Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-09-05 / 36. szám
"V. évfolyam. 1907. szeptemtoor lio 3. TÁRSADALMI ÉSS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér, Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hoví közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek kül< Hirdetések kivétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában Is A közös konyha. Szeptember 4. A közös konyha eszméje mind jobban tért hódit városunkban is. Előkelőbb köreink legelőször meglehetősen nagy idegenkedéssel, hűvösséggel fogadták ez ideát, de a nagybecskereki példa mind vonzóbbá válik s azok a hirek, hogy a nagybecskereki közös konyha minden tekintetben bevált s általános megelégedésre működik, meggyőzték a közös konyha elleneseit is arról, hogy a mindnagyobb arányokban mutatkozó drágaság s a folytonosan boszan- tóbb és kellemetlenebbé váló cseléd- mizeriák ellen valóban nincs más védekezési eszköz, mint a közös konyha felállítása. A nagyban való bevásárlás nem csekély százalék nyereséget jelent a közös konyha javára, mit egyes családok, ha még oly nagy is a háztartásuk, sohasem érhetnek el; s az sem tagadható, hogy a nagyban való bevásárlásnál, főleg a húsárnak tekintetében, sokkal kiválóbb minőségű áruhoz juthat a vevőközönség, mint a kis fogyasztásnál. Ez az egy körülmény is nagy megtakarítást jelent, mit legfényesebben igazol a nagybecskereki közös konyha étlapja. Egy oly ebédet és vacsorát, minőt a közös konyha egy háromtagú családnak napi két koronáért nyújt, a legkitűnőbb háziasszony sem képes 5—6 koronán alul előállítani. Már ez maga pár korona differenczia naponkint s ha ehez hozzá vesszük még azt, hogy a közös konyha felállításával a legtöbb család a cselédtartástól, főleg a 2-3 cselédtartás gondjaitól menekül s a háziA „Nagybanya“ tárczája. Xajdan és most. Valamikor hegyen-völgyön Mint a zerge jártam; Hej, de most már minden kőben Megbotlik a lábam. Valamikor a nótában Túltettem sok máson; Abból sincs már egyebem, mint Egy-egy sóhajtásom. Dali tánczra, ropogósra Sok szép asszonyt vittem; S hogy ez holtig igy fog lenni, — Örökké azt hittem. Megszerettem itt is, ott is Egy-egy virág szálat-, Az ég volt csak tanúja sok Boldog éjszakámnak. Mindezeknek vége-vége ! Nézek, mint a kába; asszony is szabadul a konyhai elfoglaltságtól, a közös konyha előnyei oly nagy arányokban tűnnek ki, hogy azt kétségbe vonni többé nem lehet. A közös konyha eszméje egyébként nem uj dolog. Már a múlt század végén nagyban hódított főleg a praktikus amerikaiak körében, kik a közös konyhák felállításával a drágaság ellen védekeztek s nem eredménytelenül. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a közös konyha átlag harmincz százalékkal vásárol olcsóbban a nagybani bevásárlásnál s a szállítók által nyújtott kedvezményekkel, mint vásárolnak az egyes családok. A közös konyha nagy praktikus hasznait felismerték már az ország legtöbb városában, legalább erre vall, hogy a I legtöbb nagy- városban, minő Szeged, Nagyvárad, Zenta, Brassó, Marosvásárhely, Temesvár, Kolozsvár stb. már túl vannak a kezdeményező lépéseken a közös konyha felállítására, sőt több városban működik is az már, néhol több is, igy Temesvárnak már három közös konyhája van. És most legyen szabad röviden válaszolnunk lapunk illusztris czikkirójának: jR.-nének, a közös konyha felállítása ellen felhozott érveire. Megvalljuk, hogy az a pár sor, amit czikkirónk papírra vetett, a régi világ nemesi kúriáinak lebilincselő családi életét varázsolta elénk. Látjuk a kúria őszbe- vegyült, tisztes matrónáját, aki midőn megyebálokra viszi leányait, kincseket érő családi ékszereket visel, hét vármegye tisztességtételét fogadja, mint egy herczeg asszony, de otthon, a kúria falain belül És jövendőm belefut az Örök éjszakába. I Sem asszonynak, sem leánynak Nem találom kedvét. . . . Én Istenem ! ha még egyszer Húsz éves lehetnék! . . . Révai Károly. Embervadászat. Az áldatlan 1850-ik esztendő márczius havának utolsó napjaiban Kerecsényi Imre volt honvédtüzérhadnagy, ki hónapok óta az Ilkey családnál rejtőzött, menekülni volt kénytelen. Valaki feljelentette a zsandároknak. Annak a szomorú időnek legnyomoruságosabb, leg- undoritóbb hajtása a kém volt. Este hat órakor történt, hogy egy fiatal szabómester, Kis Pál benyitott az Ilkeyék pagy fehér házába, mely a város szélén, a KőrÖspar- ton terült el. A tornáczon Ilonával találkozott, Ilkey Péter hajadon leányával. — Kisasszony, mondotta a fiatal szabómester, azt hiszem, ösmer engem ? — Igen, hangzott kissé határozatlanul. — En Kiss Pál vagyok, szabómester, nagyon fontos üzenetet hoztam. — Kinek ? az irigyelt nagyasszony semmi egyéb, mint. gyermekeinek gondos, szerető anyja s háztartásának, konyhájának körültekintő, szigorú vezetője, a ki sem maga nem riad vissza a háztartás munkájától, de úgy neveli leányait is, hogy azok is majd megállják a helyüket, ha önálló háztartásuk lesz. Bizony ez időben nem ritka dolog volt, hogy a szépséges házi kisasszony, kiért vármegyék fiatalsága versengett, ott szorgalmatoskodott a mosó teknő mellett. . . . S ez a családi élet, mely a több ezer holddal biró nemesi kúriákon dívott, volt otthonos az egyszerű nemesi kúriákon is. így éltek az úgynevezett kurta nemesek is. A kiváló, mintaszerű háziasszonynak nagy hire ment s annak nagy értéke volt. Amint hogy van ma is! Ámde a rohanó idők keresztül gázoltak e patriarchalis életen, ami megmaradt belőlük, az csupán egy édes emlék. A nemesi osztályból fejlődött ki a mostani középosztály s a család, mely egykor ideálisan patriarchalis életet élt, oda van dobva a szocziális idők viharzásának kellős közepébe s az uj viszonyok, a megélhetésért való küzdelem egészen más, idegen- szerű helyzetbe sodorták a családokat, melyeknek önfentartásukért most más eszközökkel kell küzdeniük. Vegyük a közép, a hivatalnoki osztályt városunkban. A családfő egész nap a külömböző bürokban izzad, hogy rászolgáljon a legtöbb esetben nyomorúságos fizetésére, melynek körültekintő beosztása talán még nagyobb gondot ad, mint annak megszerzése. A társadalom az egyes családokkal szemben hova tovább nagyobb — Az önök ispánjának . . . tetszik érteni ? Kerecsényi Imre mint ispán tartózkodott Ilkeyéknél s többnyire a tanyán volt Olyvéd mellett, a három Kőrös összefolyásánál. A fiatal leány félhomályban is látta, hogy Kiss Pál arczát nyugtalanság önti el. A hangja is tompán csengett, mint a megriadt embereké. Megsejtette a veszedelmet. Gyorsan, energikusan intézte a kérdést. — Valami baj fenyegeti az ispánt ? — A legkomolyabb baj, kisasszony. Feljelentették és a zsandárok már talán útban is vannak üldözésére. — Jézus Mária. — Kisasszony, mondotta a fiatal szabó, itt az imádság nem használ, meg kell menteni az ispán urat, azért jöttem. Ilona kezét nyújtotta. — Köszönöm. — Arra még ráérünk . . . Tudom, hogy ön a menyasszonya . . . hol van a kedves uraatyja? — Nincs itthon, csak holnap estére várjuk. A szabó közelebb lépett. — Akkor nekünk kell cselekedni. . . Hol van az ispán ur? — Bent a dohányzóban. — Annál jobb .. . menjünk hozzá. Kerecsényi nyugodtan ült a dohányzóban* hol két gyertya mellett egy nagy angol újságot olvasott. Mikor meghallotta, hogy miről van szó,
