz? Gazdag vagyok és hatalmas. Ha akarod hadat vezetek az Olympusz ellen, letaszítom onnan Zeuszt és a gőgös Hérát és téged teszlek meg az istenek királynőjének! Afrodite mosolygott. Mosolyától gyöngéd rózsás pir derengett a szentélyben; a halovány, lehetszerü rózsapir, mint a friss hajnaltény, reszketett a galambok hófehér tollán. — Nem haragszom vakmerőségedért, halandó. Asszony sohasem haragudott meg még azért igazán, ha szerelmes epekedéssel betörtek hozzá. Sőt mi löbb : vártalak is, hiszen láttam, hogy napok óta itt kóborolsz a ligetemben, melynek lombjai sóhajtásaidtól lengenek. rak kapui zárva vannak és noha nagy táblákon hirdetik, hogy munkásokat többé nem vesznek fel, mégis százan és százan tesznek kísérletet a bejutásra. A hatóságok most több délvidéki erdőtulajdonossal tárgyalnak a fölös számban levő munkaerők foglalkoztatása érdekében, de a nyomasztó pénzviszonyok miatt erre sincs sok kilátás. Épen ezért elhatározták, hogy a rendőrség létszámát ideiglenesen másfélszeresre szaporítják, mert komoly rendzavarásoktól tartanak. A vagyon ellen elkövetett vétségek és bűn tettek száma különben is ijesztő mértékben növekszik, amit csak fokoz az, hogy a békebirák csak minimális büntetést rónak azokra, akik az éhségtől űzetve élelmiszereket lopnak. A munkások elhelyezésére a san-franciscoi építkezéseknél is kísérleteket teltek, de már olt is fölös számban vannak a munkások. Ezzel szemben igen sok munkás indul útnak Kanada felé, ahol az állam telepeseket keres, de ahol az abnormis időjárási viszonyok miatt fölöttébb szomorú sors vár a kivándorlókra. Hasonló szomorú viszonyok vannak az Egyesült-Államok többi nagyobb városaiban is. így például a londoni »Daily i\lail< tudósitója a következőket jelenti Newyorkból: Jóllehet az Egyesült-Államok minden részéből ezerszámra bocsátják el a munkásokat, az idegenek kivándorlása az atlanti kikötőkből eddig elejét vette annak, hogy a nyomor a munkás-lakosság más köreire is kiterjedjen. Tegnap este látogatást tettem Hobokenben és meggyőződtem arról, hogy azok a hírek, melyek szerint az olasz, lengyel és magyar munkások olyan gyorsan menekülnek Amerikából, amilyen gyorsan őket a hajók csak elszállítani képesek, nein voltak túlzottak. Egy hajóügynök azoknak az idegen munkásoknak a számát, kiket a különböző hajóstársaságok a legközelebbi pár hét alatt hazájukba szállítanak, több mint félmillióra becsüli. Ez nagy megkönnyebbülést jeleni az amerikai munkásokra nézve, mert a gyárak, amennyire lehet, csak külföldi munkásokat bocsátanak el, az amerikaikat pedig megtartják. A nagy állami és vasgyárakból eddig elbocsátott munkások számát több mint hatszázezerre becsülik. Dr. Schönherr Gyula. 1864—1908. Mély gyász érte a mi kis városunkat s e gyászunkban a legigazabb részvéttel osztozik a tudományos világ is. Dr. Schönherr Gyula, az országos nevű tudós, a jeles tollú történetiró, ki számos és igen Bodanosz szive reménykedve dobogott. Az istennő nagyon is kegyesen bánik vele . . . —■ Abban azonban tévedsz, ó halandó, folytatta az istennő, ha azt hiszed, hogy Afrodite szivét fegyverrel meg lehet hódítani. Afrodite nem vágyik hatalomra. Nem irigyli Hérát gőgös királyi székén. Afroditének nem kell egyéb, mint egy árnyas liget, egy forró, lázas tekintet és egy , pár édesen elsuttogott szó . . . És az istennő pirulva fordult el a gavallértól, aki tulboldogan ugrott föl térdeiről. — Afrodite édesem! kiáltotta és megakarta ragadni az istennő kezecskéjét, hogy csókjaival halmozza el. De Zeus leánya visszavonta tőle a kezét és most már több komolyság és szigorúság volt a hangjában, midőn igy folytatta: — Meghallgattam kérésedet, ó halandó s oly boldoggá teszlek, aminő boldog nem volt még senki az Eliziumban sem. Azonban egy föltételt szabok eléd. Te minden este bekened homlokodat e kenőcscsel és láthatatlanul suhansz templomomba, s ha jő a rózsaujju hajnal, észrevétlenül osonsz haza ismét. S a világban is értékes politikai történetírással gazdagította irodalmunkat, f. hó 24-én, tegnap este meghalt városunkban, hová a szülői házhoz ezelőtt pár hónappal enyhülést, gyógyulást jött keresni. Törékeny szervezete nem birt a gyilkoló kórral megküzdeni s a leggondosabb és legönfeláldozóbb édes anyai szerelet sem bírta őt megmenteni: össze roskadt java férfikorában. Alig negyvennégy évet élt, de ez évek kora ifjúsága óta lázas, soha nem szünetelő munkában teltek el s valóban, minden frázis nélkül elmondható a megboldogultra, hogy a munka, a tudomány vértanúja. Hogy a tudományos világ minő értékes s alig pótolható erőt vesztett dr. Schönherr Gyulában, azt főleg azok a nagynevű férfiak tudják, kik évtizedek óta együtt dolgoztak ővele, kik ismerték nagy kvalitásait, rengeteg ismeretét, munkaszeretetét, mely határokat nem ismert s azt a rajongó lelkesedést, melylyel a tudomány iránt viseltetett. A nagy munkában, melynek pihenője alig volt, ereje végre is kimerült s az elmúlt év folyamán súlyos betegség támadta meg, mely gyors léptekkel vezetett a katasztrófához. Jellemző az elhunytra, hogy még betegségében sem tudott pihenni, egyre dolgozott s egyre szőtte szép terveit, hogy miként fogja azt a hatalmas, gazdag anyagot feldolgozni, mit hosszú évek alatt a nagy levéltárakban végzett kutatásai alatt gyűjtött. A toll azonban kiesett lehanyalló kezéből. De azzal a tollal ragyogó, soha el nem tűnő hetükkel jegyezte be nevét a magyar históriai irodalom lapjaira. Dr. Schönherr Gyula 1864 szeptember 26-án született városunkban. Középiskolai tanulmányait városunkban, majd Szatmáron végezte, hol az egyházmegyei papnövedékek közé vétette föl magát. De az egyházmegye kötelékéből, felismerve igazi hivatását, alig két év múlva kilépett s a budapesti egyetem jogi fakultásának lett a hallgatója. Már ez idő tájt igazi nagy előszeretettel foglalkozott a históriai tanulmányokkal s a muzeum könyvtárának a legszorgalmasabb látogatója volt. A történelmi tudományok iránt táplált nagy szeretete vezette őt Bécsbe is, hol egyetemi tanulmányai befejezésével a csász. kir. történeti intézetnek lett a hallgatója. Onnan visszatérvén a magyar fővárosba, a nemzeti múzeumba hívták meg, hol csakhamar mint segédőr a levéltári osztálynak lett vezetője. Már ekkor igen gyors egymásutánban jelentek történelmi tanulmányai, értekezései a Századok, Turul, a Magyar Könyvszemle hasábjain sez utóbbi tudományos folyóiratnak 1893-ban át is vette a szerkesztését. 1892-ben a magyar heraldikai és geneohallgatsz az éj drága titkairól; senkinek sem szabad tudnia, hogy maga a szerelem isten- asszonya üdvözít kegyeivel. Mert ha csak egy szempillantással sejteted a titkot: nemcsak elveszted azonnal a boldogságodat, de isteni hatalmamnál fogva rögtön letaszítalak a Tartarus fenekére . . . Bodanosz esküre emelte a két ujját. Ar- czán tiltakozó felháborodás ült, hogy tud ő róla az istennő ilyen lovagiatlan eljárást feltételezni ? — Megállj! fogta meg a kezét Afrodite. Még nem fejeztem be a mondókámat. Más választást is tűzök eléd. Megteheted azt is, hogy minden este mindenek szemeláttára jöjj ligetembe. És mindenkitől irigyelve távozzál innen. Hunyorgass a szemeddel, ha rólam esik szó az emberek között. Ejts el a barátaid előtt titkolózó és éppen ezért sokat mondó czélzásokat, ha szépségemet dicsérik. Szóval: dicsekedj el vele az egész világ előtt, hogy Afrodite a kedvesed . . . Ám ebben az esetben voltaképpen én nem leszek a tiéd. Hanem mig a világ azt hiszi, hogy az én szerelmemet élvezed: az én hasított orrú szerecsen rabszolgálóra várjon reád. „BITUMINA“ tetőfedőanyag. Jiunt" réíi zsiidsiyiei Mm is kiválóan tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tető- lemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő »Bituminá«- val fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet is nyújt a nap melege ellen. Csakis védjegygyei ellátott tekeroseket fogadjunk el. Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.
