Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-07-11 / 28. szám
V. évfolyam. 1007. Julius Jb.O 11. 28-d.llc. szóm. TÁUSADAIjMI és» szépirodalmi hetilap. BUliuUsi árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten caütörtök&rt reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztésig és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a Lap* közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések Kivétetnek Morvay Gyula kfiayvnyomdájábaa Is: Fitér 14 A szocializmus dekadencziája. Julius 10. Városunkban szervezkednek a szo- czialdemokraták. Egyesülni akarnak, mert érzik a „viribus unitis“ erejét. Meg akarják alkotni minden szakban a szervezetet, ciEgely ^ mániás érdekét képviseli, mely i^Tm ü^ásM czélravezető útról letérni nem «ngedí. Lassú, de intenzív hullám- veresßent rombolja le ez a mozgalom az előtte álló akadályokat a perifériákon s látszólag győzelmesen halad előre, tért hódit a földön s az emberek lelkében, úgy, hogy akik benn úsznak az árban, azok nem veszik észre, hogy ez a mindeneket átható mozgalom, az az eredetileg hatalmas gondolat dekadencziában van. Igen, a szoczializmust veszedelem fenyegeti, a lassú, észrevétlen elmúlás veszedelme. Az elmúlás halálmadara már ott áll ennek a rendszernek is a feje fölött, hogy hirdesse a lassan, de biztosan bekövetkező véget. Saint Simon és Fourier óta Bebelig igy járt minden efféle rendszer. Eleinte gyújtott, izzóvá tette a lelkeket, azután hosszabb rövidebb ideig világított, melegített, végül pislákolt és elaludt. Eloltotta a theoriáknak nagy ellensége, az élet, ráczáfolt a legnagyobb igazmondó, a valóság. Problémákat nem lehet pusztán rendszerekkel megoldani, a hipothézisek- nek nincs elegendő ereje, hogy átalakítsa az embereket. A munkás sorsa ma is ugyanaz, sőt talán rosszabb, mint volt Fourier korában. Hogy pattantak pedig szét a levegőben a szebbnél szebb rendszerek és theoriák magyarázatai! Mintha látnánk azt a hatalmas harczot, melyet megvívtak az ellenfelekkel, kik nem hittek az uj tanok igazságában. Fourier után a nagy tévedő Babeuf kimondja, hogy a vagyon bűn.Vagyon is, munka is a kommuné. A szükségletekről a kommun gondoskodik. A nők egyformán szabadok a férfiakkal. A gyerek- nevelésnek a családban nincs helye. Vallás, irodalom, szépművészetek nem kellenek . . . Proudhon jön Babeuf nyomában. Szerinte az az enyém, amit elköltők. A fölösleg a kommuné. Ha azt elteszem, lopok. Meghat Owennek tragikuma. 0 mint gyáros ismerte a munkásviszonyokat s gyakorlati utón akart segíteni a munkások helyzetén. S ez sikerült is bizonyos körben, bizonyos fokig. Ekkor azonban a siker őt is a theoriák sikamlós mezejére hajtotta. Ott megbotlott s elesett .... Hasonló sors érte a jóakaratu zseniális franczia papot: Lamennaist . . . Aztán a tőkénél! is akadt egy pártfogója: Schultre. Kimondta? “ílugy a/ ipar az államtól független, szabadon versenyezhet. Az ipari munkások szintén függetlenek. Érdekeik megvédésére egyesüljenek. Alkossanak hasznos, szórakoztató egyesületeket, humánus intézményeket, legvégül hozzáteszi, hogy vallásra nincs szükség. Azután jön a zsidó de Lassalle Nándor. Fajának fanatizmusával hirdeti eszméit, gyújtó beszédeivel maga köré A „Nagybanya“ tarczája. Regény. — Leuthold. — Kápolna áll magába’ Susogó tölgyek árnyán, Harangszó reszket át a Szellőnek röpke szárnyán. A vén kolostor mellett Kis csermely fut le játszva, Gyöpén a zárdakertnek Sétál egy pár apáeza. Az egyik, hogy rám nézett, Fátylát mélyebbre vonja, De telkemet még mélyebb Bünbánat terhe nyomja. . . . Fehér Jenő. Anna. Az a nő, akiről itt szó van, a társadalmi előítélet szerint nem tartozott a jobb körökhöz. Kávéházi kaszirnő volt. Annának hitták. Szabályos, finomrajzu arczán rendszerint könnyű árnyék borongott, mely nyomban eltűnt, mihelyt valaki ránézett. Viaszksárga haja dús fonatokban széles kontyot alkotott a fején. Modora, hideg, kimért volt, a mosolya erőltetett. Valami szokatlan, szinte gőgös előkelőség sugárzott róla, ami ellentétet mutatott szemének érzékies csillogásával. Figyelmes igyekezett lenni mindenben, anélkül, hogy valaki iránt érdeklődött volna. Az obiigát udvarlást (a kaszirnőknek mindig akad udvarlójuk) nyugodtan tűrte, mint foglalkozásának tartozékát. Nem ellenezte és még kevésbbé reagált reá. Nekem rokonszenves volt s noha hónapokig alig váltottam vele néhány szót, érdeklődtem iránta. Önálló egyéniségnek tetszett s többször I felmerült bennem a vágy, valamit megtudni múltjából, melynek drámai refleksze ott borongott szép arczán. Több mint félévig mindennap láttam, de családi nevét nem tudtam. A nők, ez ösztönük egyik legfejlettebb vonása, megérzik, hogy kiben ébresztenek rokonszenvet. Észrevettem, hogy Anna barátságosabban, bizalmasabban te- i kint reám, mint másokra. Az én koromban az ilyesminek nem szokás jelentőséget tulajdonítani. Aminthogy nem is jelentett semmit s a szőke Anna bizonyára nyomtalanul eltűnt volna emlékezetemből, ha egy gonosz inczidens nem jön közbe. Korán jöttem a Penelope-kávéházba reggelizni. Ebben a kávéházban volt éjjeli kaszirnő Anna. Épp akkor távozott, mikor érkeztem. Csak egy pillanatra láttam. Szokatlanul dultnak, szenvedőnek láttam. gyűjti a nagy munkástömeget. Végül — párbajban elesik, u volt a mai szocziál- demokrácziának megalapítója. örökébe lépett Marx, a kodifikator, ki összeírta a szoczialdemokracziának filozófiai utón megalkotott hiteles törvényeit és formáit Ezek a régi emberek, kik uj utakon jártak, ezer nehézséggel megküzdöttek az eszméért, mely szivüket, lelkűket hevitette. Szép álmot akartak megvalósítani, ideálokért küzdöttek s nem az érdek tette őket apostolokká. Ezekre az emberekre ma senkisem gondol. A munkás nem tudja, kik voltak ők, a vezérek nem akarják tudni. Minek azt tudni, hogy önzetlenül is lehetett dolgozni az elnyomottak érdekében, minek azt tudni, hogy azok, bár sokszor és sokban tévedtek, de a mit tettek, nem fizetésért, nem titkári, elnöki s efféle állásokért tették. Ma jó apostolnak lenni, mert az elvtársak pénze bőven árad a vezérek zsebébe. S vezérnek lenni pedig a legbiztosabb, legfényesebb exisztenczia. Nem az igazság szeretete, hanem az egyéni érdek az, ami a vezéreket irányítja. Proudhon azt mondta, lop az, aki fölösleggel rendelkezik; a mi szoczialísta vezéreink kilenczszobás lakásban laknak Pesten s a Riviérára rándulnak ki. Megszorongatják a munkás kérges tenyerét, mikor - muszáj s aztán mosakodást rendeznek utána . . . Hajdan és ma . . . a központban nagy zavarok vannak. A vezér urak összökülönböztek. Sokan — Mi baja van ennek a leánynak ? kérdeztem a felém mosolygó kávéstól. — Ostoba dolog, mondotta nem minden zavar nélkül. Járom, a nagyfuvaros be volt rúgva. Kötözködött vele és megsértette. — Hogy sértette meg ? — Hm. Nagyon csúnyákat mondott neki. Tetszik tudni, a részeg emberek nem válogatják a kifejezéseiket. Aztán komolyan hozzátette: — Bizony Isten, ha Járom ur nem volna egyike legjobb vendégeimnek, nem tudom, mit tettem volna. — így azonban, mondottam, remélem az Annát fogja kidobni. — Azt nem... a világért sem. . . még csak az kellene. . . nincs is szükség reá . . . ő mondott fel. . . . Tessék elhinni, ez a leghelyesebb megoldás, mert kérem, egy olyan jól- költő vendég. . . . — Aranyat ér . . . igaza van barátom. Csak egygyel nem vagyok tisztában. — Mivel ? — Azzal, hogy kicsoda komiszabb fráter: maga vagy az a nagyfuvaros. . . . Ezt külömben végezzék el maguk között. Nem tagadom, az eset felháborított. Este a szokásom ellenére megszólítottam a szőke leányt a kasszában, ki komoly nyugalommal meredt maga elé. — Hallottam Annuska, mondottam, hogy magát az éjjel megsértették.
