Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-02-06 / 6. szám
NAGYBÁNYA 1908. február 6. 2 tudnak kívánságaiknak nyomatékot is adni. S ezt bátran tehetik, sőt tenni kötelességük, mert ezzel nem partikuláris érdekeket érvényesítenek, hanem a városi lakosság boldogulásának előmozdításával biztosítják egyszersmind az egész ország haladását. Bárczy István. A Kereskedelmi Bank közgyűlése. A Nagybányai Kereskedelmi Bank Részvénytársaság vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta XVIII. évi rendes közgyűlését L. Bay Lajos elnöklete alatt. A közgyűlés iránt a részvényesek élénk érdeklődést tanúsítottak s jóval nagyobb számban jelentek meg, mint amennyi részvényes jelenlétét a közgyűlés határozatképessége megkövetelte volna. A közgyűlés megnyitása után L. Bay Lajos elnök a jegyzőkönyv vezetésére dr. Weisz Ignácz ügyészt, annak hitelesítésére pedig Égly Mihályt és Almer Károlyt kérte föl. Moldován László intézeti igazgató, ki e minőségében városi takarékpénztári igazgatóvá történt megválasztása folytán e közgyűlésen szerepelt utoljára, előterjesztette az igazgatóság 1907. évre vonatkozó jelentését, mely a következőleg hangzik: Tekintetes Közgyűlést Intézetünk 1907. évi zárszámadásainak beterjesztésével kapcsolatosan üzleti jelentésünket az alábbiakban van szerencsénk a t. közgyűlés elé terjeszteni. Az 1907. év gazdasági és pénzügyi tekintetből a legnehezebbek egyike volt, mióta intézetünk fenáll. Vidékünk igen gyenge eredményű gazdasági esztendő terhét sinli. Birtokos osztályunk egy hosszú év biztos megélhetési alapja híjával néz a jobb jövő reménye felé s ahelyett, hogy pénzügyi terhein könnyíthetne, újabb és újabb igényekkel fordul a pénzintézetek felé, melyeknek kulláns eljárásában bízik. Az egész Európán átvonuló, hosszantartó, rendkívül súlyos pénzdrágaság intézetünket is súlyosan érintette. Egyrészt a mintegy 100.000 koronányi visszle- számitolási üzletágnál fizetett igen magas kamat tétel, másrészt a nagyobb s hosszabb időre lekötött belétek után kifizetett magasabb kamat összege befolyással volt az évi eredményre, minek folytán daczára, hogy a valamennyi üzletágnál tapasztalható emelkedéssel szemben normális körülmények közölt az 1906. évit meghaladó jövedelemre számítottunk, némi visszaesés állt be. E csekély visszaesést adósaink nagy tömege hálás elismerése pótolja. Igazgatóságunk gyakran foglalkozott a pénzdrágaság okaival, az azt ellensúlyozó intézkedésekkel, de minden alkalommal az intézet közgazdasági czélja lebegett szeme előtt, senkit visszafizetési kötelezettséggel nem sújtott, a törvényes % Mb korlátáit mindenkivel szemben betartotta, sem semmi mellék dijak szedésével nem terhelte üzletfeleit; sőt méltányos eljárásával ahol kellett, mindig segítséget nyújtott. Intézetünk e nehéz viszonyok között fényesen megállta helyét, ez év is próbaköve volt létjogosultságának s alapjaiban megerősödve továbbra is igyekszik betölteni azt a közgazda sági hivatást, mely neve alatt ezelőtt 18 évvel életve hívta. Áttérve az egyes üzletágak forgalmára, je- jük, hogy a mérleg-számlában betét állományunk 34.000 K-val, váltó állományunk 30.000 K-val, kötvény állományunk 66 000 K-val, folyószámla állományunk 4000 K-val, viszleszámitolásunk 57.000 K-val emelkedtek az 1906. évhez viszonyítva. Ezeknek megfelelően nőttek a kamat bevételi és kiadási tételei is. Tetemes összegű kint lévő kamat hátralék követelésünket jövedelemként nem vettük be, valamint a visszle- számilolási üzletágon előre fizetett kamat tételeket is figyelmen kívül hagytuk a bemutatott mérlegünk feltétlen realitása czéljából. Zárószámadásunk 13.376 K \?4 fillér haszonnal zárult a 2412 K 59 fillér kétes követelések leírása után; felosztását a felügyelő-bizottsággal egvetértőleg a következőkben javasoljuk elfogadni: Adassák a tartalék alapnak . . 3500 K — f. Osztalék a részvényeseknek á 5 K 7500 K — f. Alapszabályszerűen jutalékra (172273 K 98 f. Jótékony czélra ........................102 K 36 f. Össze sen 13 376 K 34 f. Az osztalék kifizetésének határidejét 1908. márczius 1-től hozzuk javaslatba. Tisztelettel kérjük jelentésünket tudomásul venni, a felügyelő bizottság által is felülvizsgált s helyesnek elismert számadásainkat jóváhagyólag megállapítani s részünkre a felmentvényt megadni. A közgyűlés a frappáns tömörséggel szerkesztett s a pénzintézet 1907, évi működéséről mégis világos áttekintést nyújtó igazgatói jelentést zajos éljenzéssel vette tudomásul s a felügyelő-bizottsági jelentés meghallgatása után a zárszámadásokat egyhangúlag elfogadta s a felmentvényt megadta. Ezután az elnöki, igazgatói, aligazgatói, valamint az igazgatói állások betöltésére került a sor. Miután L. Bay Lajos sajnálattal kijelentette, hogy más elfoglaltságai miatt az elnöki tisztet nem fogadhatja el, elnöknek egyhangúlag közfelkiáltással Fábián Lajos m. kir. bányafőmérnököt, kapnikbányai főnököt választották meg. Igazgatónak Moldován László volt igazgató javaslatára ugyancsak közfelkiáltással Almer Károly nagykereskedőt választották, kinek általános közbecsülésnek és köztiszteletnek örvendő egyénisége s hosszú múltra visszatekintő tisztes közéleti munkássága a legteljesebb garancziát nyújtja arra, hogy a pénzintézet ugyanazon az utón fog haladni, melyet igazgatói működése alatt Moldován László inaugurált, amely működés a legnagyobb pénzintézetek bizalmát is kivívta a Kereskedelmi Bank üzleti realitása, szolidsága és megbízhatósága iránt. Aligazgató lett dr. Weisz Ignácz ügyvéd, az intézet régi jogtanácsosa. Igazgatósági tagokul pedig megválasztattak : Almer Lajos nagykereskedő, Bálint Imre városi erdőügyi tanácsos, Harácsek Károly nagykereskedő, Nagy János városi orvos, Pokol Elek bányatulajdonos, Steinfeld Béla és Steinfeld Samu terménynagykereskedők és Virág István iparos. A választások lezajlása után Sloll Béla ügyvéd, a Részvénytakarékpénztár igazgatója a legmelegebb elismerés hangján emlékezik meg Moldován László kilencz évre terjedő igazgatói működéséről, mely alatt minden vonalon biztosította az intézet kitűnő jóhirnevét, (éljenzés) s azt hiszi, hogy a részvényesek érzelmeinek igaz tol- mácsolója, midőn kilencz éves fáradhatatlanssokszor áldozatkész igazgatói működéséért a közgyűlés elismerését és hálás köszönetét fejezi ki. (Zajos, hoszantartó éljenzés.) Moldován László köszönetét mond a közgyűlés megtisztelő elismeréséért s hangsúlyozza, hogy a Kereskedelmi Bank igazgatói székéből csupán szülővárosa iránt táplált kötelességérzete szólította el, de mint a városi takarékpénztár igazgatója is a legnagyobb érdeklődéssel fogja kisérni e missiót teljesítő pénzintézet működését s a Kereskedelmi Bank mindenkor számíthat a félszázados városi takarékpénztár legodaadóbb támogatására. A közgyűlés a régi és az uj igazgató mellett ismételten megújuló zajos óvácziók között ért véget. Az ipartestület tánczmulatsága. Ha Karneval herczeg ő fenségének saisonja egy bűbájos poéma volna, úgy gyönyörű prológust talált volna abban a feledhetetlen, hangulatos, kitűnő tánczmulatságban, mely f. hó 1-én gyűjtötte össze a Polgári Kör nagytermébe városunk mulatni vágyó közönségét. A díszterem szokatlanul meglepő képet nyújtott. Kiválóan Ízléses, mégis egyszerű díszítése, a csillogó lámpionok sokasága egy meseországot tártak a szemlélő elé s a művirágok hideg szépségébe mintegy életet öntött az a bájos hőlgykoszoru, mely a teremből egy valóságos élő virágerdőt varázsolt. Az a magyaros vendégszerető szívesség, az a testvéries jókedv, az a tapintatos, beczéz- gető szeretet, mely e mulatságot karakterizálta, páratlanul áll még a mi, vendégszeretetéről hires városunkban is. S ha az estély csillogó fényéből kiborong egy alig észrevehető árnyfolt, az csupán a terem szűk és szerfölött kis terjedelmű voltát aposztrofálhatja. vágy támad rám, mely örömmii hitegetne, ne habozzam, hanem kövessem ezt a vágyat. Éreztem, hogy megnyugvást találok, ha megszakítom az utazásomat. Utitársaim most már hortyogva folytatták eszmecseréjüket. Ott künn merő költészet, itt bent józaniló próza. Ez döntött. A közeledő város felett szelíden tündökölt a hold, fénvlengert árasztva a vidékre . . . Eszembe jutottak Humboldt rajongó szavai Salzburgról. Hát mért ne szálljak le, mért ne anda- logjak a Salza hidján. S mért ne nézzem a hold játékát, amint sugarai megtörnek a nyugodt folyó tükrén. A fogadóban elhelyeztem útitáskámat és elsétáltam a hidra. Egy lélek nem volt rajta... Lehajoltam a karfára és letekintettem a csillogó vízre. Soká álltam ott, megfeledkezve mindenről, ami valaha bántott .. . Csak a kacér, a lemondó és mégis fényűzésre vágyó Vera lebegett ismét elém. . . Akár csak a vízből emelkednék fel, mint valami szirén, csábosán... kísértetiesen... Egyszerre egy csónak söléllő foltja tűnt szemeimbe. Csak kelten voltak rajta... Izmos erős férfiú, akinek vonásait nem láthattam s egy fehérruhás nő, széles fehér kalappal, mely árnyékba rejtette arcát ... A férfi lassan, nyu- go dlau evezett... a nő a kormány két zsinórját tartotta kezeivel. . . Amint egész közel értek a hídhoz: a nő meghúzta a zsinór balszárnyát, mire a csónak közvetlen alatta haladt el, aztán a partnál kikötött. Magyar szó ütötte meg a fülemet. Ah hát fddiek ? Bizonyára fíalal házasok, tán éppen niszuton vannak. Tán őket is az ábránd csalta ich s a szerelem mámora készli őket a virrasztásra . . . Nem a leledés, hanem a boldogság ufain bolyonganak. A mi szép és vidám dolog éré őket otthon a magyar földön, most a távol idtgenbcn újra álélvezik. Akaratlanul tanúja lettem egy darab bol- dcgságnak. Nem értettem jól minden szót, de úgy tetszett, hogy pajzánkodnak és minduntalan kacagtak s minden bohóság után egymás karjaiba ontottak, hosszan tüzesen csókolódzva. — Hah, ez már tűrhetetlen! Önkénytelenül fakadtam ki s mindjárt rá megijedtem, hogy tán meghallották. Hisz magyaré; ők is . . . Elakartam távozni, de aztán megint cak ott maradtam. Végre mégis csak belehúz- diltam, hogy elsomolyogjak, mert szivem, ez a ivomorult szív már fellázadt kicsinyes irigy- síében . .. Ekkor hangosabban kezdett beszélni a nő saz első szóra megdöbbenve álltam meg. Lehetséges-e? Hisz ez ő! Vera! Senki más . . . És, aki vele van ? Csakugyan Wolfrath ! A gazdag őrnagy ur ... az áldozat... Vera csintalanul mondta: — Nácikám! Nézd csak, ott a hídon! Magán; os éji vándor! Hahahal A férj csitította: — Az Istenért, meghallja 1 — De hisz magyarul mondom. A sült salzburgi német meg nem érti! — Igaz! Mindig igazad van, te kis czinegém. És a házaspár újra összeölelkezcll. Hátat fordítottam nekik. De azért hallgattam, mit beszélnek. És most már tudni akartam: igaz-e, hogy csak a pénzéért ment Wolfrath őrnagy' úrhoz. És Vera csak incselkedett tovább: — Hát szeretsz-e Nácikám ? Mert én nagyon, de nagyon szeretlek! O mint imádlak! Soha se hittem volna, hogy ilyen kedves, jó és ilyen vidám tudj lenni. Rettentő prózai katonának hittelek, aki csak a jólétemről fog gondoskodni és most, óh, most már a lelkemet is meghódítottad. Hiszen tebenned egy költő veszett el! Milyen bolond is lettem volna, ha meghallgatom Jenőt, azt a földhöz ragadt poétát. Hahaha ! A holdkóros, az ábrándos, a beteges! Te . . . te Ha me)ftkszi a lelked Ezcrny néma gond. Mindéi keservet rólad Majd e a viz lebont! ü■u.tlscezelőség'i iroda: Hisz oly édes e nóta, Hisz oly szelíd e dal, A Borpataki borviz A legtisztább ital! 1ST agybánya, "V él r-\x tcza 11.
