Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-07-18 / 29. szám
NAGYBANYA 1907. julius 18. 2 gyűlési teremben neki nemcsak azt a „400.000 vagy talán még ennél is több koronát“ kell megszavaznia, hanem ezenkívül még jó néhány százezer koronát, amelybe a motorikus erő kiépítése kerülne. Én pedig, ámbár teljesen távol állok a város igen tisztelt képviselőtestületétől, mégis azt hiszem, hogy miután a város érdeke csak annak a 400.000 vagy talán még több koronának a megszavazását követeli, ott a közgyűlési teremben azok lesznek az elenyésző kisebbség, akik még néhány százezer koronát fognak a semmire megszavazni. Mindenesetre előnyös és kellemes volna, ha „egy központi vízmű beállítása által kezünkbe tartanók e városnak és vidékének ipari föllenditéséhez első sorban megkívántaié mindenkori olcsó erő forrást.“ Nem ismerem nagyon a város pénzügyi helyzetét, de annyira jutottam saját megfigyeléseim alapján, hogy tudom, miszerint nem rendelkezik a város olyan 3—400 ezer koronával, amelyet azonnali gyümölcsözés nélkül, nagyon is kétséges későbbi gyümölcsözés reményében, mint holt tőkét kezelhessen. Igaza van tehát czikkirónak abban, hogy „kezünkbe tartanók ... az erő forrást“ csak ép az a nagy baj, legalább egyelőre, hogy nem tudná a város, hogy hová tegye azt kezéből olyanformán, hogy az kellően értékesítve legyen. Meglehet az, hogy az a vizierő, amelyet a czikkiró említ, ma tényleg tud 500—600 hasznosítható lóerőt szolgáltatni. Tekintsünk el attól is, hogy az a várostól 20 kilóméternyi távolságra fekszik, tehát maga a távvezeték is mintegy 100 ezer korona ^költséget jelentene annak kiépítésénél. És ha ettől eltekintettünk, kérdezzük meg a tisztelt czikkirót, vájjon jót áll-e arról, hogy az a vízmű pár esztendő múlva is megadja-e azt az erőt és hogy nem járna-e úgy a város, mint teszem Beszterczebánya, ahol, több mint 30 évi állandó méréssel megállapították a vizierő elégséges voltát és amidőn e számítások alapján a villamtelepet felépítették, ott tartottak, hogy rögtön alapos tulköltséggel motorikus erőre kellett azt átépíteni, mert a mindig szeszélyes viz felmondta a szolgálatot. Vagy nem járna-e úgy a város, zas fej dugta ki magát, a köréje sereglett fürdő- közönség előtt. Időt sem engedve a találgatásnak, kimászott a kocsinak legborzasabb alakja, hóna alatt színes plakátokkal s a következő perczben a | mulatságra éhes közönség mohó étvágygyal olvasta, hogy a halhatatlan Boskó 18-ik fia és I világhirü akrobata tárlata átutazóban rendkívül érdekes díszelőadást lesz szerencsés tartani a nagyérdemű közönség előtt, a legnagyobb akrobáczia, fizika és magika köréből, stb. stb. Az előadás kezdete este nyolcz órakor vacsora után, szabad bemenet stb. stb. No, ez volt a Pista szerencséje, mert az j ismét még engesztelhetetlen gyűlölettől égő Margit egyszerre kezes báránynyá változott és legszeretetreméltóbb mosolyával kérdezte Pistától: ugye elmegyünk édes? Pista felelet helyett j mintha ágyúból lőtték volna ki, úgy rohant a trupp igazgatójához, hogy jó előre lefoglalja a két legjobb helyet, de fájó szívvel vette tudomásul, hogy a tisztelt czimü publikum oda ül, ahova akar és annyit fizet, amennyit jól esik. A férfiak ezalatt vállukra emelték a fürdő- j orvosát és mint egy győzelmi jelvényt, zugó éljenzés közt hordozták körül, mint aki nekik ezt a kapitoliumi élvezetet szerezte és egyhangú határozati javaslatot hoztak, hogy ezen élvezetes estén mindannyian jelen lesznek. Este nyolcz után már együtt ült az egész díszes társaság, a hevenyészett ponyva sátor mint Kolozsvár, amely várost a cikkíró saját érveinek megcáfolására felhozni szives volt. Ott két millió költséggel kiépítették a vizierőt és már rövid idő alatt még egy milliót kellett beépíteni, hogy a viz helyett a jól fungáló motorikus erő táplálására térjenek át. Ne féljen tehát a „Nagybánya és Vidéke“ attól, hogyha a város motorikus hajtással rendezi be a telepet, röviden még bele kell építeni, de igenis legyen elkészülve arra, hogyha a vizierő kiépítésével akarja azt táplálni, akkor — az esetben, ha nincs biztosítva 500-1000 lóerőnek egy kvantumban, (a többi már ma is számításba vett pár 100 ipari czélt szolgáló lóerőn kivűl), való átvétele, úgy azt a jó néhány százezer koronát, amibe a vizierő kiépítése és a 20 kilométeres távvezeték kerülne — belelökte a vízbe. Vermes Kiimán. A villamvilágitás kérdéséhez. Julius 17. El sem képzelhető egy modern és a jelen század követelményeinek csak némiképen megfelelő város, mely vízvezetékkel, csatornázással és villamvilágitással el ne legyen látva. Ezeknek létesítése végett megjelent a „Nagybánya és Vidéke“ múlt számában Villamvilágitás czim alatt a város vezetőségéhez intézett jóakaratu felhívás és buzdítás mellett egy szakszerű vélemény. Ezen szakértői véleményhez a következő megjegyzéseket fűzöm: Akár világításra, akár erőhajtásra szolgáltasson egy telep áramot, azt kizárólag vizi erő felhasználása mellett létesíteni nem lehet. Ugyanis a vizierő igénybe vétele alkalmával mindig kell gondoskodni rezerv gőzüzemű berendezésről. A vizerőre berendezett erőforrásra biztos támpontként számítani nem lehetséges, nem pedig azért, mert az nem állandó, nyáron és öszszel, a legnagyobb szárazság esetén annyira kiapad, hogy erőt nem képes mennyiségének elégtelensége folytán szolgáltatni; télen pedig a mi az előbbinél is sokkal leküzdhetetlenebb nehézség, a vezetett csatornában a viz befagy és ez által az üzemben zavar áll be. Ugyanis legyen akármilyen vizi erő az, mely igénybe vétetik, az a természetben fel nem használható, hanem azt messzire kell elvezetni, nyílt vagy fedett csatornákban, hogy a turbina vagy hajtó kerék hajtására szükséges esés biztosittassék. Hát most mit szólna a közönség, hogy egy ilyen, sokszor pár hétig tartó üzem megszakítás esetén kénytelen sötét utczákon végig botorkálni és otthon a régi petroleum lámpákat előszedni; avagy mit fog szólni az az iparos, ki gépének hajtására villam erőt használ fel, ha egy ilyen üzem megszakítás esetén hetekig kénytelen tétlenül várni, mig az akadályokat leküzdve a telep ismét működik. Elvitázhatatlan, hogy az előadottak, valamint az alább felsorolt tapasztalati adatok azt igazolják, hogy egy villamerőt szolgáltató telepet berendezni kizárólag viz erőre nem lehet, hanem melette feltétlenül szükséges egy gőzüzem berendezés. Ezekből kifolyólag véleményem szerint kétséget kizárólag indokolt azon terv, hogy a város, i midőn a kezdet nehézségeivel küzd, midőn még az igénybe veendő lámpák, illetőleg erőmennyiséget csak megközelítve állapíthatja meg, mig a közönséget a villam világítás olcsóbb és kényelmesebb voltáról meg nem győzte, — a gőzüzemű úgynevezett rezerv vagy tartalék telepet létesíti és ennek létesítése után, a midőn kezdet nehézségein túl van, midőn különböző kedvezmények nyújtása által a fogyasztó közönséggel a világítást megkedveltette, midőn az ipari telepeket képes felvilágosítani és meggyőzni arról, hogy a folyton emelkedő munkabérek, strájkok, j bojkottok folytán, a villamerő olcsóbb, mint a [ kézi erő, - bővíti ki a telepét vizi erő által haj- j tandó villam fejlesztő teleppé, amidőn a jelenleg tervbe vett gőzüzem telep fog tartalék települ szolgálni, mely hivatva lesz az elősorolt vizi erő igénybe vétele által előállott zavarok beállta alkalmával az üzemet fentartani. • Sokkal indokoltabb tehát először a csekély fogyasztók miatt, a csekélyebb költségű és később tartaléktelepül szolgálandó gőzüzemű berendezés létesítése és csak ennek megtörténte után az aránylag nagyobb költségű vizi erőre berendezett telep létesítése, midőn azt a fogyasztók által igénybe vett villam erő megkívánja. Fejtegetéseim mellett szólnak az alább elősorolt városok szomorú csalódásai. Beszterczebánya város nagy befektetéssel villam telepét kizárólag vizi erőre rendezte be, a megnyitás alkalmával az egész város úszott az örömtől, de örömük nem sokáig tartott. Pár hónapi üzem után beállított a kemény tél és befagytak a csatornák, melyek a vizet a turbinákhoz vezették s daczára, hogy a katonaság és pár száz munkás dolgozott a jég eltakarításán, a közönség kénytelen volt Karácsony és Sylveszter estéin 2 hétig teljes sötétségben lenni az előállott üzemzavar miatt. És hogy ez többé elő ne forduljon, kénytelen volt egy ujabbi, cirka 200.000 koronás rezerv gőzüzemű berendezést létesíteni és pedig nagy áldozat árán, miután a telep még akkor nem jövedelmezett. Karánsebes város pedig villamerő hajtására a Temes folyót használta fel, mely sokkal naalatt, mely felett mint százkaru szörnyeteg, némán feketén terültek el a százados tölgyek szertehajló ágai, kísértetiesen világítva meg a sátor négy oldalán leszúrt olajlámpa veresen kiömlő fényétől, mig a sátor belsejében füst és pára között mint mozgó lidérczfény imbolygóit a kaczag< úri társaság. A publikum kitünően érezte magát, valam szokatlanul uj volt előtte ez a kivilágítás és i kezeit megelégedetten dörzsölgető rókaképü vigyorgó igazgató vásári bókokat szórt a közönség közé megelégedése magas jeléül. Csak Margit fintorgatta pisze orrocskáját, mert az ördög épp Pista mellé ültette a szép Szentmarjainét. Nem is békült meg addig, mig a falusi csepürágó Pista kalapjába rántottát nem sütött és ki nem rázott belőle három tuczat kártyát, tiz méter papírszalagot és ráadásul egy pár turbékoló kis gerlét, ami élénk czélzás volt rá és Pistára. Mikor pedig a Szentmarjainé finom csipkekendőjéből egy tövises sündisznót szedett elő, teljesen kibékülve tapsolt a büszke önérzettel hajlongó művésznek. Hát még a mikor az akrobaták megkezdték mutatványaikat, minő derültséget idézett elő a falusi dummer Auguszt az ő vásári vicczeivel, fehérre mázolt ábrázatjával. Az édeskés és változatos műsor végefelé közeledvén, az igazgató ur, Boskó, nagy hangon, biztos hatásra számítva, jelentette ki, hogy most következik a műsor legszenzácziósabb száma, Leona kisasszony csodálatraméltó mutatványai. Nosza lett pt-i-p riadalom a fiatal urak c P k b P a 1
