Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-08-01 / 31. szám
31-dili. szäm"V- évfolyam. vxn jj, ' 1907. augusztus lio 1. \i. . ,. :jj! TÁRSADALMI ÉS SZSÉPIIIODAXjMX HETILAP. Előfizetési érák: Egész évre ff kúrona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.-mi „I ■■«„■ír» Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. ......... - -----------g—bsmí Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap* közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések kivétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is: Főtér 14 Amerikába! Julius 31. E sorainkkal korántsem akarjuk a kivándorlás kérdését megoldani, mely oly sok fejtörést okoz illetékes köreinknek s oly nagy aggodalommal tölt el mindenkit, kit őseinek hűsége, lángoló sze- retete, köt a magyar földhöz, kinek örökkön örökké imádsága marad: Itt élned, halnod kell . . . De nagy vonásokban foglalkoznunk kell a hova tovább mind veszedelmesebb arányokat öltő amerikai lázzal azért is, mert ez az epidémia fellépett a mi szelíd, zöld hegyeink között is, már közöttünk is pusztít javában s erősen tizedeli különösen közeli vidékünk lakosságát. Az ember csodálkozva hallja, hogy az egyszerű földműves, aki életében talán még vasúton sem ült s földrajzi fogalmai szülőfalujának harmadik határáig terjednek, ma már úgy beszél az amerikai utazásról, mintha csak a szomszéd faluba való kirándulásról volna szó. Könnyű szívvel, a megindulás legcsekélyebb jele nélkül válik meg kunyhójától, melyben született, teszi pénzzé kis földecskéjét, melyet apáinak verejtékei öntöztek, hogy szivében tele reménységgel szaladjon a lidércz-fény után, melynek újvilág a neve. Tagadhatatlan, hogy soknak sikerül a vállalkozása s e sikerekről színes, csábitó, meséket tud a fáma villamszárnyakon terjeszteni, de az is bizonyos, hogy igen sokan a legnagyobb csalódással, a legkeservesebb, a legkijózanitóbb tapasztalatokkal térnek vissza régi hazájukba, vagyonilag tönkretéve, testben, lélekben megtörve, de mégis hálatelt szívvel csókolják meg a hazai földet, melyre nagy megpróbáltatások után ismét ráléphetnek. Nyitott ajtót döngetnénk, ha mi most a kivándorlás okaival akarnánk foglalkozni. Érzi, tudja azt mindenki. A szerfölött nehéz megélhetési viszonyok reá nehezednek a társadalom minden osztályára; a bevételi források száma nem növekedett, bár a kultúra terjedésével mód felett megszaporodtak a legalsóbb néposztály igényei is s bátran elmondhatjuk, hogy ma a legegyszerűbb család szükséglete is kétszer-háromszor akkora, mint csak ezelőtt egy-két évtizeddel volt. A kereset és szükséglet közötti nagy aránytalanság támasztja azután a szocziális viharzásokat, melyeknek egyik megdöbbentő jelemsége a kivándorlás, mely a magyar hazát immár alapjaiban támadja meg. Az Amerikába való kivándorlásra csábitó ügynököket a törvény bünteti. Ezt azonban mi nem tartjuk oly orvosszernek, mely a bajokat orvosolni képes volna. S még az ügynökök ellenőrzése is igen lanyha. Itt-ott *'.íha törvény elé állítanak egyet-kettőt, elitélik őket, de azért a csábítás, a fdbujtás javában folyik az egész vonalon, mert az ügynö- kösködés igen jövedelmező foglalkozás. Úri exisztencziát szerez annak, akinek a pecunia non ölet. Ez a jövedelmezőség azután oly egyéneket is rácsábit e gyalázatos üzelmekre, kiknek állásukból kifolyólag kötelességük volna a népet felvilágosítani, a kivándorlástól visszatartani. Hiszen megdöbbenve értesülünk arról, hogy épen városunkban, egy tőlünk ugyan távolabb álló oly egyén keze játszik a kivándorlás előmozdításában, szításában, akiről azt feltételeznünk sem volna szabad. Ha majd sikerül adatainkat beszereznünk, ha le nem tagadható módon reá süthetjük bűnösségét, nem fogunk késni, hogy le ne rántsuk őt azon piedesztálról, melyre rpost tekintélyes állása helyezi. Mit várjunk a szegény, tudatlan, könnyen hivő néptől, ha a kivándorlásnak oly úri apostolai is vannak, kiket tekintélyük fedez s ez ad szavuknak súlyt. Az aknamunka ellen, melyet az úri ügynökök végeznek a búsás haszonért, nemcsak a törvény utján nem védekezünk kellőleg, hanem az irányban is szerfölött lanyha, felületes és minden enerzsia nélküli a védekezésünk, hogy a népet kellőleg felvilágosítsuk az amerikai viszonyokról. Sőt nagyobb szégyenére a hazai sajtónak, nem egy lapban olvashatunk hirdetéseket, melyek a kivándorlás gyors, könnyű és olcsó voltát hiresz- telik, megadva minden útbaigazítást, minden felvilágosítást, melyet a kivándorlónak csak tudnia kell. Ha már akadnak oly lapok, melyeknek több az a pár korona hirdetési nyereség, mint a hazafias szent czél, vájjon történtek-e lépések arra, hogy e hirdetések utján elkövetett felbujtások is megtorlásban részesüljenek, hisz mivel sem csekélyebbek e deliktu- mok, mintha a csábítást, a felbujtást az ügynök nem szóval, nem levél utján, hanem a sajtó utján követi el. Reá kell mutatnunk azon nagyon is téves felfogásra, mely leginkább izgatja A „Nagybánya“ tárczája. £rdőben. — Giacomo Montigno. — Távol a nagy világ zajától Kies erdő lett otthonom, Szivem hő vágya teljesült be; Üdvöz légy édes uj lakom. Mily jó itt lenni, megpihenni A munka és a gond után, Most erezem, hogy milyen gyógyír A lélekre — e szent magány. Álmomból vig dal költ fel engem, Álomra is az szenderit, Madárdalból, virágszirmából Remény sugárzik és a hit. Itten nincs ember, nincs gonoszság, Szentség, magasztosság van itt! Érzem, hogy Isten itt jelen van, S ez érzés kedvre felderít! Hazugság az, amit tanitnak, Hogy Isten mindenütt jelen, — Közületek, a romlottságból Rég eljött — és itt meg jelen! Távol a nagy világ zajától Kies erdő lesz otthonom, Icle nem ér a bűn, a szeny el, — Üdvöz légy édes uj lakom! Dr. Kiss Rezső. Férfi. Csetneky Lili lefekvés előtt a következő sorokat irta bele a napló, ába: Junius 6. Ma nem /olt itt, pedig egész nap szivdobogva vártam. Valahányszor nyílni hallottam a kertajtót, mindannyiszor összerezzentem. Nem jött. Szüntelenül reágondoltam és tudom, hogy az ő nevével ajkamon fogok elaludni. Ugyanebben az időben a szomszédos szobában Csetneky Olga siető vonásokkal a következőket irta a naplójába: Junius 6. Ma, hogy Tóváry nem volt itt, éreztem először, hogy hiányzik. Magam sem tudom, mit érzek, de borzadva gondolok arra, hogy a húgom lett a vetélytársam. Szinte féltékeny vagyok rá. Hová fog ez vezetni ? * Most pedig, miután belekukkantottunk két fiatal leány naplójába és ezzel elkövettük a képzelhető legnagyobb indiszkrécziót, nézzünk be egy pillanatra Tóváry Miklós cs. és kir. kamarás rácon lakásába is. Tóváry az Íróasztalánál ül és levelet ir. A levél kezdősorai ezek: Kedves Barátom! Holnap délelőtt verekszem és bár jó vivónak tartanak, az embernek minden eshetőséggel számolnia kell. Ha netalán valami baj érne, kérlek, mond meg Lilinek és Olgának, hogy mindkettőt egyformán szerettem. Amazt éjszin szemeiért, aranyszőke hajáért, hófehér leikéért, angyali szelídségéért; ezt éjsötét fürtéiért, villogó szempárjáért, sugár termetéért, daczos büszkeségéért. Nem tudtam választani közülük, de . . . E pillanatban az inas látogatót jelentett és Tóváry sietve takarta le a megkezdett levelet. * Másnap reggel Lili és Olga a kerti lugasban ültek. Lili a hímzésén dolgozott, Olga valami könyvben lapozgatott. Verőfényes nap volt. A virágágyakon még a hajnali harmat csöppjei reszkettek. Madarak himbálóztak a gallyakon. A két fiatal leány sokáig némán üldögélt egymás mellett. A csöndet Lili törte meg. — Fölkelt már a mama? kérdé. — Nem tudom, felelte rövidesen Olga. Megint hallgattak. A nyári lakból egy fiatalember lépett ki és egyenesen a lugas felé tartott. — Itt vagytok, leányok ?
