Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-11-07 / 45. szám
2 NAGYBANYA 1907. november 7. mondani, mialatt a tervezések és kölség- előirányzatok készülnek. Hanem várjuk türelemmel azok elkészültét, melyek mint értesülünk, teljesen kidolgozva még ez évben a közgyűlés elé kerülnek és pedig négy megoldásban. Az első a Rozsály forrásaira, a második a sulyori forrásokra, a harmadik a fokhagymás völgyi szűrt vízre és a negyedik a próbafúrások által előállított talajvízre van bazirozva. Ezek közül válaszszon a város nemes közgyűlése olyat, melyet egyrészt legmegfelelőbbnek, másrészt viszont erejéhez képest keresztülvihetőnek tart és fog találni. Grundböck István. Nyílt levél Méltóságos Farkas Sándor nyug. ezredes, a nagybányai független 48=as párt elnökéhez. Méltóságos Elnök Ur! A nagybányai független 48-as pártnak a vármegyei bizottsági tagválasztások alkalmával tartott jelölő értekezletén, értesülésem szerint, nehányan azon aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy a vármegyei törvényhatóságba nem szívesen küldenek tisztviselőt, mert az a felsőbb hatóság részéről könnyen befolyásolható. Engedje meg Méltóságos Elnök ur, hogy ez elhangzott aggályokra vonatkozólag Méltóságodhoz, mint a független 48-as párt nagyérdemű elnökéhez intézett nyílt levélben adhassam meg a választ, hiszen ez aggályok, ha nem is egyenesen az én személyemre adre- szálva, de mégis az én jelöltetésem alkalmával hangzottak el. De kötelességem ez aggályokra válaszolni mint a független 48-as párt egyik szerény tagjának is. Elismerem, hogy az az aggodalom, hogy a tisztviselő a felsőbb hatóság részéről köny- nyebben befolyásolható, az első szempillantásra nagyon plauzibilis; de a végeredményben mégis csak az embere válogatja, hogy ki befolyásolható? A férfiak megtörlik verejtékes homlokukat, föl- föl hörpintenek egy-egy pohár egrit. Egyebekben a lakoma akadálytalanul és vígan folyik tovább. Péter (lankadó szárnyakkal, kissé nehézkesen) : Hála égnek a tésztáig jutottunk. N u s i: Korán örvendez. Péter: Ameghökkenve) Hogy érti ezt ? N u s i : Én nem árulom el a menüt. Csak azt súgom meg, hogy tartogasson valamit az étvágyából. Péter: (miközben a rétest ropogtatja) Igazán kiváncsivá tesz. A vőlegény kíváncsiságát csakhamar kielégítik. Fáczán s fogolysült jó szivárványszinekben pompázó befőttel. A hölgyek a váratlan fordulatot jó izü sugdosással fogadják és olyan megjegyzéseket tesznek, aminőket nem szoktak visszamondani. Az urak újból neki fohászkodnak. Péter: (elboruló arczczal) Éppen a ked- vencz ételem. . . . (Elszántan vesz ki jókora adagot) Hogy^fogok vele megbirkózni? N u s i: Én tudom, hogy maga bajnok ! Péter: Ördögbe is ............Sik-futásban ba jnok vagyok ! Evéssel még csak vándordijat se nyertem (Némi megerőltetésre kerül a dolog, de a fáczán a világ legpompásabb eledele s Péter sikeresen végez vele.) No de most már remélem, végéhez jutottunk ? N u s i : Ne reméljen Péter ! Nusinak igaza van. Félelmetesen közeledik valami sárgás gömbölyű tejhabgörgeteg, melyet csokoládé szószszal fognak fölönteni. Péter (Megdöbbenve érzi, hogy ennek az ingerlő csábnak nem képes ellentállani. Nya- kaköré font asztalkendője alatt titkos mozdulaIsmerek nem egy oly független állású vármegyei bizottsági tagot, kik a lezajlott nemzeti küzdelemben könnyen befolyásolhatók voltak, mig a tisztviselők nagy többsége szikla- szilárdan megállotta helyét. Anélkül, hogy csekély személyemet a legkisebb mérvben is előtolni akarnám, mint faktumokra, reá mutatok a következő tényekre. Midőn Tisza István miniszterelnök pozi- cziója erősen megrendült s a vármegyék bizalmi nyilatkozataiból kívánt erőt meríteni, sem én, sem tisztviselőtársaim, kik vármegyei bizottsági tagok voltunk, mondhatom, a legerősebb pesszionálásra sem voltunk rábírhatok arra, hogy Tisza István miniszterelnöknek bizalmat szavazzunk. Úgyszintén minden rábeszélés és terrorizáló törekvés kárbaveszett, hogy Nagy László főispán installáczióján, az előtte tisztelgő küldöttségekben, végül a tiszteletére rendezett banketten részt vegyünk. Hogy a nemzeti küzdelemben történt epo- chális fordulót megelőző képviselő választások alkalmával, melyek a függetlenségi 48-as pártnak hozták meg a nem remélt többséget, a közigazgatási tisztviselők minő óriási presszió- nak voltak kitéve, azt talán hangoztatnom is fölösleges. S mi mindezen hallatlan pressziók daczára, sőt leküzdve a szabadelvüpárti jelölt személye iránt táplált régi baráti érzelmeinket, a legelsők között voltunk, kik a független 48-as párt lobogója körül sorakoztunk s akik a választás alkalmával a legelső félórában szavaztunk le a függetlenségi jelöltre, tehát akkor, midőn még a küzdelem kimenetele előre látható nem volt. E tényeket tartottam szükségesnek felemlíteni annak bizonyítására, hogy nem a tisztviselői vagy független állástól, hanem az embertől, az egyéntől függ, hogy ki presszionálható vagy ki nem presszionálható ? De e felhozott kisebb jelentőségű tényéktől is eltekintve, a lezajlott nemzeti küzdelem sok felmelő példáját nyújtotta annak, hogy a tisztviselők inkább hajlandók voltak a koldus bothoz nyúlni, mint hazájuk, nemzetük ellen frontot csinálni s nem frázis volt a hazafias lapoknak az az egyöntetű véleménye, hogy a tokát tesz és a hozzákerülő tálból majdnem öntudatlanul nagy adagot vesz ki) : Ez nemde — olyan — izé . . . hogy is hívják csak ? N u s i : Könnyű torta, ne féljen tőle. . . . Péter: (lelkesülten) Ha maga biztat czi- cza, akkor semmitől sem ijedek meg. Legyűröm! És úgy tesz. Diadalmasan tekint föl aztán menyasszonya arczába. Szemei kidüllednek, az arcza vérvörös, nehezen lélegzik. Csak egy czi- garettre gyújthatna ! . . . Sik futásban már nem venne részt. . . . De most váratlan szenzáczió támadt. A legfinomabb sevresi porczellan tálakban leforrázott pisztráng jő, forró vajjal felöntve. A háziasszony diadalittasan néz szét maga körül, mint ahogy a hadvezér tart szemlét a legyőzött ellentábor fölött. A hölgyek majdnem sikoltoznak az elfojtott kaczagás miatt. Egy mérges tekintetű urhölgy azt súgja a szomszédja fülébe : Szárnyas után pisztráng! — Ilyesmivel egy minisztert is meglehetne buktatni. De Bácskában már idáig jutottak az étlaperkölcsök. Péter: (elhalványuló arczczal) Pisztráng! N u s i: Ez a világ legkönnyebb eledele. Péter: Én pedig azt mondom, hogy Atlasznak könnyebb volt a világegyetemet vál- laira venni, mint nekem ebből enni. N u s i: Bátorság Péter.... A mama sose bocsájtaná meg ! Péter: (félénken nyúl a pisztráng után és nagy megerőltetéssel hozzálát.) Ezzel részemről be van fejezve. N u s i: (kihivóan) Bizonyos benne ? Péter: De mennyire: Kedves és szeretetre méltó apróság következik Gerbaud konyhaművészetéből. Olyan bájos darabont kormány garázdálkodása épen a tisztviselők hazafias s minden áldozatra kész magatartásán tört meg. Fogadja Méltóságos Elnök ur nagyrabecsülésem s megkülönböztetett tiszteletem őszinte nyilvánítását. Nagybánya, 1907. november 4. Égly Mihály, városi főjegyző. A osztálysorsjáték. Az osztálysorsjátéknak, nem tudjuk biztosan hányadik sorozata, e hóban veszi kezdetét. Az első osztály húzása nov. 21. és 23-ra van kitűzve, de már most megindultak azok az arczátlan reklámok, melyekkel valóságos hajtóvadászatot rendeznek az élelmes ügynökök az állampolgárok vagyonára. A beugratásnak, a rábeszélésnek, a játék- szenvedély felköltésének nincs az a csábos eszköze, melyet fel ne használnának a fő és alügynökségek, csakhogy úgyszólván értéktelen papírjaikat jó borsos áron rá ne sózhassák a gyanútlan s félrevezetett emberekre. E reklámok alatt nem a lapokban megjelent hirdetéseket értjük, melyek már a nagy nyilvánosságnál fogva sem igen léphetik túl a jóizlés határait, de értjük azon óriási tömegű magánleveleket, melyekkel ilyenkor, a játék- sorozat kezdetén, valósággal elárasztják mindazokat, kik azon szerencsétlen helyzetben vannak, hogy nevük valamely czimtárban bent foglaltatik. Aki egy évben egy levelet sem vált senkivel, csodálkozva látja, hogy a játéksorozat kezdetén úgy a fővárosból, mint a vidék nagyobb emporiumaiból halomszámra elárasztják nemcsak hangzatos nyomtatványokkal, de zárt, sőt ajánlott levelekkel is, melyekben a rábeszélésnek minden ígérgetéseivel eredeti sorsjegyeket küldenek a nyakára és számos sürgető levelekkel kellemetlenkednek olyan embereknek, kik sorsjegyet soha senkitől nem is rendeltek. Sőt megtörténik nem egy ízben az az eset is, mint Búza Barna orszgy. képviselő egyik régebbi interpellácziójából kitűnik, hogy azt a vidéki embert, ki az ügynökségek által a nyakára küldött sorsjegyekre nem reagál, a sorsjegyek áráért bepörlik Budapesten s a legtöbb esetben el is makacsolják s az a jó vidéki, aki sorsjegyet nem rendelt, a nyakára küldött sorsjegyekért fizet mint a köles. kis bohóságok, hogy szinte lekéreznek az ezüst- tálczáról. N u s i : Nó Péter, itt van a gyomorcsilla- pitó is. Péter: (földerülten) Azt hiszi. . . . N u s i : De azért ne sokat, — mert. . . . Péter: Mert ? (kérdőleg tekint fel). N u s i : Most jő az est clouja. Péter: (ijedten) Czicza ne izéljen ! N u s i: Olyasmi, amiből minden ember enni fog. Péter: (Elszántan) Csak én nem ! Nusi: Fogadjunk, hogy maga is. Péter: Áll a fogadás. Száz csók ! Nusi: Elveszti, figyelmeztetem, hogy én annak egedem át, akinek akarom. Péter: (meghökkenve) De hát jó Isten mi jöhet még? Nusi: Gondoljon valami rendkívülire. Péter: Rendkívülire. Csakhogy ehhez rendkivüli gyomor is kell. A rendkivüli étel frissen hántolt főtt tengeri. Hosszú csövek, csillogó gyöngyszemekkel, valami sajátosan ingerlő aromával. Péter: (kitűnő lelkesedéssel). Igaza van czicza, ezt nem lehet itthagyni, ha belehal is az ember. A vendégek közt is többen osztják Péter véleményét, mások ellenben szomorú rezig- náczióval szemlélik a végső küzdelmet. Aztán garmadával fölhalmozott szőlő és őszibaraczk következik. Péter: (szőlőt vesz a tányérjára). Ez az igazi gyomorgyógyszer. Nusi: Majd ennél sokkal hatásosabb is jön! Péter: Ugyan!? Nusi: Nézze már hozzák is!
