Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-03-19 / 12. szám
2 N AGYBÁNYA 1908. március 19. resztül hasztalan esenkedett, kevés napok alatt részint egészben elérte, részint biztosítva van, hogy az átalakulás legfontosabb kérdései minél rövidebb idő alatt egészen megoldva lesznek s nemzetünk a helyet, mely a miveit és alkotmányosan szabad nemzetek között őt méltán megilleti, dicsőségesen elfoglalni fogja. Közöröm s lelkesedés miatt dobog e város lakóinak hazafi kebele, hazánk önálló s alkotmányos szabadságának nagyszerűen fényes diadala miatt, nemcsak mivel a magyar kormány függetlenségének, a sajtó felszabadításának s több legsarkalatosabb kérdéseknek kivívása, hazánkra nézve egészen uj időszakot képezend, hanem különösen azért is, mivel aranybetükkel Írhatja fel egykor a történetiró hazánk évkönyveiben azt, hogy a teljes alkotmányos szabadság kifejlődését, melynek diadala több európai szabad népeknél vérbe és polgárháborúkba került, a magyar nemzet vala szerencsés, a törvényhozó test józan eszélyes- sége, számítása és férfias erélyessége, valamint fenséges főherczeg nádorunk dicső hazafisága s lelkes közbenjárása által elérhetni.« E közgyűlésen járultak hozzá Pest város hatóságának az alkotmány javítása czéljából a kir. helytartótanácshoz intézett kérvényében felsorolt s ismert 12 ponthoz, melyből két pont, a szabadsajtóra s a felelős kormányra vonatkozó kivánalom már megvalósult. Ugyané közgyűlésen határozták el a csend és rend fönlartására s a város védelmére a polgári őrsereg felállítását s erre vonatkozólag Torday István kapitány elnöklete alatt népes bizottságot küldtek ki. A közgyűlés után pedig a város tanácsa s a választolt polgárság Stand Pál h. főbíróval élükön, nemzeti lobogók alatt a r. k. templomba vonult, hol »a nemzetnek adott alkotmányos engedélyekért, az önálló alkotmányos szabadság nagyszerűen fényes diadaláért a Mindenhatóhoz hálaimák s a további békés átalakulás bekövetkezéséért kegyeletes fohászok bocsáttattak.« Márczius 24-én tartott közgyűlésében pedig a tanács s a választott polgárság Kossuth Lajost »a békés átalakulás vezetésében mások fölött kitűnő hazafit közakarattal s az örömnek szűnni nem akaró nyilvánulásai között« a város polgárává választotta. íme nehány kiszakított lap a nagy napok krónikájából, melyek örökzöld borostyánnal övezik apáink honszerelmét! Ma ismét szörnyen válságos, nehéz és súlyos időket élünk. Az eszmények, az ideálok ledobva piedeszláljukról, a porban, a sárban hevernek s helyeiket az emberi indulatosság és szenvedélyesség, az emberi önzés és gyarlóság salakjai foglalták el. Ezer éves alkotmányunkat nyílt és titkos ellenségek dárdái döngetik s egyre szaporodik azoknak száma, kiknek szemében, Istent és hazát nem ismerve, ezer csatában diadalmasan lengő szépséges trikolorunk is csak értéktelen rongy. Legféltettebb kincseinket, legbecsesebb javainkat csak egy maréknyi csapat védi, kikre a mérgezett nyilak ezrei és ezrei hullanak. Mintha a férfiúi becsület, az önérzet, a hazaszeretet szent érzete kiveszőben volna s a nemes férfiú erények kalmár módra volnának megvásárolhatók! Hogy mit rejt méhében a jövő, ki tudná ezt megmondani ? De ha ismét jő a megpróbáltatások nagy napja, egy pillanatra se feledjük koszorús költőkirályunk, Jókai azon szavait, melyek e napon ezelőtt hatvan esztendővel hangzottak el. »Szégyen a gyávára, ki hazája védelmére föl nem ébred. Ne legyen nő, ki őt szerelni tudja! Átok az árulóra, kinek önérdeke előbb jut eszébe, mint a haza boldogsága. Ne legyen nő, ki őt szeretni tudja! De legyen áldás azon, ki a hon boldogi- tásában elfáradod. Női kezek töröljék le homloka izzadságát I Legyen áldás a férfiun, ki sebeit a haza védelmében nyerte, női kezek kötözzék be sebeit! Legyen áldott a sir, hová a szabadság bajnokait temetik, női kezek ültessenek rá virágokat s női könyek legyenek az édes harmat e virágokon.« Én rendületlenül hiszem és vallom, hogy a megpróbáltatás napjaiban e város polgársága méltó lesz apáihoz s méltó lesz ez ősi város dicsőségteljes hagyományaihoz. Adja Isten, hogy úgy legyen! A nagy hatást keltő, zajos éljenzést és tapsokat arató beszédért Révész János tolmácsolta a közgyűlés köszönetét s indítványára a közgyűlés a beszédet egész terjedelmében a jegyzőkönyvben megörökíteni rendelte. A.z Ifjúsági Kör ünnepélye. Rügy fakasztó márczius idusán a szabadság lobogóját az ifjúság is meglengette. Méltóan a nagy naphoz, áldozatkészen annak nagynevű és névtelen hőseiért, nemes hévvel és lelkesedéssel, lángoló hazaszeretettel emlékezett meg az eltűnt, de halhatatlan múltról, mely az ilju Magyarország bölcsődalát ebben a kél szóban dalolta el: t alpra magyar! A nagyszámú ünnepélyek kellő érvényesülése végett az Ifjúsági Kör már márczius 14-ének estélyére tűzte ki az ünnepélyt, mely egyike volt a legmagasztosabbaknak, miket a Kör ez ideig rendezett. Szól ez a dicséret a Kör komoly és képzelt tagjainak, kik közölt családos emberek is vannak, de különösen szól a szerény, fáradhatatlan elnöknek: Németh Bélának. Az ő megnyitó beszéde vezette be az ünnepélyt. Szépen ecsetelte a nagy nap históriai múltját s harmonikus szavakba öntötte az Ifjúsági Kör hazaszeretetét. Az éljenzés lecsilla- pulása után Fliesz Henrik, lapunk segédszerkesztője lépett az emelvényre és óriási hatással szavalta el alább közölt s ez alkalomra irt szépséges ódáját. Átvillan a múlt reszkető homályán Egy ragyogó, egy bűvös szent sugár — Didergő lelkünk újra messze szárnyal, Az Istenhez, mint a turul madár. Imádságos a múlt, csábos varázsa Oh úgy elbódit, úgy elandalit . . . Szerelmes társunk, áldásunk, reményünk, Szép idusunk te vagy, te vagy ma itt! Más elaggott, ha itt a hatvan évnek Csöndes nyugalma, álmos alkonya, Te megmaradsz ifjúnak, csodaszépnek, Mint a magyarnak őrző angyala. Szilaj tűz ömlik mindenik betűdből, És fénye mellett annyit álmodunk. Egyetlen kincse fenséges időknek, Te vagy az álmunk ifjú idusunk! Hömpölygött az ár iszapos mederben, Tajtékzott a bűn, a vad, a ledér, Az önkény járta gőgös, nyegle tánczát, Mint egy kifestett, léha bajadér! Szivünk haldoklott, jaj, iszonyat, átok Vonaglott át a megkínzott hazán . . . És megállott az Isten szívverése, A végítélet napja volt talán? A dal, a nóta bujdokolt a honban, Miként egy véres, árva, csonka hős — A csalogány elnémult berkeinkben, Rablánczon sorvadt annyi hegedős ! Szabad hazában szabad gondolattal Hadúr, te szent, mikor imádkozunk — S megnyílt az égi kárpit, hogy lelőjjél Megváltásunkra drága idusunk ! Villant az eszme, Zúg a vihar, Harsona búgja Talpra magyar — A deres sebten Széthasogatva — Fája — szilánkja Lön a poéták, Lantosok lantja! Zengett a nóta, Mint az imádság, Kurta a szója: Csak a szabadság. Perdült a gépnek Ólombetűje : A mint a Talpra Magyart letüzte. S fenn a nagy égben Ragyogó kedvvel Az Isten szeméről Egy könyt törölt fel. Szemén kiszáradt A köny patakja: S kigyult a szabadság Lángoló napja. A haza fejfája Mozdul a korhadt . . . A mennyi rablánc* Az mind elolvadt! Rózsa borit be Mindenik arczot, S a rózsa szép piros Rózsát fakasztott — A vér patakzott . . . A vér. Te vagy a lelkünk, a maiasztunk, — Ez a véres föld, ez már a mienk, Sok csöndes este titkos suttogásban Két boldog szellem árnya ide leng. Egymást ölelve át repül a légben, Amennyi csillag hódolásra fut, Az udvaruk a szabadság, az eszme, A két király: Petőfi és Kossuth! Felséges két urunk. Szent áhítattal Sóhajtunk ma felétek boldogan — Szabad hazában szabad gondolattal, Az ajkunk dalt, imát, áldást fogan — Diadalittas, tomboló gyönyörrel Esküre mered annyi-annyi kar — Szabad hazában szabad gondolattal Örökre él, örökre — a magyar! Szabó Lajos s. lelkész ünnepi beszéde volt a műsor második pontja. Behízelgő szép hangja, nagy szónoki képessége kitünően érvényesítette a szebbnél szebb idézetekkel átszőtt költői szárnyalást! beszédet s igaz lelkesedése átragadt a közönségre is, mely a tüzes, rapszodikus beszédet viharos éljenzéssel köszönte meg. A műsor egyik legkiválóbb pontja Turman Miklós zongora játéka volt. Csodálatra méltó volt virtouz technikája, játszi könnyedsége s dallamosságának s érzelmességének mélysége. Igazi nagy tehetség, istenáldotta művész, ki vétkezik önmaga ellen is, ha zenei nagy tudását csak legény lakásának négy fala között, bohémek társaságában csillogtatja. Zenei szabad gondolatai, miknek ő magyar ábrándjait nevezi s pár szépséges népdalnak bravúros variálása frenetikus hatást keltettek. Megismételtették, hogy ismét csak megtapsolják. Méltó befejezése volt az ünnepélynek Stoll Béla, a Kaszinó elnökének záróbeszéde, melyben a legteljesebb elismerését fejezte ki az Ifjúsági Kör tagjai iránt, kik ily nagyszerű és lelkesítő ünnepélyei adózlak a márcziusi nagy napok emlékének. A. főgimnázium ünnepe. Március idusának megünneplésében diadalmas x'észt vett a főgimnázium Petőfi önképzőköre is. Előkelő publikumot biztosított a kitünően egybeállitott műsor. A díszes közönség úgyszólván talpalatnyi helyig elárasztotta a tornacsarnokot, a hol a nagyszabású ünnepély 7S11 órakor vette kezdetét. A főgimnáziumi zenekar temperamentumos játékát ez alkalommal is hálásan tapsoltuk meg. Katona János tüzesen, lelkesen szavalta el Ábrányi Március tizenötödikén czimü szép költeményét. Kitűnő interpretálónak, komoly és önérzetes szavalónak bizonyult. A felhangzó tapsok bőven megjutalmazták gyönyörű előadását. Benhardt István VIII. o. tanuló ünnepi beszéde is nagy sikerrel találkozott. Lángoló lelkesedéssel előadott s széleskörű tanulmányokra valló magvas szép beszédét zajos éljenzésekkel fogadta díszes hallgatósága. Az énekkar ez alkalommal is dicséretre méltóan énekelte el a »Talpra magyart,« melynek befejeztével Incze Lajos »Esküszünk« czimü költeményét szavalta el Izsák Elemér VIII. o. tanuló hatásosan, elismerést aratva. A műsor utolsó pontjául felhangzott»Induló« a főgimnáziumi zenekar előadásában minden tekintetben kiválóan hatott. A. népünnepély. Négy lelkes magyar ember: dr. Kiss Rezső, Jeney Gyula, Fliesz Henrik és Veress Gyula magasztos hatású, lélekemelő népünnepélyt rendeztek márczius idusán d. e. 11 órakor a Rákóczi- téren. Ember ember hátán tolongott a verőfényes szép időben. Olyan nagy, lelkes, hatalmas néptömeget nem egyhamar lát ősrégi városunk egy táborban, mint az elmúlt vasárnap. Az ünnepély fenséges voltát bővebben ecsetelni szükségtelen, hiszen városunk minden rendű és rangú polgára odajött a lelkes felhívásra, mely egy gondos műsorral emelte a nép hazafias, lángoló lelkesedését.
