Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-02-06 / 6. szám
1908. február 6. NAGYBÁNYA 3 De szívesen izzadtunk. Elszenvedtük ugyan egy fojtó nyári éjszaka hőségét, de ez a múló gyötrelem is büszkesége lehet a derék, buzgó rendezőségnek, hiszen a zsúfolásig megtelt teremben úgy hullámzott a közönség, mint a lothus virág a Nilus sima, ragyogó víztükrén. Ä díszteremben már jóval 8 óra előtt színes, pezsgő élet folyt s a szorongó virágerdőben egyszerre jelt adtak a táncz megkezdésére. Minő bájos kavarodás támadt egyszerre. A rózsás ajkak elnémultak, az aggódó szivek lüktetése szinte kiszakította a pihegő kebleket . . . De csak vagy két perezre. Mindenkinek akadt valakije, az az Ő s azután a másik pillanatban már ott ropták a terem másik szélén tüzesen, hevülő boldogságban. Bájos látványt nyújtott, mint siklanak tova a táuczos párok a mindig éber mamák még éberebb tekintetei elől . . . Hány édes álmot szőttek meg akkor este? Hány ifjú lányka, ki nem tudott semmit, csak sejtett, tanult meg nevetve könyezni és könyüsen nevetni? A csárdás még szilajabban s halk nótáz- gatás mellett folyik. Bármi nóta járja: kiki a maga kedves egy-két sorát dalolja reá a melódiára. S ha valaki megfigyelné ezeket a csárdás ütemeibe dúdolt egy-két sorokat, de sok édes titokról pattanna le a pecsét. De igy a maga összevisszaságában bábeli zűrzavar az mindenkire nézve, csak valakire nem, akit legjobban illet: a bájos tánezosnőre nem. Virágbeszéd ez s nem mindenkinek s főleg nem a mamáknak való. A pajkos, hangulatos jókedv csakhamar tetőpontját érte el s a jókedv, ha egyszer tetőponton van, eléggé bölcs, hogy onnan le ne rebbenjen. Csak a késő reggeli órák csalták pihenésre. Akkor sem a kaczagó, kipirult arczu lányok incselkedésére, de mert a szigorú mamák a gardirozásban kimerültek. Pihenésről, busongó lányarczról ez este Karneval ur mit sem hallott. Egy panaszos sóhaj sem jelentkezeti kihallgatásra, egyetlenegy pár czipőcske sem fázott a tétlenség, unalom megdermesztő némaságában. Meleg elismerés illeti meg a gavallér ifjúságot. Bravúros lelkesedéssel, fáradhatatlanul ropták a lánczot Adóm Józsi kitűnő, pompás zenéje mellett egész éjszaka. És kedves kötelességet teljesítünk, midőn a rendezés és díszítés körül buzgólkodó férfiakról, Csepey Ferencz, az ipartestület érdemes elnökéről, Kovács Lajosról, Kovács Istvánról, Galló Antalról, Gyöngyössy Gyuláról, Kazamér Jánosról a legnagyobb elismeréssel emlékezünk meg. Részt kér ebből az arany ifjúság nemes- lelkű, kedves egyéniségű képviselője, Smaregla János aljegyző, iparhatósági biztos is. Ez a lelkes ember rendezett, futott, rohant, udvarolt s fáradhatatlanságával nagyban hozzájárult a bál sikeréhez, mely bizonyára a legszebb emlékeket hagyta maga után mindenki szivében. A négyeseket 70 pár tánczolta. A tánczestély nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is fényesen sikerült s csinos összeget juttatott az elaggott iparosok segélyalapjának. A bevétel 649 K 60 fillér volt. Felülfizettek: Csepey Ferencz, Gyöngyösy Gyula 10—10 K, dr. Vass Gyula 8 K, Jancsovits József, Kupás Mihály 6—6 K, Smaregla János, Galló Antal, Füvessy Lajos 5—5 K, Volf István 4 K, Kovács Lajos, dr. Stoll Tibor, Sólyom Ferencz, Vámfalusi Sándor, Lukács Jenő, Stoll Béla 3—3 K, Gólya János, Kardos Sándor, Slein- feld Andor, Kuhu és Szentmihályi. Virág István, Vajda Márton, Doros Lőrincz, Kovács Béla, Smaregla Mihály, Szincsán Lászlóné, Ruprecht i József, Égly Lajos, Révész János, Bajnóczy Sán- i dór, Kazamér János, Turman Miklós, 2—2 K, Klein Herman, Kovács István, Grünfeld Adolf, Petky László, Bardon Mihály, Moldován Sándor, Butyikás Károly, Balkó Sándor, Rácz József, Szűcs Jenő, Sipos Lajos, Kocsis J. Gyula, Steinfeld Adolf, Pintér József, Székely Mihály, Fáczki György, Virág János, Szász József, Molnár István, Bocskai Sándor, ifj. Incze József, Dénes József, Gyalai Gyula. Mursicz Győző, Feuerstein Manó, Nagy Károly, Debreczeni Gyula, M. Gyirászin János, Szibert János, Dézsi Lajos, Schvarcz Sámuel, Kruppa Káról)', Friedmann Márkus, Tóth Sándor, Bakalár Ferencz, Vasserblatt Adolf, N. J., Suba János 1—1 K, Szegedi Ferencz 60 f, Neusli Antal, Abelesz József 50—50 f, Tömlő Miklós, Pap Károly, Zemkó Károly 40—40 f. Jegyeiket megváltották: Dr. Makray Mihály, Harácsek Vilmos 10—10 K, Csiszár József, Kaizer Antal 5—5 K, Rumpold Gyula 4 K, Szabó Sándor, Iring Pál, Gállisz István, Tar Károly, Abrugyán Antal, Fritsch Sámuel 3 — 3 K, Sesták Sándor, Korlát Miklós, Drozdovszky Géza, Takács Károly, Frieder Vilmos, Deutsch Jenő, Torday Imre, N. N., Szűcs Károly fogy. adókezelő, Szappanyos Jenő 2—2 koronával. Úgy a felülfizető, mint a jegymegválló t. urak a jólékonyczélra tett szives adományukért ez utón fogadják a nagybányai ipartestület hálás I köszönetét. A drukkos ember. — Jelenetek. — Egy kedves öreg ur, ki 72 éve daczára még az arany- ifjúsággal versenyzik, kétezer koronát ígért egy ifjú barátjának, az esetre, ha a kilenczvenedik életévét eléri. Az egyoldalú szerződés megköttetett. Rumpoldnál. Az öreg ur: Pinczér, még három pohár sört. Másfél porczió borjupörköltöt. Két pár virslit. Bihari pontokat. Utána egy adag sonkát megfelelő káviárral. Befejezésül imperialt. izmos vág)', te erős vagy, te imponálsz! És hogy tudsz szeretni, hogy tudsz ölelni! — És igazán elfeledted már azt a szegény Jenőt ? . . . — Szegény? Hát sajnálod? Hisz nem is ismered. — Sohase láttam, de te annyit beszéltél róla .. . Igazán féltékenynyé tettél vele. Te, czinegém! Hát ha csak arra használtad, hogy ugrás vele engem ? — Persze! Rájössz végre ? O te okos, te bölcs Naczikám ? Újra ölelkeztek s ezúttal Vera oly viharosan karolta át az izmos Wolfrath őrnagy urat, hogy az bizonyára belekábult . . . Valamit moroghattam . . . Tán átkot... tán áldást ... De a boldog pár fölfigyelt. Vera halkabban szólt: — Jaj, meglátott az éj bús vándora . . . Mit is keres? Alit alkalmatlankodik? Mit zavarja a mi boldogságunkat? Te, Náczikám ! — Nos ? Mi kell az én kis czinegémnek ? — Hozzuk zavarba ezt a kíváncsiskodó németet! Jaj de szeretnék a szeme közé nevelni I — Éppen jókor! Most bújik el a hold .. . Majdnem sötét van. Elhallgattak. De csakhamar megszólalt Vera: — Tudod mit! Gyújts rá! Van-e gyújtód? — Van. — Ohó! Nem a te gyújtódon, hanem az ő szivarján. Menj hozzá és kérj tüzet. Én majd a hátad mögé állok. Kiváncsi vagyok az ábrá- zatjára. Éreztem, amint egész testemben remegni kezdtem s e pillanatban a Salza folyóba akartam dobni az égő szivart. De meggondoltam a dolgot. Már felém közeledett a férj. Megszóliíott, németül tüzet kérve. — Szívesen, tessék! — Ah, tehát földiek vagyunk ? A férj mondta ezt, miközben Vera elfojtotta sikoltását. Szivarjaink fölszitolt parazsa megvilágította Az ifjú (halkan). Pinczér! A sörbe azonnal melegítőt. A borjupörköltöt a városi főorvos vizsgálja meg. A virsli feltétlenül dezinficziálandó. Gondoskodjék szódabikarbónáról. Kellő mennyiségű Bob csemegéről. (Magában fejcsóválva.) Milyen könnyelműek ezek az öreg urak . . . Pinczér: Igenis krém ássan (el). Az ifjú: Édes bátyám, isteniét- és itvágya elbűvöl, de talán az otthoni ebéd elhül. Apropos! Csupa influenza, csupa skárlát az egész város és uram bátyám sál nélkül jár. Könnyelműség. Engedje meg, hogy ezt az aspirint a sörébe vegyítsem. Nini! Lábait nem borítják a Radó- féle sárczipők! Pardon! Azonnal hozok egy pár sárczipőt (el). Az öreg ur: (Megelégedett elgondolkozás- sal) Istenem! Ez a baráti szeretet valóban megható ! A Polgári Körben. Az öreg ur: Hallatlan! Ez a Frimm-féle játék rettenetes. Elcsípni a pagát ultimómat. Rajtam még az is diadalmaskodik, akinek csak a honeur XXl-esét fogták el, mert nem hezitált; a saját partnerem gyilkol agyon. Megüt a guta ... Az ifjú: (rémülten) Az Istenért! Csak ezt ne ! Oh ne méltóztassék a gulaütés prózai csónakján az Eliseumba átsuhanni. Inkább itt az obulus : az elveszített partié ára. Legyen szerencsém egy kis makaóra. (Magában.) Inkább veszítsem el mindenemet, de az megőrjítő gondolat : nem lesz kilenczvenéves . . . Az öreg ur (egy óra múlva igézetes kedvességgel és hangulattal) Nyertem hatszáz koronát . .. A mozzi felé. Az öreg ur: Pestre kell utaznom. A moz- ziba. Ott terem az életelixir. Az ifjú : De urambátyám! Fojtsa el e pajkos gondolatot. Csupa vasúti szerencsétlenség a Máv. üzleti eredménye. Korhadt talpfák, rozoga sínek, részeg váltóőrök — álmos mozdony- vezetők . . . Az öreg ur: Olyan következetes vagyok, hogy igenis én elmegyek a mozziba. Oly sok szépet hallottam arról a mozziról. Az ifjú: De legalább engedje meg, hogy én is elkísérjem. A saját költségemen. Az öreg ur: Derék az! Délután indulunk. Az ifjú: (Felre. Lemondással) Már látom, hogy árnyékként kisérnem kell, ha meg akarom kapni a 2000 koronát. Tizennyolcz év múlva. Az ifjú: Ma lett kilenczven éves. Ma kaptam meg a kétezer koronát. Időközben elköltöttem ugyan négyezret, de a győztes mégis én vagyok. Az öreg ur. Kétezer koronámba került az egész heczcz! így mindig egészséges voltam. Szerető gondosság, boldogító figyelem kisérte minden lépésemet... így tán sikerül 120 évig is élni ? Ki óhajt újabb 2000 koronái — 1950-ben? mindhármunk arczát. Mert Vera mégis rám- tekintelt, óh milyen tekintet volt ez ! III. Aztán homályos lett megint minden. Egy rövid köszönet . .. egy halk üdvözlés s a boldog házasok távoztak. Néhány perez múlva a hid alatti csónakba ültek. Hallottam az evezők szabályos csapásait . . . milyen izmosak is lehetnek Wolirath őrnagy ur karjai!... a viz egyhangú csobbanását ... A hold fényében meg-megcsil- lant Vera fehér ruhája. Aztán főicsendült egy dal . .. egy elégia ... az én kétségbeesett dalom egy strófája ... Más fogja most már szép kezed, — Én tudom — ó, mi élvezet! — Más néz szemedbe boldogan, — Én tudom abban is: mi van ! — Más fog csókolni és ölelni — Ó, kín feledni! . . . Csak feledni!. .. A dal átszárnyalt az éji légben, egy fordulónál halk kaczajt röpített felém a szellő s végre elcsöndesült az egész táj De az én szivem is. Prém József. Sirofín Emeli- Sí étvágyat és a testsúly!, megsxQfl* ttti a köhögést, váladékot, éjjeli Izzadást. Tüdőbetegségek, hurutek, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is Unitnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti Csomagolást. F. Heffeaassa-La Eeefea & C®. Base 1 (Svájc) ßß Roche“ Kapható orvoei rendeletre * gyégyeeertándh baa. — Ara Ovegenktat 4.— korona.
