Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-03-26 / 13. szám
2 NAGYBÁNYA 1908. március 26. ben, lak- és üzlethelyiség bérleti viszonyai ban ama körülmény folytán beállott nagymérvű pangás tudatától, hogy a még 1905. aug. hó 10-ik napján, tehát ide s tova 3 éve leégett nagyvendéglő épülete s annak tervezett bolthelyiségei felépítve mai napig sincsenek, az alábbi sürgős határozati javaslatot terjesztjük elő s kérjük egy lehető legsürgősebben összehívandó rendkívüli közgyűlésen határozattá emelni: 1. Utasittatik a város tanácsa, hogy a városi nagyvendéglő fölépítéséhez szükséges s a közgyűlésen megállapítandó meny- nyiségü kölcsönösszeg felvétele iránt 15 nap alatt bármely hazai pénzintézettel egyezményt kössön s a kölcsönvételre vonatkozó ügyletet az 1880. évi XXII. t.-c. 24. §-ának c), illetve 1G5. §-a alapján a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter úrral további 30 nap alatt halasztást nem tűrő utánjárással s nagynevű országos képviselőnknek bevonásával, magának a polgár- mester urnák személyes és állandó budapesti eljárásai utján hagyassa jóvá; 2. a jelenleg még a nagyvendéglő helyén található mindennemű romok s az építés megkezdését akadályozó anyagok eltávolítása s a tér kitisztítása iránt 30 nap alatt gondoskodjék; 3. a nagyvendéglő építése ügyéhen beadott felebbezés sürgős elintézése iránt országos képviselőnk személyének bevoná sával 30 nap alatt gondoskodjék ; 4. végül mondja ki a képviselőtestület, hogy ezen véghatározata az 1901. évi XX. t.-c. 8. §-ának b) pontja értelmében feleb bezésre való tekintet nélkül végrehajtandó Ezen sürgősségi javaslat indokolását a kitűzendő képviselőtestületi közgyűlésen fogjuk előterjeszteni Kelt Nagybányán, 1908. márczius hó 23-ik napján. Farkas Sándor, dr. Vass Gyula, Jancso- vits József, dr. Weisz Ignácz, Incze Lajos, Hofíman Árpád, Morvay Gyula, Boda Gyula, Was Lajos, Réti István, Harácsek Vilmos, Égly Mihály, Schönherr Sándor, Gyöngyössy Gyula, dr. Gondos Mór, Csausz Gyula, Szőke Béla, Platthy Géza, Kiss Lajos, Gla- vitzky Károly, Virág János, Szirti Vimos, Kovács Gyula, Frits Sámuel, Kupás Mihály, Almer Károly, Galló Antal, Mendihovszky József, Bajnóczy Sándor, Szász József, Vermes Kálmán, Sólyom Ferenc. A közgyűlés a benyújtott indítványt már a legközelebbi napokban összehívandó rendkívüli közgyűlésen veszi tárgyalás alá. Kossuth. i Akkor hívta az Úristen lelkét az örök üdvösség hazájába, mikor a templomokban zsolozsma zeng, mikor a bűnbánó ember töredelmes szívvel, elszoruló kebellel fohászkodik a megbocsátás, a szeretet Istenéhez. A vallás fenséges fájdalomkitörésébe bele- I vegyül az az örökké felsíró, messze-messze szellők szárnyán vonagló keserű panasz, hogy a ma gyár haza leghübb fia, legnemesebb vértanúja, j legideálisabb szellemóriása ma már csak rajongó leikével sugározza ránk a hazaszeretet I gyönyörű imáját. Tizennégy hosszú év telt el már azóta, í Tizennégy hosszú éve hogy a számkivetett I Kossuth Lajos valahára egy ország zokogása 1 közben hazajött. Fáradt, meggörnyedt teste a haza föidjé- i ben, öi'ökifju, bűvös lelke pedig a hon minden j magyarjának szívében él, alkoi, teremt . . . Te- : remtene talán ismét felisteneket, ha megdör- í dűlnének az ágyuk, csattogna a kard .. . A mindennapi harcz és küzdelem hangos vásárjában, az esztelen rohanásban pihenést parancsol a kegyelet. Képzeletünk lerogy a nagy sirhoz, Kossuth Lajos sírjához. Bűnbánó lélekkel, magunkba szállva lépünk oda a nagy, dicső apostol porhüvelyeit magába záró sirhoz és térdre, hullva hódolunk az ő fenséges emlékének. És amig a kegyelet adóját lerójuk, olyan jóleső : a sivár jelent elfeledni. Megjelenik a i múlt, az a fényes, diadalmas múlt! A dicsősége, I története, hallelujája mind ebben a két szóban fakad fel: Kossuth Lajos! Szivében élt az egész ország. Most ő él az egész ország szivében. Ez a megdicsőülés csak félisteneknek adatik Szabaddá tette nemzetét, szabaddá az egyént, szabaddá a dalt, a szavakat. A nemzet felszabadult a cselekvő képességét lenyűgöző zsibbasztó gyámság alól. A jobbágy is ember lelt. És Kossuth Lajos szelleme érdemli meg leginkább, hogy a jobbágy az emberi méltóság piedesztáljára jutott.. . . . . Szomorodott szívvel konstatáljuk, hogy Kossuth Lajos halálának évfordulója nyomtalanul,- észrevétlenül suhant el városunk fölött. Mintha kimerültünk volna a márcziusi nagy nap ünneplésében, kegyeletes érzelmeinkből Kossuth Lajosnak már semmi sem jutott. Senkinek sem jutott eszébe, hogy a szomorú évfordulón legalább egy egyszerű gyászünnepély hirdesse azt a csapást, mely e napon a magyar nemzetet érte. Pedig de szegény, de koldus nemzet len nénk mi Nélküle. Szükségünk van poraira, szükségünk van dicső szellemére. Ő fogja megerősíteni a mi gyönge, törpe lelkünket. Az ő nevét örökli az unoka a nagyapótól, a fiú az apától, az ő neve a magyar nemzet örökös harczai között az uj teslamen- tom, a megváltás eszményi munkája fűződik hozzá. Virítson ki az ő termékenyítő porából a szabadság fája, apostoli ereje döntse le a testvériség hódításainak ellenálló falakat és valósítsa meg teljes mértékben az egyenlőség fenséges eszméjét. Azok a koszorúk, melyekkel a nemzeti kegyelet az ő sirhalmát elhalmozza, verjenek erős, életerős gyökeret a nemzeti gyászt hirdető sirhant felelt és virágozzék ki azokon a hatalmas, gazdag, független Magyarország terebélyes fája s ennek árnyában álmodja édes, bűbájos álmait a mi Messiásunk: a szabadságról, a szabad magyar hazáról . . . Mert más nemzeteké lehetnek a legnagyobb tudósok, legnagyobb művészek — de a legnagyobb hazafi a mienk. Nekünk ajándékozta az Isten Kossuth Lajost. Az ő nagysága uralkodik nemcsak idehaza a sziveken, de ott is, hol nemzetünket az ő nevében és ő általa ismerik. Az amerikai prairik egyszerű pásztora és az angliai szántó-vető tisztelettel ejti ki Kossuth nevét. Idehaza pedig a nép legegyszerűbb fiai egymásután emelik számára a szobrokat . . . Mert egy nemzetnek sincs olyan vértanúja, nincs olyau hőse, mint amilyen Kossuth Lajos volt. A magyar szabadságot a világszabadságba tudta beilleszteni. A magyar szabadság a világszabadság része, egyik legmagaszlosabb része. És azok az eszmék, azok a gondolatok — miket Kossuth hirdetett, élnek bennük és élni fognak. És idegeneknek mutatják majd a legáldot- tabb sírt, mondván : ... ennek a porladó hősnek köszönhet legtöbbet a viruló, büszke, uj Magyar- ország ! Magyar munkások sorsa Amerikában A kivándorlás kérdése egy időre immár nem aktuális. Ennek helyét a visszctvándorlás kérdése foglalta el. Amerikában ugyanis a gyárak nagy tömegekben bocsátják el a munkásokat. A tulprodukezió válságot teremtett és en— Csöppet sem. — Pedig az öreg őrnagy ugyancsak helybenhagyta. Két hétig feküdi és ezen felül egy hónapig járt felkötött karral, ugy-e bár? — Sajnált? — Ó legkevésbé sem. Maga kereste. Mondják, hogy a legmeghittebb barátai előtt egy pár diszkrét ezélzást ejtett az őrnagyné barátságáról ... A meghitt barátai elmondták a férjnek ... — Nina! Maga engem indiszkréczióval vádol . . . Azt hiszi, hogy nem szánom-bánom én, hogy akkor véletlenül, mámoros fővel egy pár vigyázatlan szót ejtettem el ? De ki hitte volna, hogy a legjobb barátaim tovább adják? . . . S maga most már azt hiszi, hogy én nem is tudnék megőrizni egy drága, egy szent titkot? Azt hiszi, nem vagyok gavallér? — Dehogy nem! Éppen olyan gavallér, mint ebben a tekintetben, a férfiak rendesen. Tudok ám én erről egy érdekes mesét is. — Csak nem akar most mesét mondani nekem, mikor égek a türelmetlenségtől, hogy igen-t mond-e, vagy nem-et? — Pedig a mesémet meg kell hallgatnia. Mert abból megértheti a feleletemet is, üljünk csak ide a padra. Kifáradtam a járkálásban. Zsigrayné csakugyan letelepedett az idillikus liget egy bizalmas lugasában. A bálteremben ismét keringőt játszottak. Az asszony elkezdte a mesét az alig hallható, lágy muzsikaszó mellett. II. — Nem akarta a töriéneíemet meghallgatni, pedig az fölöttébb érdekelheti a magafajta Don Juánokat, már ahogy magát sok jóakarattal. vagy inkább rossz akarattal nevezik. Érdekelheti, mert a hősnője nem más, mint maga Afrodite, a szerelem istenasszonya, aki egy Ízben megunta a rideg Olimpust és leszállóit a földre, a Terape völgyének napsugaras, nevető vidékére. A lakáskeresés nem adott neki sok gondot, mert hiszen csaknem minden jóravaló hellén város templomot épített a szép istenasszonynak. Afrodite beszállásolta magát a legcsinosabb oszlopos csarnokba s körülötte a liget csakhamar megtelt galambokkal és szerelmes párokkal, akiknek turbékolásában a jószivü istennőnek nagy kedve tellett Lakott azonban abban a városban, amely mellett Afrodite tanyát ütött, egy gazdag, fiatal úriember. Valamikor az aeropag tagja volt, de igen-igen sokszor kisérték haza a lakomáról a fuvolások rózsakoszorus, mámoros fővel, hát le kellett mondania a bírói méltóságról. De ezt ne tessék ezélzásnak venni. A neve Bodánosz volt, de ezt se vegye ezélzásnak; hirtelen nem jut más ó-görög név az eszembe . . . Erről az ifjúról sokkal több pajkos kalandhir forgott közszájon, mint magáról a hellén Don Juánok isteni mesteréről, Zeusról. A férjek dugták előle a feleségüket ; az anyák persze nem a leányaikat, mert a valódi Don Juánok már az ókorban is csak a férjes nőkre vadásztak és békén hagy- ! ták a lányokat. Nos, a klasszikus dandy csakhamar hírül vette, hogy Afrodite milyen csábos közelségben ütötte fel a sátorfáját és e percztől kezdve egyre a ligetben barangolt, óriási ibolyabokrélá- vaí a gomblyukában. Nem kevésbbé vakmerő ötlet született meg a koponyájában, minthogy magával a szerelem bűbájos istenasszonyával gazdagítsa édes emlékeit. Elszéditeni az öreg archonok fiatal menyecskéit elvégre, nem nagy mesterség; de meghódítani Alfroditét: az már olyan kaland, aminővel kévés halandó dicsekedhetik . . . Nem nyugodott addig, mig meg nem vesztegelte a papokat és az őröket, s I egv este Lejutott a templom legbensőbb szén- I téfyébc, holott a legszebb istennő éppen galamb- I jait etette. Bodánosz ismerte már Afroditét Fidiász nil! IIülPilflAU kőolaj-üzemre is alkalmasak, gőzlokomo- I Jj 111 |f | 1 ^ 11 SC 11 kilók, üti mozdonyok, gőzcséplőgépek, arató|# 111"§ * 111 I liAÉill gőpek, teljes malomberendezések, talajmi- 1 1 w I Ullillft velő eszközök, stb. stb. KÍVÁNATRA SZÍVESEN KÜLDÜNK ÁRJEGYZÉKET ÉS KÖLTSÉGVETÉST. A MACIIA9 8l9Al.il! ÁU.AMI1ACIITAK CFDCilÁDÁUAU [inFDÍICüSiiStFCF RIMADFCT 11 IIÁH7I KflBKT 3J --------------
