Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1908-06-04 / 23. szám

4 NAGYBÁNYA 1908. junius 4. Rákéták. — Hideg menu. — Üdvözöllek tiszta, csöndes áhítattal, Légy áldott, megáldott tengernyi malaszttal, Dicső júniusunk: napnál ragyogóbb vagy, Bányászok szent álma: tantiémes hónap. A kereskedőknél vigadoz a számla: Dicsőülten borul a sok koronára . . . Húzhatja a Józsi a Lohengrint, tust is: Sőt mi több ehet im a beapiter húst is ! Ami ugyan nem jó ebb' a csúf melegben, A Múzsámnak szárnya Ostendébe rebben, (Zárjelek között csak csacsog a vágy, ősi: De kellemes lehet hölgyekkel — fürdőzni.) Vájjon ott, azon a csodás, himes tájon, Ahol csupa »koldus« sok felebarátom: Van é oly fenséges, bűvös kurszalon ma, Mint minálunk künn a ligeti pagonyba ? Fő a kényelem ott, osztatlan a nézet, Az a drága hajlék jaj, be megigézett, Az asztalok mellett pompázik a rózsa,: S oldalvást, e korhoz méltóan — a próza ! Milyen más az élet a Szent Miklós-téren, Fenhéjázva, büszkén, kegyetlen lcevélyen Sistereg a villany, ami nem hiba: Gyere édes, menjünk el a moziba! Mert manap a mozi: csak a tudomány, Aki meg nem nézi, léha, charlatán. Tanulhatsz ott díszes, csudaszép erényt, Sok e fajta pompás, dánost regényt ! Apropos! De im m,ár elgörbül a szám, Tíz esztendeje, hogy lóg a matúrám, Illik is tehát, ha komolyabb a szó, Mert a matúrához talán ez való! Majd ha összejövünk egy pár cimbora: Jó lesz a korcsmáros gyöngyöző bora; S ha kérdik, mi lettem: felkaczag a tréfa, Kilobbanok én is — mint ez a rákéta I Rikkancs. HÍREK. Junius 4. Szemelj i hírek. Dr. Kádár Antal kincstári fő­orvos a frankfurti I. nemzetközi mentési kongresszusra a magyar kincstári bányászat képviseletében 14 napi tartózkodásra Frankfurtba utazott. — Dr. Kóth Ferencz, a szatmári kir. törvényszék elnöke dr. Fabó Zoltán kir. ügyész képviseletében a kir. járásbíróság megvizsgálá­sára városunkba érkezett. Pünköst. Lombsátoros, rózsakoszorus, illa­tos tavasznak ragyogó ünnepe, piros pünköst napja légy üdvözülve! A hit szárnyán égbe szálló telkeknek, az állhatatos, örök életű re­ménységnek, a mindenről lemondó, örökké élő szeretetnek, a lángoló ideálizmusnak örömteljes ünnepnapja vagy te! Vigasztalásnak magasztos ünnepe, üdvözlégy! Óh ti, kik az anyagnak bék­lyóin csüngtök, ti láncra vert köznapi szolga- lelkek, nem tudjátok a piros pünkösdiek fensé­ges mély értelmét. Ti, akik a gonosz hatalmá­nak megalázott rabszolgái vagytok, akik meddő földi életének az alapja: fenhéjázó gőg, durva érzékiség ; akiknek lelki törvénye a véges, ha­szontalan anyag, tartalom nélkül szűkölködő üres hiúság; akiknek a végcélja: a minden ne­meset, nagyot, szentet letaposó önzés, ti nem vagytok képesek felemelkedni az egész világot átölelő égi szellem világosságához, az igazság leikéhez. Nem a ti fejetekre szállanak a láu- goló nyelvek! Ti csak zsarnokoskodni, ural­kodni a világ felett és mindenáron élvezni akartok. Azok lelki világát töltik be a tüzes nyelvek, azoknak értelme előtt nyílik meg az a rejtélyes, kifürkészhetetlenül mélységes titka a Vigasztaló győzelmes ünnepének, kik szenvedni, szomorkodni tudnak, akik könnyezni tudnak embertársaik szenvedésein; akik éhezni tudnak, hogy kielégítsék felebarátjukat; akik levetik ru­hájukat, hogy betakarják a mezítelent; akik tehetségüket, tudásukat arra használják fel, hogy segítsék vele a gyámoltalant; akik a nekik adott anyagot az árvák és szükölködők javára hasz­nálják; akik egy magasztos eszméért, ideálért szembeszállnak, harcolnak, küzdenek és végül elesnek, elvéreznek és meghalnak érte; akik Istennek leikével sziyökben minden embert egy­formán szeretnek vallás és faj különbség nélkül, nem tekintve, tudós vagy tudatlan, ur vagy szolga, király vagy koldus. Akik szeretik és lé­lekben és imádságban imádják az Istent! Ezek megértik a Vigasztalónak mély titku ünnepét. Ilyeneké az égből alászállott tüzes nyelvek ün­nepe. Ezeké a balzsamos tavasznak örömteljes piros pünköst napja! . . . Pünköst első napján a r. kalb, templomban délelőtt 9 órakor lesz az ünnepi istentisztelet. A szentbeszédet Szőke Béla h. plébános tartja. A ref. templomban első napon fél 10 órakor kezdődik az istentisztelet. Az ünnepi beszédet Soltész Elemér lelkész tartja. Másodnapon Miszty Lajos s. lelkész mond szent beszédet. Az ev. templomban első napon 9 óra­kor lesz az istentisztelet, melyen Révész János prédikál. Az ünnep másodnapján Révész lelkész Szatmáron tart istentiszteletet. Első napon úgy a ref. mint az ev. templomban Úrvacsorát osz­tanak. Elnökválasztás. Szatmárról jelenti tudósí­tónk, hogy a Szatmárvánnegyei Gazdasági Egye­sület mai napon tartott közgyűlésében elnök­nek egyhangúlag Kende Zsigmond cs. és kir. kamarást, istvándii nagybirtokost választotta meg. Dr. Boromisza Tibor püspök betegsége. Dr. Boromisza püspök bérmautjában, Vállajon erősen meg­hűlt s tüdőgyuladásba esett. Az. egyháznagy dr. Aáron Sándor vármegyei főorvos tanácsára azonnal székhelyére utazott, hol most háziorvosai dr. Gölb és dr. Vajay ke­zelik. Betegsége normális lefolyású s amióta eret vágtak rajta, sokkal könnyebben érzi magát. A püspök betegsége miatt a nagybányai esperesi kerületben s igy városunk­ban is a bérmálás az idén elmarad. — Szatmári tudó­sítónk Írja, hogy az egyháznagy állapota hétfőn oly aggasztóra fordult, hogy ellátták a haldoklók szentsé­gével. X. Pius pápa a betegnek apostoli áldását küldte. A püspök betegségében azóta némi javulás állott be, de állapota még mindig válságos. Az egyházmegyében imádkozást rendeltek el a beteg fölgyógyulásáért, A református és lutheránus templom tornyán lengő gyász­lobogók általános részvétet keltve hirdetik, hogy a református egyház nagynevű embere, Kiss Áron, a tiszántúli ev. ref. egyházkerület fenkölt lelkű püspöke, a szabadságharcz szerény papja, a puri­tán tudós, aggkori gyöngeségben szombaton d. u. fél hat órakor csöndesen elhunyt. Lgy jó magyar, az ev. ref. egyháznak kiválóan tudós, szeretett, oszlopos tagja dőlt ki vele az élők sorából. A gyászos esemény bár nem jött váratlanul, mert hiszen a magas kor gyengesége már rég erőt vett a daliás, ősz^ főpapon, mégis megdöbbenve, szomorodott szívvel adunk hirt Kiss Áron halá­láról. Az apostoli egyszerűségű, nemes, fenkölt gondolkozásu püspök halála súlyos csapás nem­csak a magyar református egyházra, de az egész országnak is nehezen pótolható vesztessége. Kiss Áron tiszteletreméltó, jellegzetes alakja nem lesz többé a debreczeni elnöki székben látható. Nem minden keserűség nélkül írjuk e sorokat, mikor a szittyamagyarság egyik legnemesebb képviselő­jének temetésére kondulnak meg a harangok, hogy az önzetlenül munkálkodó hazafinak, szelíd lelkipásztornak és édestollu Írónak a Gondviselés csöndes álmokat szöjjön. . . Hetven esztendeig szolgálta buzgón és odaadóan egyházát, amely­nek mindenkoron hűséges és tudásban kivágó papja volt. Dicsőséges hivatását a püspöki szék­ben is hírneves elődeihez méltóan töltötte be. Nemcsak egyházi téren kifejtett működésével szerzett nagy érdemeket, de becses munkát vég­zett irodalmi téren is. Őfelsége tavaly nyáron a Lipót-rend középkeresztjével tüntette ki. Körül­belül harmadfél esztendeje betegeskedett már. Azóta nem vett részt a főrendiház ülésein s a törvényhatósági bizottság tanácskozásain. Aggkori gyöngeségben szenvedett és háziorvosa már csü­törtökön lemondott életéről; pénteken délben elveszítette eszméletét és hosszas agónia után szombaton hatodfél órakor elhunyt. A ravatalt a kollégiumban állították fel nagy gyászpompával. Temetése óriási részvét mellett ma, szerdán ment végbe. A gyászoló közönség igaz fajdalommal tűnődött el az ősz patriarcha hamvait elrejtő koporsón! Vajha a tiszántúli ref. egyházkerület megtalálná azt a férfiút, aki méltó utódja lenne a nemes egyházi vezéralaknak. A mi megyénk j szülötte, a prolestáns egyház sírba szállott büsz­kesége, Kiss Áron 1915-ben született a szatmár- megyei Kisnaményban. 1839-től 1843-ig tanuló­káplán volt Szatmáron, azután porcsalmai lelkész lett. A szatmári egyházmegye 1848-ban főjegy­zővé, 1860 ban esperessé tette. A szabadságharc alatt ő szerkesztette a nemzeti kormánynak kül­dött hódoló föliratot. A honvédeket mint tábori pap az erdélyi hadjárat alatt Deésig kisérte, ami­Kiss Áron. kor vége volt a harcznak, sok üldözésben volt része Esperessége alatt föllenditette egyházmegyéje anyagi állapotát, a papság tudományos képzésére is nagy gondot fordított s megalapította az egyház- megyei könyvtárt. A megyei közélet terén is mun­kálkodott. Szatmárvármegye már 1846-ban iábla- birájává telte s a megyei gyűlésnek később is tagja volt. 1892-ben a tiszántúli egyházkerület püspökévé, a debreczeni egyház pedig egyik lel­készévé választotta. Tagja mind a debreczeni, mind a budapesti zsinatnak s több éven át az egyetemes konventnek is. Irodalmi munkás­sága jelentős. — Kiss Áron halála hírére a vá­rosházára kitűzték a gyászlobogót, jelezve ezzel is azt a gyászt, mely halálával városunkat is érte. Nagykároly ünnepe. Nagykároly városa az ország élénk érdeklődése mellett május hó 28-án, áldozó csütörtökön lélekemelő ünnepség kere­tében leplezte le Kossuth Lajosnak szobrát. Ercz- szobor hirdeti immár megyénk székhelyén a magyar független eszme diadalát. Érczszobor lelkesíti az utódokat hazaszeretetre, törhetetlen hűségre, egetverő daczra minden zsarnokság, alattomos haszonérdek ellen. Az ünnepi kön­tösbe öltözött város gyönyörű, verőfényes idő­ben várakozott az illusztris vendégseregre. Leg­többen a csütörtök reggeli vonattal érkeztek a szatmári vonaton, mely Máramarosmegye, Szat- mármegye küldöttségeit hozta; a Budapest felől érkező különvonaton pedig a beteg Kossuth Fe­rencz képviselője Günther Antal igazságügymi­niszter érkezett számos képviselő és notabilitás társaságában. Az állomáson a minisztert nagy­számú díszes küldöttség élén Debreczeni István polgármester üdvözölte, mire a menet 200 tagú tovasbandériumlól kisérve a vármegyeház elé vonult. A főispánnál lefolyt villásreggeii s a nagy­számú küldöttségek tisztelgése után körülbelül 11 óra tájban vette kezdetét a Kossuth-kertben a leleplezési ünnepély. Az óriási embertömeg néma csendben hallgatta végig Debreczeni Ist­ván polgármesternek éljenzéssel fogadott meg­nyitó beszédét, mely után a város országgyűlési képviselője: Papp Béla intézett lelkesítő, tüzes beszédet a közönséghez. Beszéde közben hullott le a lepel Kallós Ede kitünően sikerült alkotá­sáról, a Kossuth szoborról, a melyet a közönség riadó éljenzéssel s a Hymnus akkordjaival fo-’ gadott. Doczi József pénzügyi titkár ódája is hatásra talált, majd Grünther igazságügyminisz­ter tartott rövid, tartalmas beszédet, mire Deb­reczeni István polgármester pár szó kíséretében a szobrot a város gondozásába vette át. A pol­gármester beszéde után a szobrot megkoszorúz­ták. Nagybánya közönsége nevében dr. Makray Mihály polgármester helyezte el a koszorút e szavakkal: »Nagybánya város közönsége nevé­ben leteszem e koszorút azon változatlan hódo­lattal és tisztelettel, amelyet apáinktól örököltünk, amelynek kifejezője volt az, midőn városunk 1848. márcz. 22-én díszpolgárává választotta Kossuth Lajost.« A leleplezést a Magyar Király kertjében mintegy 400 teritékü diszebéd követte, mely alatt dr. Falussy Árpád főispán szép, ál­talános tetszést arató beszéd kíséretében Kossuth Lajos emlékére ürítette poharát. A diszebéden még számos felköszöntőt mondtak. Ebéd után a miniszter a három órai gyorsvonattal Buda­pestre utazott. A villamvilágitás. A villamvilágitás ügye tengersok scilla és charibdis közötti bukdácsolás után végre mégis szeren­csésen dűlőre jutott. A belügyminiszter a városhoz tegnap érkezett leiratában értesítette a képviselőtestületet, hogy Nagvbánva és Felsőbánva városok léte- sitendő villamossági műveinek üzemvitele iránt a Ganz-féíe villamossági részvény- társasággal kötött bérleti szerződéseket jóváhagyta. így tehát mi sem áll útjá­ban többé a villamvilágitási mű létre­hozásának. A villamtelep épitési mun­kálatait már meg is kezdték s már a napokban megtartják a telepengedélye­zési eljárást. Vizsgálat a g. kath. torony összeomlása ügyében. Tudvalevőleg a szatmári kir. ügyészség vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy kit terhel a felelősség az épülő g. kath. torony összeomlása miatt. Midőn első ízben a vizsgáló- bizottság kiszállt a helyszínére, a törvényszék szakértője a szerencsétlenség oka felől véle«

Next

/
Thumbnails
Contents