Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-02-06 / 6. szám
"VI. évfolyam. 1908. feTaruá/r 3aó ©. ©-ils: szám Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kSnyvkereskedő Üzletében is. kívánja a városok tervszerű együtt működését. Itt van mindenekelőtt az adóreform kérdése. Hogy a városok és a városi polgárság teherviselési képességét eddig miképen vette igénybe az állam, azt eléggé bizonyítja az, hogy amig a városok lakossága egyötöd részét teszi ki az ország egész lakosságának, az állami egyenes adóknak több, mint egyharmad részét szolgáltatják a városok. Kétségtelen, hogy az állami háztartásnak az elmúlt évtized végén történt rendezése elsősorban a városok megterhelésével járt. És úgy látszik, hogy az adóreformból várható bevételi többletet is főkép a városi polgárság fogja megfizetni. Nézetem szerint pedig az egyenes adók reformja az egyetlen alkalom, amikor a magyarországi városok súlyos pénzügyi helyzetén segíteni lehet. A kérdés még bővebb kifejtést fog találni, azért most csak arra utalok, hogy amikor ilyen életbevágó nagy kérdésről van szó, mi, városok, hallgatunk s tétlenül nézzük, mint hiusul meg a magyar városoktól választott 153 országgyűlési képviselő segítségével a városok gyökeres lábra- állitásának reménysége. Szubvencziókkal lehet itt-ott segíteni rajtuk, de véglegesen csak akkor kapjuk meg a városok fejlődésének alapföltételeit, ha az állami és városi adók elosztása meg fog felelni a közigazgatási feladatkörök arányának. A városoknak nem lenne szüksége semmiféle állami segítségre, hanem csak arra, hogy az állam ne vegye igénybe az adózóképességet olyan sokfélekép aránytalan mértékben s különösen ne vegye igénybe az adóztatásnak azt a részét, amely elsősorban a helyi adózásra való, tudniillik a házak jövedelmezősége nagy mértékben függ a városi közintézményektől s a házak hozadékát sokkal czélszerűbben lehet a helyi viszonyoknak megfelelően városi adó formájában kiképezni. Lehet alkalmazni a házadót, esetleg kombinálva a közönséges érték szerint való megadóztatással, vagy kizárólag az utóbbit. Az egyenes adók reformján kivül legközelebb tárgyalás alá kerülhetnek az uj szeszadótörvény, a helyiérdekű és a közúti vasutakról szóló törvényjavaslat, a kisajátítási törvény revíziója, melyek nagy mértékben érdeklik a városokat s végül, ami a legfontosabb, a városi törvény. A benyújtandó törvényjavaslatok között vannak olvanok is, melveket ne- künk kellene nemcsak sürgetnünk, de ezekre nézve memorandumokba foglalt javaslatokat is kidolgoznunk. Ha a dolgokat nem íelszinesen vizsgáljuk, meggyőződhetünk, hogy igazi érdekellentét a főváros és a többi magyar városok közölt nem volt és nem is lehet. A főváros kivételes helyzetéből mag}Ta- rázható látszólagos előnyöknek mindig megvoltak és meglesznek a maguk terhei. Teljes mértékben osztozunk a magyar városoknak úgyszólván minden bajában, ki akarjuk venni részünket a közös küzdelemből is. Amikor most a városi igazgatás szellemi nívójának emelését s igy közvetve a városi polgárság érdekeinek tökéletesebb kielégítését munkálni akarjuk, a magyar városok szövetkezésének eszméjét akartam szolgálni. Egyesülniük kell tehát a magyar városoknak jövőjük érdekében. Csak igy fognak tudni kellő erővel föllépni, igy A városok jövője. Február 5. A városok érdekeinek érvényesítésére, különösen a törvénvhozásban, ha7 j 7 talmas szervezetre van szükség: ez a városok szövetkezése. A törvényhatósági joggal biró városok polgármestereinek pécsi kongresz- szusa Kolozsvár polgármesterének indítványára megindította az összes városok szövetkezésének ügyét s evégből bizottságot is küldött ki a kérdés tanulmányozására és megfelelő javaslat előterjesztésére. Ugv tudom, hogy az összes magyar városok kongresszusáttervezik; addig is azonban, mig ez az eszme testet ölt, jó lenne intéző bizottságot küldeni, amelyik 2—3 hónaponkint összejőve, megbeszéli a teendőket s az összes városokat megfelelőkép informálja. De a tervezett városi kongresszuson kivül is kellene lenni egy állandó bizottságnak, amely 3-4 polgármesterből és egynéhány országgyűlési képviselőből állana, akik a magyarországi városok szövetségének tervét is előkészítenék, minden beterjesztett törvényjavaslatot a városok szempontjából áttanulmányoznának s ha fontos észrevételeik volnának, azokat az összes városok polgármestereivel közölnék, nemcsak a végből, hogy a törvényhatóságok föliratokkal forduljanak az országgyűléshez, hanem, hogy a városok országgyűlési képviselőiket is fölkérjék érdekeik hathatós megvédésére. Azt hiszem az utóbbit a városok képviselőiktől méltán megkívánhatják s e kívánságaiknak kellő időben érvényt is szerezhetnek. Sok életbevágó kérdés megoldása A „Nagybánya“ tárczája. Nóta. Üldögélek este, árnyas, néma csendben, Félig álmodozva, félig önfeledten, ... Fényes amorett száll a kis varrógépen, Kicsi ingecskéket varr a feleségem. Csupa sejtés, mámor, csupa béke ringat, Felülről is áldják csendes álmainkat... Angyali muzsika csendül benn a gépben, ... Kicsi ingecskéket varr a feleségem. lruló-piruló feleségem arcza, Zakatoló gépét félve-lopva hajtja... Azt a kicsi vásznat igazgatja szépen... Kicsi ingecskéket varr a feleségem. Lassan áhítattal lopódzom mögéje Ráborulok mind a csillag a menny ég re.., Elpihen a gép is, az ingecske készen ... ,.. Mikor lesz gazdája édes feleségem ? Fliese Henrik. rtTíS Feledni, csak feledni! i. Gyönyörű, holdas csillagos éjen szágulcott a gyorsvonat. Dübörgése még jobban kiemdte a váltakozó tájak megható csöndjét. A természet ünneplő évszakának örvendett. Mindenfelé eidei illat; akácvirágok édes lehellete. Ulitársaim rettentő közönséges eszmecsirét folytattak. Elfordultam tőlük és hajadonfő/el, kihajolva az ablakon, mohón élveztem a salzbirg- völgyi táj éji titkait. Gondolataim visszafelé, a távoli otlhoiba húzódtak, egyszerre csak előttem áll a kicér Vera, úgy, ahogy utolszor láttam a végbucsuiái. Piros telt ajkán hivalgó mosoly, melylyel cak a fájdalmát akarja palástolni; sötét szemeken kiollhatatlan láng, de halvány vonásaiban a lemondás küzdelme és egy nagy elhatározás, iraly kínos, de a melytől már el nem áll. És mintha hallottam volna utolsó szabit, melyeket hozzám intézett: — Szeretni ? — meglehet, hogy szeretm Jenő. Sőt majdnem bizonyos, hogy igazán ze- retem. Legalább most senkit nem kedvelek i^y, mint magát. De a felesége ? Nem, az nem lee- tek! Ismerem a természetemet. Nem a csaldi idill, hanem a nagyvilág vonz engem. Szereped akarok, ünnepeltetni, hódítani. Hires énekeső akarok lenni és ön mellett, a féltékeny pota I mellett, aki mindenben akadályoz, teljesen elpusztulnék. De maga is szegény Jenő, mennyit szenvedne. Dolgozni sem tudna, nem kereshetne semmit, pedig én élni akarok! Démonja lennék, pazarolnék és tönkre jutnánk mindaketten. Nem barátom! Sokkal jobban becsülöm, semhogy féijemül óhajtsam, hadd legyen Wolfrath ur az áldozat. Mi másra való egy öreg, de gazdag őrnagy. Hahahal És a kacaja most is a szivembe nyilait. Nem bírtam el a csapást és útra keltem, hogy feledjek. Vájjon lehetséges-e? Hisz ime, titkon elkísér Vera, mint utitárs, mindenkinek láthatatlan, csak nekem nem.- - Hol lehet most ? Hol éli világát, hol tűri Wolfráth ur csókjait, hol pazarolja a gazdag őrnagy kincseit. Egymásután intéztem a kérdéseket ki az ablakon az éjbe, a zsongó természetbe. Tudtam, hogy Vera is utrakelt. Nászutra! A mézeshetek még tartanak . . . Még tart a kábultság, a dúsgazdagság győzelme, a poéta szegénysége fölött . . s De vájjon rám gondol-e ő is ? mint én őreá, minden lépten, minden pillanatban, éjjel álomtól elkerülve, nappal álmodozva őróía . . . II. Nem bírtam magammal. Szűnni nem akaró nyugtalanság rohant meg ... Mi lesz ebből ? Az élet megtanított rá, hogy amikor oly
