Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-06-11 / 24. szám
2 1908. junius 11. nagy hajlandósága van, a példát mindig követni fogja. Itt az ideje, hogy megtegyük. Hajtsuk meg tisztelettel lobogónkat az első nemzetközi párbajellenes kongresszus előtt, a melynek tagjai nem a pillanatnyi népszerűséget hajszolják, hanem anyák, hitvesek, gyermekek könnyei hullását akarják megelőzni. Amit ők tesznek, szép férfias és lo- vagias cselekedet. Bankett. Folyó hó 8-án, pünköst hétfőjén este melegen ünnepeltük városunk nagytehetségü polgármesterét, dr. Makray Mihályt abból az alkalomból, hogy egy évvel ezelőtt Nagybánya város közönségének óhajára a bírói széket a polgármesteri székkel cserélte fel. A ligeti vendéglőben mintegy kétszáz- harminczan jelentek meg, hogy őszinte elismeréssel, szeretettel és tisztelettel adózzanak annak a férfiúnak, ki minden mellékes czél nélkül, csak a közérdekért szereti ezt a várost, melynek osztatlan bizalmát bírja. Ö az a férfi, akiről beszélik, hogy nincs benne hiúság. Nem ád arra, hogy mit mondanak és mit gondolnak róla, hanem azzal törődik, hogy ő maga mit tud. Nem vágyik babérokra, de alkot. Az idegerőnek, szívósságnak, kötelességérzetnek és eré- lyességnek példája, ki nehéz terhekkel, izmos felelősséggel járó állásának törhetetlen akaratú, hivatásos rabja. Az akczió, a modern cselekvés embere, aki a múltból meriti tapasztalatait, hogy a jövő Nagybánya városát szépnek, ifjúnak és gazdagnak találja. Ha csak a villanyvilágítás és vízvezeték létesítése fűződnék nevéhez, már ez egymagában is jelezné, hogy teljesítette kötelességét, hogy ez a város hálával tartozik neki, ki sem elismerést, sem tömjént nem sóvárog s boldog, ha meleg szeretet fonja körül csöndes otthonában, palotában és kunyhóban egyforma szeretettel említik nevét. Nagybánya városa csak önmagát becsülte meg akkor, mikor szülöttét az első polgári székbe ültette, mert non számításból és köznapi haszonlesésből üzérkedő egyéniség, de idealizmusból, szenvedélyből, ösztönből dolgozik, mert az neki N AGYBÁNYA levegője a levegő helyett, vére a vérében, melyben az igaz és szittyamagyar fajszeretet, nem a hangos, de mélyen izzó hazaszeretet is lakozik. A hétfői banketten szeretettel üdvözölte a jubilánst városunk közönsége. Látszott, hogy őszinteség hozta oda a megjelenteket és minden társadalmi és rangkülönbség megsemmisült abban a zugó és igaz éljenzésben, melyben az ünnepelt lelke bizonyára nemes munkálkodásának legőszintébb jutalmát megtalálta. A szinte zsúfolásig megtelt teremben Ádám Józsi zenéje mellett nyolcz óra tájban kezdődött a vacsora. Csakhamar megeredtek a fosztok. Vass Gyula dr. ügyvéd tartotta alább közölt inkább szónoki beszédét, mint felköszöntőjét. Hölgyeim és uraim! Minden szabály között legfontosabb és legerősebb a »salus rei publicae suprema lex« szabálya, de higyjék el, legnehezebb is betartani. Ennek a szabálynak szentségét s annak egyik hivatott végrehajtóját ünnepeljük itt ma. Nem szólok ezúttal egy államigazgatás nehézségeiről, hanem csak Nagybánya városának, ennek a mi szükebb értelemben vett hazánknak vezetéséről s vezetőjéről 1 Városunk adminisztrációja igen sokoldalú s nagyon szakavatott tevékenységet igényel s az, aki ennek az adminisztrációnak vezetésére vállalkozik, ha e vállalkozásnak becsülettel meg is akar felelni, bizony herkulesi munkát vállal magára s ha hivatásának még oly tökéletesen is megfelel, időnként mégis úgy fogja tapasztalni, hogy a város közönségének hol egyik, hol másik csoportja részéről kisebb-na- gyobb gáncsban is részesül a várt koszorú helyett, mert hiszen ősi szokásuk már az embereknek, kogy amit egyik jónak ítél, azt a másik nem mindig tartja célszerűnek s hogy Sekszpir szavaival éljek, a rósz, amit ember teszen, gyakorta túléli őt, de a jó vele együtt sírba száll 1 Nagybánya város — hölgyeim és uraim — nagy alkotások előtt áll, melyeknek szerény véleményem szerint a közel jövőben meg kell valósulniok. Jól tudták ezt e város atyái, e város képviselőtestülete, hogy a nagy alkotások megteremtéséhez erős kezű pallért kell választaniok, aki egyfelől törvényes alkotásaiknak érvényt fog tudni szerezni, másfelől e határozatok végrehajtásánál nem fog ügyet vetni az avatatlan egyesek és csoportok oknélküli gáncsaira. Ez a megfontolás vezette tisztelt hölgyeim és uraim e szabad bányaváros képviselőtestületét is — melynek képviseletében ez alkalommal felszólalni szerencsém van — mikor az 1907. évi tisztujjitáson dr. Makray Mihály polgártársunkat e város polgármesterévé választotta. Kedves Miska! Egy év nagyon rövid idő valamely közpálya tevékenységében s talán szokatlan dátum is az emlékezetnek 1 És lásd, polgártársaid s küzülök különösen azok, kiket a polgárok egyeteme e város urjogának gyakorlására egy signoriába választott, mégis szívesen ragadják meg ennek a rövid évfordulónak alkalmát is. hogy az adminisztráció vezetésével gyakorolt hű sáfárkodásod felett megelégedését, becsületes közigazgatási politikád felett simpatiáját, egyéniséged iránt pedig baráti szeretetét és ragaszkodását fejezze ki! Hidd el, nincs becsesebb jutalma a tisztviselőnek a gazda megelégedésénél s ha ehez még szimpátia és baráti szeretet is járulnak, gazda és sáfár közölt sokkal bensőbb és erősebb kötelék fejlődik ki, hogysem azt szóval illusztrálnom lehetne. Meg vagyok továbbá arról is győződve, hogy ez a baráti viszony még erősebb impulsust ád neked hivatásod lelkes betöltéséhez. Tudom, jól esik, ha környezetünk tudomást vesz munkásságunkról, ha pedig még hozzá méltányolják is azt, emberi gyarlóság bár, de tény, hogy fokozza kedvünket s képességeinket. Vedd te is ilyennek — kedves polgár- mesterünk — polgártársaid mai megemlékezését s tekintsd azt a virágszálat, melyet a képviselőtestület tűzött ma az elismerés koszorújába legszebbnek valamennyi között; ne felejtsd el ezt a mai szép pünkösti napot, melyen egykor a nagy Messiás küldé el a hívők seregének a szentleiket, ma pedig a mi városunkban e város atyái köszöntenek téged, őszinte üdvözletüket és elismerésüket küldik néked! Abban a hitben, hogy ez a mai kedves ünnepély szivedbe vésődik s mig egyfelől kedves lesz emlékezetednek, másfelől tápot nyújt szorgalmadnak és Nagybánya szabad királyi város fejlesztése körüli törekvéseidnek, emelem poharamat polgármesterünk életére, egészségére s kívánom, hogy a Mindenható azokat mindnyájunk örömére sokáig tartsa meg! A kiváló szónoki képességgel, mély érzéssel előadott, szép eszmékkel telitelt beszéd általános lelkesedést keltett. Gyönyörű szónoki képekben gazdag beszédet hallottunk Brebán Sándor gör. kath. h. lelkésztől, mig Konkoly Barnabás minorita házfőnök szellemtől szikrázó, ötletes felszólalása adott alkalmat a szűnni nem akaró éljenzésekre. Ezt követte Bálint Imre erdőtanácsosnak nagy hatással elmondott, alábbi magvas felköszöntője, melyet a közönség ismételten zajos tetszésnyilvánításokkal fogadott: Igen tisztelt Polgármester ur 1 Kedves barátom ! Ezen ünnepélyes alkalommal, amidőn a vá— Az igazi művészt, ha koldus és ha nincs a legutolsó divat szerint öltözve, kinyalva, lenézitek, pedig ti csak most vagytok divatban, a jelen talán a tiétek, de a jővő bizonyára a mienk, a mienk rongyosoké, mezítlábasoké, foltos meg piszkos ruhákban járóké — hörögte inkább, mint kiabálta. Tavaly télen történt ez, amikor utoljára találkoztam vele. Azóta kerültem a vele való találkozást. Csak most láttam újra a ravatalon. Olyan szép nyugodt volt az arca. A halál le törülte róla a delirium bélyegét. S olyan derűsen, olyan szinte boldog mosolylyal indult a nagy útra, mintha csakugyan a halhatatlanság terén indult volna, itthagyva a piszkos pálinkás lyukakat, a poloskás hónapos szobákat és a lyukas czipőket, foltos kabátokat, s a kutya meg lóhusos ebédeket is, amiket kapott a 30"fllléres főzőhelyeken. S amint elnézem nyugodt boldog arczát, eszembe jut minden mozzanata ami utolsó találkozásunknak, amikor dúlt arczczal, pálinkától bűzösen, rikácsolva szidott mindenkit, aki nem volt részeg és akin tisztességes ruha volt, Tavaly télen történt, ez a mi utolsó találkozásunk. A farsang egyik éjjelén, erősen reggel felé, egy előkelő házi bál után a sok jótól és széptől megcsömörlött a lelkem s megkívántam egy kis időre a közönségest, a komiszát. Nem tudom, más is úgy van-e vele, de én nálam a lelki állapotok minden ok nélkül egyszerre megváltoznak. A hangulatok kaleidoskop- szerüen változnak, mint minden ideges embernél. A tulajdonképeni okuk meg van ezeknek a gyors hangulat változásoknak, csakhogy nem mindig és nem mindnyájan látjuk. Olyanforma dolog ez, mint mikor valami vizhez érüuk s vizgyürüket látunk a felszínén, tudhatjuk, hogy valaki bizonyára kavicsot dobott bele, csakhogy nem láttuk se a kavicsot, se azt, aki bedobta. Ilyen láthatatlan kavicsot dobhatott bele akkor is valaki a lelkembe. Lehet, hogy egy hideg tekintet volt, lehet hogy egy félelmetesen meleg, — elég az hozzá, hogy onnan mennem kellett, hacsak nem akartam unalmassá válni. S végtelen jól esett a fényes, talán kissé affektált hangú paradicsomból kikerülni a durva, czinikus szürke világba. S kedvet kaptam hozzá, hogy elvonuljak valami kis korcsmába, amelynek piszkos homályában rágondoljak a fényes termekre. Valami kis szürke helyre vágytam, ahol falócán ülhetek a pamlagok után és kocsisbort ihassak a mummok után. Valahol a legsötétebb Józsefvárosban találtam is egy ilyen akkori hangulatomnak megfelelő helyet. Odakint már hajnalodon. A szürke téli égen kezdett álderengeni a nap s a reggeli világosság beszűrődött a jégvirágos ablakokon át s kellemetlen sárgás színnel vonta be a gázlángot, mely olyan volt, mintha homályos üvegbura alatt égne . . . A vastag lábú faszékek már gúlákba voltak rakva az asztalok tetején s a jégszekrény előtti bádoglapon ott hevertek a nehéztalpu, csorba szélű fröccsös meg sörös poharak. A reggeli világosság kezdett mind jobban áttörni a helyiség piszkos levegőjén s az álmos csapos le is csavarta hamarosan a gázlángot. BENZINMOTOROK, GÖZLOKOMOBILOK, UTIMOZDONYOK, GÓZCSÉPLÖGÉPEK, ARATÓGÉPEK, „LOSONCZI DRILL“ VETÖGÉPEK, RESICZAI ACÉLEKÉK, TELJES MALOMBERENDEZÉSEK, stb. stb. KÍVÁNATRA SZÍVESEN KÜLDÜNK ÁRJEGYZÉKET ÉS KÖLTSÉGVETÉST. A MAGYAR KIR. ÁLLAMVASUTAK GÉPGYÁRÁNAK VEZÉRŰGYNÖKSÉGE, BUDAPEST V, VÁCZ1-KÖRUT 32.
