Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-06-04 / 23. szám
1908. junius 4. NAGYBÁNYA 3 zeti; ellenben a növendékek eltartása, élelmezése, ruházása és nevelési költségei a társadalomra hárulnak. Jelenleg az intézet 60 növendékének eltartási és nevelési költségei évi 25000 koronára rúgnak, mely összegei úgyszólván a semmiből teremtenek elő. ÉS ez alkalomból lehetetlen a legnagyobb elismerés hangján meg nem emlékeznünk Oláh Károlyról, Debreczen város nagyérdemű, köz- tiszteletben álló tanácsosáról, ki az intézetet életre hívta s aki fáradhatatlan buzgalommal, odaadással s nagy áldozatkészséggel úgyszólván az intézet fentartója. Az ő propagandájának kö szűnhető, hogy rövid pár év alatt ily magas nívóra fejlődött az intézet s az ő lelkes aposto- loskodása melengette föl azt a jégkérget, mely ilynemű intézeteink iránt társadalmunk szivét borította. Oláh Károly tanácsos városunkba is elkísérte az intézet tanárait és növendékeit s valóban csak most, a növendékek képességeinek és előmenetelének bemutatása után tudjuk kellőleg méltányolni azt a nagy munkát, mely az intézetet megalapította s amely ily nívóra fejlesztette. Vasárnap délelőtt 11 órakor történt a növendékek bemutatása, mely alkalommal a Polgári Kör nagyterme zsúfolásig megtelt közönséggel. Oláh tanácsost s a tanárokat a városi hatóság nevében Tordag Imre tanácsos üdvözölte, majd Gácsér József intézeti igazgató ismertette hosszabb beszédben a siketnémák nevelési módszerét, Oláh Károly tanácsos pedig az intézet alapításának historikumát s fenlarlási eszközeit s kérte az intézet iránt a közönség szives jóindulatát s támogatását. Feszült érdeklődés mellett az intézet növendékei, 4 fiú és 4 leány mutatták be ezután előmenetelüket. Hangos párbeszédeket folytatlak egymással s hangosan feleltek más kérdezőskö- dők válaszára is, miközben szép históriai és reáltudományi ismeretekről is bizonyságot tettek. S az elméleti tanításban, a beszédgyakorlatokban való nagy előhaladásuk melleit kézi ügyességükről az ugyanakkor rendezett szépirászati s munkakiállitás nyújtott bizonyságot. A fiú növendékek famunkákból gyönyörű tárgyakat állítottak ki, mig a leánynövendékek szebbnél-szebb kézimunkákat mutatlak be. A közönség egészen el volt ragadtatva s a kis siketnémák ügyessége, buzgalma, jóravaló- sága nem egy szembe varázsolta a meghatottság könyeit. A kiállított tárgyakból igen sok elkelt s megrendelés is számos történt. A kiállítást nagy müizléssel Vásárhelyi Gyula rendezte s az elárusitásban dr. ajtai Nagy Gáborné, Fáy Irma és Kerekes Margit segédkeztek nagy készséggel. Az intézet tanárai és növendékei a Korona szállóban voltak megszállva s Varga tulajdonosnak az előzékeny és pontos kiszolgálásért a legteljesebb elismerésüket fejezték ki. Nincs kétség benne, hogy városunk is készséggel fog segédkezet nyújtani e humanitárius intézet fenlartására és fejlesztésére és megkönnyíti azon férfiak munkáját, akik ez intézet alapításával és fentartásával valóban Istennek kedves és tetsző dolgot cselekesznek az irgalom, a könyörület nevében! . .. Az egész ház: Éljen! Éljen! Elnök: Csupán természetes tehát. Hogy Nusi most két héten át Nem fog a házba bejöhetni. Legifj. Kmetly: Nem is kiváncsi rája senki! Még baja esnék! A szegény! Elnök: Felhatalmazást kérek én, Hogy a tisztelt Háznak nevében Ot üdvözöljem, s engedélyt Adjak neki, a mit remélt, Hogy az édes, szép kicsi asszony Majdan a Házban szoptathasson. Legifj. Rakovszky: Bravó! Bravó I fí. K. Ilonka: Mily szemtelen! Ez már mégis sok! Elnök ur! Folyvást csipked ez a Rakovszky! Zengő Jolán: Ha megcsíp, egyszerűn pofozd ki! Elnök: Jolánka, rendre utasítom! Legifj. Rakovszky (R. K. Ilonkához) Ugyan kérem, hál ne sivitson! Elnök: Következik a napirend! LegöregebbSzappanos István: No elég későn, annyi szent! Zengő Jolán. Jaj Istenem hány óra van? Legifj. Rakovszky: Féllizenkettő, pontosan. Zengő Jolán -. Vár a szabóném, én megyek, Tán el is késtem, oh egek! Legifj Rakovszky: Megengedi, hogy elkísérjem ? Zengő Jolán: Nem bánom, legyen a vitézem! (Karonfogva eltávoznak.) A jövő századból. — A mikor a nők már képviselők lesznek. — Elnök: A tisztelt Házzal tudatom, Hogy Rucaháti Kis Ilonka Követtársunk három napi Szabadságért könyörg havonta. Belügyminiszter: (diszkrét mosolylyal.) Megadható! Megadható! Legifjabb Lengyel Zoltán: Bocsánat! Hát ez mire jó? S a belügyér mért támogatja? Belügyminiszter: Én vagyok a — belügyek atyja, És ez, — ne firtassuk talán, — Követtársunk belügye ám! Ruczaháti Kis Ilonka: (ingerülten felugrik ) Zárt ülést kérek, Elnök ur! Elnök: Szükséges múlhatatlanul ? Ruczaháti Kis Ilonka: Hát hogyne! Hisz a karzaton Máris röhög néhány majom! Legifjabb Lengyel Zoltán: Tisztelt Ház, millió bocsánat, Immár belátom a hibámat, Szomszédom Izabella nagysád, Megsúgta nekem okozalját A háromnapos kérelemnek. Tisztában vagyok már vele. Legifj. Ugrón: No, csakhogy megtisztult esze! Elnök: Rossz vicceket nem engedek meg! Továbbá, tisztelt Ház, jelentem, Hogy Nusika, az édes szentem S követlársunk az elmúlt éjen Egy kis fiút szült... szony itt vagyunk mi : én meg az apám. Elegek vagyunk mi is. Vigyázunk rájuk mi is. Nem is érdemes igy vigyázni! Ha akarnánk és ha nem lennénk becsületes emberek, bizony többet is kereshetnénk, mint a mennyit most keresünk. Mert úgy tessék elgondolni, hogy nem nagyon örülnek ám az efféle porontyoknak se az anyák, se az apák. Mindenki szeretne szabadulni tőlük. De nálunk ez nem létezik! Mi becsületesen tápláljuk és gondozzuk őket. Itt bizony nem hal éhen egy sem. — Kapnak ezek, uram, mindent! A lányom úgy tömi őket, mintha kis libák lennének vagy kis malaczok. A király is megnyalhatná a száját, olyan ételeket kapnak. És nem is tudom, mi a bajuk, hogy mégis ilyen nyavalyások! Rossz a fajtájuk, ez van henne! A legjobb kukoricza- gancza se hizlalja meg őket; se a gölödény, se a máié. Még a tejes kenyeret eszik a legjobban. És csak nőnének legalább. De olyanok, mint a vakondokok. — Járnak őket látogatni? — Némelyiknek eljön az anyja! De biz’ azok a szegény népek nem érnek rá, hogy ide utazgassanak. Csak úgy írásban kérdezgetik, hogy van a gyermekük, mibor a pénzt küldik. — Hát férfiak nem jönnek ki néha ? — Az apák? Nem nagyon! Hej uram, ott Pesten még komiszabbak lehetnek az emberek, mint itt nálunk. — Miről gondolja ? — Mert ha kivetődik egy-egy ur ide hozzám a gyerek ügyében, hát már előre félek. Valamennyi csak szid engem, hogy miért nem teszem el már láb alól a gyereket. Istenem, a saját gyermekét! — Persze maga nem hallgat egyre sem? — Hogy hallgatnék ? Megesne a szivem, ha elpusztítanám valamelyiket. — Meg azután be is csuknák. — Be is csuknának! ügy van, uram! Pedig hát higyje el, tekintetes ur, hogy nem helyes ez a törvény. Minek kínozni ezeket a szegény férgeket, mikor úgy se lesz belőlük semmi. A ki a világra hozta őket, miért is nem pusztítja el? Csak nyomorúságukra hagyja őket életben, ügy is elvesznek. Csakhogy lassan. Én mondom ezt, hogy nem helyes a törvény ! Pedig hát éppenséggel abból élek, hogy a törvény nem engedi ezeket a szegényeket mindjárt elpusztítani. Azért dobják ide nekünk, hogy csináljunk velük, a mit akarunk. De mi fel akarjuk őket nevelni. — Ganczával, máiéval, meg fekete kenyérrel ? — Nem is tarthatjuk fáczánnal, nyelvelt a menyecske. Azzal tartjuk, a mivel tudjuk. Ha a Isten akarná, úgy is felnőhetnének, de nem akarja. Mert az Isten okosabb, mint az emberek, a kik a törvényt hozzák. Tudja, hogy ezekre itt semmi szükség nincs, elég nyomorult, szegény van már úgyis, hát magához veszi őket; rendre mind. Az Isten jó ! A két kezét imára kulcsolta és bátran, szabadon nézett fel az ég felé, mintha a számadása teljesen rendben lenne azzal, aki ott fent lakozik . . . Vértesy Gyula. „BITUMINA“ tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő „Bituminá“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. == Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. I tíji !5ilÉl5l!i ilftttt it Mill MlllS. ______ Gy ári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.
