Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-03-19 / 12. szám
tAb.SADAT.MI É1S SZÉPIRODAIiMI hetilap. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre í korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden liéten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a ^ , lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. LGL\ MIHA LY. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Dicsőséges márczius. Márczius 17. A ragyogó históriai évfordulót lélekemelő ünnepségek keretében ünnepelte meg városunk hazafias közönsége. A legendás idők e csodás nagy napján elpihent a hétköznapi lárma, elhallgatott, elnémult a gyűlölet szava, leomlottak a társadalmi s felekezeti korlátok s a város közönsége egyesülve a haza- szeretet magasztos érzetében, mint egy ember hódolt a nagy idők fenséges emlékének. A tavaszi nap verőfényében a házakon trikolorokat lengetett a márcziusi szellő. Alig volt ház, melyen ott ne ékeskedett volna a háromszinü lobogó s az utczák, a terek ünneplőbe öltözött sokaságukkal külsőségeiben is impozáns keretet nyújtottak az ünnepségeknek. A hatvanadik évforduló sokkal vonzóbbá, varázsosabbá, melegséggel és fénynyel teljesebbé tette e nagy napot. Szinte éreztük, hogy az nem a sablon ünnepe, hanem az örökké élő magyar szivé, a magyar léleké ... Az évforduló ünnepségei istentiszteletekkel vették kezdetüket. Az összes templomokban, úgy a g. kath., mint az izraelita templomban is hálaadó istentiszteletet tartottak. Az ev. ref. templomban délelőtt'/210 órakor volt a protestánsok egyesült ünnepi istentisztelete, melyen Soltész Elemér magasan szárnyaló imát, Révész János ev. lelkész pedig szépségekben gazdag ünnepi beszédet mondott. A r. kath. templomban délelőtt 10 órakor tartották meg nagy ünnepélyességgel a hálaadó istentiszteletet. Az istentiszteleteken a hatóságok testületileg, az öreg honvédek zászló alatt s igen nagy közönség volt jelen. A hatvanadik évforduló ünnepi eseményeiről a következőkben tudósítunk: A képviselőtestület kegyelete. A város képviselőtestülete f. hó 14-én, szombaton délelőtt 10 órakor rendes közgyűlést tartott, melyen nemcsak a képviselők gyűltek össze szokatlanul tömött sorokban, de a közgyűlésen vendégek is szép számban voltak jelen. Napirend előtt ,dr. Makray Mihály polgár- mester felkérésére Égly Mihály főjegyző méltatta az évforduló jelentőségét. Szónoki készséggel előadott beszéde igy hangzik: Tekintetes Közgyűlés! A márciusi eseményeknek hatvanadik évfordulóját ünnepli a magyar nemzet s most, midőn közügyeink intézésére össszegyülénk, szinte lehetetlen, hogy sziveink oltárán föl ne éleszszük a hazaszeretet szent Yesta-tüzét s nehány kegyeletes pillanatot ne szenteljünk e legendás időknek. A magyar nemzet évezredes küzdelmeinek sok megható, felemelő, pirosló vértől, sötétlő gyásztól, csillogó örömtől átszőtt históriai ünnepe van, de egy sem ragyogóbb, fenségesebb, mint a rügyet fakasztó márczius legszebbikének: március idusának évfordulója. Március idusaI Te bűbájos, igéző tündérleány, honnan vevéd csodás, varázsos hatalmadat? Hogy csókos lehelletedre milliók és milliók keblében dobbant meg hevesebben a szív s lázasabban lüktetett a szívben a vér! Hogy titkos, láthatatlan érintésedre vakmerő és félelmetes tűz gyűlt ki a szemekben s ifjúnak vallotta magát a gyönge gyerek s erős férfinek az összetöpörödött aggastyán! Hogy virágokat fakasztottál a dermedő hómezökön is és életet öntöttél a tetszhalottba, kinek koporsója ott volt már a ravatalon. Hogy csak megsuhintottad tavaszi virágokból font ostorodat és ime, csodás zugás, morajlás támadt a világ minden táján: százados bilincsek hullottak a porba és szuronyerdőkön épült hatalmas, aranyos trónusok inogtak meg recsegve ropogva. Hogy csak egyetlen szavadba került s félelmetesen, ijesztően gyönyörű tüztengerbe fuladt a nyájas tavaszi ég kékje a népek milliói fölött, kik halálra elszántan, pirosló arccal és lázas ajkakkal találgatták : éjszaki fény-e az, mely az újjászületést, a feltámadást hirdeti vagy a pusztulás, a megsemmisülés, a halál előhírnöke ? Minő kicsinyke kérdés volt az akkor: élet-e, halál-e ? Midőn idegen nemzetek váltak testvérekké az égrenditő küzdelmekbe,!. s külömbözö nem* zetek nyelvén, de a legfönségesebb harmóniában, az összes népek himnuszaként zúgott az egek felé a riadó szózat, te bűbájos tündér leány a te szózatod: szent világszabadság! Ez évfordulón mély meghatottsággal s kegyelettel tekintünk a nemzeti küzdelmek epochájának ama napjaira, melyeknek halhatatlan alkotásaiból csíráztak, fakadtak ki alkotmányos szabadságunknak inslitucziói. E nagy napok halhatatlan alkotásai a független Magyarország éltető levegője,, napfénye, jelenje, jövője, a nemzetnek minden reménysége. E legendás idők nehány napja százados, sokszor vértengerbe fuló küzdelmekre tevék föl a siker koronáját s letörlék az ország homlokáról százados időknek szégyenletes szolgabélyegét. Hatvan év hullt a semmiségbe e csodás napok óta. Egész egy emberöltő. A nagy idők mithikus alakjai egyre vesznek, egyre pusztulnak. Soraikban minden évben dús rendet vág a halál s nehány év csak még és szörnyű munkája be lesz fejezve. A rettenthetetlen honvédseregek vitézei megtérnek mind baj társaikhoz, kiknek csontjai ott porladoznak a csa- tasikokon. És csodás regéket mondó ajkaikról alig hallhatjuk már a márciusi dicsőséges eseményeket, melyek immár a történelemé. Helyettük a megfakult, elsárgult foliánsok hirdetik a múlt ragyogó dicsőségét, hogy meg- fürösszük abban szomjas, a sivár jelentől meg- tépdesett lelkünket. Érzem, a legnagyobb banálitás volna az én részemről, ha én most március idusának eseményeit akarnám ismertetni. "Ez eseményeknek imádsággá kellett már válniok a magyar szivekben, históriánknak szent- irásává, melyet mindenkinek betéve kell tudnia. Én ez ünnepélyes alkalommal ősi bányavárosunk krónikáinak nehány lapját akarom feltárni a nagy napokból, melyek ragyogó betűkkel hirdetik apáink rendithetlen hazaszeretetét. Márczius idusa már lezajlott, az ország szive, a főváros leírhatatlan lázban, örömmámorban égett s a mi kis bányavárosunk még mit sem sejtett, mit sem tudott az órák alatt végbement csodás, korszakos átalakulásokról. 1848. márczius 15 én, talán épen abban az időben, midőn Petőfi a Nemzeti Muzeum lépcsőjéről szavalta a Talpra magyar-t, Nagybánya város tanácsa és választópolgársága vegyes közgyűlést tartott, melyen nagy körültekintéssel intézik a város ügyeit. A históriai nagy eseményről csak márczius 21-én, délután 3/4 5 órakor érkezik az első hir Nagybányára. Stand Pál h. főbíró ekkor kapja meg a m. kir. helytartótanácsnak gyorspostán kézbesített rendeletét, melyből rendkívüli érdekességénél fogva idézzük a következőket: »Kevés napokkal ezelőtt Pest városának lakossága közt a nyugtalanság és felingerültségnek oly jelenségei tűntek föl, melyek a kir. helytartótanács különös figyelmét anyival inkább vonhatták magukra, mivel azoknak őreg- bülése s további elterjedése esetében nemcsak az ország ama központi és vele szomszédos fővárosának, hanem honunk egyéb részeinek csendháborgatásától méltán tartani lehete. Az említett felingerültség s nyugtanság alapokául Pest városa polgárságának idenyuj- lott kérelme szerint leginkább a sajtónak eddig divatozott korlátozása felhozatván, ezen igazgató kormányszék áthatva alkotmányos rendeltetésének érzetétől, melyhez képest a nemzet boldogságát feltételező közbéke, törvényszerű rend, úgy személyes és vagyonbeli bátorság fenlartásában szüntelenül fáradozik, nem tartózkodott addig is.mig a törvényhozás e részben határozottan rendelkezend, az eddigelé gyakorlatban volt megelőző könyvbirálat megszüntetése mellett a kívánt sajtószabadságot azonnal létesíteni.« A m. kir. helytartótanácsnak ezen rendelete, mely a márcziusi nagy eseményekről csak mint a »nyugtalanság és felingerültség jelenségeiről« emlékezik meg s mely rendelet egyszerre szabaddá teszi a századok óta bilincsben tartott sajtót, elképzelhető óriási feltűnést és meglepetést keltett a tanács tagjainál, kikkel azt Stand Pál h. főbíró még márcz 21-én este közölte. A rendelet a márczius 22-én tartott tanácsülésen felolvastatott s a tanács azt az egész polgárság előtt nyilvános közgyűlésen is meghirdettetni rendelte. A tanács és a városi közönség azonban még ekkor is teljesen tájékozatlan volt a napok előtt történt nagy históriai eseményekkel szemben; a nagy átalakulásokat csupán csak sejtette. Az eseményekre Csausz Istvánnak, a város követének márczius 21-én és 22-én gyorspostával érkezett jelentései vetettek teljes világot, melyek részletesen beszámolnak a nagy eseményekről. Csausz István követ jelentései szintén a márczius 23-án tartott nyilvános közgyűlésén hozattak a városi polgárság tudomására. Lehetetlen mély megindultság nélkül olvasni azon jegyzőkönyvi határozatot, melylyel apáink a szabadság hajnalának legelső pirkadását üdvözölték. íme a határozat: »Magasztos örömérzettel fogadja a közgyűlés a felolvasott tudósításokban foglalt határtalanul örvendetes nemzeti nyereségeket, melyeknek alkotmányos szabad utoni elérése után a nemzet oly régóta sóvárgott, de amelyeknek békés utoni kivívásáért a hazafi kebel legszentebb s legtisztább lángolásával küzdeni folytonos osztályrésze vala. Közöröm és lelkesedésre ébredett a haza, közörömet éreznek e város lakosai főként és leginkább azért, mivel az európai viszonyok sodró hatalma, az alkotmányos szabadságnak oly népeknéli győ- zedelme, melyek annak jótékonyságaitól eddig elő fosztva valának, Hazánk és nemzetünk jövőjére nézve oly hatalmas lökést adtának: hogy azokat, melyek után a birodalmi kormány szükkeblüsége s megcsontosodott abszolút iránya miatt évek hosszú során ke-
