Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-04-30 / 18. szám
2 NAGYBÁNYA 1908. április 30. intervenczióiukkal minden bait elsimítottak. A polgármester budapesti utazásának van még egy másik eredménye is. Tudjuk, hogy a vízvezeték ügyében a vizépitészeti osztály hallani sem akart más megoldásról, mint arról, melyet a zazarvölgv talajvizeinek földerítésével lehetett volna elérni. Ez ideájához oly mereven ragaszkodott, hogy a képviselőtestület kénytelen volt elrendelni a próbafúrásokat, jóllehet a bányaigazgatóság mérnökei, kik legjobban ismerik e vidék geológiai alakulatait, határozottan megmondták, hogy a zazarvölgynek nincsenek talajvizei s ha esetleg akadnának is talajvizekre, azok teljesen alkalmatlanok a vízvezeték czéljaira. A napokban, mig a polgármester a fővárosban időzött, a vizépitészeti osztály táviratilag szüntette be a további próbafúrásokat s ma már örömmel jelentjük azt is, hogy a vizépitészeti osztály hozzájárult ahoz, hogy a vízvezeték a mi ideánk szerint, a felsőbányái sulyori tiszta forrásokból létesittessék. A vízvezetéki munkálatok mielőbbi gyors meg- kezdhetése czéljából pedig már a napokban egy mérnököt fog kiküldeni városunkba Farkas Kálmán osztálytanácsos, a vizépitészeti osztály főnöke, ki az uj tervet és költségvetést elkészíti. De beszámolhatunk még egyebekről is. Mindnyájunk leghőbb vágya, hogy az uj főgimnázium a Klastrom-mező alsó részén építtessék föl. Ez ügyben ezelőtt két héttel a város tanácsa kimeritő memorandumot terjesztett föl a vallás és köz- oktatásügyi miniszterhez. S ma már, midőn a memorandumot a minisztériumban alig igtatták be, az ügy azon stádiumban van, hogy bírjuk báró Barkóczy Sándor miniszteri tanácsos ígéretét, hogy legközelebb a helyszíni szemle megejtésére városunkba jő ő maga. Ez pedig már a legnagyobb valószínűség szerint azt jelenti, hogy nyert ügyünk van, hisz a helyszínén személyesen győződhetik meg arról, hogy a főgimnázium elhelyezésére ideálisabb helyet elképzelni is alig lehetne. S mindezen nagy alkotásokra szükséges kölcsönösszegre vonatkozólag a város máris a lehető legkedvezőbb ajánlat birtokában van. A mennyi papírra és tentára lett volna szükség, hogy mindezeket elérhessük, azzal egy papír és tentagvárat bízvást felvirágoztathattunk volna. De hát még mennyi tenger idő pocsékolódott volna el haszontalanul! A képviselőtestület bizonyára megtalálja majd a módját, hogy elismerésének kifejezést adjon, mi csak a végső tanúságot vonjuk le. Ez pedig a következő: Szükség van ékesen megfogalmazott instancziákra, de ezeknek akkor van csak foganatjuk, ha maga a polgármester a fáradhatatlan, ügyes postásuk! Gyümölcsértékesítés. Április 29. Városunknak alig van oly inslitucziója, melyre nagyobb, égetőbb szükség volna, mint épen egy gyümölcsértékesitő intézményre, teremtsük azt meg akár szövetkezeti, akár részvénytársasági alapon. Az utolsó évek keserűséggel, csalódással tele tapasztalatai szomorúan győzhettek meg erről mindenkit, különösen gazdaközönségünket, kiket az uzsora haszonra éhes szenzálok arczát- lan kufárkodásaikkal úgyszólván életfeltételeiben támadtak meg. Páratlanul szép, messzeföldön hires, nemes gyümölcsöseink a hasznot nem a föld tulajdonosának, a gazdának hozták; nem a gazda tőke- befektetését, verejtékező fáradságát jutalmazták, hanem a szenzálokét, kik összeköttetéseik s tőkéik révén teljesen uralták a helyzetet s kik a vett árun nagyobb hasznot vágtak zsebre, mint maga a gazda egy évi aggodalmas, verejtékező munkája után. E tűrhetetlen, szégyenteljes helyzeten segíteni több ízben megkisérlette a gazdasági egyesület. Gazdáink nagyfokú közönyére, nemtörődömségére vall, hogy mindig sikertelenül. Pedig már egyszer határozatilag is kimondották a gyümölcsértékesitő szövetkezel megalakulását. A gazdasági egyesületnek 1904. év december 4-én tartott rendkívüli közgyűlésén történt ez, amidőn Szabó Adolf elnök és Stoll Béla nagyszabású és meggyőző beszédei után a szövetkezet megalakult s az alapszabályokat el is fogadták. Sajnos azonban a gazdasági egyesület nemes törekvése a gazdaközönség nagyfokú, szinte hihetetlen indolencziája miatt dugába dőlt. A gazgaközönség, mely jobbára a gyümölcs- termelésre van utalva s megélhetését is attól várja, szinte egészen feledi, hogy ahoz, hogy a gyümölcsös megfelelő hasznot hajtson, főként két dolog szükséges: a gyümölcsös jó karban tarlósa, továbbá a gyümölcsértékesítés. Kétséget nem szenved, hogy a lehető legnagyobb jövedelem eléréséhez a gyümölcsfaj czélszerü megválasztása is szükséges, de a gyümölcsös jókarban tartását s a gyümölcsértékesítést főleg azért emeljük ki különösen, mert eddig nálunk e két dologban mutatkozott a legnagyobb hiányosság. A gyümölcsösök jó karban tartásának nagyon is nehéz kérdése legutóbb a lehető legkedvezőbb elintézést nyert. Darányi Ignácz föld- mivelésügyi miniszternek irántunk tanúsított jóakarata és bölcs intézkedése folytán a gazdasági egyesület telepe állami kezelésbe menvén át, városunk oly kísérleti teleppel gyarapodott, hol minden gazda szives útbaigazítást és tanácsot nyerhet. Az egyik fő kérdés tehát meg volna oldva. De meg kell oldanunk a másik fő kérdést, a gyümölcsértékesítés kérdését is, ha azt akarjuk, hogy munkánk teljes legyen s a kívánt czélt a maga egészében elérhessük. Belátták ezt azok a buzgó férfiak is, kik a gazdasági egyesület ügyeit intézik s irányítják és el nem keseredve a múltakban tapasztalt nagy közöny miatt, ismét megindították az akcziót, talán sikerülne életre hivniok a sokszor eltemetett eszmét és talán sikerül gyökeresen rendezni a gyümölcsértékesítés kérdését, melyre a már kifejtetteken kívül nem csekély impulzust adtak az 1904. év óta lezajlott évek keserves tapasztalatai is, mely évek alatt a hasznot ismét csak nem a gazdák, hanem a szenzálok vágták zsebre. A gazdasági egyesület választmánya Szabó Adolf elnöklete alatt vasárnap tartott ülésében foglalkozott e nagy fontosságú kérdéssel. Szabó Adolf elnök megnyitó beszédében részletesen ismertette az uj helyzetet, mely előállott s erősen hangsúlyozta, hogy ha a gazdaközönség meg akarja óvni a legvitálisabb érdekeit, továbbra már el nem zárkózhatik a gyümölcsértékesítés gyökeres rendezésétől. S a rendezésre nézve részletes propozicziót terjesztett elő, melyhez a választmány több felszólalás utján hozzá is járult. A választmány kimondotta, hogy a gyümölcsértékesítés rendezését fölötte égető szükségnek tartja s ezt csak egy gyümölcsértékesitő részvény- társaság keretében tartja megoldhatónak. A nagybányai gazdasági egyesület gyümölcsértékesitő részvénytársasága nemcsak a gyümölcsök értékesítésével, hanem azok feldolgozásával is foglalkoznék s igy teljesen ki van zárva az, hogy az el nem adott gyümölcsökből bárEgy levélben szörnyű fogadalmat tett: — Utálom Európát. S ezennel kijelentem, hogy soha a lábamat be nem teszem többé abba az unalmas, agyoncivilizált világba! — Már tisztára bolond! - - mondogattuk mi idehaza. De hisz mindig hóbortos volt. Kalandra szomjas, vad és kegyetlen hajlamú. És eszembe jutott, milyen szenvedéllyel tépdeste ki gyermekkorában a bogarak lábát, a pillangók szárnyát s úgy engedte szabadjára a csonka állatkákat. Hárman is összetűztünk vele e vérlázitó szokása miatt és ő mindhármunkat elpáholt és megszalasztolt. Nem csoda, hogy a vadak közzé ment. — Bizonyosan ő is emberevőuek csapott fel! Tán királynak is választották a kannibálok. A budapesti állatkertben sokat bámulta a közönség azt a hatalmas királytigrist, mely Algírból érkezett. Ezt is Hajagos Pista küldte. Maga fogta elevenen. De hányat ejtett el rettenetes bátorsága és pusztító fegyvere! Egész élete már csak tigrisvadászat lesz idegen világrészekben. És mégis hazajött, de akkor már nem volt a régi Hajagos Pista. Az újságok bőven kiszínezték, mint szenvedett hajótörést, mint gyújtották fel vad indiánusok virágzó gyarmatát, mint esett sárgalázba, s milyen koldussá lett, mig hazavetődött Magyarországba csupa honvágyból. Egész titokban jött meg. Még legjobb barátait sem értesítette, hol telepszik meg. Én pedig a Tátrában hittem s azért nagyon meglepett, mikor egy nap magához hivott a Cse- pelszigetre, egy kis faluba, melynek szőlejében magános ház állt s ebben húzódott meg a félelmes tigrispusztitó. Amint odaértem, éppen a kertben ült, olyan pajta-féle épületben, melynek csak három fala volt. Már meszsziről nagy lármája hallatszott a legkülönfélébb madárhangoknak. Mit jelentsen ez? Harmincz-negyven kalitka tűnt szemembe. A pajta egész környékét ellepték s valamennyiben a legtarkább madarak, tengeliczek, zöldikék, vadgalambok, kanárik, sárga- és fekete- rigók, papagályok, pintyőkék, fülemilék, cinegék, összevissza váíogatlanul! . . . S ebben a rettenetes zsivajban, a kalitkák tömegében ült Hajagos Pista s mellette egy j fekete, borzáshaju, apró asszonyka. Olt nézték az ugrándozó sok madarai, és hallgatták a rikácsolás, a csattogás, a fütty, a turbékolás, a trillázás, a csipogás rendezetlen hangversenyét. S olyan áhítattal tekintgettek ide-oda minden madárra s figyeltek minden hangra! Megálltam és néztem én is és hallgattam én is. Jó helyen járok-e? Ez volna az én világlátott bárátom? A rettenetes huszár, a vérszomjas tigrisvadász ? Végre ő vett észre. Hirtelen felszökött és felém sietett. A fekete asszonyka ámulva emelte rám szemeit, aztán el akart illanni. De a házigazda rászólt idegen nyelven, amelyből semmit sem értettem. — Feleségem — Dalajanti . . . mondta bemutatáskép, amint az asszonycsudát szemügyre vettem. De nem beszélhetsz vele, mert semmiféle ismert nyelvet nem ért. S valóban, a mit ők ketten morogtak és sziszegtek, annak semmiféle nyelvtanát még meg nem Írták. A fekete nő legugolt a dívány sarkába és kőolaj-üzemre is alkalmasak, gőzlokomo- bilok, utimozdonyok, gőzcséplőgépek, aratógépek, teljes malomberendezések, talaj mivelő eszközök, stb. stb. _ —kívánatra szívesen küldünk árjegyzéket és költségvetést. A Ili Hifiiül Mill 6ÉPMK1 KtttttK, BÜDAPES1, ti., ICZI-IIIII34.------
